Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)
1938-12-01 / 274. szám
'BLZ'B S Z ß K 1038 december í. Nem töltik De a városi íüjegyzői állást ' •’•> ÄOI.OZSVA'R, november 30. Mepirt.uk már, hogy <lr. Pop Violoi’ városi fojepy/D láv(v.o!H a polgár mesteri h i vaitalból, mert a kinevezése elleti beadott keresettük a bucureştii közigazgatási tábla helyet (idolt és ti kinevezést megsemmisítette. Jogúsi/kö ö.kjbem cv köz pon ti köz Igazgatási tábla ha tár óz a Ut nagy irieglepeté.st keltett, mert orra még nem volt eset, hogy királyi dekrétummal történt kinevezést bírói jóm. nink met)semmisítettek volna. \ lmláro/alh.i a. főjegyző 'em nyugodott f>e!o, mert búr ál- lásali otthagyta, a bucureştii kö/igazgatási tiaihla határozatát a semmi (őszökhöz íelöfeJjoz- te meg. A főjegyzői állás betöltésé e a vonási tanács' nem irt .ki pályázatot és bem is fog kiírni 'hídig, amig a kinevezés ügye jogerős befejezést nem nyer. A főjegyzői tis/lsé get addig is. amig meglesz a végleges döntés;, dr. Trifu Baba pnzjügyl tanná esős tölti be. 50.000 karácsonyi ajándék szétosztása megkezdődött ÜVEG-UDVAR CLUJ-BUCUREŞTI MINDEN VEVŐ KAP MAR 5Ö LEI VÁSÁRLÁSNÁL PAÁL JÓB R1P0RTREGENYE: Oá ven napig a Krááeer áeáején Menekülők között a Kárpátok tövében Figyelem! Helyszíni közvetítésünk megkezdődött. A rövid szünetben a bemondó helyszinképet ad és bevezetést ahhoz, amit később a hanglemezek eredeti felvételek alapján elmesélnek. 1 dö|: szeptember közepe. Színhely: a Magas Tátra. Szereplők: az egész világ. Népség és katonaság. A háttérben a Iomnici csúcs, amelyről tiszta időben el lehet látni északon Krakkóig, délre Miskolc felé, át a poprádi fensikon és nyugat felé horzsolja a szem a síkságot, amelyen túl már Ostrau gyárai ontják a fekete füstöt az ég felé... Szellemi Jól esik a mának gondjai és félszei közt kirándulni a szellemi élet területére, ahol a tuitonrüny és művészet önkéntelen nyvjlja ne kirak és ívesen <t legkülönbözőbb liszta örömöket s- fejlesztő tényezőket. Ma sűrűbben jelentkeznek ez étnél Izedet / és finomult eleinek a jelenségei, csöndes megnyugvásod ti lilik lelkünket mert jogos és szabad rente. nyűnk, hogy mégis csak rendbejön n (ölág es hossza ideig (t nyugalom ölébe ülhetünk, mint a sors megszelídült gyermekei. Még borid agyira a- égbolt, még cikáznak villámok, még dörgések hallhatók s a nagy tavaszi megújulás következményei még körönünk Juitlűmzanak. a középkcleteurópai nagy kérdések még nem knistályosulpuk teljesen s a gyárin dj kérdés egy eijy árnyat vet földünk, re mindamellett próbáljuk és gyakoroljuk a <gyors elcsendesedés és megbékélés bizalmát. Ami nrzg aggasztó, a: már csapán köveikez- mény, amit helyre tehet hozni főleg Amerika erélyes érdeklődésével és nem iiuJHó ok ni bb mrgpróbáltfríások létesítésére. Legfőbb bizonyíték, hogy a szellemi élet örvendetes jelenségei halmozódnak. ,4r emberek kezdenek megint többet foglalkozni a könyvvel. a zene és színművészeit eseményeivel a Nobeléi jas tudósok meg jutalmazásával és tiszteletbeli doktorrá való Oi >at ásóval, a tudomány nj kérdéseivel. fia igaz; hogy a háborúban hallgatnak a muztsák, akkor igaz, hogy a békében megszólalnak és mentőt több értékes jelzést adnak, annríl inkább biztatnak a béke anejtisztirtásával, qyökéreresztésével, boss:ítélet re való készülődéseivel fás ez örvendetes, merj az élet annyi zajlása utón, mint o\menyingi csak ebben a még be sem fejezett esztendőben és nem is mindjárt kezdetétől fog. va ákiöharzott rajtunk, valóban jogunk van, hogy <zz izgalmak éj rettegések után a nyugalom és o munka válogatott örömeit élvezhessük. Mindez abból az alkalomból jut eszünkbe, hogy városunkban feltűntek a nagy francia zenész: Thibaud estélyét jelentő falragaszok. Olyanok társaságában, amelyek a tudományos előadások szakadatlan sorát ígérik. Hogy mind a két színházban a honi és külföldi szerzők darabjainak bemutatói sorakoz. Jlítk föl. Közeli múltban és közeli jövőben. És mindez azután faglafkoztati, hogy máris I résztvehetünk értékes előadási sorozatokban s néhány hangversenyt már élvezhettünk, holott a téli évad éppen csak beköszöntött. Ma pedig örömmel és megnyugvással forgat, hatjuk a: Erdélyi Muzcum Egyesület téli előadássorozatáról szóló tájékoztatót, amelyből megtudjuk, hogy a tél folyamán 4/ népszerű előadás, a bölcsészet nyelv és történettudományi szakosztályban 6, a természettudományi szakosztályban 12 tudományos jellegű előadás fog elhangzani, nem beszélve az o-mosi szakosztály tevékenységéről, ahol min. den hétfőn beszámolnak az orvostudomány legfontosabb dolgairól. Örömmel állapítjuk meg, hogy a népszerű előadások sorában több fog megemlékezni a magyar klasszicizmus és eszményiség legtisztább képviselőjétől, a száz évvel ezelőtt meghalt Kölcsey Ferencről, akinek emlékezetét országunk magyarsága már számos helyen megünnepelte M és szó esik a 19-ik század derekának legna. gyobb és legmüvészibb bölcséről, az amerikai Emersonról. Mert szükségünk van ilyen nagy, másvilági emberek intelmeire és példáira, mikor egy uj klasszicizmusba jutottunk, egy uj humanizmus szükségletébe anélkül, hogy elegendő eszményi fegyverrel és eszmény, célzatú eszközzel rendelkeznénk. Kétségtelenül időszerű jelentősége van> hogy az erdélyi történelem és szellemi élet, az er. délyi föld és az erdélyi társadalom-kérdés Ismertetés célja lesz. Amikor a spanyol és kinaj harctér eseményei már alig foglalkoztatna]y, viszont heves érdeklődést kelt a forrongó Palesztina, jó megérzés, hogy a szent földről szükséges a kortársat alaposan kioktatni. Vis-ont komoran int a jelen lappangó veszélyére majd egy előadás, amely vetített képekkel a harci gázokat és az ellenük való védekezést ismerteti Természetesen, amikor a béke és megértés nyugodt és válogatott szellemi kielégítésére vágyódunk, akkor az EME a tél folyamán is gondol a közeledés, megértés és csereforgalom lehetőségére és fi. gyeimet fordít a román irodalom, főleg a román történetírás és újságírás ügyére. Önmagában véve nem világrenditő dolgokról írunk, legalább is első látszatra nem jelentősekről, de kitűnő tünetekről és hasznos jelenségekről. Ezek az erdélyi magyar szellemi élet más hasonló történéseivel aranyláncba fonódnak, továbbá hozzáilleszkednek az egész országi, egész Európa és az egész emberiség hasonló munkásságához. E nemes Icapcsokban és láncolatokban uj lelkiségek és uj erőket mozgató áramok keletkeznek és keringenek, amelyek idővel megváltoztathatják sorsunkat és történelmünket, szóval fölidézhetik a béke és munka üdítő korszakát, amelyben újabb lépést tehetünk az emberibb emberiség felé. Szóncal, mindig érdemes elszigetelt és szükebb jelentőségű szellemi tüneményekről is megemlékeznünk, elgondolkozni róluk, beléjük merülni, mert igy többé- kevésbé részesei és tényező; leszünk a fejlő- dés és iobbulás mozgalmának. (COPYRIGHT by Jób Patt. Utánnyomás tilos.) A poprádi állomáson megindul velünk az autó Szepesszombaton és Nagyszalókán át a Tátra felé. Megkérdezem a sofőrtől: — Mutyen volt a szezon? — Nagyszerű. Nyáron nem lehetett szobát kapni. Még a főorvos ur ordiná* dóját is kiadtuk. Boldog volt az, aki hotelszobához jutott. Augusztus végén esni kezdett, akkor sokan elutaztak, de most újra tele van a Tátra. Menekülőkkel. — Menekülőkkel? Úgy néztem a sofőrre, mint akit fej* be kólintották. Hát honnan és mért menekülnek iazi emberek? Hiszen talán csak nincsen baj. Igaz, én nem olvastam kük földi lapokat. Aztán hirtelen estembe jutottak a katonavonatok. Talán mégis csak készül valami. De a Prager Tageblatt teg* nap azt irta, hogy Runciman lord tanácskozásai kilátásokkal kecsegtetnek. . . , Ma este Nürnbergből Hitler be* szél . . . Megkérdezem mégegyszer: kik és honnan menekültek. Mondja ^ sofőr: — Brünnből és Ostrauból jöttek a né* metek, Reichenbergből, Karlsbadból meg a köomyéküikről a csehek, Pozsonyból a zsidók. Megtetszik majd látni a Tátrában, hogy milyen cirkusz van fenn. Még nyáron se volt ilyen jó szezon, mint most. Mesélik, hogy még lenn Késmárkon is sokan vettek ki lakást. Tegnap lenn voltunk, akkor költözött a Wieland báró ur most épült villájába egy prágai óváros, akinek hat gyára van. Két autóval jött, magával hozta a családját, szobalányát és szakácsnőjét. Az egyik kocsija Rolls-Roy, a másik nyolchengeres Skoda. — Ki ez a gyáros? Cseh? — Nem. Orosz. Azt mondta, hogy ő már tudja, mi a háború . . . Lomnicon, ahöl) jobbra kanyarodott rz ut, egész csomó idegen rendszámú kocsit láttunk. Egy tábla azt árulta el, hogy a Hotel Praha zárva van. Nevetve mondja a kocsivezető: — Tegnapelőtt még ötvenen laktak benne. De hirtelen kiürítették. Azt mesélik, hogy a szobákat rezerválták. — Rezerválták? Kinek? Tétován feleli: — Azt kérem nem tudom . . . Aztán egy csöndes, földszinti villára mutat: — Ez a Hodzsa miniszterelnök villája. És mosolyogva hozzáteszi: — Azt tetszik tudni kérem, hogy a lom- nici fürdőigazgató, Ország mérnök ur a szlovenszkói országos elnök öccse . . . II. Késő este volt már, amikor megérkeztünk Madárházára. A Hotel Esolanade volt két hónapon keresztül az otthonunk. A Hotel Esplanade földre álmodott paradicsom a Magas Tátra égbe nyúló csu* csainak tövében. Julius elejére készült el, de még nedvesek voltak a falain a tapéták, amikor megtelt már minden szobája. Egy finom, költői lelkű, minden szép iránt fogékony nagyasszony szive rendezte be ezt a szállodát. Tarka szőnyegek egészen beborítják a szobái padlóját és széles erkélyein túl a vi'lág legszebb panorámája integet felénk. Színek tobzódnak körülöttünk az erdőben, a parkban cs benn a hotelben egyaránt. Az étteremben apró boxokben ültünk és szemben a fala* kon hatalmas szarvasaggancsok tövében égett öreg kastélyok gyertyáit utánozva a villany. Voltak hetek, amikor ezek a lámpák nem gyultak ki. És ezekben a hetekben fekete papirossal kellett bevonni a széles ablaktáblákat.. Jobbra a bélai mészhegyek vonultak el, innen hozták le maszatos gyerekek a ha* vasi gyopárt. Balra a Kőpataki csúcs. Mellette a Késmárki és Hunfalvi csúcsok. Aztán a Szépkilátó, meg a Feketetorony. Csörgedező patakok mentén vitt fel az ut az öttóhoz. Azon túl már Lengyelor* szag van. De közben még Zdjár, ez a 8 kilométer hosszú falu. Ahol az emberek vasárnaponkint sehol nem látott tarka ruhákba öltöznek cs a legények évmilliókat hordanak cérnára fűzve a kalapjuk körül. Fehéren csillogó kagylókat, amiket ’tt találnak a mészhegyek barlangjaiban. Ezek a kagylók még abból az időből maradtak itt, amikor a Kárpátok sziklái a tenger fenekén várták még az özönvizet. Kémény öincsen egyetlen zdjári ház padlásán és ha bemegyünk a házakba, azt hisszük, hogy füstölt szalonnából vannak a falak. A leggazdagabb ember a korcsmáros. övé a falu egyetlen modem penziója. Úgy mondják, hogy a vagyonát akkor szerezte, amikor 1920-ban népszavazás volt itt. Gyakran járt abban az időben Krakkóba és Prágába. . . . Múltkor azt mesélte, hogy talán jövőre megint felépíthet egy házat. * ötven napot töltöttem el csavargásaim osztályostársával, feleségemmel együtt a Hotel Esplanadeban, ahova két heti pihenésre jöttünk. És ha az ötven nap múltával most be* hunyom a két szememet, ezt a félszáz napot ilyenformán képzelem el: Valahol messze, Gibraltáron túl,, a Ka* níri szigetek tájékán áll egy fárosz. Világítótorony, amit a tengerből ki* ugró sziklákra építettek valamikor nagyon is régen. Cementből, vastraverzek köré tervezték meg a tornyot és körbefutó párkány szaladt a torony tetején. Felette hol kialszik, hol meggyullad a sötét éjszakába bevilágító fényesség. A torony alján kicsiny házikóban lakik családjával az őr. Valahonnan messziről vendégei jöttek. Talán nem is vendégek, hanem hajótp“ röttek, akiknek elpusztult a viharzó tengeren rozoga hajójuk. És a hajótöröttek türelmesen várnak itt, amig a ismeretlen keletről, vagy nyugatról hajó érkezik és elviszi őket a szikláról, amelynek falait éjjel és nappal vadul csapkodják a hullámok • . . Ott állnak ők a sziklára épült világitó* torony körbefogó párkányán és kidülledt szemekkel bámulják a tengert. Hetek óta tombol a vihar. A tenger, amelyik tegnap még kék volt, mint nyári napsütésben fürdő pillangó, ma haragos. A hullámok magasabbra csapkodnak, mint a sziklákon pihenő fárostz. Ismeretlen, soha nem látott rémes te* remtéseit Istennek hozza fal a tengerek mélyéből a vihar. Villámok cikkáznak és hasítják gyöngyökre a hullámokat. Valahol messze, ott, ahol a horizont ölelkezik össze a habok haragjával, a vizek tetején bizonytalanul táncol egy hajó. Egyike az óceánok úszó palotáinak. Innen látni: a kapitány és a kormányos nem ura már a gépeknek. A fényes ablakokban néhol még égnek a lángok, de egyre több alszik ki. A fényes ablaksor csillogó vonalában egyre több a sötét folt. A szirénák búgnak. ... s... o... s. Mi pedig állunk a sötét éjszakában és dideregve nézzük a hajóóriás kétségbeesett küzdelmét. A világítótorony őre mondja: ismerem ezt a hajót, sok baj volt már vele. A mérnökök, akik építették, hibáztak. Már ta* valy se szuperált a kormány . . . . . . Az a pár ember ott, a fárosz körbefutó párkányán pedig csak bámul bele az éjszakába. Megvárja, amig elmúlik a vi* har és újra csöndes lesz a tenger . . . ***** 1ixwWW. Uj Hanyady Sándor könyvi A tígríscsikos kutya Hunyady remek elbeszélései ma már a magyar és külföldi közönség legkereset- ebb olvasmányai: mert tud művész és gyanakkor érdekes lenni. Ez a legújabb ötete 99 lejért kapható az Ellesiséis önyvosztályában Cluj, Piaía Unirii. — Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk.