Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)
1938-11-13 / 259. szám
íl i H íbiH 1X373 isyío TTOX >lßn 2 73? "uyn í/bn 3X3V a an '/g£v iqím ímA mim ißllc nsyi ioyn 23531 ms? ?oo? ;3 saairí 13>lv iÍÖ:3 SEITI ri£i£ zím í 07 VEX?. 3113 isöjI 'XÜdI HS}! HETI rrol >073 frss 7 23 2ßl \ :jJ1e ;sm nns /3ßl 73 ?I 7£fí Í3V 23 ■ml £32 ;3ií orí Öíí bm :ös orí 53 ! £ oq n£ erí m Î" ín Ili rn öí !0 <i Sí 3( [3 n rí 3 í 193 8 november 13. mii ..■■■ illin—ÍHII11 \ssemia!íA^KmKsmmam«^f^XMama!B?mBmmimaaaBa^m^7smaz LELKI KÖZÖSSÉG Nincsen gondolkozó magyar ember Erdélyben, ki ezekben az időkben ne erezne mélységes szorongást; Mindnyájan olyan idegál apocban élünk, amely fokozott mértékben kívánná meg gondjainknak és gondolatainknak nyilvános közlését s egyéni és közösségi kérdéseinknek a nyílt és őszmte; megtárgyalását. Minde- nekfelett; tiszteletben tartjuk az uj államvezetés intézkedéseit, amelyek lehetetlenné tették, hogy pártszerü összejöveteleken vagy más gyülekezéseken erdélyi magyar népünk «létkérdéseiről beszelhessünk. Aminthogy húsz esztendőn keresztül mindig és mindenben megmutattuk, hogy állampolgári köteilezettségeinket komolyan vesszük és teljesítjük, bár lépren- nyomon éreznünk kellett, hogy eme kötelezettségnek hiánytalan teljesítése közben sem tudjuk fd'küzdeni magunkat az el- sőosztáTyu állampolgárok vonalába. Egy percre sem hittük azonban és nem hisszük most sem, hogy ez a törekvésünk sikertelen ' marad. Ennek a sikernek két előfeltétele van. Mindenekelőtt az erdélyi magyar sajtót belülről és kívülről egyaránt alkalmassá kell tenni arra, hogy másfajta nyilvánosság hiányában ez a sajtó hangot adhasson az erdélyi magyarság szavának, amely építő jellegül, de éppen erre az építésre támaszkodva a magyarság közösségi és egyéni jogaiért eltökélten küzd. A második előfeltétele ennek a sikernek, hogy úgy a kormány, mint az. ő irányítása alatt 'lévő hivatalos közegek vegyék komolyan a kiözös építésre felajánlott erőt és munkát; s viszonzásul ezért azí erőért és munkáért juttasanak olyan helyzetbe minket, amelyen az állam polgárság! és népi jogaink nem lesznek többé koldulás tárgya. Azt mondottam, hogy az erdélyi magyar sajtót belülről és kívüliről egyaránt alkalmassá kell tenni arra, hogy nemcsak magyarul legyen írva, hanem tükrözze is ennek a magyarságnak érzelmi és gondolatvilágát. Sajnos, egyidő óta és nagyon kevés esettől eltekintve, ezt nem mondhatjuk a sajtóról. Ha csupán a magam nevében mondanám ezt, a hivatalos oldalról és a mi részünkről egyaránt könnyen elintézhető volna, de tömegek elégedetlenségét nem lehet következmények nélkül1 figyelmen kívül hagyni. S ezek a következmények máris mutatkoznak abban, hogy a sajtónak jórésze és a magyarság között lelki szétszakadás mutatkozik. Természetesen, magyarságnak és sajtónak közös akarata az, hogy szegény viszonyainkhoz mérten megélhető sajtónk legyen, de ez a közös akarat megbomlik rögtön, ha a sajtónak hatalmi, üzleti, vagy más szempontból olyan áldozatokat kell hoznia, amelyekben elsikkad a magyar közösség hangja és akarata. Mindnyájan ■ figyelemmel olvastuk például!, hogy a kisebbségi újságírók nevében a szervezet elnöke ennek ^ a sajtónak hűségéről biztosította az illetékes miniszter urat s mindössze any- nyit kért tőit, hogy az „idegen“ megkülönböztetést vegyék le rólunk. Én nem osztom azt a véleményt, hogy felelős ember felelős helyen ezzel az egyetlen és áltálán ossagban mozgó érzelmi kéréssel álljon ^dl'o. A hang és a magatartás nem az enyém és nem a kisebbségi tömegé, mert mi sohasem vettük és sohasem vesszük tudomásul azt, hogy „idegenek“ vagyunk ezen a földön. A mi sajtónknak másfajta rakasba hordható gondjai is vannak, amelyeket ilyen alkalommal és adatszerűén fel keli tárni; s hogy kívánság vagy követelés formájában kell-e ezt cselekedni, ez mar magatartás dolga. Ezzel kapcsolatosan figyelmesen olvastuk a sajtóminiszter ur kétrendbeli beszédét, melyben az elismerés ;egzavartalanabb hangján emlékezett meg a kisebbségi sajtóról. Ennek a sajtónak dicséretére felhozta, hogy az utóbbi és történelminek mondott időkben egyetlen hanggal sem jelentkezett, amely sérthette volna az összhangot; jól viselte magát ez a vendég-sajtó, de nincs is semmi oka az e.lenkezőjére, hiszen mindent megkap, ami vendégeknek kijár. Mindez magyarul annyit je'ent, hogy mi a sajtónkkal együtt vendégek vagyunk itt s a vendégnek pedig csak egyhez van joga: jól viselkedni. Ezt a gondolkozást öntudatos erdélyi magyar ember sohasem vállalja s igy erről a dicséretről még akkor is lemondana, ha azt a magyar sajtó magáévá is tenné. Igaz, nem bontotta Irta: TAMÁSI ÁRON meg az összhangot a magyar sajtó, de ami lényegesebb: nem bontották meg a magyar tömegek sem. Azonban nem a vendég illendő magaviseleté volt ez, hanem a józan és okos belátása annak, hogy egy államnak vagyunk a polgárai, együtt és a közös jólét érdekében kell élnünk és cselekednünk. A vendég ki van szolgáltatva a házigazdának: vagy jól viselkedik, vagy eltávozik a háztól. Mi azonban otthon vagyunk ezen a földön és ha történelmi időkben megtaláljuk az egyetlen helyes utat, azt nem illendőségből, hanem öntudatosan cseilekedjük. Pizért nem dicséret jár, hanem egyenlő jog. Röviden és nagyjából csak gondolatmenetet adtam arravonatkozólag, hogy az erdélyi magyar sajtót kívülről miképen lehetne alkalmassá tenni arra, hogy necsak magyarul legyen irva, hanem tükrözze is ennek a magyarságnak érzelmi és gondolatvilágát. Ami pedig a belső munkát ülteti, szintén hosontó nyíltsággal kell szólani erről. Ezt annálinkább megtehetem, mert egy percre sem kételkedem abban, hogy a mutatkozó szakadékot a sajtó és közönsége között nagyrészben belső bajok indították volna útnak. Bár lelkiismeretes és figyelmes vizsgálódás után nem tudom hangtalanul elviselni azt az észrevételemet, hogy magyar újságjaink nagyrésze, ff & MINDENT TBSZTIT a ţes»!véri összehangolásra, mely a kisebbségi nép közösség ételében feltétlenül foglaljon el.“ Mindazok, akik ezt az utat látták helyesnek és látják ma is, köteles- ségszerü munkának tartanák, ha a Kisebbségi Újságíró Szervezet tagjainak jogos megélhetési érdekei mellett, ezzel a kérdéssel is fog'ailkoznék és kimonüaá, hogy kiadót és ujságirót erkölcsileg egyaránt kötelez ez a szellemi magatartn Bár semmi jel nincően arra, hogy akár a szervezet, akár az egyes lapkiadók ezidőszerint effélére gondolnának, mégis hinnünk kell abban, hogy a készülő időben érik az ö'sszehangolás testvéri gondolata. Ma azonban még az a legszerencsésebb helyzieiti, ha az egyik lap szigorú tárgyiminden Aspírin-íablettán a belevesett Bayer-ke- resztet. Nem Aspirin az. amelyről ez a jel hiányzik; ASPIRIN VALÓDI CSAK A» föaty& «KERESZTTEL, nemzeti közösségünk ügyének szolgálatában, még addig a határig sem megy eh ameddig a törvényes intézkedések azt lehetővé tennék. Aki sohasem mulasztotta el az örömet és a boldog elismerést, ha ennek a sajtónak olyan munkásai, mint I Krenner Miklós, Kacsó Sándor, Szentim- rei Jenő, vagy Szász Endre férfias bátorsággal nem egyéni, hanem közösségi jogokért küzdöttek: az lelkiismeretének szavára hallgatva, aggodalmának is kifejezést adhat. Úgy látom, hogy amikor közösségi küzdelmeinknek szinte egyetlen fegyvere a sajtó, akkor ez, bizonyára létezésének túlzottan aggodalmaskodó védelmében, a kelleténél nagyobb óvatossággal válogatja össze anyagát és fogalmazza meg mondanivalóit. Elmulasztja azt is, hogy az üzleti elgondolások felett összeegyeztesse azokat a törekvéseket, amelyek nemzeti közösségünk védelmét szolgálják. Ha valaha, úgy valóban itt van az ideje annak, hogy idézzem a Vásárhelyi Találkozó egyöntetű véleményét és határozatát, amely kimondja: a kisebbségi sorsban a sajtó csak úgy teljesíti kötelességét, ha az önvédelmi egység, példa és tanítás napi megnyilvánulása. Nemzeti érdekeink megparancsolják, hogy a magyar népkisebbség létérdekeit érintő elöntő kérdésekben teljesen azonos álláspontot lakossággá! tekint el1 a másiknak a feje, illetőleg fejléce felett De még ilyenkor is fel lehet fedezni a szabadverseny elromlott formáját, amely kizárólag anyagi természetű, bár sajtóról lévén szó, inkább illenék a színvonalért és a szellemi taiöaloméiit való versengés. Sajnos, bizonyos mértékig meg kell értenünk az anyagi küzködésnek azt a formáját is, mely az egymás gyengítéséhez x ezet, hiszen szegény a magyarság: olvasót és előfizetőt csak abból a kics: reégből lehet szerezni, amelyre minden magyar sajtótermeit támaszkodik. Azt Hiszik lapjaink, hogy ebben a versenyben úgy lehet győzni ha egyrészt csak bizonyos társadalmi rétegek felfogásai, képviselik s másrészt pedig, ha réxnregényszerü, olcsó olvasmányokkal csigázzák az olvasói. így aztán az a legértékesebb olvasóréteg, amely újságján keresztül tiuíliaijdonképpen a közvéleményt formáljam, egyik újságban sem lalálja meg az egész magyarságot átfogó lelki tartailmat. Bizonyos, hogy hibás és egészségtelen az a kisebbségi társadalom, amelynek iíyen sajtiója van. Nagy kérdés, hogy a hibákat és a betegségeket hói és milyen módszerrel keld gyógyítani S legfőképpen: hol kell elkezdeni ezt a gyógyítást. Sajtónk mulass on-e először példát arra szükséges; avagy először magát a társadalmat kell úgy átformálni, hogy a sajtó még akkor se tehessen mást, ha akarnai?. A „Vásárhelyi Találkozó'* úgy felelt erre a kérdésre, hogy a kisebbségi társadalom átailaki'tásáo van a hangsúly Ennek az átformálásnak minden elképzelhető neve. lő eszközzel keli történnie, igy tehát a sajtónak ebben igen lényeges szerepe van. Mă. a Találkozó szellemi közössége, boldogan láttuk, hogy különösen két olyan lap, amely országos viszonylatban is népszerűségei és megbízhatóságot jelent, magáévá tette ezt a gondolatok Sßj- nios, a mi osztályokra tagozott társadat-/ műnk, melyet még világnézeti harcok is szaggattak és szaggatnak most is, sokkal merevebbnek bizonyult!, sem hoigy az eddigi közös élelharc le tudta volna bontan ni ezt a tagozottságoit és háttérbe tudta volna áillfltani a világnézeti harcokat Kéte ségteien azonban, hogy az utóbbi egy esztendő alatt több eredmény mutatkozott ezen a> téren, minit azelőtt tizenkilenc éven keresztül. Ezt az eredményt egy-' részt az érlelő időnek s másrészt a Találkozó szellemi ha/ásának köszönhetjük’.1 Ennek a szellemi hatásnak a légkörében.' mennyire feltűnt és milyen eseményt je-, lentett két olyan sajnálatos mozzanat, amely azelőtt gyakrabban megszokott és feltünésnélküb dolog volt. Az egyik ilyen esemény a Találkozó szel lenni közösségében történt, amikoT ennek a szellemi közösségnek az őrei olyan elvi magatartást utasítói'tak vissza, amely nemzeti kisebbségünk érdekeivel nem voét összeegyeztethető. Meg kelletltl tennünk ezt, bác olyan küzdőtárs unkát érte legérzékenyebben ez a visszautasítás, akit emberileg mindig és ma is sokra becsülünk. A Encsik szomorú dolog is ezzel kapcsolatosán; történt: nevezetesen az egyik kolozsvári reggeli újság, mely kezdettől fogva nehéz szívvel viselte a Találkozó szellemé, a mi visszautlasitó cselekedetünlcbeu a Találkozó sikertelenségét, sőt halá'át vélte felfedezni. Mélységesen elszomorított minket ez a halottá nyilvánítás, hiszen a TaláLkozó szielleme soha senki ellen nem irányult, hanem a nemzeti védelem érdekében társadalmi összefogást hirdetett s ami munkát végzett, azt az egész közösség javára, teljesen önzetlenül végezte. Ebben a iámadásban a régi és egyöntetűen elitéit harcmodort láttuk s bák minden erkölcsi jogunk meg lett volíva és meg van arra, hogy felháborodva utasítsuk vissza az ilyen bomlasztó támadásid, a közösségi szellem és munka érdekében mi meg's csupán egy felvilágosító köz’eményt tettünk közzé. Mindakét eljárás a Találkozó szellemében történt. S most, amikor e szeltem védelmének és kívánatos érvényesülésének gondja a megbízás felelősségével egyedül aiz enyém, tartozóim a nyilvánosságnak és főleg a Találkozó szellemi közösségének azzal a kijelentéssel, hogy ébren és tegjobb meggyőződéssel fogom hordozni ezt a gondot. A hivatás melleit, mely egyedül az irodalomhoz köt, magamra váLlaltam ezt a kötelességet is, mely min- dicnekfelett arra kötelez engem, hogy a Találkozó átfogó és építő szellemét jobbnál és bailfelé egyaránt védelmezzem. Annál el tökéitebben cselekedne Lem ezt, mert özeikben az időkben jobban meg vagyok győződve, mint bármikor eddi golé, hogy a belső építő nemzeti küzdelemben mindenkire szükségünk van Soha le nőm mondunk arról ai lelki közösségről, amely at nevelő értelmiség mellett. no tv erős és egységes nemzeti testet, a földműves-réteget és a munkásságot öleit össze.
