Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)
1938-10-28 / 246. szám
i y j u i> a i o u c r - ö. t L ^ L. Béke mindenkinek- irta Lawrence ezredes utolsó levelében [\ seto ío\ Háromperces interjú a napon Sir Ronald Storrs-szal, Cyprus és Jeruzsálem volt királyi helytartójával, aki nagysikerű előadást tartott Kolozsváron jóbarátjáról, Lawrence ezredesről *z02m'vwpv«*«'* KOLOZSVÁR, október 27. Harminc percet vártam azért, hogy három percig beszélgessek Sir Ronald Storrs- S2ja', Cyprus és Jeruzsálem volt királyi ; helytartójával, aki bizalmas jóbardtja volt Lawrence ezredesnek, Arábia titokzatos emberének, aki ma már — pedig csak pár ■ éve halott — olyan legendás, meseszer ü 1 alakja Anglia történetének, mint egy középkori hős. Diszcbéd az angol vendég tiszteletére Sir Ronald a Colegiul Academic-ban lakik s az egyetem vendége. Tegnap ebédet adtak a tiszteletére. A Cogakmceanu- utcában, az akadémia épülete előtt az aranygombos portás azt mondja, hogy az ebéd pontban egy órakor lesz. De azt is' kijelenti fejcsóválva: — Nem hiszem, hogy beszélni lehessen az angol vendéggel. Nagyon nagy ur az kérem. Mindenfelé kormányzott már a világom De kedvesen megígéri, hogy szó«l az igazgató urnák s bejelent:. Pontban egy órakor érkezni kezdenek a diszcbéd vendégei. Megismerem Hanzu 5 királyi helytartó magas, elegáns alakját. Majd egy autón Hatieganu Gyula egyetemi tanár érkezik. Mikor kiszáll, megismer. — Lesben áll? — kérdezi mosolyogva. Igaza van a tanár urnák, lesben áillok. De a zsákmány csak nem érkezik. M.mica auiólármára azt hiszem: itt van. De csak egy teherautó, meg egy piros öntözőkocsi fordul be a kis mellékutcába, mig végre fekete csukott autón bekanyarodik Sir Ronald, Grimm professzor, az egyetem angol tanárának társaságában, akivel délelőtt megtekintette a várost. Grimm professzor leszáll, kisegíti az érdekes vendéget. Szerencsére ismerem a professzor urat, ő is engem, tehát hozzá- lépek és elkezdem: — Kérem tanár ur, nem akarom Sir Rónáidat zavarni . . . (Mindig azzal kezdjük a mondatot, hogy nem akarunk senkit se zavarni és végül mégis mindenki: zavarunk.) — De csak azt tessék megmondani, mikor kaphatnék egy ötperces interjút? Szemtől-szemben a kormányzóval Sir Rónáidnak bemutatkozom. Magas, vállas, idősebb ur, remekül konzervált, kisportort férfi. Sötét felöltőt és kalapot hord, vastagüvegü szemüvege van, vörösszőke bajusza, kedves, nyilt arca. Világoskék inget és kötött kék nyakkendőt hord, kézfogása erőteljes, egész lénye derűs és nyugodt. — Melyik lapnak a munkatársa? — kérdezi. — Az Ellenzéknek. — A legrégibb magyar napilapnak — protczsál a kedves Grimm tanár ur. — Magyar lap? — kérdezi és szemeben a vastag üvegek mögött felcsillan az érdeklődés. Gyors tanácskozás indul meg arról, hogy mikor beszélhetnék , Sir Rónáiddal. — Előadás előtt nem jó — mondja — az ebéd sokáig elhúzódik és különben is meglehetős gyenge, hamar fáradó a hangom. Előadás után pedig késő van. Tudja mit — mondja hirtelen elhatározással — menjünk oda a napra, három percig szívesen rendelkezésére állok. Háromperces inrferfu A napra megyünk, megnézem a karkötőórámat, nehogy feltartsam, meg aztán előkel# vendégcic igazán nem illik megvárakoztatni. Sir Ronald teszi fel az első kerdésr. — Mit akar tudni? Hát — annyi mindent akarok tudni, hogy ezt igy -5 perc alatt, éhesen úgysem lehet. — Milyen ember volt Lawrence ezredes? — kérdezem. — Jöjjön el az előadásomra és mindent megtud róla -— feleli mosolyogva — sőt adok magának egy példányt a könyvemből is, amelynek két fejezete kizárólag Lawrence ezredesről szól. Már búcsúzunk is a délutáni előadásig. A 3 perces interjú véget ért. Az előadás Délután hat órakor zsúfolt terem várja Sir Ronald Storrs előadásának megkezdését. Az előadóasztalon hatalmas térkép Arábiáról, Sir Ronald asztalán Lawrence színes képe és két könyv. Negyedóra múlva megjelenik a pódiumon Sir Ronald és Grimm professzor, aki néhány kedves, meleg szóval üdvözli az előadót. Sir Ronald Storrs megköszöni a meleg fogadtatást és elmondja, hogy nagy öröm számára a mi városunkban előadni, ahova régóta készük Tegnap — mondja — félórás audiencián volt Őfelsége Károly királynál s Őfelségének is megmondta, hogy komoly panasza van ellenünk — az, hogy Romániából nagyon kevesen utaznak Londonba. Ezután elnézést kér, hogy a hangja gyönge és italán a hátsó sorokban nem 'fogják jól hallani. Majd kezében egy 1e- ,velet tartva elmondja, hogy ezt a levelet egy kolozsvári zsidó férfi irta neki, aki ■arra kéri, hogy beszéljen a palesztinai ■helyzetről. Nagyon sajnálom — mondja — de egy előadás keretében csak egy kérdéssel foglalkozhatom. Ellenben a megtisztelő levél írója hosszas (tanulmányomat olvashatja Palesztináról és a zsidó kérdésről Orientations cimii könyvemben. Ezután a térképre mutat, kijelenti, hogy saját müve, de mivel nem a leg- bri’diánsabb térképrajzoló, nem tudja megértik-e? Ö, mikor a térképet megrajzolta, mindenesetre azt hitte, hogyha ő érti, mindenkinek meg kell értenie. — Mindezt rengeteg kedvességgel és humorral mondja. Általában pompás humora van, végig leköti a hallgatóságot, nagyszerű, ízes, szellemes mondásaival. Ki volt Lawrence ezredes? — Előadásom Lawrence ezredesről szól — kezdi tulajdonképeni tárgyát — arról a titokzatos és regényes férfiről, akinek jóbarátja voltam és akit az emberek valami Rudolph Valentino-szerü sivatagon lovagoló figurának képzelnek. Ez az elképzelés messze áll az igazságtól. Azt akarom előadásom három részében elmondani, hogy miért jött Lawrence Arábiába, mit tett Arábiában és ami a legérdekesebb, milyen ember volt Arábia koronázatlan királya? — 1914-ben — folytatja —, amikor hallgatóságom nagyrésze még a világon sem volt, volt egy háború, (Nevetés.) fin akkor Kairóban cltem, diplomáciai szolgálatot teljesítettem, mint Orientall Secretary. Érdekes látogatót kaptam egy napon: Mekka kormányzójának fiát, aki diszkréten megkérdezte tőlem, hogy török támadás esetén vájjon adna-e Anglia fegyvert az araboknak? Azt válaszoltam, hogy Anglia nem ad fegyvert. Ezután hosszabb beszélgetésem volt Lord Kitche- nerrel. Tudtuk, hogy ha sikeres támadás érne, valósággal az angol birodalom nyakát vágnák el vele, mert elvágnák tőlünk az Indiába és Ausztráliába vezető utat. Ami a legrosszabb, tudtuk, hogy a VörösMilyen >o!tf a legendás Lawrence ezredes? Mikor az előadó LawremicerőJ, a barátiról1, az emberről beszél, meleg 'lesz a hangja s látszik rajta', hogy mélységesem szerelte és csodálta azt a nagyszerű embert, akiiről, sokan azt mondják, hogy ma is él és biztosan harcol valahol valljáki ellenig vagy beduinnak öltözve szágfuld a sivatagban, álifndez ksitá- iáláis. Sir Ronald hiteles adatok tükrében mutatja be ezt modern regényhőst, ezt a csodálatos kalandos férfit, akinek utolsó olvasmánya, egy 'Antológiái ott fekszik a kolozsvári Akadémia előadóasztalán. Ezt olvasta Lawrence halálai előtt s ezt hordozzál Sir Ronald drága ereklyeként a barát igaz hűségével. Kezébe veszi bj könyvet, 'amelyet jóbarátja utoljára) forgatott azat 01 finom mü- vészkézzel, amellyel ügyi tudott harcolni Angliáért1. Lawrence ezredes Oxfordiban járt iskolába és egyetemre — meséli Sir RoneOd — Oxfordban, Anglia Kolozsvárában. Mint ösztöndíja®! kiküldték az Eufnates melletti régészeti kutatásokhoz. Ezután szeretett volna bekerülni az angol hadseregbe, de nem vették 1fel, mert kistermetű volt. Ekkor Egyiptomba utazóit, ahol beosztották az egyik egyiptomi lovasezredhez. Az alakja különben erőteljes volt, férfias, az arca hosszúkást, hajai villágoisisizőke, az onna egyenes1, végtelem jóságos kék szemei voltak, -merész metszésű szája. Volt egy csodálatos tulajdonságai: ha kölcsönvett tőlem egy könyvet, angol szokás elleniére, mindig pontosan, 'visszaadta, sőt könyvszekrényembe ugyanarra a helyre tette vissza., ahonnan elvette. Imádta m komoly, nehéz muzsikát, Bach. Beethoven, Brahms és Wagner voltak a kedvencei. Eilig Lehunyt szemmel élvezte a zeniét, általában da\onV 11 tenger északi részén fekvő sivatagon nem. harcolhatunk sikeresen, oct nem ér semmit a lovasság s a gyalogos katona. Sürgönyt küldtem Mekkába és. érdeklődtem tevék iránt, az egyetlen lehetséges szállítóeszköz iránt, amely öt napig járja a sivatagot étlen-szomjan. Az arabok 300 ezer tevét ajánlottak fel török támadás esetére, de óriási ellenszolgáltatásokat' kértek ezért. A mekkaj Ottoman kormány lehetetlen követelésekkel, állt elő. Minderről beszámoltam V. György királynak is. — Ekkor jötití Lawrence ezredes Arábiába. Most elmondja az előadó Lawrence ezredes óriási szolgálatait, amelyeket hazájának tett. Tökéletesen megnyerte az arabok bizalmát, köztük élt, tökéletesen ismerte őket. Lawrence életének arábiai tetteit ismeri az újságolvasó közönség. 1918-ban a világháború végét nem kis részben befolyásolta a „fiölcsesség hét pillére“ szerzőjének hadi tettek Ezek helyett az óriási jelentőségű és merész sakkhuzások helyett — Sir Ronald előadásának harmadik és legérdekesebb részéről számolok be részletesen. szállt. Ez a. hölgy hosszas dicsők vase után Lawroit'Cehoz fordult és bűbájos mosollyal 'megkérdezte: „Mimdjn ezredes, magát talán nem érdekli, amit mondokMire Lawrece: ,, Igaza uu\n asszon gom. Egyáltalán nem érdekel.“ — Lawrence — folytatja! az előadó — kü- lö.nös, clienteles' természet volt. Egyrészt szinte félénk, szégyenlős társaságban', más- résizji a legiklárleilhetetlcfiiobb kritikus. M ndem- eselire az ui férfi volt, akinek nem volt estélyi- ruhája és> tóz uniformisán is xreajefenem mindig hiányzott egy gomb, de mindenesetre vaGiami mindig hiányzott rákit. Talán hihetetlenül hangzik, de nem keresett többet, mint száz fontot eí/y évben. Mosiji egészen meghallott lesz Sir Ronald beingja: — Nem igaz tóz 0 legendái — mondja — hogy Lawrence él % harcol valahol. Élete egyetlen szenvedélyének, a sebességnek lett áldozata Bár elme még: Ősi ívelem lehelne, akit legjobb barátjának mondott. Megtelte azt, hogy háromszáz kilométert lovagolt, hogy tőlem búcsút vehessen.. És utolsó leirt szavai is hozzám szóltak. Az angol jubileumi évl>en ‘végzetes szerencséllenség érte. Motor- biciklin két embert ki akart kerülni, felborult és busz métert z.ulmnt. Koponyaalap! törést szenvedett. Láttam holtan is. fagyon súlyosnak, fenségesnek, nyugodtunk és nemesnek látszod1. legutóbb az ei hír bukkant fel róla:, hogy az olasz—abesszin háborúban az nibessztinek mellett harcolt. Mikor a lányom legutóbb Németországban járt, barátai ki jelentetitek, hogy Lawrence csak kitalált alaík és soha nem is létezett. Mindez hazug-, ság. Lawrence élt, harcolt és meghalt. Itt van, űj kezemben: legutolsó levele, amely igy kezdődik: „Tudod, sok mindent teszek, sok mindent tettem és sole mindent fogok tenni. De vágyom a békére.“ És igy végződ k: Az egyetlen értelem és cél: béke mindenkinek.1* ,.Peace Io every-body“ . . . Lawrence utolsó levelét kívülről mondja el Sir Ronald, fátyolos szemmel, látszik,; hogy sokszor átolvasta: és niim.es szüksége,; hogy szemével, kövesse a nagy hős. a legen-; dús férfi, „Arábia koronásat’iaű királya“• szavait. Mairton L!"h. csodálatos keveréke volt a kalandos férfiasságnak, a művészet szerető intellektusnak. Kevesen tudják róla, hogg fiz mechanikai találmánya volt. Angliában a molorbioiklii- ket ima is az ő elgondolása szerint készítik. Nagy titka tóz .volt, hogy mindent jobbam tudott, minit >2iz atrabok. Azt mondta: Hat imponálni akarok az araboknak, tudnom kell nyolc órát lovagokul egy folytában, hai egy arab halt órát lovagol és. tudnom kell mezítláb 10 óráiig a: forró homokon járni, ha ugyanakkor egíy beduin öt óráig képe® erre. Arabok között élve, olyan tökéletesen megtanulta a nyelvet, hogy senkii nem vette volna' észre, hogy nem született arab. 1918-ban Jeruzsálem kormányzója voltam — folytatja Sir Romold — mikor bejött a szolgám és azt mondta: „Exceltenciás uEtáit egy ‘beduin keresi.“ Legnagyobb meglepet! remire ez a „beduin“ Lawrence volt. aki elvitte egy Vergilius. ég egy Ortö-kőtetemet. Rengeteg időt töltő Murik lakásom egyetlen díványán ülve és kedvenc költőjét, Shelley 1 o'vtós'to. Mindig olyan csodálatos érziésem volt vele szemben,. Néha eltűnt mellőlem 01 díványról és Lidié— rülib, hogy mimes al házamban, sőt nines Je- ruzisiáleitiben. Sohasem felejtem el, mikor ,megjavít óllá házam összes, vadul füstölő Aladd n-lámpáit. Sokam mondják, hogy Law. ren,ce nem szerette a nőket, sőt egyáltalán nem érdekelték őt. Ez nem igaz teljesen, ö csak azokat a nőket szcrctie. akik aki in életet élnek, természetesek és tudnak dolgozni. Emltíks'zem. egyszer d:nyt adtam a kairói Continental-hotel ben. Társaságunkban- volt e.gy sznob hölgy, oki az a'típus volt, -aki mindig azzal dicsek®Tk, hogy hercegnőket keresztnevükön és bárónőket becenevükön ElifelfeH — Molan telvéng viseleséri KOLOZSVÁR, október 27. Fairkas József szilágymegyei Szaraiszló községibeid iparos rész t vett a Budapesten tair- I 1ott katolikus világkongresszuson. Hazatértekor a magyar főváros nevét viselő kongresszusi emléké rmot hozott magával. Far- keis gyanútlanul itthon tovább viselte a jelvényt, amivel felhívta a hatóságok figyelmét. Eljárást imditottiaik ellene és ügyét tegnap tárgyalta) a VI. hadtest katonai törvényszéke.. Barbu őrnagy, katonai ügyiéisz szigorú — 1 hónptól 2 évig terjedhető — büntetést kért a szerinte kihívásból viselt jelvény tulajdonosa ellen. . A védelmet elliáltó Maier Tlfcusi ügyvéd ez-' zel szemben azt vitatta, hogy a jelvény teljesem egyházi jellegű, semmi politikai színezete sincsen és a „Budapest 1938“ .jelzés, csupán n kongresszus, Időpontjára vonatkozik, mely alkalomszerűen bármelyik országban). akar Bucurestiben is megtart,ható. A katonád törvényszék — a védelem érvei nla-pján —- jogtalan jel vény viselés miatt mindössze 500 lej pénzbüntetésre Ítélte el Farkas Józsefét. A dési reiormáíasoh nagy napsai KOLOZSVÁR, október 27. Az egyházkerületi Nőszövetség a dési egy házmegyei és egyház községi Nöszövetségek- kel karöltve, október 22—2-í. napjain lelki- ggakorlaiokat rendezett Dósén. A lelkigyakorlatokon megjelenti kerületi Nőszővetség vezetősége Vásárhelyi János püspök, Vásár- helyi Jánosáé clnöknö, Tavaszi} Sándor püs]pökhelyettesscI az élén. .4 református hitélet és szeretet munka nagy kérdését felölelő előadások igen nagyjelentőségűvé tét lék 0 dési. egyházi találkozót, melyet legközelebbi számunkban részletesen ismertetünk. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől 1 lej* választékosabb kivitelig legoLsooDaci az Ellenzék köny vosztálvaban, -Hu* Tinta Unirii.
