Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-29 / 23. szám
2 F L I. B N 1 fi K 19 3 9 /anuar 29. A HÉT VfLÄGPQUriKÄJA Merre vonulnak a viharfelhők: [kdeire, vagy nyugaira? \ spanyol polgárháború eseményei roham, -au lejlödnek a végső döntés leié s majdnem hasonló rohamossággal lángoi li 1 a földközi tengeri válság is, mely hol lappangva, hol nyíltan, éveken át velejárója volt a spanyolországi események- nők. A most következő napok és lioU'k alighanem, súlyos megpróbá Ital ást hoznak újra az emberiség idegeire. Borúlátók szerint kimnyen meglehet, hogy Európa békéje ezeken a napokon megint hajsza Ion fog függeni, mmt az alig pár hónap előtti csehszlovák válság idején. Franco csapatai közelednek a francia határhoz s ezzel a spanyol-kérdés által okozott európai válság is közeledik tetőpontjához. meJv az ujobban kifejlődött ellentétek egész területén szembe állítja egymással Franciaországot és Olaszországot és a hozzájuk kapcsolódó két hatalmi cső- portosulást. Illetékes személyiségek, különösen a nyugati államokban tiltakozz nak a feltétlen borúlátás ellen és veszedelmesnek mondják a háború elkerülhetetlenségéről mindinkább terjedő nézetét. Fegyverkezési és gazdasági téren tett lépéseik azonban szintén arra mutatnak, hagy ha a háború elkerülhetetlenségének állitása ellen védekeznek is, annak lehetőségével mégis nagyon komolyan számítanak. Fölvetődik a kérdés, hogy ha a rettegett vihar valóban rázúdul Európa- ra, az egész földrészre terjed-e majd! ki, vagy a sokat vitatott keleti és nyugati irány közül csak egyiket választja ki pusztítása színhelyéül. Külpolitikai események megfigyelői az utóbbi időkben, mintha valamelyes változást észlelnének az errevematkozó lehetősegekben. A felhők mintha fenyegetőbben csoportosulnának nyugat felé s ugyanakkor, mintha kis fény törne át sötéten kelet felé boruló tömegükön. A spanyol események további menete és a megbeszéléseknek az a láncolata, melynek döntő fontosságú láncszemét alighanem a német és lengyel külügyminiszterek között jelenleg Varsóban folyó megbeszé’és képezi, ha nem is végleges választ, de beavatottak számára irány itást fog adni ebben a kérdésben. S ezt az irányítást az események megítélésében tartósan elzárni a népek közvéle menye elől sem lehet. Kölcsönös váciak francia és olasz részről A spanyol-kérdésben egyelőre inkább vádaskodások, mint pozitiv tények körül folyik a vita. Francia részről azzal vádolják az olaszokat — és mellékesen a németeket is —, hogy Franco győzelme után is kezükben akarják tartani Spanyolországot, hogy a spanyol függetlenséggel összeférhetetlen területi, politikát és gazdasági előnyöket biztosítsanak maguknak, hogy nem fogják kiüríteni a Franciaország és gyarmatai közötti útra és Anglia földközi-tengeri útjára annyira veszélyes Majorca szigetét. Az olaszok azzal vádolják a franciákat, hogy a katalán határon beavatkozásra készülnek, fegyverekkel és hadiszerekkel támogatják a köztársaságiak ellenállását és hogy készen állanak a másik BalearFszigetnek, Mmorcának és Spanyol-Marokkónak elfoglalására. Mindkét fél leghatározottabban cáfolja az ellene forduló vádakat. Mussolini Chamberlain rómaii látogatása alkalmával újra kijelentette, hogy fönntartás nélkül teljesíteni akarja az olasz- angol egyezmény pontjait. Ez az egyezmény pedig kőtelezővé teszi az olaszok számára úgy a spanyol anyaország terű Jeteinek, mint a spanyol földközi-tengeri zigeteknek s a spanyol gyarmatoknak teljes kiürítését. A franciák viszont ismételten hivatkoznak felelős áHomférfiaik kijelentéseire, hogy szigorúan kitartanak a bencmavatkozási politika mellett, sőt, ,zt is fölhozzák, hogy ezt a bencmavatkozási politikát először a spanyol köztárfl ^öídraiziTársaságaí köogvei Svon Hédin: A ser-cm útja 297 lej. Ligeíi Fajos: Afgán főidőn 264 le). ííc-k'no Fim* Fasz tán 231 lej. Mind nagy alak, számos képpel, -térképpel, kötve. Lepagenál Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kénen uj jegyzéket, .saságiak iránt legerősebb rokons/envvel viseltető francia párt veiére, l.eon Blum kezdeményezte miniszterelnök korában. .Nem is valós/inii. hogy .na események mai kifejlődésében valóban be akarná n:;ik avatkozni, mikor ez a beavatkozás, adott viszonyok között, már biztos eredmény leleuséggel járna. Ez annyim nyilvánvalónak látszik a francia baloldal előtt is. hogy a beavatkozás mellett eddig megszokott tiáuv.glünlotéseke! sem lehet többé látni. A b, avatkozás érdekében elhangzott francia parlamenti beszédeknek, melyek mindannyian szemben állanak a kormány politikájával, ma már EreJeíi közlemény a GASTRO-D.-ffőI Preot Vasile Ciornei, pnrochia Petris (Jud Bălti) a következő tartalmú levelet küldi ne-' künk. „. . . szíveskedjenek részemre 3 üveg Gastro-D. gyógyszert utánvéttel küldeni, me- yet két év óta kinzó gyomorfájdalmaim elen igazán meglepő hatással használok, to gadják is érte hálás köszönetemet...“ A köszönő levelek ezreit kapjuk az orszá 1 minden részéből, amelyekben lelkesedéssé' beszélnek a Gastro-D. mindenkit meglepi gyors és gyógyító hatásáról a gyomor- é; bélbajok összes eseteiben. — Orvosok is ajánlják. Gasfro-D. kapható gyógyszertárakban é; drogériákban, vagy postán megrendelheti 135 lei utánvét mellett Császár E. gyógyszerárában Bucureşti, Calea Victoriei 124. inkább csak elméleti, mint gyakorlatú jelentősége van. Amiről a valóságban szó van Igazában nem is erről van szó. Az olaszok nem hiszik már komolyam, hogy a spanyol köztársaságiak érdekében jelen tös francia beavatkozásra kerülhessen még sor. A franciák sem gondolnak arra. hogy olasz csapatok Franco győzelme m m nßipp A4 Franck ' Li / ' in#k és miMcíeMHap!, m.y. illán is Spanyolországban maradnak, bár Majorca szigetére vonatkozólag komolyak a/ aggodalmaik s ezzel kapcsolatban már többé kevésbé szintén (^helyezkedtek a még köztársasági kézben levő Minorca szigeten. A francia aggodalom inkább az, hogy Franco tábornok elhelyezkedésével a katalán határon, Franciaország harma. dik határvonalán fog szembenállani fasiszta hatalommal és hogy ez stratégiai szempontból igen súlyossá teheti a helyzetet számára, mikor az olaszok többi földközi-tengeri követeléseinek eddig csak sajtóban hangoztatott de rövid időn belül előreláthatólag hivatalosam is fölvetendő kérdéseire kerül a sor. A hagyományos német panasz a rivális hatalmak ljekeritö politikájáról most francia oldalról hangzik el. Olaszország földközi-tengeri követeléseinek fölvetésére pedig változatlan hevességgel készül elő a közvéleményt az olasz sajtó. Daladier miniszterelnök és Bonnet külügyminiszter kijelentései, hogy egyetlen talpalatnyi terülttel sem hajlandók francia kézijén álló területből föláldozni, előre is fedezetül szolgálnak az olasz követelésekkel szemben. Az ellentét' itt változatlan hevesség gél áll fönn hetek óta. nem enyhítettek rajta Chamberlain római tárgyalásai, a nyilvánosság elölt sem titkolt katonai lépések s az erők végső megfeszítéséig menő újabb fegyverkezési tervek pedig még különösen fenyegető hátteret szolgáltatnak hozzá. A varsói némeMengye! tárgyalások A Németország és Lengyelország közölt Varsóban folyó tárgyalásokat szintén csak a nyugati eseményekkel kapcsolatban lehet teljes jelentőségükben megilélni. Külpolitikai időjósok a müncheni megegyezés után kelet felé jósolták a következő vihart. Különböző jelekből, nem minden alap nélkül, arra következtettek, hogy a nyugati hatalmakkal való megegyezés után, a német nyomás, miután a csehszlovák bástyát elsöpörte, teljes erejével keletre fog nehezedni. Francia és angol részről igyekeztek is óvatosan elősegíteni ezt a folyamatot, melyről párisi lapokban többször lehetett olvasni, hogy sorsszerű és elkerülhetetlen dolog. Az időjósok Olaszország nélkül számítottak. A spanyol események a Földközi-tengerre s ezzel a nyugati hatalmak érdekkörébe terelték újra át a válság súlypontját. S a német nyomás, az olaszoknak adott feltétlen támogatáson át, erejének túlnyomó részével ma megint inkább nyugat, mint kelet felé irányul. A sokat emlegetett ukrán tervek háttérbe kerültek. Ez kétségtelen előfeltétele lehet a pillanatnyilag megzavartnak látszó német-lengyel jóviszony újabb és demonstrativ helyreállításának. Lengyelország biztosítékot kapott, bogy érdekeiket sértő tervek megvalósítására német részről egyelőre nem kerülhet sor. aminek ellenében alighanem semlegesség! kötelezettséget válla! bizonyos lehetőségekre a németekkel szem ben. Beck lengyel külügyminiszter közvetlenül Ribbenlrop báró varsói látogatása előtt nyilatkozatot adott egv nagy angol lapnak, melyben kifejtette, hogy „Lengyelország külpolitikája a békés egyensúly tart ás két nagy szomszédja, Németország és Szovje-toroszország között. Ez a politika — mondta ín lengyel külügyminiszter — abból a szükségletből származik, hogy Lengyelország nem nyújthat segédkezet egyetlen szomszédja ellen irányuló támadásnak sem. A varsói kormány ezért legnagyobb fontosságot tulajdonítja a német birodalomhoz és Szovjetoroszországhoz fűződő kapcsolatainak.“ Ennek az elvnek megfelelőleg. Varsó nemcsak a Németországhoz vezető kapcsolatait erősítette meg újra, hanem közeledő lépéseket nemrég lett Szovjetorosz* országhoz is. Röviddel ezelőtt, hogy Beck ezredes Hitler vezér és kancellárnál Bcrchlcvgadenljen kihallgatáson jelentkezett, nyilatkozatot váltott Moszkvával is, melyben a két ország külügyminisztériuma kölcsönösen megállapítja, hogy a Szov jetoroszország és Lengyelország közölt 1932 bcn létrejött megnemtámadási egyezmény s az összes többi egyezmények továbbra is érvényben vannak s a két ország egymáshoz való viszonyának alapját képezik. S » legkülönösebb ebben az egyensúlyi játékban, hogy Berlinnek nincs kifogása az ellen, hogv Rib- bentrop varsói látogatásával egyidejűleg külön lengyel küldöttség folytat Moszkváién tárgyalásokat és főleg, hogy a külfölddel szemben erősen szabadszáju szov- jc-lorosz sajtó szintén nem talált semmi bírálni valót Beek lengyel külügyminiszter hetek előtti berchtcsgadeni látogatásán és Rü»bentrop német birodalmi külügyminiszterrel mostan folytatott varsói tárgyalásain. Ha Varsó és Moszkva a né* metországnak tulajdonított keleti tervek közeli végrehajtásával számítanának, mint fő érdekeltek a lehető vesztesek közölt, bizonyára más politikát folytatnának. Pillanatnyilag mind a két fővárosban az az érzés — és Varsóban talán a bizonyosság is —• hogy az európai viharfelhők kdét felöl egyelőre nyugatra távoztak eb Felhők csoportosulása és mozgása, régi tapasztalat szerint, köny- 11 yen változtathat irányt, a vihar pillanatnyi elvonulása is azonban látható föl lélegzést hozott bizonyos keleteurópai körökben. —s. 4 SZOMJAS KROKODIL Szilágyi—Harmath—Márkus-revü a színházban Nem akarunk nagyképüsködni, annál is inkább, mert tudjuk, hogy a revü az revü, amelytől senki sem vár épkézláb mesét, szellemes dialógust, vagy ragyogóan ötletes szöveget. De nyugodt lelki- ismerettel írhatjuk le, hogy A szomjas krokodil szövegénél zagyvábbat, gyengébbet és laposabbat nem hallottunk soha színpadról. Csodáljuk a jónevii Szilágyi Lászlót, hogy (még nyárra szánt revübe. is) ennyi Ízléstelenséget, régi viccet s ennyi butitónn sötét halandzsát összehor dőlt. De szerencsére ott van a kitűnő s rádióból már ismert Eisemann-muzsikn, az ötletes Harmath vcrsszövegekkel és Nemes Ferenc, a mi kiVön Harmathunk, renuek Lambeth Walk javai — no meg Gróf I FLsz ló ezer ötletével, brill iái is revü* rendezői készségével, Schreiber karnagy muzikalitásával s az együttes tehetséges tagjaival. Aki szereti a táncot, a szép j színpadot, a modern operettmuzsikát, az 1 csak nézze meg bátran az uj darabot, amé ynél szerencsére a nézőtéren még feketekávét is szolgálnak fel a csinos górtok — talán idegerősitőnek a szöveg elbírására. Erről a szövegről csak annyit, hogy egy tói sporthelyen mondják el jobb sorsra érdemes színészeink s szó van benne egy ifjú gentlemanről, akit papája hozzá akar kényszeríteni egy női vezérigazgatóhoz. Gentleman* úgy leckézteti meg a menyasszonyjelöb vezérigazgató- hogy mással Gönő , mire vőlegénye, aki nem tudja, hogy a: lány kicsoda — milyen vadonatúj öUetl — halálosan beleszeret és persze, feleségül veszi. No, de ne vegyük a dolgot komolyan, mert a szerzők se tették ezt, hiszen fóljg-mcddig operett paródiát írtak, ezt bizonyítják azzal, hogy a darab végén kórusban elének* ük, hogy „vége az opereétuek1’. , . - • ] Pergő, látványos, néhány briliáns 1 számmal tarkított az e'őadás. Sok energiát tehetséget, pénzt pazarolt erre n< krokodilra a színház, a közönség tapsol, nevet és mulat, tehát hái‘ Istennek, nem i hiába. Krémen Manci egyre csinosabb, elegánsabb és kedvesebb, finom, szép jelenség. Férfiruhában elragadó. Sándor Stefi néhány bravúros táncszámmal, megadná a helyét akármelyik metropolis revüszinpadán. Nagy sikere van a gro- tcszk-hum.oru Rajnay Li Í vnek, oki nagyon mulatságos alakítást nyújt. Bázsa Éva- pompásan táncol. Jenei János silány bonvivánszercpcböl igyekszik kihozni, nini menthető. Csóka Józsefnek állandón^ monologizátnia kell, de ezt űs jól csinálja, groteszk táncai, mint mindig, most is attrakciók. Fiilöp Sándor, szövege szerint, össze-vissza beszél, női ruhát vesz fel és általában mindent megtesz, -amit táncos- komikus csak teliét a siker érdekében. Tompa Sándor és Deésy JcnS drasztikus viccein jól mulatóit a, közönség. Vajda Teréz táncos-boyai jól szerepellek, Ra jnay és KudeMsz diszifitei szépek. _ „ i—1
