Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)
1938-10-23 / 242. szám
10 / U .7 H ok tó b e r 2 I El.LBN'Z'ßK TmijatTiTM rtv. BIZALMAS Irta; S/i P ERNŐ. A fodrászscgéd, mikor a bajuszt borotválja, megfogja hozzá az orrát .v vendég* nők A/ótt ís akii sose látott, megfogja annak a logismeretlcmbb urnák is a/ orrát. azt se kérdi: szabad? A jóisten tutija hány ezerszer fogták meg mar az on tisztelt orromat fodrászok és legényeik, mióta a szórt a képemről lchuzatom. Ma tie ben az összes lapok kézbe voltak, mikor beültem a iodraszfautcuilbe, muszáj \ olt a tükörbe merednem míg a segéd az. .ibrázatomon dolgozott. 1 Iát így akadtam lel a mai napon rajta, tán világéletemben első ízben, hogy a fodrász iparos megfogja az orromat. A balkeze hüvelyk- meg mutatóul).! közé kapja az orrom hegyét, mikor \ bajus/borotválás következik. Megkapja az orrom, lelrántja kicsit és meg is szorítja, hogy ki ne csuszon az ujja közük mig tartani kell az. orromat néki, hogy ezáltal felfeszüljön az a felső ai-ik- lebeny, szilárdabb felületet nyupson, alaposabban végczJicssc rajta a borotva a feladatát. Szóval a magam érdekében való, hogy a segéd az orromat megfogja. Mellékesen arra is szolgál ez. a gestio, hogy a fodrászsegéd kissé támaszkodhassan a ba- juszborotválás alatt; meg van akkor hajolva s avval, hogy az orromat szorítja, a kényes ba jus/borotválás alatt (vagyis felett) megvan a két karjának a szimmetriája s e réven a borotvás keze biztosabban mozog. De hisz az ő kedvező testtartása, az ő sima munkája is csak az én legszentebb érdekem. Mondom, nincs okosabb dolgom, a tükröt nézem és afölött a jelenség fölött eszmélkedem, hogy a segéd megfogja az orromat. Ni, micsoda lehetetlenség! ez a gyerkőc (nincs több húsz évesnél Pista, aki borotválni szokott), ez a gyerkőc az orromba ragadt. Tiszta bohóc vagyok. Nem? csak el kell gondolni, merő nevetség, hogy valakinek megfogják az orrát. Minden félmüveitek ismerik a bergsoni fölfedezést: az a nevetséges, ami nem helyén való. A férfi fején a női kalap. Meg az cn orrom egy másik személy kezében. Nem szoktuk az egymás orrát megfogni. A fodrászüzlet kivétie), igenis megfogják az ember orrát. Nincs benne semmi. De például, ha valakinek eszébe jutna, hogy lefotografál amint a bajuszom borotválják és fogják az orromat, megengedném? Hii, dehogy engedném. Meg ha a kis gimnázistailány, aki oly elfogódot- tan nézi a homlokom, mikor a könvvna- pon autogramot firkantok néki, ha az látná, hogy ennek a csuda tisztek írónak az orrát valaki felfele huzza, mi? Próbálná ez a Pista fiú megfogni a nagyságos ur orrát, mikor nem borotvál, mikor civilbe van, mondjuk szembejön a járdán és se szó, se beszéd elébem toppan, megkapja az orromat. El se lehet képzelni. Ki nem olvasta a Duhamel-féle regényt, a Confession de minuit-t? Annak a hőse, vagyis a betege, kis utolsó városházi tisztviselő, aktát visz be a tanácsnok úrhoz. Míg az az aktába butul ott befele a fejivei, a tisztviselő a háta mögött áll, várakozik. Elkezdi nézni a tanácsnok urnák a fülét. Rámereszti a szemét arra a jónagy hízott vörós fülre. Az olyan ostoba valami, oly állatias, olyan szörnyűség. Oljían értelmetlen, olyan hihetetlen dolog az a fül ott közel, oly vadító csoda az! Egyszer csak gondol valamit abban a holt csendben a kistisztviselő, nem tudja mit gondol, csak afelől a vaskos vörös jelenség felől muszáj neki bizonyosságot szerezni. Odanyul, megfogja a tanácsnok urnák a> fülét. Mi a vége, a szerencsétlent be kell vinni a bolondokházába. Istenem, esett valami megbecstelenítő a tanácsnok uron? Semmi, csak a fülét mégse szabad megfogni néki. A kezét megfoghatja, akinek odaadja erre a célra a kezét, összetalálkozás, elbucsuzás percében, vagy valami ünnepies á'akalommal, ha a jóemberei szerencsekivánatak fogadja. A vállát is megveregetheti valaki, az öreg trotty nagybácsija, vagy a polgármester ur, meg a volt iskola- vagy ezredtársa az olyan, aki egyivásu vele; a vállára verhet az a jóismerős is, aki jelentékenyen idősebb, vagy előkelőbb, vagy vagyonosabb őnála. A haját vagy a képit ki cirógathatja meg? körülbelül csak a kedves szüleje ha még él. A felesége vagy a babája is, természetes. A kedvenc nőnek minden meg van engedve. Az az állát is megcsípheti, jaajh te édes cukor. Ellenben úgy nézem az édesanyja már nem csípi meg az állát egy ötvenöt esztendős vastag elemberteleneRÖVIDZÁRLAT Irta: FÓTHY JÁNOS Kedves Ma rá lom! Ne csodálkozzék, a mik mir ezt ,i level unó!' megkapja. ,,Az. uto'.iso szó jogán" irom ezt Magának, nines ebben semmi csodálatos. Egyébként pétiig ráér majd csodáik.i/m, a végén. Ma déliben kimondták a válásunkat, az én hibáimból,, hüllen oliisigyá- óimén.. Ep ngv kiunondluiIllák volna azonban „engesztel holirllen gyiilölség" oá inén, legalább is a Maiga részéről, aki a lárgya'ás egész ideje ain't! le nőm vette rólam a szemét, de ezekben a szemekben annyi süléi gyűlölet i/./.otit, hogy — mint mondani szokták — . boltiam kebelt volna ottmarad nőm, ba pilnutásiolk ölni tudnának. Aztán, mondom, kimondták a válásunkat, Maga jéghidegen biccentett felém és kiesül] sápadtam és diadalmasan eltávozott, jobbra, ón — nem tudom, sápadt vol hun-e Szilviién, de diadalmas nem voltam, tv. bizonyos —, meg bólintó ti ami a fejemet1 Mafga felé é.s eltávoztam, balra. ,..Jobbra ön, balra én", mint u régi operettben éneklik Bocsánat, nem akarok frivol lenni. 5 vagy ennek látszani. Ez a levelem, amiéivel, mint mondtam, „az utolsó szó jo gán" irok Magánrak, a kgha.lálosabban komoly levelek egyike, amelyet asszony valaha férfinek irt Hm írói tehetségem volna, regényt Írnék belőle, minden asz- szony és minden férfi okulására. így azonban csak Maiga olvassa és csak Maga látja eseheg hatsznát, ha netán még egyszer hajlandó lesz arra, hogy az életét odaikösse egy asszony életéhez, helyesebben: Ita egy asszony életét megint oda köt i a Magáéhoz Kérem, hallgasson meg most az egyszer türelemmel és ne sziszsenjen fel gúnyosan. almikor kijelentem, hogy házasságunkat mégsem az én hibámból bontották lel, bármit mondott is ki a bíróság. Ila igaz, hogy a „házasságok az égben kötitefinek“, van úgy is, hogv az ég- I ben bon tatnak fel. A Legfőbb Biró, aki a szivekbe lát. előbb felbontottál a mi kötelékeinket a Maga hibájából, mint a földi bitrósájg az én hibámból. Az., hogy Maiga féltékeny volt rám, eleinte még jól is esetit. Olyna volt a félté- kenysége^ mint valami keserű pirula, amelynek magva csupa édesség. Olyan vo.it a féltékenysége, mint valami félszeg szerelmi vallomás. Revallom, nemcsak azért esett oly jól, mert a szerelmét érezI tem benne, hanem a hiúságomnak is hi zelgeLt. Ezt talán megboesájtja, hiszen asszony vagyok. Talán nem is történt \ ojnn semmi baj, ha abból a természe- Jies féltékenységből, amely nélkül nincs igazi férfiszerelem, nem válik idővel oilyan bántó, sértő, megalázó bizalmat- tánság, amelynek dobb-utóbb alá kellett ásnia egész szerelmemet, minden érzésemet. Próbáltam védekezni ellene, megérteni, mosolyogni rajta. Mindig, vaigy legalább is majdnem mindig tudtam, amikor liz- husz 'lépés távolságban követi, utjainiait és látja, annyira igyekeztem még ezt a megalázó detektivesdit is türelmesen elviselni, néha azt próbáltam cLhitetnii magammal; hűséges testőröm az, aki lopva köI vöfc és nincs más célja, mint engem védelmezni, Isten tudja micsoda veszedelmektől. Sokat szenvedtem ettől a bizalma Hanságtól, ezt Maga nem tudja, vagy nem hiiszi. Sokat sírtam magányosan, ezt Magia nem látta, vagy nem akarta észre ven- \ m. Es mégis: úgy éreztem, elmúlik ^gy- I szer, Maga észretér, megismer engem, | minden jórafordul. Mondjam azt. hogy < szereltem Maigát? Nem mondom! Ha akkun' nem Ilibe, amíg ez mindkettőnknek fontos leli volna, minek mondjam most, a miikor ugyis késő? Es aunikor már nemcsak házasságunk a. múlté, hanem a szemeiméin is, mert én már nem szeretem Magái, Sándor. Megmondom azt. is, mikor adta meg a. kegyelemdöfést ennek az egyébként is ozrr megaláz la tás sebéből vérző szerelemnek. Akkor, ami kor nem elégedett meg azzal, hogy Murga, legyem a detekti1- vein, hanem igazi miagándetektivet fogadott lel mellém, vagyis röviden: figyel tetett. Ezt én, persze, nem tudhattam, hegyis tudhaltiaim volna? Amig Maga kísérte lopva, lépéseimet1, ebben, akármilyen sértő, megalázó voit, mégis volt valami megható. Ne haragudjék Sándor, való mi oflyam féltő ragasz, kod ás féle, amilyen a kiskutyáé Es mond ob a m már: mindig, vagy legalább is majdnem mindig tudtam, amikor követ. Hát persze, a bérelt magándetektívet nem ismerhettem, róla nem tudhattam, mikor és merre jár utánam é.s igy történi, hogy azok atz adiailók, amelyeket azon a bizonyos napon rólam átadott Magának, az első betűtől az. utolsóig igazak, a detektív kitűnő munkát végzett. Szinte látom most, hogy ragyog fel diada inasain a szeme, szánk* hallom, hogy kiált fel keserű (vagy talán nem is oly keserű?) elégtétellel: ugy-c, tudtam? ' Hát mégis igaz minden, hiába; tagadott őnaigysága előttem is, a bíróság előtt is, holott a deduktiv je öntése ott volt a kezemben, mint 11ujgdöntihetetlen bizonyíték Igen, tagadtam. Akkor is, amikor azon a rettenetes emlékű estén hazajöttem és Maga, kezében a detektív jelentésével, i szinte lecsapott rám, akkor Is, amikor az ! ügyvédje a tárgyaláson mindent rámolvasott. De most nem lagadorn tovább: a delckhv jelentése hajszálpontosan meg fele! a valóságnak. Száról-szóra igaz, hogy én aznap délután 3 órakor eJimen.tem hazulról és a sarkig állandóan vissza-vissza néztem. Szóról-szóra igaz, hogy a sarkon megálltam, mintha várnék valakire. Az is tisztin valóság, hogy egyszerre megái!#; elöltem egy taxi, elegáns férfi lépett ki be lóié, kezét csókolt és én beszálltam, vele a kocsiba. Igaz, hogy a kocsi megállt az Apostoloknál, én az illető férfi kíséretében bementem a sörözőbe és körű.belül félóráig ültünk, izgatottan beszélgetve, az együk fülkében, ahol a férfi szinte könyörögve ostromolt. Tény és való, hogy a taxi ezalatt odakint várakozott, majd, amikor újra beszálltunk: elrobogott velünk a Babér-utcai 5. számú villához a Pasarétre. Bocsánat, majdnem elfelejtetten^ az is megfelel a/ valóságnak, hogy útközben az illető ur bement egy utcai telefonfülkébe, majd megálltunk egy cse- megésboitnál, ahonnan liz perc múlva I két üveg pezsgővel és egy csomag gyű- i mölccseli megrakodva jöttünk ki és szálltunk be a taxiba. A Babér-utca 5-nél kiszálltunk, az illető ur kifizette a taxit és mi bementünk a villába, amelyet én csak este 8 óra után 5 perccel hagytam el, egyedül és rémüLten szaladtam az .aaitób u szá 11 amáshoz. Taka rók os sá gom ra azonban alaposan ráfizettem ezúttal, mert a detektív, ujgy látszik, taxiba üli és megelőzött — mire én hazaértem, ő már átadta magának a nyomozási ada- ; tait. Mondom, mindez szóról-szóra igaz, i Sándor. Amikor aznap délután 3 órakor i elmentem hazulról, vissza-visszanéztem, nem jön-e Maga ki az erkélyre, hogy indent ábrázatu urnák. Az kicsit komikussá tenné azt a férfiút, aki komolyságban es Tekintélyben annyira meggyarapodott. A combjára csapni az ilyen konsziderábiiis korú, hivatali s polgári méltósággal rendelkező úriembernek, az is nagyon-nagyon meggondolandó. Kedélyes együttlét, ado- mazas, bizonyos adag pezsgő a szervezetben és még akkor se liehet fiatalabb a tanácsnok urnái az illető, aki egészséges indulatában a tanácsnok ur combjára csattant a tenyerével. A hátába püfölni, vagy ököllel meglökni a hasát, azt szabad-e valakinek? Jólnevek ember ugye nem püf- fent a legjobb cimbora hátába' se, a hasába se bokszol néki. Gondolom, még a régi-régi olasz meg spanyol komédiákból öröklődik az a bohózati hatás, hogy az alacsonyabbrangu csacsi ember a vele szeretettel nyájaskodó tekintélyes bácsinak, megbokrosodva, a hasába csap örömében. Ha amaz bökné meg a szegény kisember hasát, azon mosolyognánk, de nem ha- hotáznánk. A gazdag, vagy előkelő ember ökle, ha az alárendelt hasba ütközik, nem keltheti azt a meglepetést a néző szemében, amit a pénztelen, rangtalan ember ökle keV, amelyik a pénzes, rangos hasnak ütődik. Ellenben semmi, de semmi nincs abban, ha az a szegény ember, akinek a masszázs a kenyere, nekiesik a milliomosok hasának meg a legmagasabb Üfiiufien koOa ^cqolcsóbban m ENer.* !< könyvosztfályában, Cíuj- Kolozsvár szerezhet be Vidéki megrendeléseket azonnal intézü >. teges.sen. Ezt szokta tunni mind g és vén ta/m, tálán inast is megteszi, hiszen pár napja már feszüli volt közlünk a lián gutát, de Maga tudhatta, egyetlen ilyen kis gyengédség is elég volt mindig, hogy én felengedjek. A sarkon megálltaim, lii nődve, Sárihoz menjek fel előbb, vagy a fogorvoshoz. A taxiból, amely ekkor megállt előttem, Hátán szállt ki. Sári íér- je, a Maga jópajtása Hazulról jött, izgatottan, Sáriit nem találta otthon, mikor hazament ebédelni ai minisztérium ból, a szobalány elmondta, hogy az anyja szívrohamot kapott, mire Sári halá ra rémülten eLrohan/t hazulról. Gábor egészen odavolt, taxiba ült, hogy a felesége után rohanjon atz öregasszonyhoz, a sarkon meglátotll engem, nagyon boldog volt, hogy tállá lkoz tünk és megkért, menjek vele, Sárit csak én tudom megnyugtatni. Útközben megéhezett Gábor, olt hon nem volt kedve egyedül asztalhoz ülni, bementem vele az Apostolokhoz, ahol idegesen panaszkodott, hogy Sárit, amilyen lulzolt, most megint napok g nem lehet majd elcsalni az anyja betegágyától, vallósá ggaJ könyörgő ti, próbáljak hat ni rá. Amikor Gábor megebédelt, elindultunk az öregasszony villájához, Babér- utcai 5, de útközben Gábornak eszébe ju- 'botit, hogy telefonál Sárinak, nincs-e valamin; szükség a háznál. Sári pezsgőt kért, az öregasszonynak orvos irta elő, hogy ilyen esetekben egy-két pohár pezsgőt) Jgyek, Gábor azx>nban friss gyümölcsöt ős vett. A Babér-utca ö n61 megáll tunk, felmentünk a villába, de miután estig hiába próbáltam Sárit rábeszélni, jöjjön haza velem és Gáborral, én eljöttem. Gábor ottmaradt, mert Sári megígérte, hogy liz óra tájban, ha az orvos addig újra megnyugtatja, hazamegy Gáborral. Én, miután tudtam, hogy Maga megint idegeskedni fog miattam, lóhalálában rohantam az autóbuszhoz és egész ulon azon törtem a fejemet, hogyan tegyem jóvá, hogy egész délután elmaradtam hatzulröl. Annyi gyöngéd gondolatom volt, annyira éreztem, hogy Maga nyugtalan miattam, de mindenre számítottam volnai, csak arra az elviselhetetlen megaláztatásra nem, hogy Maga minden kérdés, mindén meghalLgatás nélkül, az arcomba vágja egy magándetektív nyomozási aidaibait. Ez volt az a csepp, amelytől tulcsor- du n pohár. Konok dac kéményedéit meg bennem é.s azt mond'tám: egy szó sem igaz az egészből! En, Sándor, sohasem hazudtam Magának. Csak akkor az egyszer, de akkor is azért, mert nekem voLt igazam. Maiga férfi, tehát sohasem fogja megérteni, hogy ■ gy asszony szivében,, ha ez az asszony tiszta, egyetlen ilyen pillanatban kiéghet a legnagyobb szerelem is, mint amikor a túlterhelt vil- íamoisvezelékben kiég a biztosi lék. Ez a biztosíték, Sándor, minden házasságban a bizalom, de az ilyen rövidzárlatot többé nem teheti jóvá semmiféle próbálkozás. Még csak annyit, hogy ha akarja, azt is ellenőrizheti lépésről-lépésre, amit itt' elmondtam, de nem mentségemre, csak azért, hogy végre lássa és belássa: mégsem az én hibámból kellett a mi házasságunknak felbomlania. És hogy — mint mondíiaim — okuljon belőle. Egyébként szívélyes barátsággal gondolok Magára és mondok Istenhozzádot. Anna. ■—8BHWEMM——t-l'».' IMIN méltóságok is mennyire lealacsonyodnak ni, ott nyúlnak el meztelen, háton fekve, leesett karokkal, az a szegény ember pedig öklözi, fúrja, fúrja, ahogy csak bírja az elnöknek meg a grófnak, meg a bíboros püspöknek a haját. Ez nem komikum, ugyebár. Az se komikum, hogy az orro= mat Pista megemeli s megszorítja. Semmit se vesztek evvel a komolyságomból, a becsületemből, a kis mé tóságomból. De én ezért a lelkem ősemberi mélyén berzenkedem, nem tagadom, Micsoda szemtelenség, hogy ez a Pista megfogta az orromat. Megállj taknyos, egyszer én Is megfogom az orrod, hogy kvittek k gyünk.
