Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)

1938-10-30 / 248. szám

w RLLBNZÚK f13H október 30. wm ***** Európa leggprsabban fejlődő városa, ahol Kél véglet hőzt tőr előre Szerbia u) Középosztálya BELGRAD, október hó. Ha Belgrádot valaki híven akarja jelle­mezni, akkor a város neve mellé évs/a- mot kell tennie. Én legalább is Így érzem. Szerencsémre, vagy veszteségemre, a leges­legújabb keletű Belgráddul találkoztam e ősz.ör életemben. Ez az ismerkedés máskép sikerült, mint eredetileg terveztem. Program szerint es­te kellett volna megérkeznem, de közbe- játszott a véletlen és vonatunk hajnal­ban robogott át „a Kelet kapujához,“ ve­zető Száva-hidon. A városokkal éppúgy vagyunk, mint az emberekkel. Az első találkozás körülmé­nyei legtöbbször az egész életen át érez­tetik hatásukat. Ez az úgynevezett ciső benyomás, amely szerephez juttatja és fel­kelti az ösztönt, ezt az ősi. csodálatos iránytűt. így utólag minden túlzás nélkül állíthatom, hogy Belgrad a maga viszonyaihoz mérten Európa leggyorsabban fejlődő városa. Hónapró-hónapra változik. Terebélye­sedik, uj vonásokat vesz fel. Biztosan tu­dom, hogy két év múlva egészen mást mutat majd s tiz év múltán talán rá sem ismernék már. De bármiként legyen is, Belgrádot életem végéig úgy látom majd, mint amikor a hajnali zöldes derengésben elém bukkant: Sejtelmes fátyolozottsá- gával és csillogó ékszereivel. Az első benyomás A Száva két partján a villany'.ámpák eezrei hunyorkáztak. A dombokra ka­paszkodó város tengerkék körvonalai kö­zött impozáns paloták ragyogtak. Akárki is rendezte Belgrád hatásvilágitását, jóiz- lésü ember volt. A viz, az ég és a kacér­kodó város hármas szépségét egy nagy gyémántcsat fogta össze a távol magassá­gában: a fényárban szikrázó Kalimegdán. Ez a látomány nem tartott tovább, mint amig a gyorsvonat a hídon átrobogott. De szivenütött. Valami jóleső nyugtalanság fogott el. Hasonlót érezhetnek azok, akik a bécsi hajóval Budapestre érkeznek. Merengésemből a kalauz ébresztett fel. Udvariasan, de családias közvetlenséggel a válkmra veregetett. Mintha biztatni akarna: — Beígrádban vagyunk, — mondta, azután segített összeszijazni a vámvizsgálat után nyitva felejtett bőrön­dömet. Belgrádnak éppen úgy, mint minden nagy városnak, sokféle arca van. Hiba és megtévesztés volna a nekünk legjobban tetszőről azt állítani: ez az igazi! Valahogy fekvéséhez hiven dél, kelet és nyugat keverékét mutatja. Teljesen délies vonása, hogy az emberek látszólag a nap túlnyomó részét az utcákon élik le. Kora reggeltől késő estig egyetlen hem­zsegő hangyaboly a város. Szélesebb járdák széleit székekkel és asz­talokat rakják ki a kis falatozók tulajdo­nosai. Ezek a „járdaszéli“ vendéglők és kafanák mindig látogatottak. Némelyi­kükben a déli verőfényben két-hároirr száz ember is tárgyal, beszélget a maga pohár söre, vagy török kávéja mellett. Pedig ha történetesen eső kerekedne, az ilyen „nagyüzem“ tulajdonosa vendégei­nek kicsiny töredékét is alig tudná fedél ail'á juttatni. Két véglet találkozik Ettől azonban nem tartanak. Itt annyira megbízható a száraz és kelle­mes időjárás, hogy üzletet lehet rá ala­pítani. Azután van még egy szokásuk a belgrá­diaknak, ami az idegent a közel Kelet, vagy Itália városaira mlékezteti. Ez az esti korzózás. Napnyugtával minden épkézláb ember az utcán van. Áthatolhatatlan tömeg hullámzik le és fel a szélesebb utakon. A város délies színe­zetéhez tartoznak még nyitott gyümölcs- kereskedései,, amelyekben — különösen most ősszel — mesebeli hamvas szilvák, csodásázü és bogyóju szőlők illatoznak. A zembamódra éoülő palotasorok hang­súlyozottan a nyugati befolyást hirdetik. E tekintetben Belgrád teljesen nemzetközi képet mutat. Ha a lejtős utakon végigte­kint az ember, csupa tűzfalat lát. Nyoic- tiz emeletes márványburkolatu paloták között az öregségtől sárguló házacskák merengenek Belgrád múltján. Az is igaz, hogy számuk óráróf-órára kevesebb és a város közepén már mutatóban sem talál­hatók. A belső negyedekben szin’e napon­ként szöknek fel a telekárak. Minden utcában építenek. Az egész vá­rost belengi a tégla és cement pora. Egy­másután keletkeznek a komfortos, mo­dern lakások. Az épitkezés már 20 éve tart és úgy látszik, mintha most kezdene csak iga­zán megindulni. Ez a teljesen nyugati képet mutató uj metropolis szinte kidomborítja a vidékről feljött, munkát kereső parasztok keleti öltözetét, ide nem illő nyugodt járásukat. A szép asszonyok városa Packard autók kerülgetik a? ökrösfoga- tokat és a kukoricával megrakott csézá- kat. E kér véglet között dolgozik, alkot, tör előre és izmosodik Szerbia uj közép­osztálya, amelynek gyökere még mindig mélyen a földben van. Mégis ez az a ré­teg, amely itt, Kelet kapujában Párist jut­tatja eszünkbe. Műveltségűk, viselkedésük kimondot­tan francia. Asszonyaik, leányaik a leg- valódibb párisi divat szerint öltözködnek. Meglepően finom az ízlésük, mozgásuk. Ha felületes jelzőt akarunk alkalmazni, azt imánk, hogy nincs semmi külső kü­lönbség köztük és a párisi hölgyek között. De ez nem áll. Igaz ugyan, hogy épp oly csinosak és elegánsak, mint nyugati vetély- társnőik, de az is tény, hogy egész Párisban nem lehet találni annyi kimondottan szép nőt, mint Belgrad bármely utcáján a délutáni órákban. Ezek volnának az első képek, amelyek kitörőibe etlenül az emlékezetébe vésőd­nek mindazoknak, akik Jugoszlávia újjászületett fővárosába érkeznek. Azután még valami, amit nem lehet könnyen elfelejteni: a kirakatokba kitett ártáblákat és az étlapok oldalszá- mait. Belgrád nagyon drága város. Vala­mikor talán olcsóbb volt, de azóta na­gyon megnövekedett életigénye. M. A. Közeledik a lélekátömíesziés korszaka BUDAPEST, október hó Hét percig tartó kísérletezést végez kí­sérleti alanyaival egy kis laboralórium- ban dr. Szondy Lipót, a gyógypedagógiai tanárképző kórtani és gyógytani labora­tóriumának vezető főorvosa. A héiperc- nyi kísérletezés ulán mindent megtud róluk. Lelki röntgenezésnek is nevezhetnénk azt az egészen eredeti és különleges eljá­rást, amely mindössze hét percig tart és amelynek különleges és végtelenül egy­szerű módjával a pszichopa'ológus ké­pet nyer a megvizsgált egyén ősz'önéiről. Egy szóval kifejezve: Szondy dr. ösz- tönkutsaitási kísérleteket folytai laborató­riumában. Ösztönku'a tusainak eddigi eredményeit angol, svéd és egyéb tudo­mányos intézettekben most próbálják ki és bár eddigi sikerük kétségtelen, az ösz- törbeknéletek megteremtője nem akar ad­dig túlsókat beszélni róluk. Az élet legkülönbözőbb területén mu­tatkozó ösztönök általános elméletével foglalkozik Szondy dr. De legelsőnek a nagy anyagból a párválasztási ösztön kérdését! dolgozta fel. Sokezer házasság szerelmének keletkezését boncoló könyve tavaly jelent meg Angliában, egy tudo­mányos társulat kiadásában. MegLátotgjattam Laboratóriumában dr. Szondyf. Az emberi ösztönökről beszél gébünk. Azokról az ösztönökről, ame­lyeknek létezéséről a legkulturáltabb em­ber sem tud magának számotadni, ame­lyek végzetesen meghatározzák a csele­kedeteit és gondolatait. Azokról az ösztö­„fiiadig ffsrokoaoh — Ösztönkutatásai m első idejében rendkívül megnehezítette munkámat az* hogy mindaz októl, akiknek rejtett ösztö­neit meg akartam ismerni, pontos család­fát kértem. A legtöbben pedig megakad­tam már a nagyszülők felsorolásánál is. — Rendkívül érdekes megái la pitásra jutottam a családkutatások alkalmával, amikor többezer család körülményeit, il­letőleg ősét ismertem meg. A megállapí­tás az volt, hogy minden esetben bizo­nyos hasonlóságot mubaitiott a férj és a feleség családfája — Ennek a felfedezésnek a végső meg­állapítása az, hogy szinte kvétel nélkül mindig génrökoiniok, vagy mondjuk ma­gyar szóval, ősrokonok házasodnak ösz- sze. Olyanok, akiknek családjában azo­nos fajtájú megbetegedések mutathatók Lipót dr. feltűnő kísérletei nőkről, amelyek — ellentétben a felszín­re jutott ösztönökkel — mé'yen a tudat a att dolgoznak a feLszinre jutott ösztö nők ellen. Az átöröklés törvényei szerint az ősökből utódokba jutó és az egyéni jegyet jelentő apró sej fecskéknek, a gé­neknek azokról a rejtett csoportjáról, ame­lyek a külső és belső körülmények miatt nem tudtak manifesztálni, vagyis felszín­re kerülni, hanem a „lélek mélyén“ a tu­datalattiba n bu jk á!n ak. — Ahhoz, hogy megtudjunk közelíte­ni egy embert — mondja dr. Szondy —. az ösztöneit kell megismernünk minde­nekelőtt. Mert a felszínre nem ju'o't, egyéni jegyet hordozó, ősöktől öröklött sejtecske, a laitens gén a döntően irányitó hatalom nemcsak abb.m, hogy kit válasz, tunk szerelmünk tárgyává, de abban is, hogy kit választunk követendő mintaké­pünknek, milyen foglalkozást választunk magunknak. — Kísérleteim célja az volt, hogy mi­nei egyszerűbben és tökéletesebben sike­rüljön megismernem az emberben rej­tőző ösztönöket. Az emberek ösztönalka- tániak megállapításához elméletet dolgoz­tam ki. Eszerint mindenekelőtt magát az ősz tönkutatás célját szolgáló ős-, illetve családkutatást! végzünk, másrészt pedig kidolgozzuk a kiséri eh ösztöndiagnózist. — Ma már ott tartok, hogy félóra alatt iéljesen tisztában vagyok a megvizsgált ember legrejtettebb ösztöneivel és ólyan pontos karakterelemzést adok, amilyet távolról sem tudna adni az a legközeleb­bi hozzátartozója sem, aki évtizedek óta ismeri. házasodnak össze“ ki. Rejtett génelemek irányítják tehát az ösztönös vonzódást. Hogy mennyire rej­tettek az ilyen vonzódásnak az ösztönös rugói, azt bizonyítja, hogy az a nó, akinek nagybátyja süketnéma volt, csak jóval a házasságkötés után, éppen az én kísérle­teimhez szükséges csailádfarajzolásnál tudta meg, hogy férjének elsőfokú uno­katestvére szintén süketnéma volt De ez csak egy példa a sokezer hasonló közül. — Amikor tehát kétségtelenül megál­lapítottam, hogy két emberi a bennük el­rejtve élő ősrokon vonások vonzanak egymáshoz, uj és sokkal egyszerűbb el­méletet dolgoztam ki az ősz tön kutatásra. Az áruló fényképalbum — Kiküszöböltem a családíakuiatást és ehelyett sokkal egyszerűbb módon ku­tattam ;i liozzáím kerülők rejtett os/lö iiieit. Különlxö/ö ösztön fa klórokat H-pvi síelő, Ixítieg eniH-n-k fényképeit teszem a megvizsgálandó ember elé és abból a tényből, hogy ő melyik fényképet ta ál­ja ivHkon.sze.11 ve.snx-k és melyiket ellenszen vésnék, pontosan megismerem a hajin mait, rejlett ösztöneit. — Négy ven nyolc fényképet mutatok meg hatos csoportokban, a legküüinbö zöbb ös/.iöTvIipusok „ideális“ megszelné ly esi tői azok, akik a fényképeken szere­pelnék. Természetesen ezeknek az ösztö­neit pontosan ismerem és abból a sor­rendből, ahogyan ö kiválogatja a többé kevésbé rokonszenves és többé kevésbé ellenszenves embereket ábrázoló fényké pékét, csaihaitaltlanul megmondom, hogy milyen ösztönök lakoznak benne. — Azért mondóim, hogy csalhatatlanul, mert sokszáz kísérletet ezzel a módsze­remmel eleinte olyanokon végeztem, aki­ket amúgy is ismertem, miután láttam a családfájukat. Az én kíséreteim, ame­lyeknek egyetlen célja, hogy gyors és pontos diagnózist lehessen felállítani a lelkibe;!eg emberekről., mindenekelőtt ter­mészetesen a beteg emberekre vonatkoz­tak. De természetes, hogy 'az úgynevezett normális embereknél ugyanezzel a mod szerrel ugyanilyen eredményeket lehel el érni. Négyféle ember Szondy főorvos négy nagy ösztöncso­portba osztja az embereket Szerinte az egyéniségre, életmódra és -i7 egész em- í bérré döntően jellegzetes ösztönök szerint j négyféle ember létezik A négy típusnak j egymástól való különbözősége abban ál!, j hogy mindegyik típus más és más ösz- I tönt nyom el magában a !ogeróscbt>en i Egyik föösztön n szexuális ösztön, en- , nek 017. elnyomása,, vagy szabadon való ! kiélése szerint osztja be az egyes csoport I ha az embereket dr. Szorwlv. A másik csoportra az indulati és hangulati ösztö­nök kiélésének fokozata jellemző. Ha egv embert túlnyomórészt indulati és hangu­lati elemek határoznak meg, a második öszüincsoportba tartozik — A harmadik — fejtegeti Szondy dr. — rendkívül lényeges öszlönmegnyilvá- nulási mód, hogy valaki hogyan reagál a külvilág eseményeire: hirtelen mozdu­lattal bezárkózik-e, vagy éppen ellenke­zőleg, kinyílik az énje? Ezt énfaktornak nevezem. — A negyedik szempont rendkívül ér­dekesen működő ösztön alapján csopor­tosítja aiz embereket, aszerint, hogy mi­lyen fokig tud egy ember a külvilágra tó maszkod n i. Vanniak emberek, akik naígyszerüen felhasználják a külvilágot saját megerősítésünkre, viszont van­nak olyanok, akik nem képesek erre, utóbbi csoportba tartoznak az úgy neve­zi! depressziós betegek. — Még egyszer összefoglalva tehát módszereimet: én négy főösztön kivizs­gálására fektetem a fősulyL: sexuális, in­dultaid, énkitárási és élet elfogadó, vagy el nem fogadó ösztönökre Ki kinek jó orvosa? — Elméletem, amellyel négy ösztön- ! csoportba osztom az embereket, egyelő- ! re csak szűk körben ismeretes és' a nagy­közönség szempontjából egyelőre nem je­lentős. Rövidesen azonban ugv gondo­lom, elérkezik Qtz idő, amikor ki lehet majd mutatni, hogy például orvos lelki- betegre csak akisor lehet jó hatással, íia a beteggel azonos ösztöncso port hoz tar­tozik. Néhány évtizeddel ezelőtt aiz ak­kori szakemberek nevettek volna azon. ha valaki azt mondja nekik, hogy nem minden ember vérét lehet egy beteg tes­tébe átömlesziteni, hanem csak a megfe lelő vércsoporthoz tartozó vérét. Ma már kétségtelen tény, hogy a vérátömleszté­seknél előfordult régebbi bajokat az okozta, hogy más vércsoportba tartozott a vérét adó és máshoz a vért kapó. — Egyelőre még nincsenek olyan mű­szereink, amelyekkel ki tudnánk mutat­ni, hogy biológiai változást okoz az egyik emberben aiz azonos ősz tón csoport­hoz tartozó másik ember jelenléte. En azonban állatom, hogy ez megvan De magától értetődik, hogy ez a biológiai változás csak az emlitetit esetekben jöhet létre. Ilyen biológiai változásnak ered­ménye az ai kapcsolat, amely például pá­ciens és orvosa között fennáll. Rövidesen elérkezünk a lélekátömlesztés korszaká­hoz .R L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom