Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-16 / 62. szám

BLL fi Hlt fi* 1949 Métáiul Ifu Uj alapokra akarják fektetni Kolozsvár köztisztasági Ügyeinek inlé* zéséL - Mi az oka a nagy ráfizetésnek? KOLOZSVÁR, március 15. Városunk közigazgatásának évek óla állandó megoldásra váró problémája a köztisztaság. Mint országrészünk Né­zető városának, nagy gondot okoz en­nek az évról-évre nagyobb jelentőségű kérdésnek radikális megoldása, mert ahogy az évek előbbre haladnak és « város területe egyre jobban fejlődik, mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy a köztisztaság fenntartása terén még ni ind iff olyan hiányosságok vannak, amelyeknek megoldását nem lehet ha­logatni. A múltban is állandóan fog­lalkoztatta ez a kérdés a város vezető­ségét, anélkül azonban, hogy a radiká­lis megoldás érdekében egyetlen ko­molyabb lépés- is történt volna. Pedig már ennek a kérdésnek már csak a ta­nulmányozása is tekintélyes pénzbe került. t EREDMÉNV rELEN KÍSÉRLETEK Mintegy tiz évvel ezelőtt a város ta­nácsa pár tagból álló bizottságot kül­dött ki Csehszlovákiába és Ausztriába. A bizottság tanulmány útjáról hazatérve, a gázlámpákra szemétgyűjtő drótko­sarakat szereltetett fel, mert külföl­dön, ahol a közönség fegyelmezettebb, úgy látták, hogy a járókelők semmi­lyen hulladékot sem dobtak el az ut­cán, hanem e kosorakba dobták. Ná­lunk ez nem vált he, mert az éjszakai garázdálkodók a drótkosarakat erő­szakkal letépték s ennek következté­iben a nagy költséggel beszerzett drót- kosarakat le kellett szerelni. Egyik ambiciózus városi tanácsosunk néhány évvel ezelőtt a fővárosba rânduit ki, ahol Bucureşti köztisztasági berendez­kedéseit tanulmányozta és azt nálunk is le akarta utánozni. Az utcaseprők részére közös konyhát állított fel és rendeletben kiadta, hogy a seprűk nye­lére keresztben álló kaparóvasat kell szerelni. Az utcaseprők közös kony­hája már régen megszűnt a bucureştii kirándulásból emlékül csak a seprű- nyelek végén levő kaparóvas maradt meg imitt-amott, mert lassanként ez is kiment a divatból. A két tanulmány­útnak tehát semmi eredménye nem volt. A köztisztaság továbbra is ma-= radt úgy, mint régen volt. I UJ TERVEK Most a köztisztasági iizem ügyének a kérdése ismét napirendre került. Az uj költségvetést — mint már hirül ad­tuk —- a takarékosság jegyében kellett összeállítani és ez alkalommal nem le­hetett szemet hunyni az előtt a kelle­metlen tény előtt, hogy a városi tanács a köztisztasági üzem fenntartására minden évben 4 millió feji fizet rá. Ennyivel kerül többe az üzem fenn­tartása a beszedett köztisztasági ille­tékeknél. Bornemisa polgármester azu­tán éppen ezért elhatározta, hogy ezt a kérdést most már gyökeresen és vég­legesen rendezni fogja. Megbeszélést folytatott a városi ügyosztályok veze­tőivel és a vizüzem igazgatóival, hogy a kérdést miként lehetne ugv megol­dani, hogy a város az üzem fenntartá- sára ne fizessen rá és hogy emellett városunk köztisztaságának színvonala emelkedjék. Különböző javaslatok hangzottak el és a javaslatok össze­egyeztetése most van folyamatban. Valamennyi vélemény megegyezett abban, hogy a köztisztasági üzem je­lenlegi formájában ráfizetés nélkül nem tartható fenn és éppen ezért cél­szerű lenne az egész üzemet kereske* del mi alapokra helyezni. Valószínű te­hát, hogy a megoldás is ilyen irányú lesz. [ Hogy a köztisztasági üzemekre a vá» rosi tanács mindig ráfizetett, annak egyik oka szintén a politika volt. Az egyes politikai pártok, mihelyt ura­lomra kerültek, külvárosi politikai korteseiket azzal honorálták, hogy be­dugták valamilyen cimen a kőztiísizta­Keliermann: A kék szalag A világhírű i-ró uj nagy regénye. 356 lap, 178 lej kötve. Gbardone: A boldogság éneke, Mheei'aeum-regénytór, kötve 119 lej. Kiss Lajos: A szegény ember é’ete (alföldi pa- rasztélet) 283 lap, nagy eilak, fűzve 165 ’ej Lepagen-ál. Ko’ozsvár. Postán utánvétté’, Kérjen teljes jegyzéket v - ■*-. o v sági üzemhez. Nem az volt n lontos, hogy ezért valamit is dolgozzanak, ha­nem az, hogy napidijaikat ott felvehes sék. Ez a rendszer hosszú éveken at tartott s csökcvénye még ma is érez­hető. Ma is láthatjuk, hogy minden ■1—5 csoportból álló utcaseprokiilünit- meny mellé egy úgynevezett „felügye­lő“ van beosztva, akinek nincs más dolga, mint íz, hogy az utcaseprőket „dirigálja“. Alai felépítésében a köz­tisztasági üzem mindig deficites lesz. A szerencsét len utcaseprőknek, akik egész nap nyelik az utca porát és szív­ják magukba n különböző betegségek csiráit, olyan gyenge a fizetésük, hogy abból még jóllakni sérti tudnak. Nem csoda aztán, ha az utcaseprőknek egy- harmada állandóan beteg. Valahogyan ezen a dolgon változtatni kell és a vá­ros köztisztasági üzemét feltétlenül egészségesebb alapokra kell helyezni. Négyéves korúban szerepelt először színpadon Éghy Ghyssa, akinek éltető eleme a táncművészet Őszinte beszélgetés a kitűnő művésznővel pályájáról és jövendő terveiről. — Mi a lényege a klasszikus táncművészeinek? KOLOZSVÁR, március lő. Tánc! Zene! Kő túszét!... Ez az éltető eleme, eköré iveh'idik egész élete (itnek a fiatal müvészasszenynak, aki ül ült előt­tünk ennek az ódon főúri háznak bolt­íves szobájában s az igazi elhivatottak komoly címé védésével beszél a klasszi­kus táncművészeiről»... a tánc renaissance- áról, a formákhoz kötöttség felszabadít lásárók az. abszolút táncra törekvésről. Valahonnan egészen he ölről, egészen mélyről fakadnak a gondolatok, amiket játékos közvetlenséggel kimond. Szemei­ből úgy sugárzik a mosoly, mmt a kor.i- tavaszi napfény, amely az ablakon ál; be­szűrődik a szobába Minden szavából érez­ni lehet: ez az asszony szerelmese a lánc­nak! Nem is lehet más: fighy (ihyssa a neve! Az ember szinte zavarban van vele: legszívesebben félretennénk a sab onos in térju-kérdéseket és elhallgatnánk órákon keresztit, amint beszél, amint elméletileg elkalauzol a klasszikus táncművészet gyönyörű tájain, de — az interjú kötelez: kérdezni kell. Egy négyéves kisleány elindul... ■— Mikor kezdte pályáját? Pillanatra elgondolkozik. Számol. Egy kicsit vissza kcN menni. A gyermekkor­ba. Aztán elmosolyodik: — Négyéves koromban szerepeltem eőször nyilvánosság előtt. Egy Kovács nevű karánsebesi táncmester tanított az első lépésekre. — Bezzeg, ha most látná az a Kovács ur! — Láiott. A muH évben ott volt Buda­pesten az egyik estélyemen. Előadás után felkeresett az öltözőben és elbeszé get­tünk. — El tudjuk képzelni, mit érezhetett az a Kovács ur, amikor meg’áua, mi lett a négyéves kis tanítványából. (Nyilván nagyon meg kel'ett dörzsölnie a szemei!!) —- A komoly munkát természetesen csak később kezdtem el. Nem voltai:: ugynevezei' csodagverinek. E’végre négy­éves korban az ember még nem tudhat ja! Tizenkét évvel ezelőtt fogtam hozzá igazán. Előbb Aradon, majd Becsben és Budapesten tanultam. — Hogyan képze je el a laikus azt a bizonyos abszohiHáncot? Egyszerű a magyarázat. Tánc. ameiy nincs formákhoz kötve, csak az érzéshez. Amely egyéni. Amely független mindentől. Amely valami eszmei meg szállotlságbó; fakad. — Szóval', mint a költészet! — Ugyvan! Az ember betső sugafeiá- fcól megszületik egy érzés és annak küK ső kifejezést kell adni. A ködő versben fejezi ki. A fesjtő színárnyalatokkal', a zeneszerző hangokban, a táncos pedig mozdulatokkal. A fizikum és a élek egybehango.lt ősszjátéka az igazi tánc. — Tehát semmi megkötöttség? — Semmi. Régen a zene megkötötte a táncot. Zenére kellett táncolni, E őbb születet: mec a zene s csak azután ala­kult ki arra a tánc. Később jött a nagy átalakulás. \ klasszikus tánc forradalma. Zene né kül kezdtek táncolni! Nem ment. Aztán szavalatokra, zörejekre Az sem voll jő. Nem volt meg a tökéletes *Hu zió. Nem volt meg a közvetítő hang. A sok kísérletezés után végül kia akult az egyetlen megoldás: Ne a zene dominó'- jón, hanem a táncra s’ülcssen meg a zene! — Nehéz munka lehet! Éghy Ghyssa mosolyog: — Egy kicsit nehéz. Sokszor bizony hónapokon át kell együtt do gozni a tán­cosnak és a komponistának, amíg meg­születik egy-egv eszmét kifejező táncszá mának egész illúziója, egész hangu’atát maradéktalanul visszaadó) zene- a'áfestése. A kísérőzene szerzőjének éppen úgy. mint a tánckosztümök tervezőjének töké­letesen ismernie kel a táncos o’képzelé- sét. Csak a kettő közti teljes összhang ab kothat valóban művészit. — llol sikerült rátalálnia ilyen szer­zőre és ki az? — A. Kleiner, majd később F- Salm­hofer. a Burgtheater karmestere. Mind kettőjükkel Becsben találkoztam. A- Klei­ner nemrég ment ki Amerikába. — Romániai turnéján ki k'séri zongo­rán a táncszámait? — Freund Leó temesvári karmester. Nemcsak táncszámaimat kíséri, de néhány önálló, kitűnő konc ért darab ok­kal is szerepel. — A közeljövőben mik a tervei? — ősszel Párij. Azután — (iit p' *a- natra ’smét elmoso.yodikl — ha minden jól megy, rfvidesen megvalósul az ama rkai turné >s. — Még egy kérdés: tánc közben érzEe. hogy megvan a kontaktus a nézőtérrel* — Fe tétlenül! Ha a táncos azt nem érzi, az a szám már meg is bukóit. N'nés sikere- Elvesz. Egy pillanatra most indiszkréciót kő vetünk el Lopva megnézzük Éghy Ghyssa garderobját. Csak annyit árulunk el, hogy — csodálatos. Vagyontérő. S a próbáról is áru junk el valamit? Elbü- vö’ő! Különösen az öreg kurtizánról szó ló Villon bal adat,, az ..Igazság és hazug­ság“, „A háború szelleme“ és az „Bfu­sion“ curm 'egdrámaibb szárnál ajánljuk a közönség figyelmébe. Élmény! ...Most itt ül és megadóan, kicsit kime­rültén várja a következő kérdést. Közben rámosolyog a bugára, aki hűséges kísé­rője és egyben impresszáriója minden turnéján. Titokban int, hogy — mára elég volt. Az interjúból is, a cigarettá­ból is! És a feketéből is, amit Éghy Ghyssa cukor nélkül, keserűen iszik. így szokta meg Németországban. Ha Kovács ur, a karánsebesti táncmester ezt látná, bizonyára 2—3 kockacukrot csúszkálná észrevétlenül volt tanítványa feketéjébe. S magában nyilván ezt gondolná: — Hadd igya édesen’... Megérdern 'ü > {ß, o.J j I Kik léplek )»e d Nemieli Ujfászüieiés íroikijdHdlf magyar tagozatába Kolozsvárott? (FotytfalnT) Jeleli ]';»•), Kunit RudÖ! Burgj> Adóit <~­Jt Jets égé, Takács Pál v'-j fel. Erdély* Ztfjgniond és felesége, HnÚiüzi Fén w é% U L-sége, ifj. Loeoiiezy Mihály és fok -égé, Alfxi Géz«, Nat, Gyula é, feWge, Zugh József, 1 t\:n< /.v Sándor Kardot. Andr; s, Szalzó Mihály és 1< Máli-s Já­nos, M'rosáPúi és fe! ~.égt:, .Marosán Ro­zália, Marosán Antiin, Marosán Pál, Mnfo­sa n Antal, Marosán András, iJitvonMein Gyu­la é-. felesége, Simon János é- «Lesége, Szabó Ödön és feVs.'ge, Puá-1 Gyula é-. felesége (kt* ley lenn éí f- < ■'g<• i »ó< zj / PíAfi J6 zsef. Látszó Dénes, Keli rnan János- ón felt •vége. Udvari István és fele-ég..-. Szökő*. >0 .16- 7.ssrí* és IV «ég« Kitin József , , fi V-sége, Sze­gedi JÚI.U& és felesége. Szász Károly é; fe­lt sége, Molnár Káro v felesége, Papp Mi” li.iiy és felesége, Mái hé 1/a jo - és felesége, Ki&s Andor és felesége, Si-po.s Árpiid és fe-, Jeségc, Madikíiy Ernő és felesége, E-rbián Gé­za és féléviévé, Albert Perene <s felesége, A bért József és felesége, Áfögye József é% felesége, Bágyuj Lajosné, Bágytij Jcrö és fcLségc, Bágyuj Károly és felesége-. Marton Miklóst és felesége. Komáromi József, Tatár János és felesége, Z-ebmnszby Ferenc ót felesége, Fehér Ödön és. felesége, Szarniay József, Szcbó Sándorné, Csapó János é- fe­lesége, Vrészk PO: ián é- felesége, dr. Ab- rudbányai Ede és feleség -, Nagy Gé n és fc’e-sége, Simon Lajos, Kilim Samu é-j fele- sé-ge, B nri Károly és fe’esége, Rv'cz Lajos felesége, Gergely Ferenc, Parkas Jenő és fe-, lesége, Ustyánovsfeky Viktor, Husz.i Imre ót felesége. Gagyi Dénes;, Rigó Ferenc és fe’e- sége, Nagy Káro’y és felesége, Soo; Pák Székely József, Boor Ls-tiván. jij. 'Cseresznyés Lajos, Cseresznyés Boldizsár, Demeter Sán­dor Györfi Bo’dizsáriké-, ves«s Istvánná, Sző­ke ír-úkné;, Káint an Andrásné, Barabás Bér ’.a., Kibédi Alberín-é, Kovács Já-no né, Bíró Imre és fe'ésége, Sándor Gcrönié, Pélerfi Jusztina, S ab) Perene, Demeter Ferenc és felesége, Setx: Ákos, Kovács Menyhért. Szé­kelj- Józ-sef, Bálint Sándor, Tere bei Albert és felesége. Torebei János- és felesége, Fe-' kefe Ele Ilka, Szása János, Nagy Irma, Ká-- má-rt András, Bálint Márton. Bsmingarte-n Magdci, Obwéger Vi'mos és felesége, Kovács Gábor, Nagy Gergely és felesége, özv. Hu­szár Sándorné, Bagaméry Árpád és felesége, özv. Bodea Mik ó-íré, László Péter és- felesé' ge. Farkas Sándor cs felesége, Pusz'.ay Jenő, Kómán András, Kálmán Andrásné, kukur't Gyula, Ágoston József é^ felesége, Dancöó Györgyné, Csabaá Erzsébet, Gábos József, Jaksics Pál és fo'esv-ge, Raga Samu és fyk- Sige, Vi-nrPe János, Bauingarten László és fe’esé-ge, özv. dr. Baivrngarlen Jánosné, Steiermann Lászlódé, Gál Ádám és feleí-ége, Rácz Péter és feösége. Sebe Albert és fele­sége, B-.fossy GizeMa, Szakács Gusztáv és fe- lesége, Kemény Károly és felesége, Sen- káhiky Mária, Kovács Erzsébet, Káunán András, Bodor György és felesége, Ebergé- nyi Sándor és fele Jég?, özv. Szőke Albertné, F’edler Károly és féé.sége, Tóth I.-4'vânţ. Lá­zár Lajos és felesége, Lörincz György és- fe­lesége, Zejki Miklós és fe’esége, Steiermann Lipót, Hatházi Sándor és; feesége, Mezei Györgv-né, özv. Csizmadia La join é, Décsey Miklós és felesége, Torodkaá György, Hen­ger Károly és fe’c-vége, Gergely fstvánné, Bá- tiiyaii József, Brezid József és fét-í-ejge, Illyés Jánosné. Vislki Ferenc és felesége, Hatházi Káro’y, Cisik.i Ferenc és felesége, Oriold Zoltán-, öz.v. Szegheti Sándorné, özv. GáO Sán- donné, Vincze Geroné. Imre Árpád. Márton Ferenc, özv. Simon Ante íné, Máthé Ferenc és felesége, Nagy Ferenc és felesége, Szapora Miklós és fe’esége, Gorbai KafeÉm. Daruéba Ferenc és felesége, Daróczy József, özv. András Sámne'inL, #Lász.!ó Vilmós-, Gergely István, Németh József és fe'ésége, B-utyka István és fe’esége, D’ószeghy Ferenc, Vizi Ágoston és felesége. Fodor Sándor és fele­sége, Gáspár Sámuel és felesége, özv. dr. Szenkovics Lajosné, Szőke Is-tvőn és felesége, Márton Bélé;, Eresei Ferenc és fó’ésége, Var­ga Lás'z’ó, iDobra Ferenc, Hangya Péter, Breslei Árpád és felesége, Nagy Márton és felesége, özv. Tőkés Józsefné, Loke Jő,7sef és felesége, Biró József és felesége, W'-nter- feld Irén. özv. Winterfel’d Fcrdinatndnlé. Whi- terfe’d Margit, Varga Lőrinc és fe’esége, özv. Fejér Sándorné, Malisai László, özv. Negv Aladár né, Bold is Imre és felesége, To­pa! Györgyné, Gáspár György és fe’esége, Dávid Emil és fe’esége, Ki-’ilsn. Sándor és fe-, lesége. Klein István., Nagy Járok Szabó Mi­hály, Veress József, Mezei Károly, Balogh Károly, Mezei György és felesége, Weis« Dezső, Toroc7ikai István és. felesége. Györfú Andrási lés felesége, Szabó Antali és- felesége. Sirnó Béla és felesége, Pataki Mk’ós és fé­lesége, Zsiga. Ferenc és felesége, Cseresznyés Litván és félesége. Budai Gé7a és felesége. Török Ferenc és fe’csége, V-alkaj Árpád és felesége. Takács Ferenc és felesége, Sz-fcan- kc-vic-s Ferenc és felesége, .(Folytatjuk.), Négymillió lej évi ráfizetéssel dolgozik a kolozsvári köziiszíosogi özem

Next

/
Oldalképek
Tartalom