Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-24 / 69. szám
( / LLUN ZUK wammmmmmm 1 0 3 9 nt á r 11 u n 2 4. 2 m Egy törzs az utöasarLoai 20 esztendő óta lábak nélkül, kis négykerekű iáciikóján ül az utcasarkon az öreg koldus, a város „János bácsija*, akiről az a hir járja, hogy mürokkant, semmi baja nincs, nagyszerű lábai vannak, de csak „hivatalos időu után használja és három tehermentes ingatlan boldog tulajdonosa. — És ezzel szemben...? ARAD, március 23. A városban mindenki ismeri. Törzse olt iH a forgalmas utca sarkán, kis négykerekű >hi<l«iik6jútu. Mindegy, lm tavasz van, tél, vagy nyár: ö rendületlenül ki* tart bériele mellett s ahhoz a helyhez, amelyhez „annyi emlék“ köb, szívósan ragaszkodik. Reggel pont (S óraki v már ott van és este 7 előtt el nem menne a világért sem. Kár, hogy koldus. Kitűnő és szorgalmas hivatalnok lett vo’na belőle. Amikor felhívták ni a figyelmemet, tájékoztattak az öreg vagyoni és egyéb körülményeiről. Azt mondták, három tehermentes háza van s lakóival szemben meglehetős ke- mémjszivü és makk egészséges, nem igaz, hogy láb nélküli csonk d teste, nagyszerű két lába van., amiket ,,hivatalos órái“ alatt a ládába síiIveszt, hogy alázatos könyörgésének megfelelő keretet adjon, de este — azután jön a vig élet és János bácsi kétláhra áll, nyújtózik egyet — és kilép a lámpafénybe és úszkál a boldogságban, miint a hat a vízbenSzánalmas figura. Az öltözéke hiányos, u’tig van rajta valami rongy. Azt kérdem tőle: •— Régóta nine.s lába? — Rí/j ny lég, uram. Éppen 25 éve. — És azóta így él? — Sajnos, igen— Miért nem csín,illat magának mii* lába*? Akkor dluJgozni is tudna. — Mert nincs pénzem rá. Ailfig van szá ráz kenyérre. Nem élet ez Így, tie inát csináljak, ha az Isten nem vett ok — Van rendes lakása? — Kunyhóban lakom- De jé az i.s. Es amikor megkérdem, hol lakik, bemondja a címét. Aztán adtam egy lejt és odébb álltam. Utánam szólt: — Köszönöm, alássan. Este egy társaságban szóbakeriÜf a lábatlan koldus. Nevettek rajtam. Hiszen az egész város tudja, hogy Juries bácsi közismert csa’ó. ..Munkaidő“ után betér az ö megszokott éttermébe, a G...-bodegá- ba és a légiiigyogóbb hangulatban fogyasztja el a vacsoráját. Ásni igax — igaz Szóvalnem is tagadsz. Gyerünk a lakására. Mig ő itt vacsorázik, nyugodtan terepszemlét tarthatok otthon, beszélhetek a szomszédokkal, stb. Fél tíz. Még elcsípek egy autóbuszt és a végállomásig ki sem szállók. Zeg-zugos utcákon kóhorgok, míg megtalálom a jelzett házat. Fás- karnraszerü iodu az épület. Kopogok. — Ki az? — kérdi bentről egy álomból felriadt hang. — János bácsit keresem. ;— Én vagyuk az, mit akar? — Beszélni szeretnék. — Rögtön, kérem. Tessék egy kicsit várni. x — Mi van itt? Legszívesebben már ott se lettem volna. Alig tizenöt perccel ezelőtt még a bodegában beszéltem vele — és most már itthon van? Talán gyanakodott — és egy taxiival megelőzött s hamarabb ért haza, mint én? Mi lesz itt! — Tessék bejönni — szól egy öregasszony és kinyitja az ajtót. Bent a pislákoló petróleumlámpa fényénél kutyafuttában körülnézek, de alig látok valami berendezésfélót. A földreteritett szeny nyes ágyneműről ijedten tekint fel az öreg koldus. Azt hittem, nyomban elájulok. — Maga, János bácsi? — Igen, instálom. — Egy kis pénzt hoztam — hebegtem zavaromban — összegyűjtöttük ma a kávéházban, fogadja eh — Az Isten áldja meg a nagyságos urat, hogy gondol egy ilyen nyomorult emberre ás. Ültess csak fel — szólt feleségének. És miköben k1 gurult róla a takaró, láttam iszonyúan elcsonkitott törzsét, lábak nélkül. Talán szándékosság volt részéről s a nyomorék ember ösztönével megérezte, hogy hitetlenkedésem vitt oda. — Irtózik tőlem, uram? Tessék jól megnézni, a lábaimnak még a töve is eltűnt. A szu ette, le kellett fürészeltetnem. nund a kettőt, h így éleiben maradhassak. Nem válaszoltam A zsebemben tilá lomra »-’ökiipará.szőtt pénzt a/ asztalra tettein és osontam kifelé. A bodegában még javában vacsorázott János bácsi. — Mivel loghókozik, János bácsi?- En, fiam? llát ti* nem ismersz és azt sem tudod, hogy mivel foglalkozom? llát kiipeckcdem, meg marhákkal keres kedlem. Bocsásson meg, akkor én osszuk- vesztettem. Nalénel Csak nem azzal az öreg koldussal? Hí- sok bajom van nekem amiatt, hogy hasonlítunk egymásra. És hogy éppen engem i, Jánosnak hívnak. Már éppen azon gondolkozom, hogy álkérész ti km :i neveim*! és lestuceoltatom a bajuszomat. Késő. Eh már levizsgáztam. Jenei József. Felmentenék az alaptalanul megvádolt görög katolikus esperest Államvallás elleni izgatással vádolták meg a memorandum-per egykori szereplőjét KOLOZSVÁR, március 23. Az államvallás elleni izgatás címén vonta felelősségre a Negulescu Dumitru hadbíró-alezredes elnökletével működő helybeli katonai törvényszék Papfalva szilágy megyei község ősz görög katolikus esperesét, \ ataman Antont. Az elmúlt év április 14-én kelt feljelentésen alapuló vádirat szerint Va* taman esperes egyházi beszédeiben állandó támadásokat intézett a görögkeleti egyház ellen. i Az esperest kihallgatásakor erélyesen visszautasította a felhozott vádakat, évtizedekre visszanyúló nemzeti tevékenységére hivatkozott. Miként vallomásából kiderült, már a XIX. századvégi hires ,,memorandumper“°ben is részes volt és egykori harcostársaként Vaida-VoevoJ Sándor királyi tanácsost nevezte meg működése igazolására. Minthogy a vád tanújaként kihallgatott Nicoara ü. görögkeleti tanító se mondott semmi terhelőt, azt állítva, hogy a megvádolt esperes csupán a vallási szektákról nyilatkozott elitélő- leg, a katonai törvényszék — anélkül, hogy a védelmet ellátó dr. Ciugudeanu Marius ügyvéd felszólalására sor került volna — egyhangúlag felmentette Vataman Anton esperest. Három íelebbezés érkezett be az ttj városi költségvetés ellen Milyen címen történlek a felebbezések? KOLOZSVÁR, március 23 i Kolozsvár város költségvetése, mint már jelentettük, elkészült s azt — amiről csak utólag szereztünk tudomást — a város már március 6-án 10 napi időtartamra közszemlére tette ki s en- | nek határideje már 17-én le is járt. Ez alatt a 10 nap alatt a város iktató hi- i vatalába a költségvetés ellen három 1 felebhezés érkezett be. Az első ieleb- bezést To fan PaveI egészségügyi ve- zérfeliigyelö adta be azért, mert a város a költségvetésbe nem vette fel lakbérilletményét, amely a föállatorvos véleménye szerint a város költségvetését terheli. A főállatorvos ezen a címen 36 ezer lej lakbérilletmény felvételét kérte, de ennek a kérésnek teljesítését a költségvetést elkészítő bízott, ság megtagadta. A második felebbezést a tanonciskola igazgatósága adta be. ! .4 tanonciskola csak a legnagyobb ne- j hézségek mellett tud eleget tenni ren- ! deltetésének és ezt is csak úgy, ka a j város tetemes segélyben részesíti. Az ! elmúlt költségvetési évben a városi ta = nács a tanonciskola segélyezésére 800 ezer lejt vett fel, ebben az évben azonban fedezet hiányában ezt a segélyt 300 ezer lejre szállította le. A harmadik és talán a legindokoltabb felebbezést a városi tisztviselők adták be, akik ielebbezésiikben előadták, bogy a tisztviselők lakbérilletménye olyan minimális, hogy ez az összeg lakbérüknek csak egvhaiodát teszi ki s ezért a lakbérilletmények a jelenlegi összeg hatszorosára való felemelését kérték. Minthogy a költségvetés elleni fe= lebbezések beadásának határideje Je = járt, a város tanácsa a költségvetést a beérkezett ielebbezésekkel együtt jó° vábagyás végett felterjesztette a szamosi királyi helytartósághoz. A költségvetés összeállítását a városi tanács részletesen megindokolta. Ez indokolási szerint a költségvetés összeállításánál figyelembe vették a város közigazgatási, építészi, gazdasági, szociális, kulturális és népjóléti ér dekeit, természetesen az előirányzott bevételekhez viszonyítva.. Hangsúlyozza az indokolás, hogy bár a költségvetés a legnagyobb takarékosság jegyében készült el, mégis figyelembe vette a legparancsolóbb szükségleteket: a város külső területein uj elemi iskolák létesítését, az uj városháza építését, amelyet a város kölcsönökből és az állam hozzájárulásával akar fedezni. Erre az állami segélyre meg is van a remény, mert utóbbi időben a had ügy- minisztérium és egészségügyi nvniszu térium tulajdonába közel 140 millió lej 1 értéket képviselő ingatlanok mentek át. Addig nyújtózkodunk, ameddig a takaró ér — állapítja meg az indokolás — s ezért vérző szívvel bár, de kénytelenek voltunk olyan beruházási tételeket törülni, amelyeket normális körülmények között végre kellett volna hajtani. Nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy minden lehetőt elkövettünk a város bevételeink fokozására, ámde a kötelező munkaszolg ál tatás igény- bevételétől egyelőre le kellett mondanunk, mert ennek bevezetése alapos tanulmányokat igényel. Megle- hot, hogy alkalmazása csak felesleges zaklatásoknak tenné ki a város lakosságát, melynek érdekében pedig nagy lelkiismerettel dolgoztunk, mert irányelvünk mindig az volt, hogy minden erőnkkel hozzájáruljunk a város háztartásának fellendítéséhez. Elismerjük, hogy szükség lenne a tisztviselők helyzetének javítására is, ám a jelenlegi körülmények között nem tehettünk egyebet, mint amennyit tettünk. Mindazonáltal sorsukat és hely» zetük javulását állandóan figyelemmel kísérjük és alkalmat fogunk keresni arra, hogy részükre megfejelő anyagi helyzetet teremtsünk — ezzel végződik a költségvetés indokolása, amelynek számadatait legközelebbi számunkban ismertetjük.----- a—— ■ —-— UJRENDSZERÜ, PLASZTIKUSAN VILÁGÍTÓ LÁMPÁKAT SZERELNEK FEL A BUDAPESTI JÁRDASZIGETEK FÖLÉ. Budapestről jelentik: A forgalmasabb úttestek közepén létesített járdaszigetek az esti órákban sokszor okoznak szerencsétlenségeket. A járművezetők a messziről nem szembetűnő járdaszigetekre hajtanak, a gyalogos közönség is belebotlik a szi- geíszegélyekbe. Próbálkoztak különféle megvilágító eszközökkel, igy világító oszlopokkal, a szigetből kevéssel kiemelkedő homorú felületű üvegekkel, de ezek sem váltak be. Most újabb világitó alkalmatossággal tesznek kísérletet. A járdaszigetek egy egy végére mellmagasságig érő oszlopra felszereli Sámpákat helyeznek, amelyek az oszlopot felülről lefelé világítják és bizonyos körzetben magára a szigetre I is fényt vetnek. Ez a világítási megol- j dás messziről plasztikusan hat és a I tapasztalatok szerint a járművezetők 1 már ióelőre meglátják az igy rrsegvi- I lágitott szigetet és> meg tudják becsül- I ni a plasztikus hatás nyomán a távol- * ságot is. Legelőször a Szent István» körúti járdaszigeteken alkalmaznak ilyen ujrendszerü, plasztikusan világitó lámpákat és ha beválnak, akkor az egész városban sor kerül bevezeté* « síikre. ‘ . - ^ »- _ ^ ~ ^ - < > Hajsza az igazságért Izgatott az ügy. Másnap este elmentem a megjelölt étterembe. Körülnéztem. Senki ismerős. Eddig jó. Mit ehetnék? Bécsi- szelet. borjú paprikás, fatányéros. Nem. Valami egyebet parancsol? Igen, szeretnék valamit — mondom, de inkább magamnak., a pincér egész biztosan, nem hallotta meg, mert újból felsorolta a bárom fő étket, de a változatosság kedvéért most már visszafelé a sorrenddel és amikor látta, hogy nem felelek, tojással kínált, meg szardíniával és s-onkával — nztán végre megállapodunk egy' pár tormás debreceniben- Úgy ültem le, hogy mindenfelé lássak, talán majd csak bejön János bácsi és akkor hoppon érem. Tulajdonképpen sennni közöm nem volt az egész ügy-höz, hiszen egész életemben össize-vissza egy lejt adtam eddig neki, ez meg igazán nem tok arra. hogy i'yen cirkuszt csináljak és leleplezést készítsek elő, senki sem kényszeritett, hogy adjak, de ha már tulvagyok rajta, tegyek pontot utána és ne forszírozzam, nevetséges, senkinek sem jutott eddig eszébe és pont én legyek az, aki — Ebben a pillanatban kingdt ck ajtó és belép János bácsi. Bricsesz nadrágban, fényesre pucolt csizmában, hangosan mondott jóestét és leült a velem szemközti asztalhoz. Vacsorát rendelt és egy negyedliter bort. Olyan farkasétvággyal evett, hogy könny szökött a szemembe. Megértettem és cseppet sem csodálkoztam. Egész nap hideg volt és kint nni az utcasarkon, összego- molyitott lábakkal, hogy- az ember vérkeringése is eláll — bizony nagy teljesítmény, érthető, ha átfázott s most bőségesen eszik. Talán örültem is, hogy- egy lejjel én Ls hozzájárultam a ma esli vacsorájához, Na, nem tagadom, azért bősz- szántott az arcátlansága, dohát, vannak ennél hitványabb pénzszerzési lehetőségek is. Mert ü kért — és ez enyhítő körülmény. Én jószántamból adtam — és ez megnyugtató. A főnök maga hozza a debrecenit. A t nna illata ugv csip. hogy facsarja az orromat. I)c tűröm. Egyszer egy' orvosbarátom azt mondta, jót tesz a náthának. Nincs náthám? Nem haj. Japánban egészségesek szedik az orvosságot, hogy ne legyenek betegek- Nekem sem lett náthám. Intek a tulajnak, hajoljon közelebb. — M? adja, kérem, ki ez az ur üt ve lein szemben? — Az, kérem? Egy’ állandó vendégem. — Mindig ilyen jó étvággyal eszik? — Igen. Különösen, ha sikerült napja van.-— Kicsoda egyébkén*? — Mondtam uraságodnak. Egy állandó vendégem. — Jójó, de hogy hivják és mi a foglalkozása? — Én csak annyit tudok, hogy János bácsi és marhakereskedő. Rögtön láttáim, hogy egyhuron pendiil- nek. Megettem a virslit — nem tévedek, virslit ettem, pedig debrecenit kértem —, fizettem és mentem. Most már igazán érdekelt az ügy. Szorosan az asztala mellett mentem el és odaszóltam: ■—• Jóestét, János bácsi! — Jóestét, fiam— Úgy látom, izük a vacsora. Talán átfázott? — At bizony1, öcsém. Tudod, ma hetivásár volt, aztán egész nap kint kecme- régtem a levegőn.
