Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-29 / 23. szám
10 stand jBoriexnvn nLLPNZfiK pm 10 30 Inni/it 20. ASZTALOS ISTVÁN: Mintj házaspár volt. Az embert |ó/.sef* t uk, az ass/om t Ágo'-t.m-ik hívtak. Az ember t v é\cs, kopaszodó emberke vole, kein velő »I/. „Appel & Co." cégnél. Mindig feketében járt, mellénye zsebeoó, órJánc fityegett. Cugcs cipót és 5 diop- I- as szemüveget viselt, erősen röviüla'ó vob. koón, 40 éves korában nősült. Az egvotíen még élő nagynénje rábeszélései c rlverte Ágattát. Ágotta jó családból való, szerény, na* z:as leány volt, édesanyjával élt és mentes volt minden káros modernségtől, ‘gaz. hogy a tS ót már elhaladta, de máskülönben teljesen megfelelt az ura sajá'sagos igényének. Egyetlen gyengéje a Cour*^* Mahler regény volt. Ezzel szemben cg> egész délutánt és esté', át cudoct horgo.m- k elírni. Sok színes álmot, vágyat horgo.t bele 35 éves koráig a 20 as D. M. C.^ fonalba. Már letett minden férjhezmenésról es ismerőseinek elhalt vőlegényéhez való sírig tartó hűségről beszélt, amikor megjelent Kovács József, a könyvelő, a kopa* szodó fejével s a biztos fix szel. Hozzámen*. a biztos fixhez és azóta 5 év 'telt el. Gyei- mekük nem született, de összespóroltak egy gyönyörű diófa háló'. Ez a botor volt a legnagyobb örömük, büszkeségük. Veszekedni soha sem veszekedtek, minta házaspár voltak. Az ember ţ éven át minden nap kivéve a vasa.- es ünnepnapokat, reggel 7-kor felkelt, meg itta kávé ját, homlokon csókolta Agottát és elmen’- a hivatalba. Negyedkettőre percnyi pontossággal hazament, homlokon csókolta az asszonyt, aztán ebédelt. Négy elő't iy perccel újabb homlokcsók s négytől-hétig megint hivatali, majd nyolca újabb hóm- lokcsók, a-ztán vacsora, utána még egy ke* Treset beszélgettek, mig az ember azt nem mondta — feküdjünk le Ágocia. Akkor lefeküdtek és másnap tökéletes pontossággal ismétíődötil mindez. Moziba, szinházDa r.em mentek, egyletekbe nem jártak, uj ságot nem olvastak. — Nem politizálok — ragaszkodott elveihez az ember. Pénzt fölöslegesen ki nem adtak, gyűjtöttek a bútorra. — Majd azután — bíztat ák egymást. Végre négy és fél év múlva meg vették a butork Most következei1! voina a2: azután. De a négy és félévi egyhangúság úgy beléjük rögződött, hogy nem tudtak kizökkenni abból. Nem mentek sehova azután sem. Telte* napjaik egyformán, szürkén. Felkelés, hivatalba menés. Az asszonyn-ck főzés, taka- más. A négy homlokcsók és a lefekvés. De 'történt, hogy az ember kikapta a nyári szabadságát. Tavaly és azelőtt ilyen alkalomkor otthon maradtak. Mivel akkor még nem volt meg a bútor, nem akartak felesleges kiadásokat. Most azonban •óp- rengeni kezdtek és végre elhatározták, hogy ■nyaralná mennek és pedig egy kis faluba. Elutaztak. Nagyszerűen telt el a két hét falun. Még soha sem voltak vidéken és így a két hét minden napján tudott valami újat nyújtani nekik a falu. Későn kellést, aludttejül, puliszkafő* zést, mezei sétát, virágszedést. Ládák ka* lászt, szénaboglyát. Este kiültek a kiskapuba és nézték a hazatérő csordát. Elnézték a 'arkafoltos teh?* ne1!, amint jön s mummog utcahosszat a hornya elé. Mindezek uj dolgok, uj élmc* nyék voltak. A lovak, a szekerek, a csen* des köszöngetések, a bogár házak, a Ián* cos kutyák. Esténként eljártak 0 jegyzőhöz, paphoz, a heflyi jobbakhoz. Lakásuk a kántoréknál volt. A kantomé praktikus asszony lévén, nyaralóvendégeket tarlóst. A jó gyorsan múlik, eltelt a kéü hét. Az utolsó napján, mikor már összecsomagoltak a másnapi hazautazásra. Hát ezen a napon úgy estefelé kint álldogállak az ud* varon egymás mellett. Egy öreg falusi asszony, ki a mindenes szerepét töltötte be a kánitoréknáü, kis rucákat hajku rászólt az udvaron a sütő felé. A kis rucák komikusán totyogtak, há pogtak— Jaj, de drágák — kacagott raj'uk az asszony. — Azok lesznek, ha megnőnek — dünnyögte a vénass20ny. Az ember azután hátra vezette a feleségét a kert felé. Ott megálltak egymás mellett. Szürkölödött. Lassan loo'a előre magát az este. Besötótedett. Kelet felől egy távoli hegy mögül mint egy óriási lámpái emelkedett fel a hold. Izzó vörös színe sárgává halványodott és elbontott mindent' t c je z/ii sittel. A falu erdő szélen húzódott meg. A kántorék kertjéből egy macska bujt be a7 erdőbe. Mint földre 4*jtct e/üsl pántlika, úgy tekereJűt előre a holdsütésben. Az asszonyt elfogta, valami vágy. — Józsi, menjünk sétálni arrafelé — mu tort az ezüst pántlikára. — I n még soha nem sétáltam holdsü'tött erdőben valakivel — tede hozzá egy kiese! szégyenkezve. Az ember nézte a sejté' mcsen csillogó erdőt. — Én sem sétáltam még — váltotta be végük A feleségébe karolt és ekn- duhak keresztiül o kerten, végig a pántlikán. Beértek az erdőbe, a fák árnyékai végig dűltek a hegyen. A lombokon keresztül csörgött a holdfény és lent az árnyékok közön tiejfehér pocsolyák képződtek. \z erdő fele t ezüst lámpással bakterkodott az este. Mentek a fák közöhb egymás mellett. Nem szólok egymáshoz, mentek hallgatagon. Az asszony az urához simulva vezettetne magát. Csordultig volt a szive. Nem nézett az emberre. Gondolataiban nem is józsi, foglalkoznám nézve könyvelő, se tilt vele, hanem egy szemüveg és foglalkozás nélküli férfi. Az ember sem nézett az «sszonyra, az o gondolataiban 'is átváltozo l az asszony, más lett, egy olyan gondolatban megálmodott asszony. Mentek testükkel egymás melteM, gondolataikban messze egymástól. Mind beljebb haladtak a fák közé, észre sem véve a megtett utat- Lépdeltek az ezüst pocsolyákban a fekete árnyékokon. Fent az égen egy sötét felhő műit fekete függöny huzódo't 2 hold elé. És mint mikor fehér papirlama fekete tust öntenek, úgy folyt végig az erdőn a 4ekc'e felhő árnyéka. Hirtelen eltűntek a higany- pocsolyák, eltűnt az ut a lábuk alól, egy n-gy árnyék led minden. Felriadtak. Ijedten néztek szemköz* a sötéttel. Az ember bizony”1 dánul f°rg t 'a fejét. — Forduljunk vissza — tanácsúi-a zavartan. Meg egy darabig tanácstalanul álltak, aztán megfordultak cs sietni kvd cá sisszafelé mind sebesebben. Hátuk mögött a fák közül utánuk eredt a félelem. Egy bagoly suhant el a fejük fölött. — M‘ volt ez? — rémüldözött az asszony. Az ember a nyakát nyújtotta. — Nem iudom — suttogta. Fülelve álltak egy darabig, majd óvatosan elindultak. Az ember megbotlott. — A fene egye meg. KeUel'l neked suta — támadt a feleségére. Az asszony szipogva csetledezett-boiiu- cozott az urába kapaszkodva. A félelem utolérte őket. A felhő teljesen árnyékba borította az eidőt. Oldalt a fák közön megzörrent az avar. — Jaj, Józsi, jaj! — topogott rémülten az asszony. Az ember pislogva figyelt a szemüveg silói. — Hol — hol? — dadogta zavartan. A bokor meÖet't öliramodoot1 egy nyúl. — Lelapult — suttogta az asszony. Nekilódultak az útnak hátra-hitra rémüldözve. — Nem lehetett farkas — biztatta a maga bátorságát az ember. — Ne siess úgy — siránkozott az asz* szony. — Én sietek? sze‘ te futsz! — felet1 ingerülten és még jobban szedte a lábait. Az asszony már szinte szaladt mellese. Mind jobban elfogta őket a félelem. Gondola, tóikban minden elképzelhető szörnyűséget elgondoltak. Farkasok, rablók . . . stb. És minden újabb gondolat jobban sietette őket. Egyszer c9ak ijedten hőköltek hátra A fák közül nagy fekete v.'tárni bu’l dó hangos csörtetéssei. Az ember fölhördült. Egy pillanatig rémülten állt, aztán rohann’- kezdett lefelé a fák közöttt. Az asszony elsikoltotta m," gát. — Józsi! Józsi! Ne hagyj itt Józsi! — Széttárt karokkal! szaladni az ura után. A kutya', mert az volt a feketeség, egy kódorgó juhászkutya, farkbehuzva menekült vissza 0 fák közé, komikusán rakva lábait a nyakán csüngő fakolonctól. — Józsi! Józsi! — sikoltozott az asz- szony. Az ember se látva, se hallva ic hatat. Egy, ág szemközt csapta, ő szaladt tovább szemüveg nélkül, botorkált nagyokat döcc*’nvc a hepehupás utón. Azi erdő megtelt az. asszony sikoltása-1 - vak JózsÜ Józsi! Állj meg, ne hagyj kt! — Félcipője 'ícmaradt, kezét égnek emelve szaladt a menekülő emb r ulán. Az már majdnem kiért az erdőből, ajrr- kor megbotolva valamiben, felbukott. Nyögve 'terült el a földön- Az asszony odaért — Józsi, jaj Józsi! Az. ember nehézkesen -ilpraállt és ic,L sétált a fák közük Az asszony ulána. Ott voluk, ahonnan elindultak. Most mintha csak gunyo'odoti v una velük, a fekete függöny elhúzódott a hóid elöl. Egy óriás itatós hirtelen foktattá az erdőre ömlőit feketeséget is újra ragyogni kezdett a tájék, csörgőit a holdfenv, fc héredett az ezüst pántlika. Álltak egymással szemben. Az embn* szánalmasan pislogott! szemüvege nélkül, kemény gallérja kibomolva, nyakkendője fülére csúszva egy fényes verejték volt az arca, fújt, lihegett nagyokat. Ruhája te.e I volt falevéllel, piszokkal. Állt ktörten, zavar! an. I Az asszony á®l mellette reszkető szaj- 1 széllel. Haja kuszában hulo t 'zzadl homlokára, egyik cipője hiányzott, harisnyája romjai rongyakban fityegtek a lábán. Remegve clogzett s magánkívül a fd’náboio- rcdóstól nézte az embert. — Te, te! — rikácsolta. — Hát féri! vagy te, férfi? . . . Te, te! — levegő után kapkodo’.t. Az ember mötyögöüh — de, de Ágotta... Az asszony a szeme közé sziszegte. — Gyáva, te gyáva! Nem é-'< k c \\ percei »rn veled! . . . Érted?! Egy pcr:ct >cm! Az ember az egyik lábáról a mávixr» állt. — De drágáin, de hiszen én-., r.n igazán... — hebeged, habozott. — Utállak! Érted? UtálDk! — toporzé* koh az asszony. Az ember felfortyant. — légy szivei Ágotta . . . Az asszony az arcába vágta. De ut illek, igen, udlak! A kopaszságod, a szemüveged, 3fz aitLfcyer<;<kA Mindig utáltalak . . . Te, te toiyak! Az ember nekivörösödü'-t. — Hallgatsz! Hallgatsz! — belemeredu az asszony szemébe. — Hallgass! . . . Hallgass! — Totyak! Totyak — sziszegte az asx* szony. — Hát ne mi vagy? — hörögte az ember. — Te, te vénség. Egymás szemébe lihegjék gyűlöletüké. — Elválok! — sziszegte az asszony. — Mehetsz! — hörgött a c ember. Elfordullak egymástól s elindulok a kert felé, egyik jobban akart sietni a másiknál, hogy ő legyen az, aki ott hagyja a másikait. Az asszonynak eszébe villant valami. — Hát a diófa háló? — ugrott ki belőle a szó. — Azt én kerestem — vág'a rá diadal- másán az ember. — De én spóroltam! — rikácsolta hz asszony. A kertajtóhoz értek, egymásra néztek néma gyűlölettel. — Nem válók cl! — sziszegte az a$z- szony és besiete't a házba. Másnap hazautaztak. És nem vártak el. Élték tovább monoton cietüket, úgy, mint azelőtt. Csak az a négy homlokcsók 1 maradt ki a napi programjukból. Harmincötmillió telefon- előfizetője van a világnak London a világ telefonközpontja LONDON, január hó. Az angol postahivatal most ad a ki az úgynevezett Zöldkönyvét, amelyben a be nem avatottak „megdöbbentő“ adatokat találhatnak. Már régen elfelejtettük, fogy üzenő évvel ezelőtt Londonból csak Parisba, vágj- Észak francia ország néhány he vére és Hollandiába! lehetett telefonálni. Mi sem mutatja j bban a , technika hallatlan fejlődését és a 'ávolsá- I gok összezsugorodását, min az a lény. ' bogv ma már Londonból néhány percen belül akár Japánnal is lehet beszélgetni. A rádió-telefon életbeléptetésével London a földrészek közötti központi távbeszélő állomás lett. A drótnélküli telefonálás mellett, szinte hihetetlen adatokat muta/, fel a rendes káb elszól gáláit London kapcsot 1923 ban még csak húsz telefon- és táviróvonal vezetett Angliából Francia- országba, öt Belgiumba és három Ho-- landiába. Ezek a vonalak csekély számuk mia't teil voltak terhelve. A beszélgetéseket nagyton sokszor félbe kellett szakítaná. A nagy kereslet miatt pedig az árak elbirhatatlanul magasak voltak. Ma már Londonnak majdnem minden európai fővárossal van egyenes összeköttetése. Ha a dróthuzalokat, amelyek Londonból a világ minden tája felé szaladnak, ősz szekötözném, háromszior körül lehetne vele keríteni a földet. De ha a távíró- drótok hosszúságát venném tékán 'etbe- akkor mindazok a huzalok, amelyek a föld különböző pontjáról Londonba vezetnek, egymásután téve elérnék a földről a holdad. Az angliai hosszú távra berendezett vonalak 1921 óta szinten fantasztikusan emeiíkedtek. így például: 1912-ben csak négy kábel volt London és Skócia között- 1934 óta hetvenhat uj vonalat fektettek le és ma már Skócia és Anglia közö'ti távbeszélő vonalak száma meghaladja a százat. Ugyan ká tudná megmondani, hány telefonállomás van a földön? A Zöldkönyv erre is megfelel. Több, min* harmincötmillió telefonelőfizetőie van a világnál^ és ennek körülbelül egy tized része, tehát hárommillió Angliára esik. Ez a rengeteg telefonállomás akár Európában, akár Amerikában — de ha egymás küzö * akar a tengerek fölött beszélni, Londont j kéri fei a 1 közvetítésre. I Milyen hatalmas regény kerülne ki ab'- ■ hói az anyagból, amit Londonon keresz- 1 tül csak egy napon át is beszélgetnek a v/tiág nemzetei. Mennyi öröm, tragédia, államti kok és nagyjelentőségű üzleti intézkedés száguld át ezen a telefonközponton a világ minden tája felé. Az angol pos a hivatal ezt az érdekes tartalmú beszámolót azért adta ki, mert most gyülekeznek a világ minden tájából Londonba a különböző postahivatalok megbízottai tanácskozásra. Ezen a nemzetközi konferencián nagyon fon os kérdéseket tárgyalnak. Egyébként azt is, miként lehetne a nemzetek közötti telefon- és távbeszélőforgalmat leegyszerűsíteni, gyorsítani és (olcsóbbá tenni. A különböző nemzetek képviselői között felvonulnak majd a világhírű American Telephone and Telegraph Company kitűnő mérnökei is, akiknek oroszlánrész jutott abból a munkából, amely; a föld lakóit közelebb hozták egymáshoz, ők szervez ék meg egész Észak- és Dél- amerika távíró- és telefonszolgálatát. — Majd összeköttetést létesítetek Amerika, Kína és Japán között. Egészen biztos, högy az amerikai mérnökök uj és meglepő tervekkel állnak elő. Ezek az emberek sohasem léveszi ik szem elől a valóságot és azt a tényt, hogy az igazi üzlet csak a tömegforgalom és az olcsóság jegyében születhetek meg. Talán még egy két esztendő van hatra és nem lesz olyan pontja a földnek, amellyel akár telefon, akár rádió-telefon utján ne érintkezhetnénk. A konferencia egyik résztvevője nagyon találékonyan mondta: — Ha igv fejlődnek a dolgok, akkor a legközelebbi északisarki expedíció tagjaival akár óránként is beszélgethe nek barátai és tisztelői. .. S mivel amerikai volt, még hozzátette: — Természetesen, ha megfizetik ...
