Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)

1938-11-30 / 273. szám

î' Ti 9 3 8 november 30. TZLEN 7/ßK PAÁL JÓB RIPORTREGEN YE: CNven napig a kráter tetején Helyszíni közvetítés riportokban — Akkor tessék holnap újra érdek­lődni. Mert honnan tudjam ma, hogy holnap mikor indul vonat . . . ... És másnap boldog voltam, hogy másfél órai késéssel végre elindulhattam a biznytalanságba. Zsolnán 24 percet állt a vonat és mi­alatt a sínek mellett sétáltunk, katonai ve­zényszavakra lettünk figyelmesek. Egy csapat érkezett a perronra és a ka* tonák gúlákba rakták a fegyvert. Egypáran a büffébe szaladtak és meg se várták, amig a meleg virslit a papirosba teszik. Mások kopott pléhskatulyából do­hányt szedtek elő és cigarettát csavartak maguknak. A tisztek ott sétáltak a sínek előtt s ügyeltek arra, hogy a bakák mész- szire ne kószálódjanak el. A vonatot három darabba szakították széjjel, egyik részét hozzákapcsolták a Prágán át Berlinbe induló szerelvényhez, a másik a füieki vonathoz került, mi pe­dig megindultunk Liptószentmiklóson és Rózsahegyen át Poprád felié. Az indulás pontos vottt. A gyors behozta a késést ... Ruttka előtt meg kellett állnunk. Utat kellett csinálni egy katonavonat= nak, amely lassan és ‘lomhán szembejött velünk. Szakasztott olyan volt ez a katonavo­nat, amilyent százszámra láttunk a világ­háború első esztendeiben. Elől egy vagon első és másodosztályú kocsikkal a tiszt­urak számára, utána egy harmadik osz­tályú kocsi, ebben ültek az őrmesterek és a cugszführe'rek és aztán teherkocsik vé­geláthatatlan sora következett egymás után. Hiányzott róluk a felírás, amelyet régen, a békeidőkben annyira megszok­tunk: „Negyven embernek vagy hat ló­nak.“ A tiszturak ott ültek az első vagonom, kardjuk bojtja lélógott az ülések feletti hálóból, az egyiknek nyitva volt a bluza, ott állt az ablak mellett és cigarettájának csutkáját kihajtotta az ablakon. A teherkocsikat valahol messze zöld ágakkal ékesítették fel, de ezek a zöld ágak már elszáradtak. Ott szomorkod-ak száraz leveleikkel, lekonyulva a kereke­ken gördülő ajtók rései közé szorítva. Né­melyik már egészen a földre hajlott és súrolta a vasúti sinek talpfáját. A legé­nyek sapkáján nem lóbált tarka pántliké* kát a szék Hallgatagon ültek a katonák a keskeny lócákon és nem hajlottam sehol nótaszót. . . . Némán és szomorúan gördült elő­re az első katonavonat, amellyel Ruttkán innen és Zsolnán túl találkoztunk szep­tember 10-én, szombaton délután S óra felé ... És aztán Ruttkán túl még négy katona, vonattal vök randevúnk. Mindegyik olyan volt, mint az első, amelyikkel találkoztunk. Az első vagonban ültek a tisztek, az utolsóban pihent a menázisikonyha. Szül" kére festve és hidegen. Közben megerede az eső és csapkodta a száraz faágat. A nyitott vagonokban a katonák fe­jükre borították a köpenyegüket. Mindegyik vonatot Zsolnán áttolták ar­ra a sínpárra, amelyiken a szudétavidék felé szaladnak a vonatok. 3­Csorba és Poprád között meglassította tempóját a gyors. Az utolsó három esztendőben hatalmas város nőtt ki itt a földből. Batizovce. Tíz­emeletes palota áll a város közepén. És négyszögletű,- téglaszínű kocka-házak a palota mellett. Aztán gigantikus gyárépü­letek. Hátul az erdő szélén apró weeck" encl házak. Kiugró erkélyekkel. Széles utak a házak között és neonbetükből ha­talmas tábla az egyik épületen. Vakító reflektorokkal1 egész sereg autó szágul­dott az utakon és fordult be egyikére a gyárak udvarainak. Különleges tipusu te­herautók robogtak kifelé Ezt a várost a zlîini Bata-gyár mérnö­kei építették. Annak idején az újságokban nagy cik­kek jelentek meg arról, hogy Bata itt mü- selymet fog gyártani. De az idegent, aki kíváncsiságból meg akarta nézni ezt a várost,-szuronyos posztok küldték vissza. A gyári épületek előtt is katonák álltak U • őrt. Ebben az amerikai stílben épült ßis.v városban, amely Zlin mintájára nőtt ki a földből, hadfelszerelési cikkeket gyártót" tak. Mérges gázokat és gázálarcokat. Az üzemek nagy részét a föld alatt helyez­ték el. . . . Nyolc óra öt perckor megérkez­tünk Poprádra. . . . Sötét este volt . . . Az állomás előtt ott csilingelt az a vil­lamos vasút, amely f elszállít ja az utaso­kat a Magas Tátrába „Mert otthon csak szalonnánk és kenyerünk van...“ Kitünően sikerült a marosvásárhelyi elemi iskolák „ingyen-ebéd“ akciója Látogatás a gyermekek népkonyháján . COPYRIGHT by Jób Paál. Utánnyomás tilos. — Halló! Itt a riporter beszél! Helyszí­ni közvetítést adunk kedves hallgatóim egy ország izgalmas napjairól. Figyelem! Hanglemezek következnek riportokban! A mikrofon zsinórja hosszú- Tűje finom, mint a szejzmograf! Az ötven napig ro' hanó viaszlemezre feljegyez mindent! A lemez megállás nélkül szalad. Éjjel és nap­pal. Rövid gongütés és kezdődik a köz­vetítés! ... j'. "• i ' *- *4 *. • ISi - * ... A vasúti állomás portása, hosszú kabátban, nikkel táblával a mellén ('da­lép a perron ajtajához és krétát vesz ki a zsebéből. Otromba fehér betűkkel ráírja a fekete táblára: A 96. számú pozsonyi gyorsvonat Kassa felé 14 percet késik­A pöstyéni állomáson egész sereg utas várja a vonatot. Közöttük egy beretválatlan képű, ma­gas, sovány ember, kopott vulkánhber kofferrel a kezében hangosan méltatlanko“ dik. „Es ist unerhört!“ — mondja. Aztán magyarra fordítja a beszédet. „Rémes, hogy ezek a vonatok mindennap késnek. Hát azért fizetjük a mozdonyvezetőket fejedelmien, hogy ne tudjanak pontos ülő­re beérkezni! Tegnap is hét percet késett a zsolnai gyors! Az emberrel megfizette­tik a drága jegyeket és minduntalan várni kell a, vonatokra . . .“ A menetjegyre ezt a dátumot préselte a pénztár: 1938 szeptember io­Szombat volt, verőfényes nyári; nap, 'délután három óra. Pozsony felől szürke felhők vágtattak kelet felé. Prágában Runciman lord most készült sveeck-endre - . . A beretválatlan képű, magas sovány ember számára ezen a napon a legnagyobb probléma az volt még, hogy tizennégy percet késik a pozsonyi gyors. Biztosan arra gondolt, hogy Puhon, vagy Zslnán, ahova igyekszik, emiatt lekési a kávéház­ban a megszokott szombati a'lsóspartit. Talán arra gondolt, hogy partnerei nem várják meg és mást ültetnek be helyére. Ott állt izgatottan a kerítésnél, amely el­választja a váltókba futó fényes síneket a virágos perrontól és dühösen lóbaita kezében az ütött, kopott, szétmállp tás­kát - . . A hordárok recsegő targoncákon a sí­nek elé tolták a finom szállodák előkelő utasainak málháját. Két targonca egészen előre szaladt: itt szokott megállni a'kas­sai vagon. A közvetlen berlini kocsit a vasút végére csatolják és azok az utasok, akik észak felé igyekeztek, a főnöki iro­dán túlra követték az izzadó hordáro­kat . . . Mire a gyors tizennégy percnyi késés­sel berobogott, a nap elbújt már a fellegek közé. A portás kinyitotta a kerítés ajtaját, a Szállodák szolgái aranybetüs sipkával a fejükön spalérba álltak, a paklikocsiból ic- hajigálták a levélzsákokat és az ujságkö- tegeket. — ... Zsolna, Brünn, Prága, Berlin, Varsó felé, Zsolna, Poprád, Kassa, Ung- vár felé beszállóm . . . . . . így indultunk útnak 1938 szep­tember tizedikén, szombaton . . ­. . . Tizennégy percnyi késéssel . . .- . • i * ' . » . . És amikor 49 nappal későbben, okóber 29-én kimentem újra a pöstyéni állomásra és megkérdeztem, hogy mikor indul másnap a pozsonyi gyors, a- portás, aki hét héttel előbb fehér betűkkel üta fel a fekete táblára, hogy a 96*05 sgámu vonat i4 percet késik, megkérdezte tő­lem: — Mikor akar utazni? — Holnap — feleltem. MAROSVÁSÁRHELY, mov. 29. Dr. CiiPla Eugen, Marosvásárhely polgár­mestere hetekkel ezelőtt indítványozta', hogy azoikoni a szegönysorsu családokon, akikre még gyermekeik iskoláz Laláván'ak súlya is ránehezedik, a város1 úgy segítsen, hogy a~ elemi iskolákban minden tanítási nap reg­gelén negged-negyed liter tejet és egy-egy zsemlyéi1 osszanak ki, hetenként pedig két­szer ebédel adjanak a gyermekeknek. A pol­gármester inditványa* kedvező visszhangra talált és a városvezet ősiég a célra 190.000 lejt szavazott meg. Az összeg anegszavazása után: az iskolák­ban előkészületek indultaik a népkonyhák fel­állítására. Ezdieigkét iskolában, kezdték meg ■a1 szegény gyermekek részére az ingyenebéd- osztást. A népkonyhák fel állttá sárnak gyakor­lati haszna is von, mert az elemi iskolák feis’őosztályos letáinynövendékei felváltva se­gédkeznek tainitónőikniek a konyhákban és igy bizonyos mértékben' háztartási dolgokban is némelyes kiképzést nyernek. Legutóbb a Baron L. Pop-utca 1. szám alatti 3, számú állami elemi iskolában, áMi ­'tollak fel a népkonyhát. Délidőben tettünk lálogatíáist az1 iskolában', ahol éppen a gyer­mekek közös ebédjére folytak az előkészüle­tek. A tágas udvar most nélpitelen volt, de a zárt folyosó felől hangos gyermekzsivaj fo­gadta a látogatót, elárulva a fontos ese­ményt, ami hamarosan kezdetét veszi. Belépünk a folyosóra,’. A fali mellett rög­tönzött hosiszu asztalon falusi cseréplányé- pok soraikoznak és az ajtótól a folyosó vé­géiig iaz asztalok mellett szegényes öltözetű, de jókedvű és —■ különösen az alkalomra való tekintett at — kipirult arcú gyermekek ülnek hosszú sorbánt A „menü“ osialk egy fogás: lucskos káposzta disznó hassak a konyhából kiáramló illat különbetü' mér az udvaron elárulta az ‘etilta,- poti, A fehérkötényes' igazgató- és tanítónők: Fábián 1st vénné, Marcu Anna, Horváth Jó- zsefné és Piaion Reginai éppen most kezdtek az été! kiosztásához, ami fel-fel csapó hang­zavar közepette megy végbe s Fábián igaz­gatónak nem kis '.áradrágába kerül, hogv az r'b ó gyermekszá jakunk az egész épülete! be­töltő zsivaját t ullaláltvü le csended lse. 5 Eg ész Europa ban grip pe-járvány fordul elő, nem kiméi egyetlen or­szágot, a mienket sem. ön is hajla­mos e veszélyes betegségre. Kétségbeesnie ennek dacára nem szabad, hiszen létezik Algocratine, ez a jó és biztos szer nátha és a grippe minden más kísérő baja ellen. Amikor a bő adagok és. a négy ujjnyi szé­lesre szeletelt fehér veknikenyerek a1 csöpp­ségek elé kerültek, imára állt fel a gyer­meksereg. Először az ország nyelvén, kifo- gástalain románsággal mondják el a Miatyán. kot, majd magyarul imádkozzak: Édes Jézus, légy vendégünk, Amit adtál, áldd meg. nekünk! Mert — amint a 'gyermeklárma is sejtetni engedte — a 3. számú állami elemi iskola növendékei 'részére felállított népkonyha, kis „ebonensei“ 'legalább is túlnyomó rész,ben kisebbségek. A zsivaj, imosit, hogy megkezdődött az ebéd, elcsendesedett és csak a mázolt cse- Tépitár.yérok és a kanalak csengése-csöröm- pölése hangzik. Itt-ott már el is fogyott a kiosztott adag és a tányér ismét a nagy fazekak körül foglalatoskodó tanítónőkhöz kerül. Amig az étkezés tart, a népkonyhával íkaipc so latos dolgokról kérdést intézünk Con. tiu Juliin. Székely Gyula és Fábián István igazgatókhoz, akik eddig az ebédkiosztásnál segédkeztek. Megtudjuk, hogy az iskola mintegy 260 növendéke közül 70 gyermek részesült a város óhaj létesített népkonyha ebédjéből. A város' a rendelkezésére álló 190.000 lejből 23.(500 lejt juttatott a 3. számú elemi isko­lának. A hetven gyermek közös' ebédje 380 lejbe kerül kenyérrel együtt s így egy gyer­mek ebédje mintegy 5.50 lejt tesz ki. Április végéig hetenként kétszer —■ ebben, oz iskoM- berr hétfőn és csütörtökön — kapnak ebédet a szegény gyermekek. A naponkénti reggeli tej és zsemlye-kiosztás már folyamaiban van. Az utóbbi akció naponta 125 lej kiadást jelent. Cont iu igazgatótól megtudjuk még, hogy a 70 ebéd fogyasztói mind szegénysorsu ki­sebbségi családok gyermekei. I Mert otthon csak kenyeret és szalonnát... Mellettünk 8—9 evesnek látszó, gvengeöl- tözetü leányka anyáskodva eteti kis S'Zöszke testvérkéjét. Kérdést intézünk hozzá, feláll é$’ megmondja nevét: — Bükkösi Margit negyedosztályos tanuló vagyok. Újabb kérdésünkre elmondja, hogy a mel­lette idő kislány 5 éves kishuga, Olgicn, aki még! nem jár iskolába, de az igazgató ur en­gedélyével magával hozta, hogy ö is része­sülhessen a közös ebédből, amely nagyon jóizii. — ... mert otthon csak kenyeret és sza­lonnát ebédelünk. Édesapám a cukorgyárban dolgozik. De csak nyáron, (j takarít és mos is reánk, mert édesanyám egy kolozsvári kórházban i>an. ahol kisegítő ápolónő. Székely Gyula, igazgatótól később megtud­juk, hogy a 11 éves1 Bükkösi Margit osztá­lyának legjobb tanulója. Félórát töltöttünk a 3. számú állami elemi iskola- népkonyháján. Távozásunkkor a hel- veu gyermek feláll és fellendülő karokkal, az Orsziágőrszervezet köszöntésével: „Séma. fate'Tval! üdvözöl. * A városban 13 elemi iskola van. Közülük 8 álla mi. A közeli napokban már mind a S iskola 'S'zegénysorsu növendékei részesülnek a* város -segélyakciójában^ (zHbói.fy Ä végzet, amely az élet tengerén könnyű csónakként csapkodja sorsunk hajóját, a világ sorsdonto napjaiban ezt lélekvesztöt úgy vágta oda a Kárpátok oldalához, ahogyan a tájfun-korbácsolta szennyes hullámok dobálják vala 10 messze a Csendes-óceánon a rozoga kánoét. Évezredek óta zöld fenyvesek tisztásán pihent kereken ötven napig a sorsunk hajója. Körülöttünk tombolt a vihar. Megremegtetett a fellegekből lecsapó villám, mellettünk mennydor- z -v gött az ég* Ott hánykolódtunk ötven napig a vihar-korbácsolta hullámok felett. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom