Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)

1939-02-15 / 37. szám

ÁRA 3 L&t Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Odeu Morilor 4. Telefon: ii—09. Nyomda: Str. I G Duo» No. 8 FiókkiudóhivataJ és könyvosztály: P. Unirii 9, Telefon 11-99 ALAPÍTOTTA BARTH A MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgatós DR. GROIS LÁSZLÓ LX ÉVFOLYAM, 3 7. SZÁM. Nagy idők: Most igaz, hogy nagy időket élünk, A mindennapi élet állandóan kapcsoló­dik viílamosszögeken át a történelem­mel. Az ég lehajolt a földig. Mindenki e pillanatokban a történelem alkatele- nie, még ha nem is érzi át ezt a fon­tosságát & a magánélet korlátái közül csupán kíváncsiskodva pillant ki a nagy cselekmények mezőjére, vagy ahogy ma fintorkodva a kelleténél is többször írják: síkjaira, vagy dimen­zióiba. Taián ezért hordja oly fennen az orrát sok ember, mintha már a jö­vendő örök hír láthatatlan és halhatat­lan illatát erezné. A közeli három na­pon keresztül a legfesziiltebb érdeklő­désre nyújtottak ide bő alkalmakat a természetfölötti hatalmak. Szinte nem is tudtuk már napokra, órákra, per­cekre felosztani a történelmi ütemmel vágtatása révén szembeforduló nagy időt. { Városunk két nagy esemény, gondo= latoktól és érzésektől szinte duzzadó két korszakos esemény nagytelitettsé- gii áramai közt élt nemesen izgalmas órákat és szinte a bőrén érezte, hogy az egész erdélyi magyarság, az egész romániai magyarság, sőt a mindenfelé szétszórt egyetemes magyarság telki pillantása ideszegeződött. Megtörtént n Magyar Népközösség megszervezésé­nek első nagy értekezlete és még in­kább nyilvánvaló lett, milyen nagy fordulat elé érkezett kisebbségi nem­zetünk sorsa most. A másik nagy ese­mény volt a római katolikus püspök- szentelés, amely az eszmék valóságos seregélyraját röppentette föl városunk égboltozatára oly tömegben és oly bar. sányan, hogy hangja a rendesnél is messzebb hatóit, még a harangokat is megelőzve. Nemcsak kitűnő férfi ke­rült a római katolikus egyház gyula­fehérvári püspökségének élére, hanem törőlrnetszett erdélyi magyar is: a ha­misítatlan néperö kivirulása, amely egyben a kolozsvári fölsezeníelés s a kolozsvári plébániával való időbeli és szellemi kapcsolat intelmével, városunk megviselt katolikus társadalmának uj korszakát villantotta meg. jA nagy pápa halála már egyedül al= kalmas leit volna, hogv a legmagasabb és, leggazdagabb történelmi ét» emberi hangulatokba késztessen bennünket. A Quadragesimo Anno nagy szociális vi­téze és az örökéletre kiküldött katoli- kum védelmének, megújulásának és terjesztésének enrbenszeretö, békére vágyó és könyvkedvelő nagy szentaty­ja történelmi jelentőség és eléviilhe- tétlenség hatalmas kapcsaival szorított magához a földi élet utolsó és a törté­nelmi halhatatlanság első ölelésével. A megrendiiltség pillanatainak múltával megindult világszerte a gondolkodás szédítő áramlata, ki lesz az utódja? Percenként egyre növekszik a meggyő­ződés és a követelés, hogy kongeniális utód következzék. De mindenki érzi, hogy ha már nem érvényesülhet most a Habsburgok német császárságából örökségül megmaradt vétójog a pápa­választó conclávén, amely utoljára Rampolla megválasztását semmisítette meg, a bölcseleti harcok elméleti és gyakorlati válságai közt ki tudja mi­lyen külpolitikai befolyások tevékeny­kedhetnek a háttérben, hiszen a Vati­kánvárosi földön, vizen és levegőben egyaránt körülvillámozzák most a mai élet történelmi feszültségei. És nincs a napnak negyede, amely a mai rengő és ingadozó élet nagy meg­gondolni valóit ne dobná lelkünkre lép= íen-nyomon. A kisebbségi ember Ko­lozsvárt a népközösségi munkálat és a püspökszentelés káprázatos jelenségei közt, a pápa halálát sirató zászlók fe­kete árnyai alatt is állandóan uj és uj SZERDA Kiadótulajdonost PALLAS T?, : Törvényszéki h^omorósi szám: 39. 0*». ' 3938. TVb. Cluj.) Etóíizoré* árt*: havonta negyedévre ízoJfgévve^So c-géaa évre 9*0 «b CLUJ, 1939 FEBRUÁR 15, Ha döii'á Páfls a Franco-kormány elismerése kérdésében Chamberlain válasza szerint Anglia nem foglalt állást ebben a kérdésben. *=> Heves sajtóharc egy olasz külpolitikai lap cikke körül. — Német külpolitikai félhivatalos a nemzetközi viszályok elmérgesítésével vádolják az Egyesült-Államok kormányát Tüntető amerikai iioiíagyakoríaiaz A külpolitikai hcltpci mcy'iü siilyos- bedás képét mulatja. Nem történt ugyan lényeges újabb esemény, mery a súlyos­bodást indokolná, a hangulati kép azon­ban, melyet a világsajtó jelentéseiből le­het kiolvasni, naponta változik s ez a változás tegnapról mára a rosszabbodás iránijában halad. Németország és az Egyesüli'Államok, Anglia és Olaszország között újra kiélesedett a sajtőharc, az Olaszország és Franciaország közötti saj- táharc pedig állandó és inkább erősödő­ben, mint gyengítőben van. A kormá­nyok álláspontját világosain nem tehet látni, de nem valószínű, hogy szöges el­lentétben lenne sajtóik állásfoglalásával. Az európai vita mindenekelőtt a spanyol- kérdés körül tombol, melyben angol és francia részről nagy erőfeszítéseket tesz­nek, hogy a végső kibontakozásnál diplo- mncutihtg próbálják a játszmát legalább részben visszanyerni, melyet a polgárhá­ború alatt tanúsított állásfoglalásuk miatt végleg elveszíteni látszottak. A kül­politika' színfalai mögött angol és fran­cia részről nyilvánvalóan nagy erőfeszí­tés folyik, hogy a végleges győzelméhez közelálló nemeztj Spanyolországban újra tért foglalhassanak. Olasz és német rész­ről érthető yifnnakodássat nézik az erőfe­szítést, mellyel szemben meginditoiták maguk részéről a szükségesnek látszó el- lenmanövert. Franco tábornok, ki Róma és Feriin >ránt nagg hálára van kötelez­ve, angol lapok jelentése szerint, Hitler­hez és Mussolinihez jegyzéket juttatott, melyben beszámol az angol és f Nmei a ki­küldőitekkel folytatott tanácskozása ról. A német sajtó ebből az alkalomból biz- tdtja Francot, hogy fenntartás nélkül tartson ki továbbra is a Róma—Fer!In­ie nyel y melleit, meri ez a hatalmi cso­portosulás biztosíthatja egyedül a nem­zeti Spanyolország jövőjét. Az olasz saj­tó ugyanezt kívánja a nemzeti spanyo­lok vezetőjétől, emellett azonban nagyon éles támadásokat intéznek Anglia és Franciaország spanyol politikája ellen. Franciaországról azt írják, hogy politikai bigámiát folytat, konzervatív körei révén keresi a kapcsolatokat a nemzeti spanyo­lokhoz^ míg baloldali körei tovább foly­tatják a köztársasági Spanyolország tá­mogatását. Franciaország — írják a ró­mai lapok — legnaipjobb veszélyt jelenti a nemzeti spanyolokra s ha ezek nem örködnek érdekeik fölött, akkor a íran­dók a pirencusokon át aláaknázzák a nemzeti Spanyolországot. r~_: Ha doni Paris a Franco-kormányial elismeré* sének kérdésében Ami a kö-rmánypoUfliikát Uletí, legújabb párisi jVeníések szerint, úgy látszik, hogy a diplomáciai kapcsolatok fölvétele a burgosi kormány és Franciaország kö­zött rövid időn belül bekövetkezik A kérdésben ma dönt a franc'-a miniszter- tanács, mely, hivatalos körök kijelentése szerint, Spanyolországra vonatkozó ag továbbra is teljes szolidaritásban akar maradni a londoni kormánnyal. Cham­berlain miniszterelnök viszont egy hozzá- intézett alsóházi kérdésre, hogy foglalko­zik-e a kormány a Franco kormány de facüo és de jure e ismerésének kérdésé­vel, tegnap azt felelte, hogy bár az ese­mények rendkívül gyorsan peregnek, mégsem válaszolhatja azt, hogy a kor­mány ebben a kérdésben már döntött volna. Állásfogla ása azonban szoros kapcsolatban áll a francii kormány ál­lásfoglalásával. Arra a kérdésre, hogy meg fogja-e kérdezni a kormány errevo natkozólag az alsóházat, Chamberlain ki­jelentette. hogy a Franco-kormány elis­merése esetében, Anglia kormánya kény­telen lenne ezért a tettéért maga vállalni a teljes felelősséget. Chamberlainnek ez az utóbbi kijelentése egyértelmű azzal, hogy az elismerés egyik pil anaíról a másikra bek öveik ez hetik s az angol kor­mány ebben nz esetben a parlament megkérdezése által sem akar elhatározá­sa végrehajtásában késedelmet szenvedni. Sajtóh^c Róma és Paris között A francia—oíüasz vita különben cles-n. tómból egy külpóLidkai lap cikke körül is, minitibogy ez a lap néhai » hivatalos ái'ás- ponto! képviseli. A római ..Reliazioni In- ternazionali“-ban ugyanis cikk jelen* meg, mely kifejti, hogy: „az olasz csapatok Spa- riyclítországban maradnak a Franco-kor­mány teljes ko-nsz-oödációjá’g. Ha Fran­ciaország élieiérdekei az* kívánják, hogy r—míiiiiii I i«a!tga8MBe^tgg?3smgaHeBgBKBaKBBoagiWBaBB3« kü'iföldi befolyást ne •engedőn meg Spa* ryoilonsrzágbon, Olaszország éíeférdekei ugyanez»'- a kívánságot írják számára el.'. Az olaszoknak, tehát Spanyolországban kei: maradni, hogy ellenőrizzék o'can a fran­cia politikát. Franciaországot rá kell kény- szerilleni, hogy az adottságokat végre tekin­tetbe vegye . . . Ha. az olasz követeléseket nem lehel tárgyalások utján megvalósítani, akkor megvalósítódnak azok a fegyverek utján. Az alternativa határozottan igv van ^öMé'vio. A francia kormánya ,k és a fran­cia népnek ttudomásí- ke® vennie róla“. Er­re a cikkre -a francia sajtó elfe; hangon vá­laszol és végeredményben m’-udkeí részró1 megállapítják, hogy a spanyol válság elér­kezett eddig -legkritikusabb pontjához, arc­kor az érdekelj ek döntő sIlásfogLa.ysv már nem lehat sokáig halaszt;hu* Berlin és Washington vitáj* Az európai vitákba meglehetősen nvrs hangon .szól bele az Egyesül t-Áílilamok ha­jórajának kétség Vénüli tüntető jellegű a'- íanti-óceáni nagy hadgyakorlata.. A hau gyakorlaton, melynek arányairól dábbi táviratunk számol be. Roosevelt e nők is résztvesz. Amerikái lapok nem is reye - célzásokkal] írnak a f-Dottiagyakorlatokn ak Európa fele irányuló jelentőségéről Né­meti részről a féÖhivatalos ,deutsche Dip­lomatisch-Politische Korrespondenz“ via­szol atz. utóbbi időben Németország ellen irányuló amerikai támadásokra. A berlini külügyminisztérium sajtó-orgánuma, fő lag Hull amerikai küRigymin> sZ-ter kijelen msei­vel kapcsolatban-, a következőket írja: ¥j • shingionban egész sor kisérlet ttörtént az utóbbi időben arra, hogy kímél ybsék a szakadékokat azok között az. országok kö­zött, melyeket érdekeik, világnézeti dier.- té'feik dacára is, egymáshoz fűznek. Ezek a kísérletek — folytait ja a német féHiDataiCs lop — nemcsak az amerikai földrészre vo­natkoznak, hanem más földrészekre sem átadják törekvéseikkel egymással' szembe áditaní azokaa a hatalmakéit’, amelyeknek érdekei a békés megegyezést! kívánják. Az Egyesü’it-ÁHlamok -az utóbbi hónapokban sokat 'tett a nemzetközi viszályok elmér gesHéséra- ideje volna — végzi fej'fegeté.é a „Deutsche Diplomatische Poliilásche Kor­respondenz“ —. hogy változhasson edlig' pálcikáján, mert enélkül a nemzetköz* politika békés fejlődéséi nem lehet el­képzelni. (Folytatása °z utolsó oldalon) lyein. Valóban oknélkül panaszkod­nánk, ha szóvá tennék a élet lanyha- ságát, vagy a történelem lomhaságát. Nem. A sorsnak a szaporodó jelek sze­rint nagy céljai vannak velünk és nyil­ván semmi emberi kifogásunk sincs el­lenük, mert napróLnapra fokozódik az a hit: a világ vajúdása minden végze­tes nehézség nélkül ér véget. külpolitikai hírek sodrásába került. Va- tóban törhette fejét és a szivét is. íme, csak egy rövid összefoglalás a legutób­bi eseményekből. Erős a hullámzás az uj jugoszláv kormány kinevezése nyo­mán. Eltöprenghetünk a spanyol pol= gárháboru végének várható következ­ményein, az Európából az Újvilágba megindult uj arany-menekülés láttára, a legdélibb kínai Kainan-sziget elfog­lalásán, a sürgősen újra felvett, német —francia tárgyalásokon, az angol ura­lom területén robbantó burmiai lázon­gáson, a palesztinai kérdés végzetes percein, az ir terroristák megélénkült tevékenységén, az angol—román gaz­dasági kapcsolatok épülésén, az olasz —francia viszony egyre növekvő vészé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom