Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)

1938-12-25 / 295. szám

_ a.

Hfcgjjjgph

i; iw i- ii I'm Á Jß K

ii

i

KW MBbUTr rriMy"

Szellemidézés a városházán

Hála ai érféke* Urypfongáz- föltésnek, a TUNOSRA M- KRYPTON - lámpák alacsony áramfogyásxfái me lieft Sök fényt árasztanak, €zen előnyt Önnek is kí kell használnia I ri

Takarékos ember lámpája

Kolozsvár román polgármestereiről beszél a városháza

ajtónállója

Visszapillantás az imperiumóta eltelt

húsz év városvezetőire, — Tizenkét polgár- mestert szolgált lacob, a városház „cerberusa"

KOLOZSVÁR, december 24.

Azo.Ic.nak akik talán még nem ismerik, bemutatom Suciu Iaeobot, a városháza cerberusát. Ütvén éven felüli, mosolygós arcú, joviális ember lacob bácsi. Tréfásan ,;)háznagy urnák“ szólítják a városi tisztviselők és ebben van is valami igazság. Az ő Iliiülá nélkül ugyanis semmi sem történhetik a városházán, de még a városban sem igen. Pedáns, rendszerető» derék ember, ö páriáin csnokoi az összes városházi szolgák fölött. Gondos apa, aki szép családot nevelt fel és nekem igen jő barátom. Újságírói kötelességem minden nap a városházára széli? és mindég ö az ci'so informátoroan. Illetőleg, irossnil mondtam, meri mindég ö szokta először kérdezni:

— Mi újság, Domnule Redactori

Az elmúlt busz év alatt sok polgármester ült az első pollgársz ékben. Ki hosz- szabb, ka rövidebb ideig. Ezek közül sokan már csak a másvilágról figyelik az élő város szívverésé1'.. lacob» n Ilii szolga, mindenek polgármcsterrő 1 csak jót Ind mondani. Ö az ckső ember, aki az uj polgármestereket a polgármesteri szobába bevezeti s ő adja fel utoljára kabátjukat akkor is, miikor a városházáról végleg kivon ulnak.

Én már nem is igen emlékszem a várost kormányzó polgármesterek egyinás- ufcán következő sorrendjére» ö azonban gyors egymásután sorolja fel őket: Demon Iulian Pop... Domnu íItulea Oetavian... Mihali Teodor... Osvada Vasile,.. Megunt csak Mihaii... Profesor Tatain... Domnu Bornemisa... Domnu Deleu... Doimnu Drágán... Domnu Gabor l.au rian... Domnu Fül'ipeseu Richard... és megint csak: Domnu Bornemisa. Csak Mihali Teodori' és Bornemisa Sebastian! érbe az a rnegtiszjIéltetés, hogy Erdély vezető városának kormányát kétszer is vezették.

lacobfőaTónállómesterrcl leülünk a tanácsterem egyik sarkába, melynek falait a régi Kolozsvár képei és az uj polgár- mesterek kamkiaknái díszítettek és szellemeket idézünk... Azokról a polgármesterekről beszélünk, akik az elmúlt busz év alatt a polgármesteri széket az örök nyugalommal cserélték fel.

Pop Julián, a százados

Felelevenítjük emlékét az ura mm változás utáni első polgármesternek, Pop íu- han, volt 62, vadászszáz a dós urnák, Pop

Valér volt mmi&z'er testvérbátyjának, aki úgyszólván a frontról vonult be a városházára. Az uralom átvétele után meg hetekig a marosvásárhelyi 62;es vadászok századosi uniformisában ült a. polgár- mesteri székben. Rendkívül derék (is Korrekt úriember volt, aki igazan nem kit különbséget a polgárok között. A kedves, előzékeny és szolgálatkész polgármestert méltánytalanul» egy napról másra leváltó’fák helyéről. Az egyenes lelkű, puritán jellemű embert ez a rideg eljárás szíven ütötte. Aztán hogy a polgármesteri székből lei emelték ki sem mozdult a város tulajdonát képező lakásból. Többször felkerestem azután, hogy kegy vesz tét- let!. Be akartam bizonyítani, hogy a tisz'c'ict és barátság a polgármesteri széken is túl terjed. Apró dísztárgyak faragásával biliül e napjait. A • vadászszázadosi kabát • otthon is rajta volt, de már csak mmt 1

háziruha. Egészségét is megrenditette a mél atlan eljárás s szegény Pop iulianö Kolozsvár első román po'gármesterét, a város polgárságának őszinte és mély részvéte kisérte a temetőbe.

J)r. idsstea

Dr. Utalea Oclavian került utána a polgármesteri székbe. Előzőleg vámügyei alispán volt Polgármesteri működésének nem igen voltak kiemelkedő mozzanatai. Ila csak az nem, hogy a Tornavivóda épületét néprajzi muzeum céljaira odaajándékozta az államnak. PáTiárkális élet volt akkor a városházán, szürke egymásutánban teltek el a nap ok. unalom terjengett a városháza falai között, dehát aide or nem is volt olyan gyorsiramu az élet Kolozsváron,' mmt ma. Nem voltak fontosabb városi problémák» nem volt deficites a költségvetés, volt bőven pénze a városnak, egymást érték a bankétck.

Osvada Vasile

Osvada Vasile polgármester már más- vágásu ember volt. Tele volt tetterővel Állandóan tervek«- épített is meg is voll benne az erély n kivitelre. Diktálori huj- lamokkáB rendelkezett és nem ismeri ellen tin ondást. Az újságírókat nem igen szerette. Emlékszem., egyszer valami enyhe kritikát Írtam róla. Rendkívül megítél vazteié érte. A cikk nmgjeterriise után a polgármesteri hivatal előcsarnokában találkozik Un vele. Felelősségre- vont és még mielőtt magyarázatot adriai’am volna. idejgfcs hangon a városháza épületéből kiu'asitott.

— Többé ne tegye be ide-a lábai í — szóLt ingerültem.

Én azonban újságírói működésein alatt már több évtizeden át tapostam a városháza lépcsőit s lényege'csőtől nem ijedtem meg.

— Polgármester Ur! Önnek nincs joga innen senkit sem kiutasítani -- mondtam. — Ez az épület nem az Cm-, hanem a város polgáraié. Ön csak vendég id és én még akkor is ide fogok járni minden nap, mikor Ön mái' régen nem lesz ]K)1- gármester.

Szúrós szemével úgy néze t rám. mintha lel akart volna nyársalni, de aztán ajka mosolyra derült és megenyhülve így szólt reám:

— Igaza van!

Ezután az incidens után szent hit köztünk a béke. Néha mosolyogva állt fel a polgármesteri székből és kért, hogy én üljek helyébe, mert mint mondotta; — „Maga ilt a gazda és én csatit vendég vagyok“. Sajnos, nem sokáig vezette város ügyeit, pedig friss vért ludote volna önteni az akkor még álmos város ereibe. Osvada is elköltözött ódat, ahol már nincs

ur és szolga, ahol a polgármester egyen- rangban van az utcaseprővel.

Tivadar bocs'"

...És a drága Mihali bácsi! A memorandum-per egyik főszereplője volt. A magyar uralom alak :s tekintélyes és harcos embere volt a román poiiekui életnek. Ahogy aztán íz évek múltak, harcos v ér n tersek tete is teca-.ndcsedetl. Kényelmet szere ö öreg ur veit, mikor a város élére került, de azért rendesen feljárt a polgármesteri hivatalba. íacob, a corbi rus, már a lépcsőhöz bari elvet le tőle botját, az előszobában pedig levetette kabátját. Utána tempósan beleült a polgármestert székbe, rágyújtott eigwret» ájá* ra és elöl varia a lapokat. Jóbarátságban élt mindenkiveJ. de különösen a? újság; búkkal. Szerette a jó vic.xrcA„ minden? kihez vol: egy kedvess, barátságos .szava. Nem imponált neki a polgármesteri titulus, nem és tönte magát ér-e. Inkább teller voit neki :i polgármesteri ehn. mint disz. Úgy neki, mint feleségének meleg kapcsolata' voltak az elhunyt Ferdinand királlyal. Mi halii minden újév alkalmaim! magánlevélben üdvözölte az Uralkoj dót és a szolid lelkű király mindig « z i - vélyesen válaszolt üdvözlésére. Kolozsvári tartózkodása alatt Ferdinand király cgv- ízben, ebéden Ls volt nála. ,

Istenfélő ember volt Mihali polgármester, aki nem mulasztó't cl egy napot sem, hogy a piarista templomba be ne lért volna. Rövid ima után, derűs arcon' lépett ki a templomból, elsétál: a p arista gimnázium elölt, amelynek valamikor növendéke volt . Bizonyára ifjúságának régen elmúlt szép napjaira emlékezett vissza. Mdialit poliakai ellen fetei is any- nyira tisztelték, hogy mikor a iiberni's párt bukása, után, a nemzeti paraszt párt került ura lomra, tiszteletből a helyén h agy tálé

Napi sétái közben gyakran beszélget"

. tünk egymással.

— Jio:ond világ ez, fiam -- mondott

fa. — Nem nekem való. örülök, hogy most mer csak páholyból nézem e- eter menyeket. V

Mihali pori-réját nem lehetae megrajzolni anélkül, hogy pár évvel ezciőli el-' hunyt feleségéről meg ne emlékeznénk.

Aki tulsokar evet/. va^v ivo-;t cs czerí rosszul érzi magár, fijurak egy pohár ;croatezq!es „íereuc József“ keserű viz sgen gyorsa« és alapozta k úis1/.' dtp a gyomrát te a Ixteic te fcifrirsái az égé»,

.'v.crv'ezcrér. Kérdezze meg orvosi '

«—1—™ — 1"'* ■■■!»«—■ — I—■ ■ r — ———mm \

Carmen Sylva királynőrcak volt az ud- varhölgye. És erre fölötte büszke volt. Ív, sorok hójának gyakran mutogalfa a/c- lcat az emlékekét, melyek öt a kői tói iei-, kü királynéval egybekapcsolták.

„Tivadar bácsri, igy szó itetlâk' őt nagyszámú tisztelői. A 'edgár mesteri' székből való távozása után félrevonult; s zamos m e g vei birtokára, onnan peil-'g nemsokára az örökkévalóságba.

Ahogy a csendes teremben az elhunyt polgármesterekről beszélgetünk* látjuk előttünk elvonulni a babonás íartásu Pop Juliánt, a peckes., gömböTydcd Utalea' Oclaviant» a cinikus mo.solyu Osvada tea-' silót és a nehézkes járású MdiaU Tiva-f dart Már az ők poraik is a iiázsongárdi temetőben püicnndc és lelkűk la'.áikozoU az örökkévalóságban azokkal a városai a pitó és városépítő polgármesterekkel., akiknek létét Kolozsvár köszönheti.

A halottakról semmi rosszat, az élCkröl csak jót

Az ellnuiyt polgármesterekről beszél-: getve, természetesen szó kerül a még élő polgármesterekre is. Kérdem íaeobet, hogy volt velük megelégedve.

— Mindegyik jó ember volt — mondja diplomatikusan. — Nekem egyikkel sem volt semmi bajom.

Amíg mondja, valami kis Imn raíság csillog szemszögéből. De jöhetett bármilyen politikai párt. bármilyen irányzatú» bármilyen polgármester, Jacob, a hü szolga, egyforma készséggel szolg:Rja iá ükét.

„SnVart!“ — mondja az uj polgármestereknek, mikor először teszik át lábukat a Prmxaria küszöbén s „La revedere1'- vei bucsuzik el töltik, mert nátha ismét visz- szajönnek. Húsz év alatt tizenkét polgár- mestert üdvözölt és tizenkét: polgármesteriül búcsúzott el a viszontlátásra. Jelszavak változnak. Emberek múlnak el, uj emberek tűnnek fel. de lacob mindig a régi marad. Hűséges, öreg szolga, aj;i, nagy családjával’megérdemli a megbecsülést és a nyugdijat. Mátrai Jánosa