Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

1939 március 1.

F L r, n 19 7 fi k , «kLjíL

iaaa»8BgB!affiRES2a2Mí EUBHsaa^Rsemai ^j^sssfsocBscszsazKsa flE®sH^raE®^

A sajtó hivatása

MOZAIK

’ Már njesseiröl látöun a kas parasztlányt, ,ahogy íianáostaHiaínul áiUlogéf s nézegeti a házakat. Ahogy közelebb megyek hoz* zá í«z utcán, ‘útom azt Ls, hogy -olyan tíz urca, műnt egy hamvas, piros alma s rettentően gyerekes. TSizenkétévesnek, k»~ lom. Egész hosszú szoknyája van, vastag nagykendője, a feje inenyecskéson l>e- kotve, azaz talán jobban elképzelem, ha azt írom., hogy úgy van bekötve a feje, marit a nagyságos asszony mák a bunda Teleitt, mikor az Operába mennek. Megszólít a Idstánv, bámész szemmel, nagy I ártádanail:

. —•-Kezicsókolom, naccsága, -nem tetszik tudni, hol keW- itt errefelé cseléd.?

Először nem értem. Azt hiszem, el* Ikülditék ezt a kis butát és elfelejtette a .nevet, meg a elmet, -ahova Irányi tóttá a cselédszerző ur. Kérdezem tő e, hogy ki* bez küldötték,, melyik szám alá ? Széttárja. a két veres, veuskosujju kezét, úgy -mondja:

• : — Sehova se nem küldtek. Még nem ivóitiamaz ^szerződéses helyen. Csak ugv elindultam, hátha akad vagy egy hely. Csak most jöttem be s eiakarok á lm.

— Hány éves vagy?

— Már tizennégy — mondja nagy büszkén —, főzni is tudokKépzelem.

Mondom neki, hogy igy nem kap helyet. Csodálkozik. Azt hüte, hogy csak elindul, kérdezősködik s valahová befogadják, lesz hely s minden.

— K szép utca — mondja — s ifién sétálgatok, itner szeretném, ha itt vonná* nek be valahová cselédnek...

De szép ‘lenne a világ, ha cílyan lenne, mint amilyennek ez a kis fateisn cselédjelölt elképzeli. Az ember kiválasztana egy neki tetsző, utcát, elkezdene benne sétálni s egyszer csak valaki kinyitná a kaput s állást kínálna: csak be kellene sétálni rajta.

*

Januári bánáti utazásomból még maradt egy szem ringni bonbonom. Ott szo- morktxfck magánosán egy doboziban. Né* zc-m a dobozt: téglaalaku, fehér, arany- ■betűs feiinássaí ékes, rajta a védjegy: nyolcágú ornnycsülag díszeleg és rá van festve a7 az aranyérem, amivel .kitüntették a csokoládét s itt látható a I grand prix-en kívül egy csomó érem még. Azt mondja, hogy: phrswuirs grand rjrix. Szóval ez amolyan sok dijat nyert bajnok csokoládé. Most belekerült az ösz- szes lapokba, mert Vingáu miatta hah meg égy 'tehetséges, fiatal cs népszerű színész. Vőngán mindenki leszáll a vonat* rol, hogy vegyen egy dobozzal ebből az édességből, leszállt -a szerencsétlen szi- rnés7. közhen elindult a vonalja, szegény fiú, a mozgó vonatra ugrott, megcsúszó11 a lépcsőn, a kerekek alá, került a doboz kihullt -a kezéből, a bonbonok szélgurúl- ;tak s egy emberi életnek egy perc alap vége volt. Álmoknak, örömöknek, munkának, ambíciónál':, szenvedésnek, min* d ennek.

' Kezembe veszem a gyilkos bonbont. Külön fehérarany csomagolásban van, mint minden vingai csokoládé. Vékony csokaladéróteg oiladt hófehér, édes, kicsit csípős, • pikánsüzii töliMék. Uli'ársam, aki megajándékozott véle, elmond* *. hogy ezt y különlegességet még Amerikába, is exportál jak.

Ismerem az amerikai lapok hirdetés! szörnyűségeit s az amerikai üzleti élet kirn éle len seg ér ől sokat hallott mi. Elképzelem, hogyha ez u. megrázó szerencséién seg Amerikában történik, a gyár ilyenforma hirdetési szöveggel 'fordítja » tragédiát1 a maga javára:

,,?vlegh«ilt’, mert okvetlen venni akart a rm csodálatos, felülmuíhata'-lan bonbonjainkból . ,

;• ',T~ :|:

Egy nagyon kedves hölgyismerősöm irtó meg a következő kedves esetót:

. .Van itt falun egy földbirtokos ismerősöm, 50 felé jár, hires táncos kutyiked- velő, 1 óbor át, reggelig író, magyar dzsentri. Pár évvel ezűlőtt megnősült, a falujából ve ţ el egy földbircokog lányt, gyermekkori játszótársát, egy; nagyon kedves. jóieL

BUCURESTI. A sajtó hivatásáról beszélt a Balkán-szövetség sajtókon* ferenciáján. Titeanu Eugen sajtómi* niszíer. Ritkán hallottunk felelősi állásban levő személyiségtől ilyen nyílt, 1 őszinte és férfias beszédet. Titeanu, aki miniszteri székében is megmaradt újságírónak, világosan megmondotta, hogy a nemzetközi hírszolgálat nem

TITEANU

sajtó» és propagandaiigyi miniszter.

lehet tőzsdepánik játékszere, sem pedig a szenzációhajhászás eszköze. De nem lehet a sajtó a diplomáciai intrika eszköze sem, A sajtónak óvakodnia kell attól, hogy a hamis ellenségeskedés légkörét táplálja és világosan kel! a valóságot közvetíteni. Csak ilyen mód*

szerekkel valósítható meg a kölcsönös megbecsülés légköre, amelyre minden népnek joga és szüksége van. Ezek egyenes és megszívlelendő szavak, méltóak Titeanu miniszterhez, ehhez a fiatal s modern gondolkozásu állam- férfiúhoz, akit a legfelsőbb helyről megnyilvánuló bizalom az ország közvéleményének irányítására kiszemelt. A sajtóminisztert a közvélemény irá- nyitásánál egyetlen szempont vezeti: meg kell írni a valóságot. Nem szépíteni és nem torzítani, hanem úgy adni a történéseket, amint azok végbementek. A közönség elég érett, és intelligens ahhoz, hogy megértse és megítélje az eseményeket, felesleges bármit is eltitkolni előle. És azt is csak helyeselhetjük, hogy a Titeanu Eugen elitéli azt a sajtót, amely a politika és a diplomáciai intrika szolgálatába szegődik, hogy ilyen módon elősegítse a lel” kék megmérgezését. Valóban becsületes újságnak ez nem lehet hivatása, ettől minden komoly és az írást szerető újságíró távol áll. A sajtónak a megértést és a kölcsönös megbecsülést kell szolgálni minden hatalmával, lelkesedésével, felkészültségével és a tömegekre gyakorolt hatalmával. És itt a többségi és kisebbségi sajtónak találkoznia kell. Ez a közös front, ahol nem lehet véleményeltérés és kiilön ut, hiszen minden újságnak — bármily nyel» ven is jelenjék meg — csak az lehet a célja, hogy a maga súlyával elősegítse a fejlődést, a konszolidációt, a békét. Titeanu sajtóminiszter a béke útja felé irányítja a sajtót, aminek számtalanszor adta rrjár jelét. Ebben a törekvésében maga mögött tudhatja a kisebbségi sajtót is.

Älisiclliicsi üipnii a

meri menqasszonqa nem aüaria hdvcfnl

Különös szerelmi tragédia

DÉS, február 28. |

Különös eset történt az elmúlt napokban a kolozsinegyei Bunes községben, ahol lakodalomra gyűlt Össze a község apraja-nagyja. Budean Gavrila, a község egyik legjobb módú gazdája tartotta esküvőjét Szabó János odavaló gazdálkodó Mária nevű leányával, akinek már régóta csapta a szelet és aki csak sok huza-vona után szánta rá magát, hogy feleségül menjen az elöíe nem nagyon rokonszenves fiatal gazdához.

