Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)
1939-02-16 / 38. szám
____ L. U Egy nagy színművész sirhantja élőit... I laf^asiMWl . m?rfn  száz év előtt sziileiett E_ Kovács Gyula esulé- leéljek áldozott a kolozsvári Hagyae1 Színház Kegyeletes emlékünnepség a halhatatlan színművész sírjánál. — „Áldassék emlékezete a művésznek, aki tűrhetetlenül kitartott hite mellett!... “ — Báró Kemény János kőitől lendületű emlékbeszéde „HaPgqt a taps, virág nem hull, Elnémult az édes lúrma, Áldva legyen hantomon tul v»i llü emlékek holdsugáral...‘f KOLOZSVÁR, február 15. Lélekemelőén szép ünnepség; zajlott 'C tegnap délben a kolozsvári házsongárd* -e meíőben E. Kovács Gyűlte, a 40 évve! ezelőtt elhunyt h'mlhaitaiitan magyar színmű vész sírjánál. A kegyelete^ ünnepséget a kolozsvári Magyar Színház rendezte E Kovács Gyula születésének százéves évfordulója atl'kin mából ennél az örökzölddel borüiott sirhantnál, «mely alatt a legnagyobb magyar színészek egyike, a regi ke> íűzsvári Nemzeti Színház örökös tagja és büszkesége alussza örök álmái. Lélekemelő, gyönyörű ünnepség volt, melyre báró Kemény Jánossal, a kolozsvári Thália R1* elnökigazgatójavai, dr. Jelen Gyulával és dr. Kádár Imre művészen igazgatóval az élén kivonult a magyar színtársulat egész személyzete s mintegy 100—150 főnyi közönség, amely ezen a hűvös februári napon kegyelettel állta körül a száz év előtt születet nagy magyar színművész sírját. A hó csöndesen szállingózott s a finom hópefyhek úgy keringtek az éles- februári szélben, min'ha fehér virágszirmok kerge ■főznének. S a csöndes hóesés közben felcsendüli a dali. E. Kovács Gyüte szerze menye: ,,Kétszer is nyit -az akácfa vi rága!“ . . . Réthelyi Ödön énekelte m szóló1, amit Stefamcksz karnagy vezetésével a színház férfikara kísért. Utána Nagy István szavalna: oii E. Kovács Gyük ,a\ Színkör előtt“ című hangulatos költeményét, majd báró Kemény János elhelyezte a sírba ni on a Tháiia színtársulat örök zöldből készült bal'aimas koszorúját, mely az utódok kegyeletes megemlékezése volt. A hála volt. A hodotet és a szeretet szimbóluma volţi ez -az örökzöld koszorú, amellyel az tij nemzedék rótta ,1a ádozartát egy utolsó dobbanásáig nemesen érző szív iráni'. Egy igaz művész és igaz ember iránt. Levett kalappal1 mondta el ezután cm- lékbesz.cdéti a sirhánt előtt báró Kemény János. A mólyenszántó gondotatokban, a keresetlen, közvetlen szavakban kői ő: lendület szárnyain. Több volt, mint em lékbeszéd: Szózat volt! Az igaz színművészet gyönyörű hivatásának szózata, amelyet mindenkinek szivébe kellene vésnie. Közöbségnek és színésznek egyaránt! iáesiíéiiy János bár© emfékbeszéde Emlékezzünk1 az ezclői't száz esztendő vei született Ecsedi Kovács Gyulára, a ko* íozsvári magyar nemzeti színház egykor: nagy művészére, kinek sirhanbát e centenárium alkalmával mélyen megillető elve veszik körü'l mindazok, akiknek elsőrendű feladatul kell maguk ele tűzönök, hogy azt « szeiHemet képviseljék iW, az erdélyi magyar szinjá'szásban és szinházve zetésben, mely széliemet legtisztábban es Jegöntudatosabban E. Kovács Gyula képviselt a kolozsvári magyar színészet történetében. E. Kovács Gyula az Alfáidon szüteteit: kivül azon a területen, amely hegyeivel népeinek küllőn természetével, fö'drajzi és szellemi sajátosságával reányomja megkü lünbözJető bélyegét az erdélyi emberre. Messzi földről jötte Kolozsvárra, más légkörből, más természetű emberek közül — mégis ugv begyökeresedeü itt, hogy hiába csábították nagyvárosi lehetőségek, szélesebb skálájú sikerek, Kovács Gyula nem ment, de megmarad’- erdélyinek: ki* Iozsvárinak. Úgy magába szívta az érdé Pyiségnek éltető erejét, annyira beleolvadt az erdélyi közösségbe, hogy innen kiszakadni többé sohasem tudóit. Kálvinista papi családból származott, a.pja, nagyapja papok vöd in k. Az igazi, a tiszte értelem ben vett papi szellemei hozta magávai ott honából s ültette át a színházba Valóban Tháíia papja veit ő, akit nem csábitól tik az olcsó sikerek, de megküzdőd önmagával egy-egy szerep igaz megjTszásáért. Éppen ellentéte volt az ,,Éjjeli menedékhely“ ripnesának, tiki azt vádlottá, hogy a művészi hez csak tehetség kell és semmi egyéb: ő a szinész ideált a tanult, müveit színészben láttái: a színészben, aki a kétkedő, lekicsinyítő szemében megbecsülést, hszfeletet szerez a színésznek s a színészi pályát valóban azzá teszi, amivé an nak 'fennie kell: áldozatos, öntudatos, nemes szolgálatává a művészetnek és nemzetnek. Ezénli volt E. Kovács Gyula a leg boldogabb ember akkor, mikor az egvko. •ri kolozsvári Nemzed Színháznak egyszer re lehetett hősszinésze és művészi veze 'tője. ö építette ki a kolozsvári Shakes* peare-müsort, Moliere, Racinne- Schüler darabjait hozatta színre és ő adatta e'ő először magyar nyelven Goeteh ,,Faus “- jat. Kiváló művészeti vezető vodli és kiváló szinész, kartársai elragadtatva emlegettek Hamlet, Lear, Criofeus, Faust, Wallenstein, Bánk bán, Pettur 'alakításait. KöíDtő volt és műfordító. Ö forditottita fe Schiler „Don Gairfos" áa és a „S’uart Má- r>á“-t. És az igaz színészhez, nz 'gaz művészhez valóban méltó volt a p ül ante t is, ahogyan 'találkozott a háláikul A segesvári honvéd síroknál szavalás közben érte a halál. Lehet-e ennél szebb véget kívánni u hivatása magasMán álló színésznek? A költő színésznek, aki ezzel a sirverssel búcsúzott önmagától: ,.Hallgat a taps, virág nem hull', Elnémult az édes lárma, Áldva legyen hantomon tűi EIü emlékek holdsugára! . ..“ . . . Áldva legyen . . . valóban áldassék emlékezete a. művésznek, aki lörhete de nül kitartott hite mellett1. Áldassék és- tegyen kötelező erő, indíték, indok és legyen elhatározó parancs számunkra, mindnyájunkra, hogy színházunkban s mindenü'lk ahol alkalmunk nyílik megnyilatkozásra, E. Kovács Gyufa szellemét, hiteti' hirdessük cs valósítsuk meg. Kolozsvári magyar színészek és színházi vezetők! Az élet úgy hozte magával, hogy mindinkább és inkább alti vágóitokra nehezedik az egész romániai magyar színjátszás ügye. Nehéz, megerőltető, de áldott teher ez: vigyázzatok, hogyan hordozzátok, népetek tekintete reálok vetődik s minden tértetek világot építhet, de cgy egy eltévesztett lépéssel száz meg száz szempárban olthatjátok el a szeretet tüzet. Vigyázzatok magyar színészek és színházi vezetők és ne feledjétek: Aki ma a reflektorok fényében jár, beszél, könns'e- zik: nyelvünk, műveltségűnk, hitünk szol. gája az — s ha akarjátok eljövendő nemzedékek háláját magatoknak: olcsó sikereknek fel ne áldozzátok soha a lisztia mü. vészetet, a tiszta magyar beszédet s a mozdulatok nemes szépségét. Nekünk ezen a földön nem szabad üres fecsegésre pazarolni «1 szinész tehetséget, nekünk tiszte művészetre van szükségünk, mely úgy kelljen nekünk, mint a mindennapi kenyér! Áldassék Ecsedi Kovács Gyula megsenrUMtBUWUMMMII ndsáilő poraiban is, hegy alkalmat adott nekünk az elmélyedésre s a tiszöa müve szét mellett való bizonyságtételre. Kemény János báró gyönyörű cm lékbeszédét a jelenlevők megindult áhítattal, mély csendben hallgatták végig s mind-in szempár «Z impozáns sükövön. fevő reliefre tekintett, E Kovács Gyula markáns, szép profijára, a nemes arcvonuUkra .1 tiszte fényű, büszke szemekbe, a halhi-’ tali lián színművész fclejthete len arcára, amely utmute/ásul fog szolgálni az e]lövendő késő századokban is az igaz színjátszás elhivatottjainak. (g. a.) . ti*. Ecsedi Kovács Gyula életéből. Váradi Miklós visszaemlékezései szerint 1858 decemberében és 1859 januárjában Ecsedi Kovács Gyula, Fehér Károly egri társulatánál működött. Váradi Miklós, •akkoriban negyedik cfemisita volt, de köz? volit már a színházhoz, mert estenként a. faggyugyertyákkall és a mécsesekkel kivEa- gitoit színházteremben, mint hdymutoga'ó volt alkalmazva, 'amiért esőnként három1 garas ütötte a markát. A színháznak nagyon jól ment, állandóan nagy publikum, tapsolt a kitűnő drámai, vígjáték és énekes személyzetnek. A zenél az egri cigány-, zenészek szolgáltatták, akike1 U;fa!us , a kitűnő zenész 'tanítót; be. Három énekes darabot mutattak be: A ven bakancsos és fia, >3 huszár, a Bányarémet és a Liliom fi énekes vigjátékot. Ecsedi Kovács Gyula-j nak mindhárom darabban nagy sikere voét és amikor magánszámait énekelte gitárpengetés mellett1, a közönség alig akarta, abbahagyni ■» tapsot. Fehér Károly igazgató az egri fényes sikerekben dús szituévá dot Lendvny Márton és neje Fáncsi Ilka vendégszereplésével zárta be. A szintársu-, lat Egerből szekéren Hatvanba ment', in) nen pedig a színészek ekhós szekereken; Mezőkövesre vonultak, ahol egy asztalos-' mester műhelyében építették föl a színpad dot. Amikor E- Kovács Gyula elénekeitó a Vénbakancsos és fia, a huszárban; Elmegyek hát katonának, Ferencz császár huszárjának, - Tiz esztendő nem a világ, Enyém fesz 3 legszebb virág. A Ne sírjatok, meglátlak még, Hiszen velem leszen az ég, .Visszatérek érdem pénzzel, Kedves rózsám úgy veszlek tíL- ‘ A taps szűnni nem akart. A Bányarémben pedig inkább drámai művészetévé aratót* sikert. Hlégyszáz szegényt vendégeltek meg kolozsvári plébániák a püspök szentelés alkalmából Beszámoló a püspökszenteléssel kapcsolatos ünnepségekről i KOLOZSVÁR, február 35. A püspökszenteiéssel kapcsolatban lezajlott ünnepségek során kedves estélyt tartottak a Katolikus Körben, amit Leitersdorfer Sándor iigybuzgó elnök rendezett a Kolozsvárra egybesereglett vendégek ismerkedése és a püspök szülőfalujából, Csikszentdomokosról feljött 4O tagú küldöttség megvendégelé- sére. A fényesen és szép perzsaszőnyegekkel díszített teremben gróf Maj- Iáth G. Károly érsek szobra állott, mig a másik teremben Márton Áron volt köri diszelnök nagyított képét láthatták a megjelentek. A képet pálmák és diszvirágok övezték. Rengeteg vendég jött össze, akik közvetlenül és barátságosan érezték magukat a vendégszerető hajlékban. (Elsőnek Leitersdorfer Sándor elnök köszöntötte az egybegyiilt vendégsereget. Ezután dr. P. Jánossy Béla szavalta el az ezalkalomra irt költeményét: „Apák, anyák tisztelete“. A költeményt Márton Áronnak ajánlotta és azt díszes rámába foglalták, amit Kiss Pál iparművész készített gyönyörű kivitelben. A kör elnöksége ebből a költeményből emlékül minden csikszent- domokosi vendégnek adott egy-egy példányt, hogy azt odahaza utódról-utódra megőrizzék. A csikszentdomokosi vendégek kitünően érezték magukat és a legjobb hangulatban töltötték idejüket, ami számukra örökké emlékezetes fog maradni, de emlékezetes marad a püspökszentelés is, amilyen fényes és pazar nap még soha sem volt Kolozsváron. jMeg kell még emlékeznünk arról is, hogy a szentelési napon nemcsak a Ma- rianumban volt kitűnő, püspöki ebéd, hanem ez alkalommal a szegényekről sem feledkeztek meg, mert ugyanakkor a monostori, szentpéteri, a külkajántói plébániák és a Pop Cicio-utcai napközi otthonban 100—100 szegényt, összesen négyszázat vendégeltek meg. Sőt a Szent József-szemináriumban is hatfo- gásos ebéddel ünnepelték a püspökszentelés napját. Igazi örömnap volt a vasárnapi ünnepély, de a legnagyobb öröme mégis csak a szülőknek volt, akik megérhették azt a pompázóan ünnepélyes szertartást, amelyen fiukat, Márton Áront, a legmagasabb főpapi rendbe iktatták. Márton Ágoston és neje, az egyszerű székely házaspár, akiknek annyi pazar, káprázatos látványban volt részük, egy cseppet sem voltak zavarban, bárkivel beszélgettek. Nagyon sok érdeklődésnek is volt kitéve az öreg székely pár, mert hiszen a legboldogabb „örömszülőket“ mindenki akarta látni. i, A nagy ünnepély lezajlott. Csik- szentdomokos büszke vendégei Boga János plébánossal már haza is mentek falujukba. És azóta talán már elkezdik mesélni ott a Hargita alján azt a sok szépet, amiben két napon át részük volt, És a mese száll nemzedék- röLnemzedékre, az a mese, amely egy dicső püspökről regél és fog regélni még évszázadok múlva is... Dr.V.E. Ä Marianum és a püspökszentelés A kolozsvári rom. katolikus Szent Mihály Egyházközség országszerte elismert mintaszerű leánynevelő intézete, a Marianum az idén lépett fennállásának a 30. évébe. A statisztika szerint eddig vagy 250 tanár vezetése alatt közel 25 ezer növendék látogatta ezt a kitünően béréndezett és magasszinvonalu vezetés alatt álló intézetet. Hogy pedig a Marianum kebelében működő többféle iskolai ta-> gozatok szellemi és gyakorlati eredi ményei valóban elismerést érdemelnek: erről tanúskodnak az intézet vendégkönyvei, amelyek a vendégek névaláírásait tartalmazzák. ( Akkora nagy és díszes társaság azonban még egyszer sem jelent meg az intézet falai közt, mint a püspök- szentelést követő ünnepi ebéden, melynek kitűnő étrendje és kiszolgálása mindenkit meglepett. A kétszázat meghaladó benlakó növendékek egyenruhás sorfala közt vonultak be a püspökök a nunciussal az élén az oldalfalak szétíolásával 3 termet egyesítő hatalmas helyiségbe, hol az asztalfőn ott foglaltak helyet Ágos- j ton bécsi és Juli néni, Márton Áron piis- ! pök szülei, akiket mindenki nagy sze- j retettel vett körül és melegen köszöu- i tött e sorok Írójával együtt, j Délután fél 3 órakor Boga Alajos kanonok asztali imája után kezdetét j vette a 332 terítékes diszebéd, amelyet j a tisztelendőnövérek zajtalan, de példás irányítása mellet a felsőbb gimná- zista leányok kifogástalan bájos felszolgálással fennakadás nélkül bonyolítottak le. I Azért foglalkoztunk részletesebben ezzel a püspöki ebéddel, mert az mindenképen felülemelkedett egy bankett sablonszeriiségén, hiszen tulajdonképen egy „háztartási vizsgának“ felelt meg, amelyet a benlakó növendékek az ételek Ízléses elkészítésén, az asztalteri- tés művészetén kiviil a felszolgálás fegyelmezettségével tanúsítottak. Így párosul a Mariánumban a szellemi kiképzés és ismeretszerzés az életre való nevelés háztartási tényezőivel, amelyek a női hivatás elengedhetetlen föladatai közé tartoznak. (Éppen ezért, teljes elismerés illeti a belső vezetést intéző Iskola-nővéreket és a gazdasági ügyeket irányitő Xán- lus János igazgató-gondnokot, akik a piispökszentclési ünnep diszéhez buzgón hozzájárultak. Merza Gyufa.
