Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)
1938-12-18 / 289. szám
w fi LLE N Z 6K __________ 1138 december 18 A KÉT MACDONALD Súlyos leleplezések; Anglia volt háromszoros miniszter- elnökéről parlamenti titkára könyvében LONDON, december b<>. Tin' Traigeuy ot Ramsay M.m:l)(ni-atld cMuuued a napokban t'gy könyv jelem meg Anglia hu romi/.ben volt minis/ crel- nökéiiek életéről. Ez a különös életrajz páratlan feltűnést keltett egész Angliában. Hiszen köztudomású volt, hogy a könyv megjelenését már kélizben elhalusz'olták, egyszer azért, mert tekintettel voltak az akkor még uralmon lévő miniszterelnök személyére, másodszor pedig azért, mert nem akarták megkeserUeni a már nagy lKileg állainuférfi utolsó heten. Most végre, pont egy évvel Ramsay MacDonald halála után piacra került a vaskos kötet, melyet MacNeille L. Weir munkáspárti képviselő irt a munkáspárt egykori vezéréről. Ha valaki, úgy Weir jól ismerte aj. elhunyt államférfit, aki a skót származású szerzőnek honfitársa is volt. Weir éveken keresztül parlamenti titkárként dolgozott MacDonald oldalán és útjaik csak akkor vállak el egymástól, amikor 1931-ben MacDonald kivált a munkáspártból és a nemzet: koalíció élére állott. MaeDonald személyiségének .,á tér'ékelési“ még gyorsabban történt meg. mint általában ez a politikai éleiben szokás. Valójában már éleiében eltemették. UtoLsó éveiben az egykor rajongva ünnepei; politikus kisértetként bolyongott a parlament épületében, ahová csak a kormány kegyelméből jutott be, hiszen régi választókerületében súlyos vert séget szenvedett. Egy évvel halála után szinte teljesen el- f ele Jett ék. Most aztán Weir leleplező könyve kíméletlen nyíltsággal bizonyitja be. hogy mennyire jogos és indokolt volt MacDonald történelmi bukása. Bár a könyvet egy munkáspárti politikus irta. aki tahin nem mentesülhet teljesen az elfogultság vádja alól, az angol sajtó visszhangja arra vall, hogy a kép, melyet Weir fest az egykori szocialista vezérről, aki Anglia első munkáspárti miniszterelnöke, majd a briit birodalmat éveken keresztel! kormányozó nemzeti koalíció vezéré lelt. legalább is nagyon közel járt a', igazsághoz. Gyenge, Imi, líllékeny, ingatag jelit mü emberként és politikusként! mutatkozik MacDonald ebben a könyvben Diadalmas pájlyafu tósa az angol kö/.élo'. súlytxs tévedése volt és ezért ci tévedésért űzetett MacDonald utolsó évei tragéd ájával. A szerző még abban is kételkedik, hogy a/, egyker» szocialista vezér egyáltalán olvasna vodna Marxot és csak azzal menti vök vezérét az elvfeladás és pálfordulás- vádja alól, bogy sohasem vol'ak elvei. Érvényesülési vágy és nem meggyőződés hajtotta a skót napszámos fiát a munkáspárt lobogója alá, mini ahogy később a hatalomhoz való ragaszkodás vitte öl a másik táborba. A volt szocialistának legnagyobb kielégülést a társadalmi siker nyújtotta és mindennél jobban ambicionálta, hogy érdekes, méltóság'eljes meg jeligésével a londoni szalonok arszlánja legyen. Gyerekes örömét lelte a díszruhákban és elviselhetetlen voit számára a mások sikere. ToporzékoUt dühében, ha például Lloyd Goorgenak tapsolt a munkáspárt és parlamenti szobájába bezárkózva dúlt ful!L hogy hívei rajta kivül mást is éljeneznek. A nyilvánosság elölt mindig úgy mutal kozott, m ntha éjjelnappal dolgozna és a szakadatlan munka felőrölte volna egészségét, Weir szerint mindez csak póz volt. MacDonald a lehetőség szerint kerülte a munkát és kevesebbet dolgozott összes minisztertársainál. Hasonló lesújtó megállapításokra jut -i könyv szerzője MaeDonald szerepére vonatkozólag a háború ki'örésekor, amikor a munkáspárti vezér minden fáradozása arra irányult, hogy possz.ibdis maradjon agy a pacifisták, mint a háböruspártiak elölt. Hasonló kétszínűséggel készítette elő 1931 ben a munkáspárti kormány bukását, melynek ő maga voit az elnöke és vezére. Azután, amikor a nemzeti koajliició élére állott, a cim, a méltóság, az udvar és társadalmi szereplés kedvéért tűrte, hogy iulajdonképpen csak báb 193#—39. é»i I ■ a lé.i idény leqfobb no- és sárcipőí „CAIIROIM“GYÁRTMÁNYOK. I !e«|<ínt<ilt ctórtósaL Mindenütt lapbdók legyen, más, erőseid» akaratú és meggy.r zödé-sesebb politikusok kezében. Bál vány rombolásnak volna ez. a könyv nevezhető, ha MacDonald, akit jó néhány éven kérészitől az angol nép valóban bálványozott, még valóban kiemelkedő egyéniségként élne a emlékezetben. Ma már azonban* az angol közvélemény annyira napirendre tért az gy esztendővel ezelőtt elhuny: angol államférfi személye fölött, hogy Weir életrajza szinte feleslegesnek és idejét múltnak tűnik. Annál érdekesebb, hogy a nyi'vánosság átértékelése épp az rlb nkező kóvelkezte- tésre jut egy másik MacDonaldnál. aki a Chamberlain kormány minisztere és íiz elhunyt minis/ ereinök fia! Amikor a most 38 esztendős Malcolm MaeDonald pár évvel ezelö t miniszter lett, az angol közvélemény ellenszenvvel és megrökönyödéssel fogadtai a fiatál politikus kinevezését. „Horbertiizmusról“ beszéltek, a bukott apa számára nyújtott szépségtapas/ról, családpolitikai szempontok indokolatlan érvényesüléséről, egyszóval a fiatal MacDonald tárcavállalását általános bizalmatlanság fogad'a Ma pedig az angol közvélemény elfelejti, hogy Miflcolm MacDonald apja — Ramsay MaeDonald volt_ A Chamber!«in-kormány talán legnagyobb politikai sikerét épp Malcolm MacDonoldnak köszönheti, oki nagysze rü diplomáciai érzékkel, kivételes tárgyalási képességgel s különböző érdekeket oly sikersen összeegyezte ő tapintattal létrehozta az ir-nngol kibékülést és aa évszázados testvérharcnak véget vetvén, tartósan bizlositota Anglia és az ír szabadállam zavartalan ogyüttmükö dését. Természetesnek lünt. hogy az r angol megegyezés aláírása utón újabb nehéz feladoíokat bíznak a kormány legfiatalabb tagjára, aki a válságos 1938 s esztendőben n brit bircKlalom gyarmatiigyi minisztere lelt. így többek közöl a/ ö vállárai hárul a rienguteg gondot és bajt okozó palesztinai kérdés megoldása « . Az akicsonytermetü, igénytelen megjele nésii fia al MaeDonald külsőleg, belsőleg, mintha éppen ellentéte volna apjának Az apa kétségtelenül — legalább is fénykorában — Anglia egy'k icgivjtásn sabb szónoka volt. A fiú, bár előadásmódon;* rokonszenves és kellemes, kivételes szónoki adottságokkal alig rendelkezik. Mintha szándékosan keriiln'* mindazokat a ha á.svadászó eszközöket, melyeknek apja oiy nagy mestere voll. \ londoni társaságban alig ismerik, visszavonul!, családias életet ét, idejének javarészét pedig a hivatail négy fala között tölti el. November 24-én Malcolm MaeDonald részletes beszámolót mondott a Palesztinái kérdés mai állásáról. Bejelentette nagy tervét, a januári londoni konferencia összehívását, mely elgondolás.'’ szerint, angol irányítás alatt össze fogja egyeztetni az egymással oly mereven szembenálló ké‘ palesztinai réteg, az arab és a zsidó lakosság érdekeit. Ha MacDonald gyarmat ügyi miniszter remén vei beigazolódnak, a januári konferencia ugyanolyan történelmi dátum lesz a brit birodalom történetében, mini az anjol ir egyezmény megkötésének napja vol . A sorsnak különös iróniája, bogy Malcolm MaeDonald úgyszólván ugyanaznap érkezett el politikai pályafutásának egyik legkiemelkedőbb pontjára, amikor a londoni sajtó az öreg MaeDonald felett Ítéletet mondó könyv ismer élésétől visszhangzott. Ma már úgy látszik a kis ..MacDonald“ ból lesz az igazi ..nagy'* MaeDonald. Ráslcny László. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg« választékosabb kivitelig legolcsóbban az Eile nzék könyvosztályában. Cluj» Piaţa Unirii. Róza néni beteget látogat Irt* Majthényi Qyörgy. — Nagyon kérem a nagyságos asz- szonyt, ne méltóztassék sokáig a beleg- nél időzni, még kíméletre van szükség — mondta az ápolónővér Róza néninek, amikor Ilonka meglátogatására a kórházba érkezeti. Róza néni nagyon megsértődött. —- Nézze, lelkem — mondta nagy méltósággal —, először s méltóságos vagyok... — Pardon — hebegte közbe az ápoló- nővér s még mondani akart valamit, de Róza néni tekintete beléje fojtotta a szót. — Boldogult férjem ugyanis kúriai bi- nó volt, de még tőíe se fogadtam el ki- fcanitást... És mi az, hogy kíméletre van szüksége az én Ilonkámnak? A nagynénje vagyok és imád engem... Különben is az a pár szó, amit váltani fogok vele, nem fogja megölni. — Ez orvosa rendelkezés, méltóságos asszony, kérem. Nekem kötelességem megmondani, hogy a látogatás legföljebb tíz percig tarthat., ilyen nagy műtét után... — Tíz percig? Hát mi ez? Haldoklik talán Ilonka? — Dehogyis, méltóságos asszony, kérem, csak éppen nyugalomra van szüksége. — Nyugalomra? — is Róza nén: megint felvágta a fejét. — Azt csak bizza rám. Ápoltam én elég beteget, lelkem. Azzal bevonult a különszebábn. Ilonka éppen csak megrebbeníette a szemét. — Itt vagyok, édes lelkem. Ilonkám — rebegte Róza néni és néhány szál virágot csúsztatott az éjjeli szekrényre. És vóformáű be sem akartak engedni hozzád, lelkem. Egy vén cerberus áll őrt az ajtód előtt. De nem hagytam ám magam, nem bizony. Tudora, hogy kíméletre van szükséged, szivecském, de ne 's erőltesd magad a beszélgetéssel... Lálom, hogy még gyöngécske vagy. Bizonyosan megkinaztak azok a csúf orvosok, mi? , Na, csakhogy túl vagy rajta, most már egy kettőre megerősödsz. . — Mi?... Az?t hittem, szóltál, galambom. Van valami fájdalmad? Igen9 Hol? És nem kaptál csillapítót? (Ilonka csak a fej gyönge mozdulatóval intett igen!.) No még szép» hogy adtak Mert nagyon kegyetlenek tudnak lenni ezek a doktorok. Már olyaí is hallottam, hogy amikor valaki a fájdalmát panaszolta, azt mondták: Az q: jó, ha fájl Hát mit szólsz hozzá? Éppen Pista bácsinak mond ák. Nem tudom, hogy akkor épp mivel volt beteg, szegény, de hiszen volt neki éppen dég baja, ki lehetett tanulni rajta az egész doktori tudományt, de azért azt mondani, hogy az a jő, ha fáj — mégis borzasztói De be'e is halt abba i a sok fájdalomba» vagy talán a sok or- I vo&ságba, már nem is tudom, hogyan mondjam,, de valóságos patika volt a szobájában és minden félórában valami mást szedett... Bezzeg! a mosónőnk, Mar?, amikor egyszer mosatni akartam s magam mentem el hozzá, hogy szóljak neki, nagy sírásban volt. Kérdem: mi haj? Azt mondja: Meghalt az uram. Kérdem: Volt-e orvos nála? Azt mondja: Nem, csak úgy magától halt meg a lelkem... így van ez, lelkem. Az emberek meghalnak orvossal, vagy orvos nélkül, ahogy jön... De mondd csak, Ilonkám, te mindig fekszel? Miért nem, ülsz fel? Nem jő suz örökös fekvés. Hiszen nem mondom, az ember megkívánja, ha beteg, de a sok megárt ebből is. Lám, Minka néni is úgy volt, amikor lábát törte. Addig feküd1 és csak feküdt, amig baj lett belőle: tüdőgyulladást kapóit és azután már mindegy voM, hogy el van-e orvé a lába, vagy nincs, mert ebbe belelni t. Igaz, jól lul volt a hetvenen, szegény. De fiatalabbak- « kai is már megesett efféle.. Én nem is tudlak így nézni, Ilonkám, szeretném megigazítani a párnáidat, hogy egy kissé felülj. Úgy féli elek. (Tonka most tiltakozó mozdulatot végzett a fejével j No jó, én nem bánom, die te látod kárát. Szegény Mülésziné is így járt. Tudod, rákja volt és kivágtak mindent belőle, bár att tói még felülhetett volna az ágyban. De nem, ő csak feküdt, feküdt. Nem is kell mondatni a folytatást: tüdőgyulladást kapott és beadta a kulcsot. Bizony. Azért mondom neked is, hogy jó volna, ha hébe korba felülnél egy kicsi?, galambom. — Nem árihat meg. — Az embernek akarnia is kell meggyógyulni, nemcsak úgy elhagyni magát Isten számába . . . Megigazítsam a párnádat, sz'« vem? . . . Nem? Nem akarod? Hát ezt bizony nem jól teszed, de én nem erőszakoskodom veled, pedig csak a javadat ak„‘ rom, Isten látja a telkemet, hiszen még anyádnál is jobban szeretlek, ő kényszeri" tett bele ebbe a gyalázatos házasságba Pistával, én mindig ellene voltam. Most aztán ihatod a levét. Ne monda, hogy nem, galambom, mert csak attól betegedtél te meg, akárhogy jg rázod a fejedet. Mert az úgy van, fiam, hogyha a lélek beteg, ak‘ kor a test is megbetegszik . . . Mert mid is volt Pista mellett? Csak aggodalom és örökös féltés, ő meg élte a világát . . . kártyázott, lumpolt, a barátnői selyemben, bársonyban jártak, te meg akkora stoppolásokkal a harisnyádon, hogy fet- tört a lábad. Végül már kosztpénzt sem adott a gazember s ha én akkor erélyesen fői acm tépek, még ma ti mellette kló- i lódal. szegénykém ... És még ő állt az erdő felől, a gazember. Valósággal ki kellett váltsalak az ő rabságából . no, nem azért mondom ... ne sírj, angyalkám, de tudod, hogy az ő betege vagy és szinte hálát adok a Mindenhatónak, hogy most, ezzel a betegséggel, végképerí fölszámolod az egész szerencséden házaséletedet. Tudom, hogy amikor innen ki- jösz, akkor uj élet kezdődik ... de ne sírj, galambom, ne sirj, most nem szál ad sirnod, inkább felejtsd el végképen, hiszen az ügyvéded is azt mondta, hogy két hét múlva kimondják a válást és akkor szabad teszel újra, kislányom . . . Ilonka valamit integetett a kezesiével, de Róza néni nem értette és közelebb ha\ jóit a beteg arcához. így meghallotta, amu Ilonka súgott: — Menjen — mondta — menjen. — Menjek? . . . Azt mondod, hogy menjek? — kérdezte rreghökkenve és rettentő sérelemmel. — Te küldesz el, tv, akiért annyi jót tettem? . . . No jó. De ezt nem fogom elfelejteni. És zordonan felemelkedett helyéről. Akkor belépett az ápolónővér is. Tüstént meglátta, hogy Ilona sir és fejcsóválva lépett az ágyhoz. — Ugye figyelmeztettem a méltóságos asszonyt, hogy ne tessék a betegen felizgatni, mert nyugalomra van szüksége . és most tessék s azzal Ilonkához hajolt, valamit súgott a fülébe, mire Ilonka, mintha a halálból életre kelt volna, hirtelen letörölte a könnyeit és mosolyogni próbálít. Róza néni meg szivében mély sebbtt, de ünnepélyes sértődöttséggel, köszönés és búcsú nélkül vonult ki az ajtón. Mihelyt azonban az ajtón túljutott, az ália is leesett a csodálkozástól: hatalmas virágcsokorral a kezében ott állott az a gazember Pista és idegesen nézegetve Róza nénit, szinte átlépve őt» rohant be Ilonkához,