Az esküvőt kitűzték cs azt meg is tartották. A násznép már elfogyasztotta a sok enni és inni valót és mikor a lakoma már vége felé tartott, a vőlegény felszólította feleségét, hogy kövesse közös otthonukba. Ekkor aztán beütött a bomba, mert az újdonsült menyasszony a leghatározottabban kijelentette, hogy a szülői házból nem akar eltávozni. A vőlegény eleinte tréfára vette a dolgot, de mikor látta, hogy alig pár órás életepárja megtagadta kérésének teljesítését, éktelen haragra gerjedt. A násznép is beleavatkozott a vitába és két pártra oszlott. Egy részük a vőlegény pártjára állt, másrészük pedig a menyasszonyt biz- tatgatta, hogy ne törődjön férje könyörgésével és maradjon csak otthon, mert akkor ottmarad vőlegénye is. Beleszólt a vitába az esküvőt végző lelki- pásztor is. aki szintén ellenállásra talált. A menyecske után a szülők jelentették ki, hogy nem hajlandók leányukat elengedni, mert attól félnek, hogy férjé görombáskódhi fog vele. Szegény férjjel ezek után egyszerre felfordult a világ. Összeesett és elvesztette eszméletét. Nosza lett erre sirás-rivás, munkába álltak a falusi tudós asszonyok. dörzsölhetni kezdték ecetes vízzel, fokhagymát tartottak az orra alá, sőt még szenes vizet is vetettek neki. Csakhogy erre se nyerte vissza eszméletét s másnap a lakodalmas nép nagy bánatára beszállították az egyik kolozsvári kórházba. Az orvosok állítólag nem sok reményt fűznek életben- maradásáhöz, mert a nagy izgalomban agyszélhüdést kapott.

Százhat éra alatt tette meg Londoniéi Fokvárosig és vissza

a 23.000 kilométeres utat Henshaw angol pilóta

LONDON, február 27. Ismét fontos 1napja vo’t a repülés történetének. Egy angol pilóta, névszcrint Alex Henshaw, olyan rekordot állított föl a repülésben, amely a gyorsaság mai korszakában is megdöbbentő. Londonból az afrikai Fokvárosba repült, tehát az angol birodalom legdélibb részébe és onnan vissza.

Nem is olyan régen, talán tíz évvel ezelőtt ez az ut hajón két hónapot jelentett

1 volna. Még ma is körülbelül három hétig mennek a leggyorsabb személygözö* sok Londonból Fokvárosba, fia az uras. amint megérkezik és egy másik hajóra száll föl, amely Angliába megy, akkor újabb három hetet, sőt négyet is kell utaznia, hogy Londonba érjen. Ez volna a normális, sőt gyors közlekedés Európa szive és Afrika legdélibb pontja közöd.

Ezekulán joggal feltehetjük a kérdést:

Henshaw aeroplan jón meimyi idő alatt lelte meg ezt a körű1 belül 22—23.003 ki , lométeres utati A nagyszerű pilóta repüd tógépen töltött három napot, hat órát ötvennyolc percet.

Angliából elindult a miüt vasárnap dél-. után 3 óra 30 perckor és a délafnkat Fokvárosba hétfőn este hét órakor érkezeit. Onnan kedden este tiz óra ti zenó nyolckor indult el és már Angliában voltl csütörtökön délután egy óra ötvenöt I erekor. Tehát a pihenő időt, benunfetó vételt és leszállásokat egybevéve, London tál Fokvárosig és onnan vissza ezt a bor-' zalmas hosszú utat négy nap, tiz óra és tizenhat perc alatt tette meg! Fáradtan és kimerültén emelték ki a derék pilótái.! Henshaw nagyon rossz időjárással küz-! ködött egész Afrika fölött és amikor oj Fokvárosba az ujongó tömeg hozzásza-1 ladt, csak annyit mondott;

— Remélem, visszafelé az utat harminc óra alatt megteszem/

Ez a reménye nem vált be, mert sokkal tovább tartott a visszafelé repülése. !

1

Londonból való elutazása után négy { napra már magával hozta azokat a fénye képfelvételeket, amelyeket történelmi uí-j jón Afrika közepén és legdélibb iészéni készítették róla. Amikor a Fokvárosból^ Londonba megérkezett, a ráváró közönség szemmel is láthatta, milyen nagy tel-’ jesitményt végzett ez a huszonnégy éves\ fiatalember.

Félig ájuNan vették ki a gépből s a/iV/j volt ereje, hogy az orrából, szájából és a\ füléből szivárgó vért letörölje.

— Borzalmas szél volt„ — mondta tob-\ bek között suttogó hangon, — egész uta-' mon a gépet néha mini száraz faleveletj dobálták a viharok és amikor a La Manche-csatorna fölé érkeztem, azt hittem, hogy sohase kelek át rajta. Etámnál; ezl a legrövidebb része tűnt fel elöltem a l cg h os szab bnak.

Azután úgy véresen, kormosán, boldo gan szorított kezet a tiszteletére megjelent előkelőségekkel. Majd barátjai vál-; lukra emelték és diadalmenetben vitték■ 'a repülőtér orvosi szobájába, ahol első-, segítségben részesítették.

Henshaw azóta eltűnt. Valószlnfileg egyfolytában alszik már három napja.] Egy rettenetes, fáradságos ut és világtél-j jesitménij után megérdemelt nyugalmát élvezi ki.

. Héttagú betörőbandát fogtak el Nagyszebenben. Nagyszebeni tudósítónk jelenti:} A. rendőrség az elmük hés végén egy hét- j 'tngu betörőbandát 'tiantóztalo't ?e, melynek tagjai hetek óta ve$zéiyezf£i3sk a város, közbiztonságát. A betörők előre megába-, pi'to&t terv .szerinti sorra fosztogatták az j Üzleteket, amíg most hurokra kerb Vek. B ü -1 nösségüket beismerték. '

Előbb morfiumot fecskendezett ereibe s azután agyonlőtte magát egy karánsebe- si orvos. Karánsebesrői jelentik: Karánse bes városának szomorú szenzációja van, a város egyik 'legtekintélyesebb : orvsa,. Ernst Gyula dr. nlagymennyiségű morfin-; moi fecskendezetti.be főülőerébe, maid revolverrel fob előtt® magát és azonnali meghalt. A hátrum áradt végrendeletek és bu-} csuilcvelek azl> látszanak bizonyítani hogyj az orvos már régebben készük tettére esi •azt1 a (legnagyobb le 1 kinyugalommai ke-;

vette el. Az öngyilkos több levelet ha-’ gyoitt hátra, az ügyésznek, a rendőrfőnök1 és kél) Budapesten élő unokahuga számára.' A (Levelek dátuma február 22-én, tehát! azok három nap elődről származnak.' Végrendelete az egész városban szenzá :ióü kelteit. Az elhunyt? orvos ioo.ooo k;c h*-j gyetft a karánsebesi zsidó hitközségnek : z- za], hogy őt -a 'lehető legegyszerűbben 'e- mcssék el a temető fala. mellé és sírját semmivel se jelezzék. Tökéletesen át akariaj adni magái!' a feledésnek. A be nem szedett orvosi tisztele'dijakat a zsidó noegv- tötre és o román vöröskereszt egyesületről hagyományozta. Mindezek az intéík'cé- sek. valamint a levelek hangja arra enged következtetni, hogy iaz orvos a legnagyobb •lelki nyugalommal követte el teltét. T<*-' • metése vasárnap délelőtt, n órakor merít végbe a zsidó 'temetőben.

Uj ZeneI Lexikon

(Bited) vászon,köt&berí 125 tej. Fáik: Mindentudó zenekönyv, kve 119 tej. Demény: l teng versen ykateu z, kive 158 lej. Mesz lény i: Iíomgversen_vkönyv, kve 139 tej. iKóldor: M. Zenetörténet, kivé 145 lej. I.epa;genóV Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen teljes, jegyzéket.

kü, intelligens terem!esti Nagyon jól élnek, van egy gyönyörű kislánvuk, késői házasságuk nemvárt öröme. Az asszony csak az otthonának, a gyermekének cl, akit nagyon elkényeztet'. A férfi gyakran megy a városba: terményekéül értékesíteni, bevásárolni, ismerősökké! találkozni. Az asszony ilyenkor felírja a komisszióka! a leveleket is odaadj®, amiket postám kell ■adni, vagy elvinni a rokonsághoz Egy alkalommal újra sok ilevelet ad át a felesége, amit ő. iái városba érve, sorba átnéz: mit kell postára tenni, melyiket kell személyesen elvinni? Csodálkozva .vesti észre, hogy

az egyik -levetön nincs chn, sőt te sincs ragasztva a bőrnek. 'Kíváncsian kihúzza a levélét: kinek felejtetiíie el' a felesége megcímezni? McgJepeív, látja, hogy a levél neki szól: — Kedves Béla Nem mertem neked megmondani, gondoltam, Írásban vallon meg (itt pillanatra élhomáilyosoinak a betűk. Úristen megcsalt? El akar válni? — idegesen olvassa- 'tovább), de ar kislányunk eltörte a vitrinből a 200 esztendős keresztöl ő poharat, de nehogy megverd drágám* ha hazajössz. Majd megpróbálok egy antikváriusnál valami hasonlót szer ;zn'.-.“

ÍM. L)