Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)
1939-02-26 / 47. szám
1V3P ’február tíZtlBNZWtC Ebéd közben nem politizál, szerei gyalogolni és könnyen (eleji Chamberlain LONDON, február hő* fia valaki megszavaztatná a világ közvéleményét: kit tart a leghíresebb embernek az öt közismert férfi között, egész biztosan Newille Chamberlain is szerepelne. Chamberlain politikája, ha nem is tetszik minden brit alattvaló* nak, egyénisége mégis szimpatikus az angol közvélemény előtt. Ő ma Anglia első közszeretetben álió embere, akit meleg, okos tekintete és esernyője nélkül még az óvodás gyerek sem tud elképzelni. Chamberlain miniszterelnök, a „jó öreg fiú“ bizony nem fiatal. Átlépte a hetvenedik esztendő küszöbét, de a munkáján az évek nyoma nem látszik. Kitartása, frissesége, becsületére válna a mai harmincéveseknek. Hiszen ez a tipikusan régivágásu gentleman igen sokszor — az egész világ ellenőrzése mellett — tizennégy-íizenhat órái dolgozik napjában. És ráadásul milyen felelősségteljes, nehéz tárgyalásokat bonyolít le! j Amikor nemrég Rómában járt, a melléje beosztott angol újságírók ki* dőltek a fáradtságtól, mert a jó, öreg „ChambiT* reggel nyolctól éjfél utánig talpon volt. A friss öregség titka: a jő leîkiiisimeret Íl3ren körülmények között érthető az az érdeklődés, amellyel a közönség e páratlan szívóssága és jókedélyü ál* lamférfi mindennapi élete után kíván* csiskodik. \ Ugyan mi lehet Chamberlain titka, hogy fiatalságát, ruganyosságát, kitűnő szellemi képességét ily pompásan konzerválta? .Chamberlain erre a kérdésre egyszer már tréfásan meg is feleit: — Azért vagyok friss és nyugodt, mert lelkiismeretem ellenére semmit sem teszek és ennek következtében jól alszom! j Bármily kitérően hangzik îs ez a válasz, az angol miniszterelnök sok igazat árult el életmódjáról. Chamberlainről mindenki tudja, hogy szenvedélyes horgász, szereti a természetet és nemcsak nagy kedvelője, de kitűnő ismerője a madaraknak is. Hacsak teheti, megszökik Londonból kedves vidéki zugai közül valamelyikbe. Legjobb társaság számára a természet, de ha Londonban tartózkodik is, szigorúan betartja életrendjét, amelyre talán még a régi Chamberfain-házban gyerekkorában szoktatták. Séta a legendás esernyővel A brit birodalom miniszterelnöke reggel 7 órakor kel. Ezt az időt épugy, mint a lefekvés idejét is, minden körülmények között betartja. Lehetőleg mindig ma megy ágyba és sohasem holnap s ez alól csak a legritkább esetekben tesz kivételt. Átlag 7-—8 órát alszik, rendes napi éieíe tehát reggel hétkor kezdődik, amikor felesége soksok esztendei korholása ellenére a reggeli mellett átnézi a lapokat. Nagy gyakorlata van ebben épugy, mint pos^ tája átnézésében. Dehát maradjunk szigorúan a napiprogramnál. | Kilenc órakor, akár esik az eső, akár süt a nap, Chamberlain hóna alá veszi az esernyőjét s felesége társaságában sétára megy. Ez alól kivétel csak betegség esetén, vagy fontos utazásnál történik. Ilyen sétái alatt állandóan a fákat, a madarakat figyeli, vagy kis- gj-ermekekke! szórakozik. Körülbelül egyórai séta után visszatér a miniszterelnökség házába s megkezdődik a munka. Első dolga a posta átnézése, amelyet csodálatos gyorsasággal, félóra alatt elintéz. Pedig van bőven levele, de amint ő tréfásan megjegyezte, nem sokkal több, mint egy jólmenő gyár igazgatójának. Ezután következnek a politikai fogadtatások, tanácskozások, amelyek rendszerint egy óráig, legfeljebb félkettőig tartanak. Ezentúl Chamberlain nemigen hajlandó kötélnek állni. Legnagyobb vita közepette is feláll s valami olyasfélét mond, hogy nemcsak igével él az ember. Rendszerint másfél órát fordít az ebédre, amelyet szeret meghitt társaságban elkölteni. Ebéd után tréfásan elbeszélget, de egy szigorú háziszabály szem előtt tartásával: politikáról egy szót se! ] Három órakor délután, újból hivatalos helyiségében van Chamberlain és ott marad félhétig—nyolcig. Egyfolytában dolgozik, rengeteg embert fogad és még több jelentést hallgat meg, hiszen egy kétszázmilliós világbirodalom adminisztrációja vár tőle végső fokon utasításokat. Ha „csendes napja“ van, akkor féiki- lene óra tájban megvacsorázik, illetve angol szokás szerint, ebédel. Utána bevonul nagj'ori értékes könyvtárába, ahol lefekvésig olvasgat, vagy meghívott vendégeivel elbeszélget. í Két szenvedély: horgászat és gyaloglás i Ez volna nagyjában Chamberlain hétköznapi élete. Ez alól csak a szombati nap kivétel, amikor délben, a szokott időben löncsöt fogyaszt, utána pedig, amilyen gyorsan csak lehet, elhagyja Londont. 1 Nagy és sokoldalú munkabírását maga Chamberlain azzal jellemezte, hogy az igen könnyű munka, mert mindent egy pillanat alatt tud felejteni, ha úgy akarja. Ezt úgy kell érteni, hogy egy» egy problémán nem rágódik napokig, hanem akkor veszi elő, amikor a legjobban kezeügyében fekszik. Milyen furcsa és milyen különös az az ember, akinek vállán a félvilág gondja nyugszik — nem szereti a problémákat. A legnagyobb kérdéseket szinte két pisztrángfogás közben intézi el magában s amikor kialakult benne az elhatározás, a többi már játszi könnyedséggel megy. I 1 Nagyon szeret gyalogolni. Talán ez az egyetlen sport, amely minden ember számára könnyen hozzáférhető és pénzbe se kerül. De bármerre jár, éles tekintete egyre figyel és olyasmiket fedez fel, amit a többi sokmiilió gyalogló nem vesz észre. Talán a politikában és az életben is ez a titka. (B.) Autóbuszon indultak az idén Mekkába a jugoszláviai mohamedánok N1S, február hó. 1 Dé’.Szerbiából most unduitak útnak a a mohamedán zarándokok Mekka felé. Jugoszláviának déli részén, Gom je Pólókban és Tetovoban, e két egyébként egészen csendes községben., nagy izgalom uralkodott1 már hetek óta. Ezren és ezren népesítették be az utcákat, amelyeken egész éven át nagy a csend. Férfiak, nők és gyerekek jöttek mindenfelől a két községbe. A férfiak valamennyien fezt, vagy turbánt viseltek, a nők pedig telő tői talpig bő köntösbe burkolnák magukat, arcukat sürii fátyol, a fendje fedte el a kíváncsiak szeme elől. Úgy festeti a dolog, mint varaim nagy országos vásár a Kelet kellős közepén A modern hadzsi Ezúttal ped'g nem erről van szó, hanem egészen más valamiről. A régi szokás szerint. Jugoszlávia déli részének mohamedánjai gyűltek össze Boszniából, meg Her- t cegovinából, hogy elindul járták a hadzsilukra, azaz a Mekkába és Medinába vezető zarándoklatra. Velük jönnek a rokonok és barátok is, okik e kísérik a zarándokokat egészen az elindulási helyig és együttmaradnak velük, amig azok útra kelnek. Aki rászánja magát és zarándokúira kél, a Korán szabályai szerin' elmondja imáit a Kaaba előtt, meg a Zem-Zem kutnál, amelynek vizét Mohamed szentelte meg, az had z simák', azaz zarándoknak nevezheti magát. Joga van ahhoz, hogy fezén, vagy turbánján selyem csalin át hordjon, azaz egy sárgia sávot, amelyet Medinában kap a zarándok a próféta sarjánál. Minden egyes hadzsi nagy tekintélynek örvend falujában és a temp ómban egész elől kap helyet, az imám mellett. Regente nagyon megerőltető vállalkozás volt egy hadzsi nk, sok veszéllyel :s járt egy ilyen zarándoklat, mert a tengeren ágén gyakran kalózok, a sivatagban pedig rablók támadták meg a zarándokok csoportját és gyakran fizették meg életükkel .jámborságukat. Mást már az Islam is modernizálódott. A tevét kiszorilolta a töffögő autóbusz és az idén már társasgépkocsákon indultak cl a z-arándokok Jugoszláviából Szaloniki felé, ahol jól berendezett gőzhajóra száll* tak, a me y fittyet hányva a tenger hullámainál:, kényyinescr: s/áhlk-lta át a zarándokokat Szíriába, Beirutha. Innen, részben, vonaton, részben megint csak auUlobuszon haladtak tovább a próféta városai fék'. A BEDEL A rnrstaná hadzsiluknak egyik nevezetessége az volt, hogy megint átjött Európába a bede'. A bedel egy igazi mokkái fajarab, akinek Hadsz.i AfLs Said Mahmud a neve. Különös foglalkozása van a bedőlnek. Nem egy mohamedán van, aki egész életén át. szívesen követné a próféta parancsait. Boldogan menne el bodzának, de nem teheti, nem hagyhatja el oly sok időre otthonát. Van azután o yan is, akinek nones elég pénze a zarándokúira. Mindkettőn a bedel segít. Ha valakinek van elég pénze, körülbelül 20—30 ezer dinárja, de nem lúd elmenni Mekkába, azért még egész nyugodtan hadzsi lehet, anélkül, hogy kimozdulna otthonából. Egyszerűen odaadja a pénzt a bedelnek, aki erre hoz nek- egy férfi'., aki szegény ember s aki szívesen elmegy Mekkába, de viszont nincs pénze. A gazdag és sze-1 gény mohamedán szerződést köt a bedel, előtt, melynek értelmében a szegény a gazdag helyett is résztvesz a liad-silukon. Így aztán mindkettő badzsmek nevezheti magát. -Asz is, akt Mekkában és Medinában volt, meg az is,, aki a pénzt adta ax útra. A tényleges hadzsß azután hoz meg- biziójártak egy kis üvegben vizet a Zem- Zem kutból, azonkívül meghozza a csal- mát Medinából, a próféta sírjáról, meg egy sok pecséttel e látott bizonyítványt is hoz arról, hogy hadzsi lett az Ls, aki otthon maradt és neki is szabad viselná a csalmái. ; A bedel 5—fí éuenkint egyszer jön Európába és ilyenkor nagy ünnepélyességgel fogadják mindenütt az európai mohamedánok! Néhány hét niu'va vissza -s térnek zárán- dokutjukról a hadzsik* ami ugyancsak nagy újítás. Negyven évvel ezelőtt még egv érig tartott egy ilyen zarándoklat. Kellős amerikai tanár nagy expedícióval indult a Fidzsi-szigetek titkainak felderítésére NEWYORK, február hó. j A napokban indult útnak Kellog tanár, az ismert amerikai kutató, expedíciójával a Fidzsi-szigetekre, hogy feltárja ennek a rejtélyes földnek tit» kait. Kellog már volt egy Ízben a ben = szülöttek között és mivel a szigetlakok nagy bizalommal viseltetnek iránta, résztvehetett vallási szertartásaikon is. FUTÁS AZ IZZÓ KÖVÖN A Fídzsi=szigetek lakóinak legünnepélyesebb vallási szertartásai közé tartozik az izzó kövön való futás, anti borzalmas látvány a fehér ember részére. Két nap és két éjjel izzítják egy árokban az ünnepségre kiválogatott fehér köveket. Pompásan feldíszített ünnepi téren, 12 méter széles árokban hevernek az izzó téglák és a hőség, amely ezekből árad, oly nagy, hogy az európai ember még csak a közelében sem maradhat. A benszülöílek elhelyezkednek az árok körül, majd egyszerre sajátságos gongütés hallatszik és kiáltozások sivitanak minden oldalról. Ebben a pillanatban megjelenik egy fidzsi kislány, aki mosolyogva néz körül, azután nyugodtan lemegy az árokba é>s mezítláb sétál az izzó köveken. Háromszor sétál oda-vissza a kislány a köveken, anélkül, hogy lábát megégetné. Ezután fiuk következnek, akik tánclépésben lejtenek végig az izzó kövön. Ezek sem kapnak égési sebeket. Nem egy tudós nézte már végig ezt a különös szertartást, meg is vizsgálták a „kövönfutók“ lábait, de semmiféle sebet nem találtak rajtuk. Charles Kellog százféle mérőeszközzel szerelte fel magát, mert minden áron meg akarja fejteni e misztérium titkát Arra számit, hogy a futás bevégezte után azonnal megvizsgálja hőmérőkkel a futók lábait, nincs-e valami különös természeti adottságuk, hogy a hőt levezessék. Az mindenesetre sajátságos volt, hogy Kellog, amikor elsöizben járt a Fidzsi-szigeteken és végignézett ilyen kövönfutást, a kövekre cipőt dobott, amely teljesen elégett, a kövön futó meztelen lába azonban teljesen sértetlen maradt. I A LALI-FA TITKA A benszülöttek másik nagy titka a laii-fa utján való hírszolgálat. Két ilyen lali-fa törzset hazavitt magával Kellog Kaliforniába* E fákat kivájják a benszülöttek és azok segítségével 280 mérföldre tudnak híreket továbbítani. Minden benszülött ismeri a fán való táviratozáshoz szükséges kopogó jeleket. Ha csak húsz mérföldre akarja küldeni az üzenetet, akkor az üres fatörzsbe bizonyos mennyiségű vizet önt. Minden benszülött tudja, mennyi vízzel kell megtölteni a lali- fát, hogy az üzenet bizonyos meghatározott távolságra elérjen. Kellog odahaza teljesen szétbontotta a magával hozott törzseket, mivel azt hitte, hogy a fának lehet valami sajátságos tulajdonsága, de csakhamar kiderült, hogy semmiben sem különbözik más fától. Kellog arra számit, hogy most, második útja alkalmával, sikerül annyira megnyernie a benszülöttek bizalmát, hogy azok elárulják neki titkos táviratozásuk rejtélyét. AZ ÉLETMENTŐ FATÁVIRó Amikor Kellog elsöizben járt a Fidzsi-szigeteken, nem hitt a benszülöttek fa-táviratozásában és azt gondolta, ez csak olyan ügyes trükk, amivel lóvá teszik a benszülöttek az idegeneket. Nemsokára azonban saját borén tapasztalta, hogy mennyire nem szemfényvesztés a fa»táviratozás. Egy szépí napon kirándult hűséges fekete szol-, gájával. A szigetvilág egyik teljesen lakatlan részébe ment és estefelé egyszerre csak rosszul érezte magát. Hideglelést kapott és percek alatt maga«, láztól kínozva fetrengett a földön, tel-! jesen tehetetlenül. A benszülött szolga, aki nagy szeretettel csüngött az amerikai tudóson, megkísérelte tovább, vinni, de oly messze voltak már benn; az ismeretlen vidéken, hogy feladta ezt a tervet. r— Hadd. uram, — mondotta a szolga —■ nincs semmi baj. Kivágok egy laii-fát és nemsokára jön segítség, A benszülött ki is vágott egy fatörzset, kivájta hatalmas gyorsasággal, vizet hozott és megtöltötte a kivájt törzset egy bizonyos részig vízzel. Azután kezébe vett egy botot és különös ritmusban kopogtatni kezdett a kivájt fatörzsön. Különösen hatottak az üres fatörzsön kongó ütések a csendes éjszakában. A magas lázban fekvő tudós' részvétlenül hallgatta és nézte végig az egészet, de egyszer csak felriadt letargiájából. A messziben máshang» és gyors kopogások hangzottak fel. Megérkezett a távirati válasz. A szolga le is fordította és közölte, hogy a benszülöttek azt felelik, maradjanak nyugodtan, néhány óra múlva ott lesznek. I Úgy is történt. Hajnal felé megérkezett a segítség. Kellogot hordágy&ze- rü alkotmányra tették és visszavitték lakhelyére. Néhány nap múlva gyógyultan kelt útra, de magával vitte a lali=fát, amely megmentette életét. U J UNIVERSUM a mindentudás tárháza. Uj kiadás. Két hatalmas kötet, lexikonalak, rengeteg kép, ára 4IO lej az Ellenzék könyvosztályában, CIuj-Kolozsvár, Piaţa Unirii. Yidékre utánvéttel is azonnal küldjük.
