Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-25 / 70. szám

1

3 9 39 március 25.

ELLENZÉK

5

VASÁRNAPI KRÓNIKA

■“ írja marai Sándor “

LEGYECSKE

BUDAPEST március Iió.

— „;Ncm‘‘ — mondta a borbély s a csattogó ollóval igazítani kezdte a vendég haját — ,,a fiatalok már nem tanul" nak sokat. Semmi képzelőerő a hajzatban, semmi egyéniség a szakádban. A segéd ma leteszi a vizsgát és mit tud? Hajat vágni és beretválni. Bajuszt stucco'ni, kérem, manapság olyan egyszerű, mint birkát nyírni. Nem volt mindig ilyen egyszerű. A politika mindig belejátszott a bajusz visele the, rejtélyes dolog, de mindig a bajusz kezdte, volt Viltmos-bajusz, ahogy ma van Hittór-bajusz. Valami oka lesz ennek, uram. Az emberek mindig szívesen utánozzák a nagy emberek bajuszait- Az arcszőrzet nagy vonzóerő a tömegek számára. Az emberek elnézik a hires ember arcképét s aztán mohón növesztik a bajuszt, mlajmolják a híres embert. Az én időmben, mikor én fiatal borbély voltam, a politika még élénken meglátszott a hajzaton és az arcszőrzeten, fiatal magyar emberek Kossuth-szakállt nö_ vesiztettek, az idősebbek csáisizár-szakállt. De minderről már nem tudnak a fiatalok semmit Nem tudnak semmit a hajviseletről sem. Amikor az emberek még egyéniségek voltak, mindenki másképpen fésiilködött Voltaik a hires kefe-frizurák: micsoda egyéniségek, uram! Aztán volt a sech serii Ki tud ma még szép secliserl-t csinálni?... Micsoda művészet volt, két oldalt., a halántékon, a fésű hegyével finoman csigába csavarni a férfibajat, olyas- formán, mint ahogy a hatos számjegyét rajzoljuk!... Egy szép sech serién tiz percig is eldolgozott az ember. De aztán olyan is volt az a fej, kérem., mehetett bába, vagy a miniszterelnökhöz. Persze, Y i hamsán csokolozni nem lehetett vele- A sechserit -már csak megállapodott, mél- íóságos urak hordták, főként a közhivatal nők ok. A hajzatot középen választották. simán lefésülték jobbra és baba s a választók végigment hátul a koponyán, le a tarkókig. Talán ez volt a legszebb- Az ilyen fej persze bnillantmos vcét, a haj feszesen ragadt a koponyán, a hátsó választékot nem lehetett minden nap megcsinálni, volt ur, aki kolmztatta a hajat, ez meglehetősen általános volt negyven év előtt. De a szukáUak, uram, a szakai- lak! Fáj az ember szive, ha visszagondol*'.

, — „bűt vielt“ —• mondotta s magasba emelte az ollót, széttárt karokkal, nagy lendülettel, mint egy karmester a vezénylő pálcát — , »mindenekelőtt a KcssuthI az álba, finoman clvékonyodva, tóesüg- J gött a szájszögletek mellett, vodn valami szoiinom és uras ebben a bajuszban, va- , lami keleties, a régi török urak viselitek ilyen szőrt a száj körül, uram... nagyon szép italt. A VT‘lmosrbajusz, az esáster- réicbt-szőrök csak évtizedekkel később terjedtek d. De az igazi magyarok akkor is inkább a pödört bajuszt viselték,

I amelyet jófajta jászberényi és Uszaujlaki I bajuszpedrővel sodortak meg. Milyen gyönyörű hegyes tudott lenni a pödört bajusz!... Mint kiét acélitü, úgy villogott a bajusz két szára evés közben, vagy ha j mérged volt és szónokok az ember. És I voült, valamivel' később, a H'indemburg- j vendégbajusz, amikor az ajakszőrzet egy- I benőtt a pofaszakállal s együtt mozgott az egész, barkó és bajusz, dúsan és mél- i tóságosan“.

I — „És a legyecske“ — monldlta hab I kaibban, ábrándosán, szomorúan. —

I „Élvek múlnak el 'és nem látok egy igazi flegyec síéért. Ez ele a legyecskések, kérem, ideges és á'madozó emberele voltak- Sokat beszéltek, szapora szóval s a legyecs ke ugrált, közben az ajak alatt, fürgén és magányosan. Legyecskét mindig szívesen vágtam. Néha olyan honvágy fog el, higyje efl kegyed, várom, mikor nyűik az ajtó, hátha belép még egyszer egy le* gyecskés ur, leül a székbe, nyakába tűröm a kendőt s amíg beretválom, folyton beszól a vendég s közben ugrál kezem alatt a legyecske... Az ifjúság jut eszembe, valahányszor legyecskét látok. Az ifjúságom, amdy egészen mást Ígért, volt benne remény és képzelet, volt benne egyéniség, mester csak az volt, aki érteit a hajzat,, a bajusz és a szakáll min* den változatához, tudni kellett, melyik úrhoz mii ülik, alkotni kellett!... Én ifjúkoromban még alkottam, uram! Ma már csak beretválok és hajat vágok. Manikűr sem volt még igazában, negyedszázad előtt terjedt el a körömvágás, igazi úriember megsértődött volna, ha manikűrt ajánlok neki, mint valamilyen puccos fehérnépnek... Bajuszpedrő sincs többé. Bajuszkötő sincs, eltűnt a szakmából. Az volt a szép, mikor még vasárnap délelőtt is lehetett beretválaii, volt itt az üzlet közepén egy vörös plüss körpamJn“ góm, ott ültek az urak körben, frissen beretváltan, újsággal kezükben, orruk alatt a bajuszkötővel s várták, hogy megragadjon a bajusz. Ugv ülitek, körben, orruk álaitt a brittané nszagu kötővel, lieszakáll. Aztán a császáiyszakáB. Ezt csak | ourikuis urak hordták, magasrangu kato- i nák. Aztán itt volt a szép, hosszú Bou- langerrszaká'l, élőt, az álion hosszan kipederve. Aztán üt volt a tambur-szakáll, a legszebb szakágak egyike, uram, elől, az állón, középen választva, enyhén sütve. Évek múlnak el és nem iátok egy igazi, jóravalö tambur-szakállt. Itt volt a hoií.and- szukád, kissé olyan, mint a Kosr suÜi-szakáll s mégis más: könszakáll volt, de a szá j alatti részt és a bajuszt lebe- retváltuk hozzá. Ki emlékszik ,a szép, hosszú barkóra, amely véget ért a fül alaitt, a pofa csont közepén s oldalt mesz* szire lobogott, kisütve és ünnepélyesen?... Főként a költők hordták, aldk külföldön % járlak s a fényképészek. És voilţ a közönséges angol pofaszakáll, melyet oldalt kipederlek. Ezt a világutazók viselték s azok az urak, akik majmolták az angolokat, De az angol bajusz akkor még ritka volt— A kilencvenes években alig láttam még nyesett angol bajuszt nálunk. Va'ahoigy nem illett a magyar arcokhoz ez a szőrzet, kérem, a magyar pof ácson t- hciz sem illett. A magyar urak akkor még Ic-gszivesebben szittya-bajuszt viseltek. Ez a bajusz vékony voit s kétoldalt leszaladt

gyes tartással és szer tar tásosian, mintha nagy ünnepélyre kéz ülnének. De akkor még csakugyan ünnepély volt az élet- A szakma nemcsak kenyeret adott, hanem becsvágyat is. Hát ennek vége, a becsvágynak. Kenyérre is éppen csak futja“.

—■ „Nincs legyecske, nincs semmi“ — mondta komoran s az olló hegyével, óvatosan, két szőrszálat vágott ki a vendég orrlyukaiból —, „pz uráli maguk beretr vá'koznak, ez ölt meg minket, tessék elhinni, az önberetváló penge. Bejönnek, hajlat vágatnak, az egyik középen választja, a másik oldalt, ennyi az egész. Néha akad egy körszak áll,, mi az?... És angol bajuszt stuccoini már az inasok is tudnak. A másik, az igazi világban, minden urnák volt bérelt fiókja s a fiáiéban törülköző, saját szivacs, saját penge, egyéni kölni és privát bajuszpedrő. Ma, uram, mondom,. írue tessék neheztelni, az emberiség csak tűrt, hogy nyírják, műit a birkát. Kölnit parancsol?... Timsót?... Uram. miért nem növeszt egy kis legyecskét?...“

FÉRFI DIVATLAPOK NAGY VÁLASZTÉKBAN ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYBAN Cluj-Kolozsvár, Pista Unirii kaphatók! . - -I i! a /*"* MerePef iötsiiic tottyta I

! «sas: ító I

III wä fi

li ,,#oa olt<>l oJfövoli»rr*9yc*eriien fo9b**x* II

ff

il kább9keaiényedtti

i ssßasa,

1/

/ i‘*£á?yÍ,Üe. ..

i A.kl rend,,; ’!* ° #«9l(o

rlaL%if0gfeCha‘l ,a űzonbt

netnejoj, eitóv 0tnely <

“ kanéra

I

Nincs joga a polgármesternek megsemmisíteni az előző interimar bizottság határozatát

Közel hárommilliós peri veszítettek el a nagyváradi bérkocsisok;

KOLOZSVÁR, március 24.

A kolozsvári közigazgatási tábla Dedu —Giurdami—Constantimescu tanácsa tegnap tárgyalta a szatmári Dacia-szálloda helyreállítási munkálatainak ügyét és a nagyváradi bérkocsisok ipartársulaf árnak Nagyvárad tanácsa eben emelt két és félmillió lejes kártérítési keresetét.

Szabnáf város interim ár tanács 1935 november 5-én a Dacia-szálloda bérlőjének kérésére elrendelte a szálloda általános javítását és erre a célra közel 600 ezer lej költséget irányzott elő. A javítási munkálatokat végre is hajtották és azt a város mérnöki hivatala szabályszerűen át is vette, mert az előírásoknak megfelelőnek találta. Most az uj delegált polgármester azután

úgy a szálloda javítására vonatkozó interimar bizottsági határozatot, mint a munka átvételére vonatkozó jegyzőkönyvet megsemmisítette.

Miután így a javítási költséget a szálloda bérlőjének kellett volna megfizetnie, a bérlő a, delegált polgármester határozatát a kolozsvári közigazgatás' táblánál, keresettel támadta meg.

Ezt a keresetet ma tárgyalta a közigazgatási tábla és annak helyet adva, megsemmisítette a delegált polgármester határozatát, azzal az indokolással, hogy a polgármester ezzel túllépte hatáskörét.

A ptdgárrrnester ugyanis az interim ár bizottság határozatának megsemmisítését a kolozsvári közigazgatási táblától kellett volna kérnie, mert a határozatmegsemmisi- téshez nem volt joga.

A nagyváradi bérkocsisok ápartársula- táit ezelőtt húsz évvel a nagyváradi hadtestparancsnokság arra kötelezte, hogy éjjel-nappali állandóan négy bérkocsit bcr csássanak a katonai hatóságok rendelkezésére. Ennek a határozatnak — állítják a bérkocsisok — eleget is tettek, mert

1919-től 1922-ig, három éven át éjjel-nappal állandóan négy bérkocsi állott a hatóság rendelkezésére.

Ezért az ásandó szolgálatért nem kevesebb, mint i

2,600000 lejt számítottak fel s egy be- advángban arra kérték a várc<s tanácsát, hogg ezt az összeget folyósítsa. Nagyvárad tanácsa a bérkocsisok kérését megtagadta. Az err evon atkozó tanácsi határozat kétségbe vonta a kérdéses szolgálat teljesítését és kifejtette, hogy a kérdéses összeg fizetésére akkor sem lenne hajlandó, ha azt a szolgáltatást tényleg elkövették volna, mert azt a katonai parancsnoksúg rendelkezésére végezték és igy a kért fuvardíjat is katonai hatóságok lennének kötelesek megfizetni.

Ezt a határozatot az érdekelt bérkocsisok' a kolozsvári közigazgatási táblához fe- tóbbeztók meg. A tábla a keresetet tegnap tárgyalta és visszautasította, azzal, hogy a bérkocsisok a teljesített szolgálatot nem igazolták, de még ha a követelés igazolt is lett volna, abban az esetben követelésüket csak bírói eljárás során ér- v é n yesítli etnék.

Batránv

a francia képviselőház foívoíóián

PÁRIS, március 24.

Hatalmas botrány játszódott de a francia képviselőháziban. Amikor a spanyol mcne kültek ügyét tárgyalták, Jean Renaúd kommunista képviselő egy közbeszólásból kifollyólug összeveszett Pierre Cólomb szélsőjobboldali demokrata képviselőtől. Ä kommunista képviselő az ülés befejezőékor megtámadja a folyosón képviselőtársát, akit megpofozott. A pofozkodó kommunista képviselőt fegyelmi bizotóság elé állítják. , * ,; . .<