Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-14 / 11. szám
mm 3 lem CT, r. F.N7.F. Szerkesztőség és ká«őőhit«tei: Cluj, CíJeu Motdor 4. Tcícfon: u —-09. Nyomda: Ütr< I G Ducu No. 8 Fiókkiadó hivatal cs kőnyvoszríJy: P. Unirii 9 Telefon 1t 99 ALAPÍTOTTA BART HA MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató: DR. GROIS LÁSZLÓ WBTMiMHIIfgl. JLX é V FOL Y A M. 11. S 7 A M. SZOMBAT Áiadótiulajdoaoat PALLAS R. "f* Törvényszéki 'fijrţiromozssi szám: 39. (Do*. 3938. Trb. Cluj.) Előfizetési havonta negyedévre 240, félévre «2^* ívre 9^> eL ---------------->^M«raeai CLUJ, 1939 JANUÁR 14. â féiscBIisCái sorsiChamberlain romai tárgyalásairól Iced^ezotlen jelentéssel számol be a üeoier-iigyiioikség A román politika egyik mellék-tengelye at újév első heteiben Ismét a kisebbség« kérdés tett. Melléktengely, de tengely! Amely nem egyszerűen raktári tárgy «nu már: körülöl5c valóságos alkatrészek, gondolatok és készülődések csoportosulnak. Amikor a múlt esztendő május elején a ma« kormányrendszer a közművelődési minisztériumból áthelyezne a mínászilerelnökség- re a kisebbségi ügyek igazgatóságát, kisebbségi főkorrnánybiztosság nevével, majd augusztus 4-én királyi törvényrendelettel külön megszervezte s min i-'z tért adná cö jegyzőkönyvbe foglalt részletes utasításokkal ellátta, élére á^ván Dragomir mí- niszítert, a fontos köz- és nemzc'közjogi kérdés régóta ismert elméleti tudósát, ak kor nyilvánvaló leit, hogy 3 kisebbségi kérdés rendezése komoly küszöbére jutott. Eddig alaptörvény ellenére az ellenzéki padokon egymásra árverező, viszont a hatalom birtokában jutva üres ígéretek hangoztatásával versenyző pártkormányok „denaturaiizálfak“ és majdnem életképtelenné tették egészséges mjgv.it. Egyébként a? uj alkotmány egyes rende'keresei k«- moly jelzéseket adlak e kisebbségi kérdés elkövetkezendő megoldását állhatatosan és köve«kezeteken hivő és remélő kisebbségi politikusoknak. Meg kell állapítani, hogy a pa-ríárka kormányclnök, majd Dragomir Silviu miniszter, újabban pedig többször Calincscu belügyminiszter kijelentései s kézzelfogható cselekedetei — például a kinevezések cs visszahelyezések tekintetében, valamin: az egyházak segítése körül — erősen javították és tisztították a légkört. A kisebbségi, vagy ahogy motfanság nem egész tetszésünk szerint mondják: a nemzetiségi ügy clőrefejlcsztésében talán döntő jelentőségű lesz Oilínescu Ivei ügy miniszter rádiószózata, mely egyébként is hitelébresz tő ba'-ásu, több komoly cs őszinte célzata folytán. Természetes ez a belügyminiszteri beszéd — már műfaja és célja értelmében — általános megfogalmazása volt, mindamellett előnyösen különbözik az óyen széles távlatok és rugalmas határok közé helyezeti!' államférfiul nyilatkozatoktól. A részletek ért Ítélő mellőzése köze pette is szinte megtapintható, pontosan körülszahottf elemeket érintett. Mindenek flott meglepő a beszéd e részének tünet- szerű nagy mérete, amely az eddig elhangzót» hasonló miniszteri nyilatkozatokat ugyszólva több „hosszal“ verte. Más'k jellemző vonása, hogy az. alternativ megfogalmazás, amely eddig a kisebbségi kér. dés áitörheretlen zárt körét — circiüus vl- tiosusát — okozta, mert a kisebbségi jo. gok érvényéi függőbe tette a jövő állam» polgárság! hűségtől, amely pedig kezdettől fogva szilárdan meg van és nemcsak felelős politikai tényezők, hanem uralkodó« nyilaikozatok szerint is kész tény, sőt a mai kormányrendszer többszörös elismerése alapján újból is külön és nyomatékosan elismert valóság. A varázsló és zárt kör megtört. Calinescu derülátó ítélettel állapítván meg a kisebbségek helyzetéi Romániában, határozott szavakkal idézte javukra uj alkotmányunk egyenlőség) tételeit. A jogok pontos felsorolása s a valóság fogalmai, nak felhasználásával ezek lovább való fejlesztésének reményéit sugalia. Majd háti rozertt kötelezettséget vállalt, amikor az eí* nrnlt napok nyilatkozatát isméteUe é9 le- szögezte, hogy a kisebbségek méltányos részt kapnak majd a költségvetési tételek segítő alakjaiból és arányos részt továbbra h a szakterületekben, a községi tanácsok* Az angol és olasz kormányfők megbeszélésein „nem merült íö! konkrét javaslat“ a nehézségek megoldására. — „Megismerték egymás álláspontját és megértéssel voltak egymás iránt“. *» Párisi jelentés szerint. Hitier erősen támogatja az olasz követeléseket Beck lengyel külügyminiszter tegnap fogadta Románia és Magyarország diplomáciai képviselőit Chamberlain római látogatásának második napja, ugylátszik, távolról sem folyt le olyan kedvező hangulatban, mint az első nap tanácskozásai. Római távirat szerint, Chamberlain -és Mussolini megbeszélése: lényegükben befejezettnek tekinthetők, de eredményképen a legreménykedőbb jelen* tés is csak arról beszél, hogy megismerték egymás álláspontját, kölcsönös megértés is mutatkozott a két államférfi között, azonban konkrét javaslat terve a nehézségek megoldására nem merült föl köztük. A mai nap folyamán hivatalos jelentés is meg fog jelenni a tárgyalásokról, melynek hangja talán távolabbi következtetéseket enged, konkrét javaslatok elfogadásának hiányában, bár valószínűleg ez a jelentés sem fog nagy általánosságokon túlterjedni. Az első nap reménykedő hangulatával azonban szinte meglepő élességgel áll szemben az angol álláspontot bizonyos illetékességgel képviselő Reuter=iigynökségnek ma közzétett római jelentése, meiy a Ra- dór közvetítésében következőképen hangzik: 1 — Az angol miniszterek látogatásának eredménye diplomáciai téren teljesen negativ voit. A csütörtöki megbeszélések kevésbé szívélyesek voltak, mini a szerdaiak. Ugylátszik, hogy nem találtak egyetlen nj érintkezési területet sem és semmi olyant, ami jogossá tenné a reményt, hogy az angol—olasz egyezséget átfogóbb kérdésekben szorosabb együttmiiködés követheti. Ugylátszik, hogy Mussolini egyetlen jottányival sem tért el Olaszország „természetes törekvéseidtől s nem hajlandó módosítani a spanyol nemzetieket támogató politikáját sem. A Duce viszont nem találta Chamberlaint hajlandónak arra, hogy utat nyisson számára Franciaország részéről történő engedmények előtt, mert az angol kormány nem helyesli a francia- ellenes tüntetéseket s a Franciaország elleni sajtóhadjáratot. Ezért az angol kormány úgy vélte, hogy nincs szükség a négy nagyhatalom értekezletének összehívására sem, ahogy azt Olaszország kívánta. A Duce megismételte a földközitengeri síatus-Quo fenntartására vállait kötelezettségét s közölte, hogy nem törekszik különleges előnyökre Spanyolországban. Nem határozták el az angliai olasz bevitel fo- [ kozását sem, amit Olaszország kívánt, j Olaszország pontos szándékait tovább* j ra is titok fedi. Úgy hiszik, hogy bár I Nagybritannia szolidáris Franciaor- j szaggal, Olaszország viszont, a német i birodalom támogatására támaszkodva, i aktiv módon folytatni fogja türekvé* i seit követeléseinek megvalósítására. Enyhébb magyarázatok A Reuter-ügynökség borúlátó kommen tárjánáH valami ivei enyhébben szólnak a Kémiából érkező többi jelen lések, de ezek is mftn dsMmy ián megegyeznek abban, bqgy a tárgyalásokon pM/iliv érd menyre eddig nem jutottak Chamberlain és Mussolini tegnap ótnegyodóráig fcárgyníltak egymással. ugyanakkor Ciamp olasz kiil ügymiiutsziter is megbeszélést folytatott Halifax angol külügyminiszterrel, línli- fax a tegnap i megbes / élések u fá n, b i r szerint, találkozott Francois Poncet római francia nagykövettel, akinek felvilágosításokat adioilí! az olasz állaim férfiakkal tVdytiaftiott megbeszélés tartalmáról. Római lapok jelentése szerint, a megbe szőlőseken az angol ős olasz államférfiak áttekin ették a nagy európai kérdéseket és körvonalazták álláspontjuk alt. így — írják ív római lapok — mindkét részről teljesen tisztában vannak egymás állásfoglalásával, minőikét részről megértést is mutatnak egymás Lránt, , noha a két ha taffioan álláspontjai a különböző kérdésekkel] szemben nem teljesen fedik egymást“. Parisban, ahol feszült érdeklődés- stíl kísérik Chamberlain római tárgyalásait s ahol jóidéig abban reménykedtek, hogy NémeiUrszág csak lanyhán tárral gutja aiz olasz követeléseket, legújabban az a meggyőződés vált úrrá, hegy Hitler jóval nagyobb nyomatokkal áll az olasz követelések mellé, mint ahogy eddig gond (ill iák. A Führer, mint a Parisba ér kezed legújabb hírek állítják, egyelőre c.sak mérsékelt iramban engedi érvényesítem a Keletcurópái a és Nagyukrániára vonatkozó német terveket, mert meggyőződött volna orról hegy ezeket egyelőre angol befolyási keresztez.i. Hitler pedig — mondja a párisi magyarázat — még mindig nem adta fel az angol—'német küi z eled és gondolatát • (Cikkünk főin tatása az utolsó oldalon) ban, a polgármesteri és bírói helyek szétosztása tekintetében. Valóban „teljes őszinteséget, méltányos irányelveket“ állapit meg, amikor a végrehafó közegek ellenőrzéséről beszélt: „mint felelős belügyminiszter mondom, hogy' ez szolgáljon irányelvül végrehajtó közegeiknek“. Nem kell magyaráznunk: ez igen fontos. Mert az államvezető politikus őszinte és igaz törekvései sokszor megváltozhatnak, vagy elpárologhatnak, mig a dús erezetű rendszeren keresztül eljutnak lennt, a végső ponton az egyes érdekelt kisebbségi emberkéhez. Érthető, ha külön és nyomatékosan kiemeljük a lojalitási föhétet régi megfogaf mazásának elejtését, mint ellentétest a meg állapított valóságokkal és átlátszó kifogást a rendezés kényszerének einyujtása érdekében. Az uj alternatíva tetszetősebb és igazságosabb. Ezért nem bánt, ha érthetően eltiltanak bennünkett a kiméi ától, hogy „állam akarunk lenni az államban“, olyanok, \ akik jól tudják, hogy se nem bírunk, se \ nem óhajtunk csaló képzetek után futni. Szívesen megszavazzuk Calinescu lojalitás tételét a kormányzat kedvező magatartása fejében. Ezt igy önti szavakba: „ez a magatartás nem jelenti a kisebbségek fölmenté sét az ország összes törvénye iráni való teljes engedelmesség alól és nyilvánvalóan a törvények minden megsértése olyan büntetést idéz fok minit minden más román állampolgárnak, de mi nem vonjuk kétségbe az országban lakó kisebbségek lojalitását és éppen ezért, együttműködésre hívjuk fel őket politikai téren az állam felső érdekeinek előmozdítására, a mindenki jogát tiszteletben tartó közigazgatás biztosítására, minden egyes állampolgár szellemi és gazdaság« fejlődésének megkönnyítésére, az összes érdekek méltányos gyámolitására. Mi biztosítjuk a román állammal való természetes kapcsolatokat“. Ez a fogalmazás és ez a meghatározás — amely több reményi- keltő és kötelező ígéret a kisebbségi jövendő részére, mint volt eddig — az, amelyet vártunk és^ amelyet abban a reményben,' hogy az utolsó betűig gyorsan megvalósul, határozott örömmel és bizalommal kö* szöntjük. Ugylátszik, hogy az elkövetkezendő hetek nagyjelentőségű fordulatot hoznak a kisebbségek javára, úgyhogy valamennyi kisebbség, amely ma mint áUan». polgár, min! európai, mint ember a többségi állampolgárokkal cgyült érzi a történe lem nyomasztó hatását és a jövendő irgal ma$ kétségeit, legalább ezen a ponton, az ég egy derült foliját nézheti és egy ponton megkönnyebbült lélekkel végezheti mindennapi munkáját, amelynek során igaz testvére akar lenni a román népnek és a világ minden eraberszerető békére vágyó többi népének.