Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)

1939-02-15 / 37. szám

KLERtfZAK HI kincskeresők Francia-Gnpnákan Zsidó emigráció szakértői vizsgálják a vad, bozótos, lakatlan, de rejtett kincsekben gazdag vidéket, ahol eddig csak kalandorok boldoguljak KOLOZSVÁR, február H. A zsidó «'migráció ügyellek nemzetközi sikra Icre öclése. mint :i kivándorló zsi­dók településére esetleg alkalmas, meg szabad vidéket, feldobta Frnncia-Guynna nevét is a többi között1. \ francia gyar­mat ügy*i miniszter — mint a lapok jelen* t k - • a minap engedélyt adott tiz német- zsidó emigránsnak, vegyészeknek es mér­nököknek, mezőgazdáknak és a lakkal bánásban képzett szakértőknek, bogy megkísértsék, amit már e ott tik olyan sok vállalkozó megkísérelt: megpróbálják Francia-Guyana, n francia gyarmatbiro­dalom legmostoh abban kezel* gyermeké­nek, mely pedig világ leggazdagabb ie- í'ii étéin ele sorába illik, kitermeléséi iran* tin haszonra. Ne mondj mik tiükorán ítéletet a me­részek felett, akik a múltban próbálták már értékesíteni Guyana még ki nem ak- názott kincsét és vállalkozásuk kudarcot ért. Pokol ez a lold, me’yről a világ kö­zönségének (túlnyomó nagy része talán csak annyit tud!: előtte fekszik s csaknem beles a főváros Cayenne épületeinek írroszkitóhálós ablakán a hírhedt ,,ör* dögsziget'*, a híres francia fegyenctelep kopár, szikladiszes, szűk kerete. Éghaj­latát, melyben sorvasztó lázak mikróbái vadásznak áldozatra, európai abg birja kJ. Kultúrálatlan ősrengetegek állják et lt a kincskereső útját s aki tatán győzte volna szorgalommal, dbuklatták vé^es eszközei. Most uj, nagy kísérlet van készülőben s falun a modern cenqui-stadorok kény­szerhelyzete, na meg az előző életkeret­ben a vi ág legelső technkus népe között eltanult tudásuk, a vállalkozást előbbre lendítheti a bozóLos utón a siker felé, mint az előzőket. A jövő titka, ezúttal nem erről akarunk beszéld, csak vázla­tos jegyzetekbe fogjuk össze e kegyetlen terület történelmét. Az ígéretek mostoha földje " A térkép tanúskodása szerint- Francia- Guyana területe 83000 nég>*zel ki lométer­re terjed, alig kisebb a volt Ausztriánál (83.857 négyzetki ométer). Ezen az or- szágnyi területen 44 ezer ember él mind­össze s a föld lakosságának sűrűségét 0.5 számmal jelöli a földrajz. A terület fővárosa Cayenne, mely a lakosság több, mint negyedét gyűjti magába: 13 ezer polgára van ennek a távoli „metropolis­nak“, melyet nyugatról ősbozót övez. ke­letről az Atlanti-óceán vize büsit. Ez a föld azonban, ame yen még ma is ilyen kevesen tudnak megtnpadnii, egész sor ka­landort vonzott magához századok óta, mióta Cayenneben az első aranyszemek­kel megjelentek a guyanai utiörő bányá­szok. A drága fém mosolya babonáz s a Brazília és Franciaország közt vitatott Ovapook-parti ország szinte zsákmány­nak kínálta magái. Egy kártyáiét az ország 1874-ben került Guyana először a hír­lapokba.: egy Prosper Charton nevű vig kalandor „királyává“ nevezte ki magát. Ez az uralkodó azonban otthonosabb volt a montmartreá mulatók népes asztalai közt, mint országa óceántól másolt, bo­zótos. embertelen partjain. Vidám ember volt Guyana királya, szerette a sört és a kártyát s népétő' nem várt egyebet, csak azt. hogy dícséretét zengje. S egy füstös- hangulatu estén, a kávéházi halk zsivaj­ban. mikor pénzéből kifogyott, sikló kár­tyalapok között Prosper Charton elveszi* iette koronáját és birtokát. \ távoli, gya­nútlan ország élére uj vezér került, Paul Cartier, szerencsés kártyás, de róla s uralkodásáról a történelem mit sem em­lő. A lármás kártyaharc után nem hal- * a tett többé magáról. A „független köztársaság“ Több, minti egy évtizeden át nem esett ni szó Guyanáról, a hírlapok már elfe­ledték, de tizenhárom év után ismét uj igénylője támadt. Az ismeretlenség ködé­ből lépett ki Jules Gros vanvesi po> gár, akiről ma sem tudja senki, hogy lelt Gu­yana birtokosa; kártyán nyerte ő >s, mint elődje, a Szerencs éskezü Paul Cartier, vagy más utón került a messze ország kicsi népének' feje fölé? Jules Gros lázas munkába kezdett és első ténykedése itz voll, hogy sürgősen kikiáltotta a „tnggel- len köztársaságot“. Párisban volt n kor­mányzótanács, amely csiHagrendi t is alapított és üzleti alapon megszervezte az ismeretlen föld kitermelését. Felhívásai alapján megindult a gyarmatosok nagy zarándokol ása az ígéretek dús földje felé, amelynek pokoli éghajlatában sokan, el­pusztultak azok közül, akikben hangza­tos szép mondatok az induláskor nagy reményt csihollak. A még megmaradt ke­vés visszajött. A föld, melyet háromszáz év előli Afri­kából szállított' feketékkel, majd n lür- liedtnevü fegyenctelep odaküllüztetése ré­vén megpróbáltak benépesíteni, hamar kedvét szegte a tervezőknek. A kezdetben buján fellendülő, nagy pénzügyi vállal­kozások sorra megbuktak, az aláírók bi­zalma hamarosan elapadt. Ekkor uj for­dulat következett Guyana érdekes törté­netében. — 'A ,;függcilcn köztársaság“ bukása rA brazil kormány érdeklődni kezdett Guyana iránt, mely körül egy idő óta oly nagy volt a lárma. Igényt jelentett be a területre és nyomban ugyanígy telt Párís is, ame'ynek hivatalos lapja csak­hamar, pontosabban 1887 szeptember 11-én szűkszavú szöveget közölt, amely az uireehhi szerződés óta. Franciaország és Brazília által egyaránt követelt ország­ra, kimondta Franciaország jogát s jog­talan bitorlásnak minősített minden más, rávonatkozó igényt. Jules Gros „függet­len köztársaságának“ ilyenformán hamar vége szakadt. Jules Gros ,,köztársasági elnök“ tilta­kozásra szánta cl magát, felöltötte díszes egyenruháját, feltii/.te valamennyi ér­demrendjét, de sí ttélx'n rossz, hajóra szállt s nyolc nap múlva parloi ért Lr vérpontban. Ekkor, beleunva a harcba, cserben hagyta távoli népét, mely miatt •annyi bosszúságot kelleti már elszenved­nie, Azóta nincs több lur felö'e, * ,,Megmaradok az ész és erű által'* 1000 táján uj igénylő, a oárisi Adolphe Brézet merült lel és követelte magának a földet, amelyet Svájc szövetségi taná­csi, mint vá osztott döntöhirói fórum, éppen hozzárogasz.totl' volt a szomszédos Para brazíliai tartományhoz. Valamikor C:»veiin6ben pincér, majd városi alkal- mazotí: rendöralUszf, Adolphe Brézét két és félmilliónyi frankkal szindikátusi ala­pított az ország kiaknázására. Alkot- mány’cvelct adott a népnek, zászlót ter­vezeti (piros lobogót, ötágú fehér csil­laggá' közepén), „Igazság és Szabadság“ felirattal, díszes címereket csináltalott, melyeket ezek a szavak öveztek; „Meg­maradok az ész és erő állal'-.,. De jelmondata nem hozott szerencsét, nemsokára Londonba kényszerült és csak 1911-ben merült fd' ismét a neve. Lár­más botrányok közepette még csaknem fiz éven keresztül folyt a vita Guyana fe lett. míg aztán lassan elapadlak a róla irí újsághírek s a „független köztársaság“ elmerült e nem1 été zésben. A terület pedig, a vad, bozótos, lakatlan, de rejtőit kin­csekben felbecsülhetetlen értékű távoli vidék, most uj kincskereső merészek tervei­nek lett a kerete. (—}; Refleksziók a „Halálos párbaj — színházi kritika miatt“ című cikkre Pásztor Bertalan, a nagyváradi uj- ságirák nesztora, topáink ottani tudó­si tájai a következő adatokkal egészí­tette ki az „Ellenzék“ múlt vasárnapi számában megjelent ,,Halálos párbaj ■— színházi kritika miatt“ c. riportot. OJvastiaim László Bélának fenti című cs éidekes tárgyú, színesen megirott cikké*. Élő tanúja vagyok az ebben lein em'é- kez éltes eseménynek s ezért nem hakgat- ha'lom el a riportban ite-cit előforduló té­vedéseket, A cikk óbból indul ki, hogy Csorna Eszter, egy hivat'afkzolganuK a leánya, mint Pierette megjelenít1 1890 far­sangján egy váradi álarcos bálon, feltűnési keltve csinosságával és szépségével, majd bárom év mu'lva, mint kicsapott sziVvnö­vendék Áporkai Eszri néven a várna szintársdlaif naivájaként hódította meg óit a várad! férfisziveket, Ezztet szemben áll a valóság, hogy Csor­na Eszter nem volt váradi leány. Szabad- szállásra va'-Ó volt, egy otjiuni kisgazdá­nak u gyermeke, nemesi dlőnevük Ápo-íkai volffl, ez* 3 neveli vetts feli, mikor a színi- pályára '1'épeW. Az 1893. év nyarán' Leszkay András aradi! szintársuSata játszotá a híres váradi fabódéban, a társulatinak nem Áporkai volt a naivája, hanem Tárnoky Gizi, az andaPuzrai szépségű, bársonyos hangú szí­nésznő, kibe mi, akkor* 20 évesek, vala­mennyien szerelmesek voltunk. Az idényt a „E>olovai Nábob ®eánya“-val kezdték, Tárnoky Gizi vök Szen'irmuyné, még ma ,:s füllembe cseng a hires „Ne merjen ró­lam rosszat gondolni“ hármas kijelentésé­nek nagyszerűsége . . . Tárnoky Gizi a sajson foilyamán meg­betegedett, szerepkörét előbb Károlyi Böske, majd Nagyfaffusí Jiíbtá vértté út. Áporkat/ Eszű sohasem jártszoci naiva sze­repeket, 'afféle társalgási vóliti, kire seged- szJnésznői epizódfeladapok jutottak. Mást nem is játszha'to'it vo'-ína. mert hiányzott hozzá a kvalitása, annál tehetségesebb vo3il* azonban ai mappfüj? szerepkörben. Szépségévek kacérságával nagy udvart tű- i dóit maga köbé varázsolni az amnyifiu­ság és a módosabb szalmaözvegyak so­rából. A színházi kritikusok nem foglakoztak vele, hiszen színpadi szereplése alig kel­teit figyelme*, nem s egy kritika mi,le­robban ki az Ujlaky-Baka:l<s, Beöthy altér s ebből az Örley—Kálmán féle halálos pár­baj, hanem egy színházi kroki miatt, me­lyet a Szabadság akkori segédszerkesz­tője, Újlaki Antall irl'i s amelyben Ápor­kai Esztii a váradi szalnuözvegyekkél kap­csolatban ofyképen aposztrofál a, hogy ez a színésznőnek, de barátainak sem tet­szel t. Bakats BéliaJ,. Újlaki egyik inzuíi á- lója nem segédszölgabiró volt, hanem szoL g: biró. Újlaki személyes megtámad'tatása a cikk szenní éjszaka történt, amikor is TJakate Béü egy bokorból ugrd't elő és ütötte meg az újságírók majd bement a rzinházba, a kulisszák közé és citit jelentőire Ánortcai EszH'inek, hogy elég'iéilleflt vett az ő* O.r* bán tatom ért. Ezzel szemben a történeti igazság aiz, hogy az inzuitáis fényes rva.ppal, egy délelőtt'történi cl színkör udvarán, rmr* ha éjszaka 'történt volna), miért kellett a támadónak bokor mölgé bújni*. Bakats BéLn és dr. Beöthy Pál (a híres Beöthy A'-d- zsi fia, később beregi főispán, rmajd a kép­viselőház altelnöke) a megyei dzsentri ifjú­ság előkelő tagjai nem azok az emberek, akik bokor mögé bujkálok volna, ha tá­madni akartak, az is képtelenség, hogy Ba­káig még azon éjszaka a (támadás U'án )t- lenUeite volna a kulisszák mögött a meg­szerzett el ég* éhéül Áporkai Esztädek, hiszen a színkörben nem volták éjszakai előadá­sok, este 10 után már sötétségbe borult az [ aréna, Áporkai Eszti ilyenkor már eTg- a Rózsabokor nyári vendéglő egyik asztaiLfőjél, hogy udvara kö'rében megvi- csorázzék . . . örley Kálmánt, György édesapját, me­gyei földbirtokosnak teszi meg a cikk, ezzel szemben az igazság az, hogy- örley Kálmán megyei főjegyző volt. Csodálkozom, hogy dr. Ká’rnán József olyan melankolikus sorokat vetett papír­7 010 t c h r u i r 1 Í. fii ra, ez a mód 'leljcseu ellenkezik azzal m oj>Uinisla 1 leli Ubgá. .il, •/mii bóléin* segge, anü az ö .sajátja volt. Uszen <lf. Kecskeiné,ki Lipiit, a \áiadialuiak < gyl-ori hires főrabbija, kinek a dr. Kálmán Jó­zsef ravalalámíl elmondott gyönyöiái !<•' szédére még élénken einléke/ein i így aposzIrófá11;i öl: () én szercieU <dyámJÍQt kind: lelkében kacagott az élet... Az idő sokmindent e'inléz. Az akkori- ban nagy keservet és kavarodást f<- idé­zeti allűr szereplői közül r>i!<;y György Balkats Béla és Áporkai Eszter vannak még éleiben. l)r. Beöthy meghalt, Örley segédei, Dobo/y Kálmán főszolgabíró éa br. Wild burg Aladár huszárkapitány, dr. Kálmán József segédei: Dr. Hadó Ignác ügyvéd és dr. Moskovits József gyáros, dr. Kálmán József özvegye, aki egy pár év múlva Ternyoi Antal bankigazgatóhoz nicrili nőül, in iád) elhaltak. Elhunyt Új­laki Antal is, aki Váradról távozván, <‘íóbb debreceni, majd szegedi újságíró 'ett. A Nazaréimsok cimii népies színmü­ve nagy .sik<*rt aratóit a vidéki színpadon. A súlyos inzultusért, amely méltatlanul érte ezt) a szedd lelkületű, kitűnő újság­ból, kellő elégtételt kapóit, a menyiben bántalmazó! a törvényszék előtt bocsána­tot kérlek tőle. Dr. Örley György ma Magyarországon közjegyző, leülte a párbaj vétségért rá­mért súlyos büntetés*, mint élesdi köz­jegyző, nőül vette Fényes Mártiiét, a ki­tűnő hegedűművész nőt, Fényes Annus­nak, az egykor ünnepeli gyermekszinész- nőnek testvéménjét. A 'eghiggadtabb em­ber, a váradi előkelő társasági éleinek’ Gyomorbetfegsé genahő! tfeSfesen kigyógyultam..* Martin We'nl>erger, I.eclűnta 231. (Jud. Ne^ saud) következüket írja ndcünk múlt év Uiárclais 3-i Heveiében: „...Majdnem egy eve annak, hogy su* lyos gyomorba jóm ellen egy GASTKO D.- kúrát befe.jezlem év n-gycci meg vagyok ebö gedvc e kiváló gyógyszer hatásúval és úgy is ér/ein tnogam, mirului teljesen kigyógyultam ,volrui gyomorfájdal.rmúrtból. Azonlxin dacára ezen örvendetes ténynek, m égis elő vigyáz»« tossúgból élővel teán miiigamljan. hogy még egy Gastro D.-kúrát megcsinálok, miért is kérem címemre egy üveg Gastro D.-t után­véttel tiekükteni . ..“ Fenti levélhez linsnrőó kösz ön öle veitek tö­mege fekszik elöltünk (ús áll bárki érdek­lődő rendelkezésőtne) éis mi sem bizonyltja' jobban, hogy gyomor-, •hó!-, epe- év májbe« •tegvégben szenvedők nűlyeci előszeretettel kö­szönhetik gyógyulágukat e kiváló é*s' köz s- •me t amerikeii gyógynövénvbü 1 készült gyógy- szeniek. Orvosok is* ajánlják. Gastro I). ktejihalő gyógy szerbi rakba/a és cTrogériákbati, vagy po.sk: n nuegreruhiliieté) 135 lej utánvét imélcll (-sászór F. gyógv-szertá- rá bau. Uuciuxí-sli 1 Ölen Victoriei 124. szellemessége és liberalizmusa révén, sok időn át kedveh tagja, sokszor megbánás­sal emlegette fiatal, jogászkor! hevessé­gét, mellyel egy kiváló embernek okozta korai halálát. Dr. Bakaits Bea, mint nyugalmazott főszolgabíró, Budapesten él nejével, Solti Hdénnel, aki valamikor a kolozsvári szin.társulat tagja volt. E házasságával annakidején dr. Bakats Bé a sógorságba jutott Szvacsina Gézával, Kolozsvár egy­kori polgármesterével (felesége volt: Solti Teréz szülésznő) és Farkas Ödönnel, a kolozsvári zenek onzervatóri u m egykori kiváló igazgatójával (feesége voit: Se>lti K a t i ca 7. on go ra m ü v észnő.) Áporkai Eszti, az egykori tündöklő csillag, mo Szabadszálláson, rokonai kö­rében inségeskedik. Nemrégiben levelet árt az egyik váradi szerkesztőségbe, nyo­moráról panaszkodva és mentegetve ma­gát a tragédiáért, melynek okozója ’olt. A kérő levélre az egyik váradi újságíró gyűjtött! is neki... Pásztor Bertalan. FEGYHÁZBÜNTETÉSRE ÍTÉLTEK MAGYARORSZÁGON TÍZ ARANY» CSEMPÉSZT. Budapestről jelentik: A budapesti törvényszék, mint uzsora» bíróság, szombaton hirdette ki ítéletét a 10 millió pengős arany- és valutasK bolás perében. A bíróság bűnösnek mondotta ki az ország érdekeit veszé­lyeztető valutacsempészés bűntettében a biinper tiz vádlottját, Schwarcz La­jos Jenőt és társait és fejenként 4—4 évi fegyházra, valamint személyenkint 6000 pengő pénzbüntetésre Ítélte őket. A tizenegyedik vádlottat, Brach Irmát, a biró,ság hathónapi elzárásra ítélte. , fe 1 ■ ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom