Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)

1938-12-01 / 274. szám

'BLZ'B S Z ß K 1038 december í. Nem töltik De a városi íüjegyzői állást ' •’•> ÄOI.OZSVA'R, november 30. Mepirt.uk már, hogy <lr. Pop Violoi’ városi fojepy/D láv(v.o!H a polgár mesteri h i vaitalból, mert a kinevezése elleti beadott keresettük a bucureştii közigazgatási tábla helyet (idolt és ti kinevezést megsemmisítette. Jogúsi/kö ö.kjbem cv köz pon ti köz Igazgatási tábla ha tár óz a Ut nagy irieglepeté.st keltett, mert orra még nem volt eset, hogy királyi dekrétummal történt kinevezést bírói jóm. nink met)semmisítettek volna. \ lmláro/alh.i a. főjegyző 'em nyugodott f>e!o, mert búr ál- lásali otthagyta, a bucureştii kö/igazgatási tiaihla határozatát a semmi (őszökhöz íelöfeJjoz- te meg. A főjegyzői állás betöltésé e a vo­nási tanács' nem irt .ki pályázatot és bem is fog kiírni 'hídig, amig a kinevezés ügye jog­erős befejezést nem nyer. A főjegyzői tis/lsé get addig is. amig meglesz a végleges dön­tés;, dr. Trifu Baba pnzjügyl tanná esős tölti be. 50.000 karácsonyi ajándék szétosztása megkezdődött ÜVEG-UDVAR CLUJ-BUCUREŞTI MINDEN VEVŐ KAP MAR 5Ö LEI VÁSÁRLÁSNÁL PAÁL JÓB R1P0RTREGENYE: Oá ven napig a Krááeer áeáején Menekülők között a Kárpátok tövében Figyelem! Helyszíni közvetítésünk megkezdődött. A rövid szünetben a bemondó helyszinképet ad és bevezetést ahhoz, amit később a hanglemezek eredeti felvételek alapján elmesélnek. 1 dö|: szeptember közepe. Színhely: a Ma­gas Tátra. Szereplők: az egész világ. Népség és katonaság. A háttérben a Iomnici csúcs, amelyről tiszta időben el lehet látni északon Krakkóig, délre Miskolc felé, át a poprádi fensikon és nyugat felé horzsolja a szem a síkságot, amelyen túl már Ostrau gyárai ontják a fekete füstöt az ég felé... Szellemi Jól esik a mának gondjai és félszei közt kirándulni a szellemi élet területére, ahol a tuitonrüny és művészet önkéntelen nyvjlja ne kirak és ívesen <t legkülönbözőbb liszta örömöket s- fejlesztő tényezőket. Ma sűrűb­ben jelentkeznek ez étnél Izedet / és finomult eleinek a jelenségei, csöndes megnyugvásod ti lilik lelkünket mert jogos és szabad rente. nyűnk, hogy mégis csak rendbejön n (ölág es hossza ideig (t nyugalom ölébe ülhetünk, mint a sors megszelídült gyermekei. Még bo­rid agyira a- égbolt, még cikáznak villámok, még dörgések hallhatók s a nagy tavaszi megújulás következményei még körönünk Juitlűmzanak. a középkcleteurópai nagy kér­dések még nem knistályosulpuk teljesen s a gyárin dj kérdés egy eijy árnyat vet földünk, re mindamellett próbáljuk és gyakoroljuk a <gyors elcsendesedés és megbékélés bizalmát. Ami nrzg aggasztó, a: már csapán köveikez- mény, amit helyre tehet hozni főleg Amerika erélyes érdeklődésével és nem iiuJHó ok ni bb mrgpróbáltfríások létesítésére. Legfőbb bizonyíték, hogy a szellemi élet örvendetes jelenségei halmozódnak. ,4r emberek kezde­nek megint többet foglalkozni a könyvvel. a zene és színművészeit eseményeivel a Nobel­éi jas tudósok meg jutalmazásával és tisztelet­beli doktorrá való Oi >at ásóval, a tudomány nj kérdéseivel. fia igaz; hogy a háborúban hallgatnak a muztsák, akkor igaz, hogy a bé­kében megszólalnak és mentőt több értékes jelzést adnak, annríl inkább biztatnak a béke anejtisztirtásával, qyökéreresztésével, boss:ít­élet re való készülődéseivel fás ez örvendetes, merj az élet annyi zajlása utón, mint o\meny­ingi csak ebben a még be sem fejezett esz­tendőben és nem is mindjárt kezdetétől fog. va ákiöharzott rajtunk, valóban jogunk van, hogy <zz izgalmak éj rettegések után a nyu­galom és o munka válogatott örömeit élvez­hessük. Mindez abból az alkalomból jut eszünkbe, hogy városunkban feltűntek a nagy francia zenész: Thibaud estélyét jelentő falragaszok. Olyanok társaságában, amelyek a tudomá­nyos előadások szakadatlan sorát ígérik. Hogy mind a két színházban a honi és kül­földi szerzők darabjainak bemutatói sorakoz. Jlítk föl. Közeli múltban és közeli jövőben. És mindez azután faglafkoztati, hogy máris I résztvehetünk értékes előadási sorozatokban s néhány hangversenyt már élvezhettünk, holott a téli évad éppen csak beköszöntött. Ma pedig örömmel és megnyugvással forgat, hatjuk a: Erdélyi Muzcum Egyesület téli elő­adássorozatáról szóló tájékoztatót, amelyből megtudjuk, hogy a tél folyamán 4/ népszerű előadás, a bölcsészet nyelv és történettudo­mányi szakosztályban 6, a természettudo­mányi szakosztályban 12 tudományos jelle­gű előadás fog elhangzani, nem beszélve az o-mosi szakosztály tevékenységéről, ahol min. den hétfőn beszámolnak az orvostudomány legfontosabb dolgairól. Örömmel állapítjuk meg, hogy a népszerű előadások sorában több fog megemlékezni a magyar klassziciz­mus és eszményiség legtisztább képviselőjé­től, a száz évvel ezelőtt meghalt Kölcsey Fe­rencről, akinek emlékezetét országunk ma­gyarsága már számos helyen megünnepelte M és szó esik a 19-ik század derekának legna. gyobb és legmüvészibb bölcséről, az ameri­kai Emersonról. Mert szükségünk van ilyen nagy, másvilági emberek intelmeire és pél­dáira, mikor egy uj klasszicizmusba jutot­tunk, egy uj humanizmus szükségletébe anél­kül, hogy elegendő eszményi fegyverrel és eszmény, célzatú eszközzel rendelkeznénk. Kétségtelenül időszerű jelentősége van> hogy az erdélyi történelem és szellemi élet, az er. délyi föld és az erdélyi társadalom-kérdés Ismertetés célja lesz. Amikor a spanyol és kinaj harctér eseményei már alig foglalkoz­tatna]y, viszont heves érdeklődést kelt a for­rongó Palesztina, jó megérzés, hogy a szent földről szükséges a kortársat alaposan kiok­tatni. Vis-ont komoran int a jelen lappangó veszélyére majd egy előadás, amely vetített képekkel a harci gázokat és az ellenük való védekezést ismerteti Természetesen, amikor a béke és megértés nyugodt és válogatott szellemi kielégítésére vágyódunk, akkor az EME a tél folyamán is gondol a közeledés, megértés és csereforgalom lehetőségére és fi. gyeimet fordít a román irodalom, főleg a ro­mán történetírás és újságírás ügyére. Önmagában véve nem világrenditő dolgok­ról írunk, legalább is első látszatra nem je­lentősekről, de kitűnő tünetekről és hasznos jelenségekről. Ezek az erdélyi magyar szelle­mi élet más hasonló történéseivel aranylánc­ba fonódnak, továbbá hozzáilleszkednek az egész országi, egész Európa és az egész em­beriség hasonló munkásságához. E nemes Icapcsokban és láncolatokban uj lelkiségek és uj erőket mozgató áramok keletkeznek és keringenek, amelyek idővel megváltoztathat­ják sorsunkat és történelmünket, szóval föl­idézhetik a béke és munka üdítő korszakát, amelyben újabb lépést tehetünk az emberibb emberiség felé. Szóncal, mindig érdemes el­szigetelt és szükebb jelentőségű szellemi tü­neményekről is megemlékeznünk, elgondol­kozni róluk, beléjük merülni, mert igy többé- kevésbé részesei és tényező; leszünk a fejlő- dés és iobbulás mozgalmának. (COPYRIGHT by Jób Patt. Utánnyomás tilos.) A poprádi állomáson megindul velünk az autó Szepesszombaton és Nagyszalókán át a Tátra felé. Megkérdezem a sofőrtől: — Mutyen volt a szezon? — Nagyszerű. Nyáron nem lehetett szobát kapni. Még a főorvos ur ordiná* dóját is kiadtuk. Boldog volt az, aki ho­telszobához jutott. Augusztus végén esni kezdett, akkor sokan elutaztak, de most újra tele van a Tátra. Menekülőkkel. — Menekülőkkel? Úgy néztem a sofőrre, mint akit fej* be kólintották. Hát honnan és mért mene­külnek iazi emberek? Hiszen talán csak nincsen baj. Igaz, én nem olvastam kük földi lapokat. Aztán hirtelen estembe ju­tottak a katonavonatok. Talán mégis csak készül valami. De a Prager Tageblatt teg* nap azt irta, hogy Runciman lord tanács­kozásai kilátásokkal kecsegtetnek. . . , Ma este Nürnbergből Hitler be* szél . . . Megkérdezem mégegyszer: kik és hon­nan menekültek. Mondja ^ sofőr: — Brünnből és Ostrauból jöttek a né* metek, Reichenbergből, Karlsbadból meg a köomyéküikről a csehek, Pozsonyból a zsidók. Megtetszik majd látni a Tátrában, hogy milyen cirkusz van fenn. Még nyá­ron se volt ilyen jó szezon, mint most. Mesélik, hogy még lenn Késmárkon is so­kan vettek ki lakást. Tegnap lenn voltunk, akkor költözött a Wieland báró ur most épült villájába egy prágai óváros, akinek hat gyára van. Két autóval jött, magával hozta a családját, szobalányát és szakács­nőjét. Az egyik kocsija Rolls-Roy, a másik nyolchengeres Skoda. — Ki ez a gyáros? Cseh? — Nem. Orosz. Azt mondta, hogy ő már tudja, mi a háború . . . Lomnicon, ahöl) jobbra kanyarodott rz ut, egész csomó idegen rendszámú kocsit láttunk. Egy tábla azt árulta el, hogy a Hotel Praha zárva van. Nevetve mondja a kocsivezető: — Tegnapelőtt még ötvenen laktak ben­ne. De hirtelen kiürítették. Azt mesélik, hogy a szobákat rezerválták. — Rezerválták? Kinek? Tétován feleli: — Azt kérem nem tudom . . . Aztán egy csöndes, földszinti villára mutat: — Ez a Hodzsa miniszterelnök villája. És mosolyogva hozzáteszi: — Azt tetszik tudni kérem, hogy a lom- nici fürdőigazgató, Ország mérnök ur a szlovenszkói országos elnök öccse . . . II. Késő este volt már, amikor megérkez­tünk Madárházára. A Hotel Esolanade volt két hónapon keresztül az otthonunk. A Hotel Esplanade földre álmodott pa­radicsom a Magas Tátra égbe nyúló csu* csainak tövében. Julius elejére készült el, de még nedvesek voltak a falain a tapé­ták, amikor megtelt már minden szobája. Egy finom, költői lelkű, minden szép iránt fogékony nagyasszony szive rendez­te be ezt a szállodát. Tarka szőnyegek egészen beborítják a szobái padlóját és széles erkélyein túl a vi'lág legszebb pano­rámája integet felénk. Színek tobzódnak körülöttünk az erdőben, a parkban cs benn a hotelben egyaránt. Az étteremben apró boxokben ültünk és szemben a fala* kon hatalmas szarvasaggancsok tövében égett öreg kastélyok gyertyáit utánozva a villany. Voltak hetek, amikor ezek a lámpák nem gyultak ki. És ezekben a hetekben fekete papiros­sal kellett bevonni a széles ablaktáblákat.. Jobbra a bélai mészhegyek vonultak el, innen hozták le maszatos gyerekek a ha* vasi gyopárt. Balra a Kőpataki csúcs. Mel­lette a Késmárki és Hunfalvi csúcsok. Aztán a Szépkilátó, meg a Feketetorony. Csörgedező patakok mentén vitt fel az ut az öttóhoz. Azon túl már Lengyelor* szag van. De közben még Zdjár, ez a 8 kilométer hosszú falu. Ahol az emberek vasárnaponkint sehol nem látott tarka ruhákba öltöznek cs a legények évmilliókat hordanak cérnára fűzve a kalapjuk körül. Fehéren csillogó kagylókat, amiket ’tt találnak a mészhegyek barlangjaiban. Ezek a kagylók még abból az időből maradtak itt, amikor a Kárpátok sziklái a tenger fenekén várták még az özönvizet. Kémény öincsen egyetlen zdjári ház padlásán és ha bemegyünk a házakba, azt hisszük, hogy füstölt szalonnából vannak a falak. A leggazdagabb ember a korcsmáros. övé a falu egyetlen modem penziója. Úgy mondják, hogy a vagyonát akkor szerezte, amikor 1920-ban népszavazás volt itt. Gyakran járt abban az időben Krakkóba és Prágába. . . . Múltkor azt mesélte, hogy talán jö­vőre megint felépíthet egy házat. * ötven napot töltöttem el csavargásaim osztályostársával, feleségemmel együtt a Hotel Esplanadeban, ahova két heti pihe­nésre jöttünk. És ha az ötven nap múltával most be* hunyom a két szememet, ezt a félszáz na­pot ilyenformán képzelem el: Valahol messze, Gibraltáron túl,, a Ka* níri szigetek tájékán áll egy fárosz. Világítótorony, amit a tengerből ki* ugró sziklákra építettek valamikor nagyon is régen. Cementből, vastraverzek köré tervezték meg a tornyot és körbefutó pár­kány szaladt a torony tetején. Felette hol kialszik, hol meggyullad a sötét éjszakába bevilágító fényesség. A torony alján ki­csiny házikóban lakik családjával az őr. Valahonnan messziről vendégei jöttek. Talán nem is vendégek, hanem hajótp“ röttek, akiknek elpusztult a viharzó ten­geren rozoga hajójuk. És a hajótöröttek türelmesen várnak itt, amig a ismeretlen keletről, vagy nyugatról hajó érkezik és elviszi őket a szikláról, amelynek falait éj­jel és nappal vadul csapkodják a hullá­mok • . . Ott állnak ők a sziklára épült világitó* torony körbefogó párkányán és kidülledt szemekkel bámulják a tengert. Hetek óta tombol a vihar. A tenger, amelyik tegnap még kék volt, mint nyári napsütésben fürdő pillangó, ma haragos. A hullámok magasabbra csap­kodnak, mint a sziklákon pihenő fárostz. Ismeretlen, soha nem látott rémes te* remtéseit Istennek hozza fal a tengerek mélyéből a vihar. Villámok cikkáznak és hasítják gyöngyökre a hullámokat. Valahol messze, ott, ahol a horizont ölelkezik össze a habok haragjával, a vi­zek tetején bizonytalanul táncol egy hajó. Egyike az óceánok úszó palotáinak. Innen látni: a kapitány és a kormányos nem ura már a gépeknek. A fényes ablakokban né­hol még égnek a lángok, de egyre több al­szik ki. A fényes ablaksor csillogó vona­lában egyre több a sötét folt. A szirénák búgnak. ... s... o... s. Mi pedig állunk a sötét éjszakában és dideregve nézzük a hajóóriás kétségbeesett küzdelmét. A világítótorony őre mondja: ismerem ezt a hajót, sok baj volt már vele. A mér­nökök, akik építették, hibáztak. Már ta* valy se szuperált a kormány . . . . . . Az a pár ember ott, a fárosz körbe­futó párkányán pedig csak bámul bele az éjszakába. Megvárja, amig elmúlik a vi* har és újra csöndes lesz a tenger . . . ***** 1ixwWW. Uj Hanyady Sándor könyvi A tígríscsikos kutya Hunyady remek elbeszélései ma már a magyar és külföldi közönség legkereset- ebb olvasmányai: mert tud művész és gyanakkor érdekes lenni. Ez a legújabb ötete 99 lejért kapható az Ellesiséis önyvosztályában Cluj, Piaía Unirii. — Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom