Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)

1939-02-07 / 30. szám

t -j j i/ x co £ u ă r j. , v 'ívv-Br W' 1 . - - . 1 Mli f Ilii ax 7A i^ÍPl*Í fii É Kérjen AU 1 IVl-es harlsny át i9 ICJCil 9 * H Az olasz-francia gyarmati ellentétek Abesszíniái uíinapíó ADDIS-ABEBA, február C- A tuniszi kérdéssel még az. olasz-ebop háború ideje alatt ^ailálkozilam a milánói „Luigi Boşsoni" közgazdasági egye-em diákrnenzájának éttermében. A Duce hatalmai» képével szemben a le­kor már évek ót.i díszelgő négy hatalmas kard a falion. Mindegyik az olasz nemzet egy-coy sérelmét jelentette, hgy-egy ide­gen területet, ahol 'italnyomórésvA olasz >k Fáknak. Az egyik kard markol itán hatal­mas fekete betűk hirdettték: Tunisz! Akkor még senki se beszólt róla. S a kard továbbra is szerényen a faihoz lapul­va kéklöü acélszürke színével cs fekete or- tüs feliratával. Mozdulatlanul, műt ak' ar­ra vár, hogy mikor jön erte va «»’K.! vagy valamk ami megeleveníti. Tunisz . . c Most1 ez a Tuniszi jelképező kard leke­rüli a falról. Valóban megelevenedett F.r te jö'.t az. idd és bekerült a nemzetközi pa­link» elsőrendű kérdései közé­A tuniszi* kérdés azonban nem adhat egyedül magyaráz.aitoi!; a nyilvanossagra ke­rült francia—ollasz gyarmati ellentétekre. Csak a legrégibb eredetű és éppen ezért a legfájdalmasabb s egyben a legkényesebb Scro-:mc annak <a-z «kurz gyarmat' poli'lká­nak, mely kezdettől fogva — először ör.- tudaid'anul, majd a fasizmus diaclatl'raju'ása után 'tudatosan igyekszik megteremtem az olasz világbirodaifmiatt. Róm» nyomdokául köveivé. Amikor az Afrikában diadalmasan tért hódító Franciaország tH8 r -ben Tuniszban megjelent, már 11.500 telepest talált a bvy országában. A fiatal olasz királyságnak igen fontos érdekeü se mm ízt e ki a francia hód Fás és évekre megakadályozta az. olaszok térhó­dítását Líbiában is. Tunisz, már ekkor úgy szerepelt az. olasz, köztudatban, min>t az. ólasz. gyarmatost ás legközelebbi és egyben lleg'-crmőrzőtesenb állomása, ahol az «»lasz munkáskezek még a francát megjelenése előli virágzó mezőgazdaúgí telepeket és kereskedelmet létsürttek, sőt a Rubbation genovai társaság már egv vasútvonalat is épített Goletta és a ké­sőbb ^franciáktól közigazgatott olasz város“-nak nevezett Tunisz közölt Hadászatjilng a Szardíniával szemközt fekvő frneia protektorátus, melvet Szip ­kától csak ióo km.-nyi széles tengerszoros választ el, jelentékenyen sérti az o'asz ki­rályság biztonsági politikáját is. Anglia sem hunyt szemet afelett, hogy az ezer km.-es ki'ünően szaggtto'it, első­rendű kikötőhelyekkel rendelkező Tunisz ame’y egyenlő távolságra fekszik Gibral­tártól és a Szuezi-csatom ától, francia ker­bt kenik. Ettől kezdve Olaszország gyar­mati követeléseit támogatja. Az akkori liberális-demokrata olasz kor­mányok gyengesége és a „latin testvé­rek“ iránt érzett szentimentális ióindu- lat azonban elszalasztottá a sérelem meg­torlására kínálkozó kitűnő alkalmat. Franciaország ezt azzal hálá’lba meg hogy meg!agadra az. 1896. szerződésű amely né­mi védelmet bizfosiitott «, tuniszi olasz te­lepesek számára, akik 1901-ben ‘öbb mint 7o-ooo-es tömegükkel! már Jelentékeny többségét ailfkották wz oüí lakó európniik- aiak. Az anyaországban maradt testvéreik­kel fenntartóit szoros üzleti öszekötretések alapján, egészen a szankciók Idrobbaiiisá- — jelenékeny hasznot hajlottak a teni­sz» kereskedelemnek és így Franciaország- 1 • ö rak is. A világháborúban, 1916-ban a franciák megszerzik maguknak a német Kamerun és 1920-ban Togo gyarmat jórészét. A szövetséges Olaszországnak azonban csak ríva tagokat voltak hajlandók átengedni. A francia „Front Populaire“ megakadá­lyozta az 1935 január 7-én kötött Lavai- Mussohni egyezmény ratifikálását és igy a Sardinia, Szicília és Tripolisz közvet len szomszédságában fekvő Tunisz 122 ezer olasza (összesen a franciákkal együtt 230.000 európai él a gyarmaíbirtokon) minden jogvédelem nélkül marad . Az 1937-ben megépített, Lhtoranea“, 25 évvel Libia meghódítása után az északaí- rika.i olasz gyarmatot végleg ,,quarra spen- df“-vá, azaz az anyaország negyedik put- vidékévé avatja. Líbia már az cl isz— ct:op háború idején is jelentékenyen erez- Holle stratégiai hatását. Északafrikábaa és •2 Földközi-tenger keletii részein Ugvan- ctak a Szuezi-csórna és Egyiptom köz- vutlen szomszédságában. Hadászati érc-kct jelentékenyen megnövelte az uj 1822 km-ys kitűnő auíóu't, amely Tunisz kdc-'-i határától egészen Egyiptomig fut végig a tenger és Líbia közötti. Másrész! az Eritreából, Etiópiából és Olasz-Szomá'liból meglkoto.lt Olasz Ke HicDafrika (Africa Orientale Italiana) egyre jobban kezdi éreztoini döntő befo­lyását a Vörös-tenger és az Indiai-óceán partvidékein is. Etiópia meghódüása szük­ségszerűen arra készben Olaszországot, hogy újabb fontos szerepet vállaljon az euro-afrikai és euro-ázsiai poétikában. En­nek következménye, hogy Olaszország földközitengeri érdekek-ck földrajzi terület a Gibraltár mellékéről erősen áthelyeződik a Szuezt-csatorna környékére, az Atianfi-óceán iránti érdeklődését pec’g a Vörös-tenger és Indiai-óceán vidékei felé néző politika váltja fel. Ami Közép-Keletet iTeti. ma kiilönc- esn érdekelt Olasz-ország ama államok pb I tótikai- és gazdasági egyensúlyának kérdé­seiben, amelyek akciórádiusza közvettanü: vagy a Vörös-tenger és a Szuezi-csito»-.»a közvetítésével a Földközi-tenger keleti “é~ sze felé gravitai. Mint Görögő 'szag, Tö­rökország, Szíria, Egyiptom, Palosztiín 1 és távolabb Hedzsász, Yemen, Irak T Afganisztán. Mindez azt bizonyítja, hogy a Irm, viiágbiródiailiom már nem kizárólag cu»ó pai, nem is túlnyomóan földkö/i-teage.-i, hanem hatalmi állásának megfelelően gyarmati. tehát viliágtengeri, röviden vi­i á g p Cilii] k á 1 folytat. t Szuez és Dzsibuti Franciaor.sizág azonban nem elégszik meg Tunisz keleti határain cinciit erődítési övék megölikOitásávöil, amely végleg és* határo/ot­tan kiírni latja ui íraaióia. gyarmat olasz elle­nes hi leállását. Franciaország -minden erejével azon vám, liogy megtartsa, sőt megerösiil.se azokat a rendelikezé.sére tiltó eszközöket, «melyek az olasz világhír odaérni gazdasági, fejlesz tés ét, hói ideig-órá-g is — gátolhatják. Ezért nőm tértje tiszteletiben Qíá»zonszágn«ik « Szuozi- csaitornához fűződő, igm jelentős pénzügyi és gazdaságii érdekeit. ■Mai is érvényes GraziiiasilH tűhomoknak 1937 szeptemberéhen Mássáuaihmi tartott beszédé­ben tett 'kijelentése, midőn hangsúlyozta, hogy Olaszország havonta! 100 millió lírát fizet neigol fontokban a. esatomatánsaságnak. Ez. évente odyu‘ni hatalmas in-egterhollést jelent a« olasz hajózáfei társias á go kr« 'nézve, hogy ebből az összegből 50 kisebb ik-eresIkcddtuP hajót épii'l'lethehiének minden- évhesr. Az olasz—franciái -viszony megzavarásában jelentőségét meghaladó rési/, jutott o Dzsibuti és Dzsibuti—-Addis) Abeba vasait vosiaü-mafd 1936 októberéiül 1937 áprilisáig állandóan 40—.50 000 mázsa, olasz áru áll -a kikötőben a 60 fokos 'melegben. Ugyanekkor a franciái hatóságok -mindent megteszi)ék, hogy a fe­kete kiikö'lőmunkások csillagászati rakó dó bé­reket követeljenek, a ivümkezetést meglassít­ják, tk kikötői és vámüijiakat felsrófolják. A vosuttársoLság óvakodott attól, hogy járata't sűrűbbé tegye, ami pedig üzleti érdeke lett volnai. Ezzel aláírják megakadályozni, bogy az olasz cikkek a. belső területiekre eljussanak' és igv gazdaságilag! bojkottá! jak -a -fiatal Olasz-Elíopiűtt Az eredmény ez, hogy az olaszok kezük bojkottákiii a vasútvonallal:. Múlt óv szeptem­berében a közeledő világháború előszele Kelet-Afrika partvidékein is éreztetni kezdte hatását. Egymásután érkeznek q szenegáli ezredek .Fnincia-Szomálibu és) -lázasan folyt az erődök építése. Ugyanakkor olaszeHenes kouumm.isLa propagandái ‘indult a féketek között. Pedig senki se gondol m cgyébkéjiit érték­telen Eroinei« Szomália megtámadására1. Az olasz világ,biirodá'loim azoníban. haitárleilan tü­relmének adja tarai jelét, amidőn nem nyúl a teljes gazdasági bojkott fegyveréhez. Dzsi- bu1l,i és oi íviasuLvoiruiil méliküli az olas-z gyslr- -inalosi lás, ha- kiisixé n-eliezehben is, de min­den nagyobb akadály eiélíküili falytatbat ja uft­f.O\EON, február 6. Akár járt valaki. Londonban, akár nem’, legalább hirből ismeri a Hyde Pnrk-i szósi.o- kokaft. Képben és rírásban már slzámtalan­sízor bes-zóimo- lak róluk n világ összes lap­jai, Az Angliát járó külföldiek első útja rendszerint a Speaker Corner-liez vezet, ahol o- legkoneenDtíráltabb forrná horn élik át az an­gol sznbad'ájgot és az angol — civilizációt. H szén valóban csak Angliában, ahol a ,pioT- gár-i civiSizáció és a politikai érett-slég a leg- tökéletcsehben kiteljesedett, lehetséges ez a nap-íiHp után megismétlődő szónok' viadal, mélynél Isten szabad e-gje alatt «, magával hozott szószékről -m-indenki világgá kiálthat­ja, cmi csak o szivén feksziik. Vaüásaíapitók, gycrsir’ók, ir for­radalmár és néger herceg Ateisták é.v. bolondos szekták taigjiai szóno­kolnak a -kű'önibözö keresizfény felekezelek missizionáriusial- .mellett, cionisták érivei öleit* keznek a levegőben az angol hor0gke.res-'tes mozga 1 om egitáto rafnak ki fok a dósai va (?. Trookij londoni h'vei parloimentú-ris’ szóliarco-t folytatnak a brit imperialrslui szervezetek nfptniibunja.ival. Az együk szónok uj voillást b rdel, a másik uj gyonsirási -rendszer szá­mára toboToz luj,veket, egy ir forredalmár a brit impérium végét jósolja, míg egy másik fanatikus Anglia világuralmát kőrietek1. Egy hórihorgas néger herceg a» színes fajok ro- hamlált jelenl.i lie a fehér elnyomók e’len, egy katolikus lelkész a Rómához való vissza, 'térésre lelkesít. Itt-obt neves képviselő áll a rögtönzött szószéken,, meglette pedig valami to.prongyos kűllclki a’ok szegezi ki -rongyos- zászlóját ég talán 01 világ végét jósolja meg. Manden szónoknak akad hallgatósága, az érdekesebbeket sok százfőnyi embergyürü ját. Ellenben Dzsibuti Olasz -Ke! etaffr ík a nél­kül meghal és u vasútvonal]ból hasznavehe­tetlen óeskavflisi lesu. Külömüsen könnyű be- rendozkedniiü a 'szállitásii autarch'ár a Olasz- Keletoifnikiának most a száraz évszak idején, amikor nemcsak az Assab, Massatua és Moga> discioha 'vezető útvonalakat, de -a kanavánr utaluit i« igénybe rveheti még legalább hat- hónapig. . 1 . ;í4, Az angol—olasz egyez.ménv szerepe Az 1938 ápnilsi 18-án kötött ein goi—olasz megegyezi«: haumadiik jegyzőkönyve Közép- Kelet „némely zónáira“ ivonatiko/.ik. Ennek hennad-iik paragrafusában a következőket ol­vas hatjuk : „A szerződő felek közös érdeknek smerik el, hogy semmiféle má® hatalom se szerez- he.sseoi »v«gy kisw'relh-fÄLsen meg szerezni ma­gának felségjogot, vagy bármilyen fajta elő­nyös politikai helyzetet olyan területeken, amelyek jelenleg Iledzisáshoz és Ycmenhez tartoznak ... beleértve a Vörös' tengerén fek- ■vő szigeteket its . • Ez azt t/zonyit jű, hogy a brit és olasz vi­lágbirodalmak minden olysn kérdést rész­leteiben is felszámoltak egymás között, ame­lyek a múltban egymás érdekeit sértették és a jövőbeni nézeteltérésre adnának alkalmat, sőt ezen lulmenöleg féltékenyen őrködnek’ afelett, hogy más bataloni ne terjeszik ed hes­sék a Vörö.s'-teng’er partjain az ő rovásuk re. Francia-Szórnálinak az volt & politikai fel­adata, hogy egyrészt «- vasnitvoneQ, mentén bbtosBtea e francia- behatolásit Abesszíniába, másrészt k kötő révén, biztos támpont legyen Franciaország további terjeszkedésiére Kelet- afrikában. Etiópiái e’ifoglalásüi és- az angol-! olasz síz-erzörlés ratifikálása után sem a kö­zeli, sem a távolabbi jövőben; nem gondol­hat a józan franctia» poétika arra, hogy egy­kori politikai jelentőségét a most már telje­sen elszigetelt francia gyarmat bármikor is visszaszerezhesse. S amennyiben Olaszország követelései közül bármelyiket isi viseszautiasi- tan á Fr an ciaország, ez Fran cia-.S zom álla gaz-: daságj] halálát vonhatjai maga után'. Olaszország követelései nem sértik tény­leges érdekeit a francia gyarmailbirtokoknak.' Hiszen a francia gyarmaítbirodálom igazi érdekszférája nem Kelet-, henem Nyugataf- rik-a, míg az olasz politikát a Földközi-tenger' kelek' része és a Vörös-tenger érdekük első­sorban. A két hatalom elsőrendű érdekei' földrajzilag tehát nem ütköznek egymással élesen. Ez lehetővé tenné a franci^'—olasz' érdek ellentéteknek az őszinte és teljes kikü-! szöbölését Tunisztól Dzsíbutiíg, ugyraaazok­nak az elveknek alapján, amelyek lehetővé tették, hogy a brt és olasz világbirodalmak baüálkozzanak CÜbralLárióI Adenig. ş RatkóczJ Tibor. Í Wi M S W rongyos fanatikusok, néger hercegek, forradalmán rok szabadon szónokolhatnak a Hyde Parkban ADDIG . nincs veszélyben Anglia fogja körül, az unu 1 masabbViknak meg kell e’égedn.iiük 3—-1 áldozattal. A tömeg ide- oda bulitámiZLfk és tormAszetesneik tailáijia, hogy frakkos urak, esitélyd ruhás hölgyek mellett, akik az egyik szomszédos nagy szál­lodából „rándu'lt-ak ki“, gy^anus külsejű, gjaililéntalaor sihederdk szoronganak, bórihor- gas gárdisták skarlát vörös egyenruháj ukban békésen megtérnek szemüveges diákok, vülág- forradálmár munkanélküliek, angol kori’ekt- séggefi öltözőit Gitybeli polgárok mellett. A szónokokat a közibesteórások özönével árasztják el, ö 'vagy válaszol. vagy nem. Ha jól fe'el megtapsolják, ha zatvanba jön, ki- neh'ebk. de az i-liyen fűszerező epizódok lói el- tek-intve, a speaker corner hangja éo fegyel­mezettsége példaképül szolgálhatna! néhány izgulékony parlament számára. Pár rendőr sétá-’gait a tömeg között, de talán esek éven­te egiy-kétszer fordul elő, hogy alkalom nyíl­jék a beavfii'kozásra. Ilyenkor üs leginkább zsebtolvajokat fülelnek i'e. Különben a sző- láss'zaiboidság joga itt a Hyde Parkban szent és sérthetetlen, nincs az e hatnlom. nincs az a hatóság, amely féket állítanál az angol közélet ezen üröké’fctü hogycrmlánya elé. „Nem kell félteni Angliát, amíg érvényben van a szólásszabadság joga a Hyde Parkban“ \ Ennek -a hagyománynaik most feltűnést kettő magyaráztínlát szogállatta H. R. Ilam- ley, Anglia egyik legkiválóbb pedagógusa, a neveléstan professzorai, a londoni egyete­men. A tanár-szövetségben tartott előadása során kijelentette, hegy ameddig a Hyde- Park szólásöZíiibadság joga, érvényben van, nem kelt' félteni Angliát. Az állam,polgár legnagyobb elégtétek, hűi módja van arra1, hogy, kifejezésre juttassa Véleményét. Pro­fesstzor Hamley nem politikai előadást tar­tott, hanem a beszéd értékét fejtegette a nemzet és q társa dalom számára. Szerinte a gyerekeket minél hamarabb arra kéll szok­tatni, hogy gondolataikat és érzelmeiket be­széd formájában, juttassák kifejezésre. A be­széd egés-zség&si és 'boldog-tó gyakorlat. Ta­pasztalat szerbit a nép csak u-zokban az or- szágoklmn elégedett igaziéin, ahol a szólás és véléménynyil vánllás szabadságai sérthet ebén. IK őrünk egyik í-egnyugtatan itóbb jelensége — mondotta ai nagynev-ü angol tudós —, h-ogy' egynéhány országban megfosztották a lakosságot a véteménynyilvánitás lehetőségé-, töl. ... a lakosság beszélőképessége egyre csökken ■— Püir hónap e’őtt jártom egy ilyen or­szágban és1 meg kellett állapítanom, hogy a lakosság beszélőkájnessége egy.re jobban csök­ken. M', után a szónoklás csak egy-két vezető előjogé', a r,íép lassanként cltvesizti minden érdeklődésiét gondolatainak szóban való kife- jc.zése Iránit. A 'legmegdöbbentőbb, hogv már nomcaak a politikai ideák kifejezését felejf-'k el, hanem lassanként képtelenné válnak a tár-salgásTűi is és folyamatosan alábbhagy' teljes gondolatköz’é.si ikésizségük. Ez egész­ségügy« s-zemp-omiból felette sü'jnátaSos. Tételének Hamley tanár orvosi nra-gyairá- zatát fis salogáilifcatta. A gondolatnyilvánitús- nalc nagy teréptai és profi-1 aklikns értéke van. Az az ember, aki kor» nfjuságütól fogva megszokta, hogy szabadon, szóban fejezze ki érzelmeit és gondola lai-t. későbbi évei Íren jóval keverleibbet fog szenvedni jdeghántaj- niaktól, mint mások, akik a kellő kifejezést mód híján kénytelenek uzokoij magukba fojtani. Ezért biztatta a tanítókat, hogy m'ndeneko'őtt beszélni tanilsák meg a gyere­keket és ha közlési vágyukban túl is men­nének -a- megengedett határon, ne korholják ökot. Ebben a vonalkázásban» cm’ékezett meg az Education Association -londoni nagygyű­lésen Hamley tanár, az 0tagol fövtanos v-lág- hiirü látványosságáról, az angol- élet jelképé­ről: a Hyde Pank-i szónok-suirokróil

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom