Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)
1938-10-15 / 235. szám
Bejárónét keresek... Feljegyzések a háztartási gondokról, amelyek mindenütt újra és újra ismétlődnek KOLOZSVÁR, oki ober H. Kezdetiben bejárt bodnár né. Tízkor kettett volna eljönnie s elvégeznie n bázi teendőké^ hölgy l'élégykor cl mehessen a vendéglőbe az ebédért. Ehelyelt első nap eljött tizenegykor, másnap déli harangszó idején, harmadnap pont félegykor. Persze, már nem volt ideje semmit sem csinálni, mert hozni kellett az ebédet. Bodnárné különben remek asszony volt: palyolatKsztia, rendes s amint <> mondta: amit én megcsinálok, az meg van csinálva. Hát meg is csinálta Bod- nárné, szépen, rendesen, senkiek semmi k: fogása nem tehetett ellene. Csak egy kicsit lassú volt. Órahosszat vasalt egy kombinát. Más hibája nem is volt, csakhogy egyszerűen nem vette tudomásul, hogy órák is vannak a világon. Bodnárné részére nem volt idő: reggel, délelőtt, dél, délután összefolyt a számára, mindegy volt, hogy délelőtti 10 óra van. vagy este 7. Az ebédet vagy egy órakor hozta, vagy félnégykor. Ugylátszik a filozófia 'hive volt: nincs mult és jövő, csak öro- ,kös jelen van. Nem értéllé, hogy vannak emberek, akik egiyig dolgoznak és azután enni akarnak. Azt mondta: neki a? ura kilencszázhuszban meghalt, neki minden 'mindegy, a fiának, a kis Gyúrnak as mindegy. Gyuri áldott jó, ha enni ad neki, eszik, egész nap az utcán van. nem sok vizet zavar. Ő nem érti az emberek mit vackolódnak, háti nem mindegy, mikor eszik meg azt ai kis ebédjüket, de oda vannak vele! Neki, Bodnárnénak, meg Gyurinak minegy. Ök rendes népek. Bodnárné szekánsnak hívott mindenkit, aki szelíden arrai kérte, hogy legyen pontosabb. Szekánsnak, meg szőrszálhasogatónak. S közben ügyesen elkésett minden nap a napi takarításról s bejáróné helyett koszthordöne lett. Közben folyton ígérte, hogy másnap kipótolja* ma igazán nem jöhetett hamarább, mert1 Gyurika beteg voltt, vagy mert a másik bejáróhelyéin mosni kellett, vagy mert az utcán elcsúszott, leesett és most alig hir lépni a kibicsaklott lábával. Bodnárné- val mindig történt valami szenzáció. Egyszer aztán elküldte maga helyett koszühordani Gyurikát. A Gyurika ka- maszkölyök volt, ltomba, bámész és még lassúbb, mint a mamája. Először csak eljött ai mamájával, odaült, ahova a mamája parancsolta, vajaskenyeret kért, szipogott és a „.Bili, a rettenetes“ cimü f üzetesregényt: bűje®. Később Bodnárné átlátszó és buta ürügyekkel kibújt a koszl- Ihordás alól s Gyurikát küldte maga helyett a kosztoscsészékkoí. Ö pedig üzent, hogy a lába fáj, temetésre hivatalos, vagy csak egyszerűen annyit, hogy ma nem ér rá. Gyurika hoztál a kosztol. Első nap a haséból valami gyanús kis maradékot hagyott, másnap ügyesen koriil- szeletelte a teortaadaigot, de .szemmelláthatólag belenyúlt az előételbe is. Jó fiú volt Gyurika, nem volt válogatós. Bodnárné s Gyurika rémnapjai három hétig tartottak. Szerencsére nem kellett kivárni az egyhónapos, hogy felmondjunk nekik, mert Bodnárné a következő szövegű, gyűrött kis cédulát küldte a kedves kis Gyurikával* miután négy napon át felénk se nézett, azelőtt tiz napig kizárólag csak kasztot hordott: ,,Naccságos asszony, tessék meghocsát- ni, többet nem menyek, nein bírom észt a rémes sííTappát.“ * Bodnárnál kézalatt szereztük, de akármilyen rossz áru volt, sajnos, nem leheteti kicserélni. Hirdetni kellett. Ekkor jött Jujilis. Sovány, fekete a>sz- 'Szony, szomioiru, elnyűtt. A panaszkodás nagymestemője. Áradt* ömlött, záporzott belőle a szó. Elképesztő, hogy mennyit tudott beszélni. Mindig-mindig beszélt, mindegy, akárkinek, ha nem volt senki vele, a kutyának panaszolta el az ő bánatos, keserves^ cudar életét. Meri ezek voltak & Julis kedvenc szavai: a bánatos, a keserves, meg a cudar. ; — Ne tessék gondolni, hogy én mindig ólyen bánatos voltam — mondta —, ez a keserves, cudar élet lelte. Nekem a ládámban 12 rend ruhám volt, ingem, lepedőm, minden 12 rend volt. Tiszta vert csipkével az egész, csudájára jártak. Engem úgy kiiá'llitotitiak a szüleim, m.nt egy grófimét. Még hálólékrim is 12 volt, biza. Hát volt is minek kiállítani. Lnnék a cudar uramnak, hogy sose láttam volna. Kirabolt, kiforgatott a gazember mindenből. But romát is eladta. Az én szép pulituros butromat... Meg mindenemet... Osztán most itthagyott özvegyen, árván, három gyerekkel. Sose gondolt rám. Mindig szívtelen volt, csak ette a báua>- tos életemet,.. Azt hiszem, inkább Julis ette az ura bánatos életét. Az ura képes volt és azért vonult el a másvilágra, hogy ne kelljen többet Julist hallgaitmia. * Kopognak s az előszobaajtó mögött áll egy airanyszőkére festőit, örökondolált, elegáns, festette íren, remekül kikészített nő. Barna tweed-kabátja van, cipője, kalapja, kesztyűje, táskája barna antilop. Gondolom, fel fog lépni a színházban, kis reklámot alkar. Behívom, leültetem. Kiderült, hogy a hirdetésre jött s bejárni akar.-— Az uram elhagyott — mondja —, elment egy másik nővel, a gazember. Azt se tudom, miért, szép vagyok, fiatal, szorgalmas, minden, ami kell Elment, mert szemét és aljas. Nekem kérem, kétszobás, gyönyörű lakásom van, csak nincs miből megéljek. Hát megmutatom i annak a piszoknak, hogy megélek és nem adok el semmit. Ha a fene fenét esz, akkor sem... Veszi elő a zsebkendőjét, megcsap az erős kölniszag. Nem mertük felfogadni az elegáns hölgyet. Nem mertük volna neki azt mondani, hogy hozzon fel egy kosár fát. * I És jö’lt végül a cigányasszony. A mi saját, külön cógányasszonyunk.. aki megható módon szeret minket. Mindenféle j ürüggyel felkeres, mindenáron be akar jutni a lakásba, sőt, azt hiszem, annyira I ragaszkodik hozzánk, hogy ha csak te- j hetné, szívesen elvinne tőlünk egy kis i emléket: konyha edény!, ruhaneműt, mi- ’ egymást. Szeretne mindenáron terep- ? szemlét tartani nálunk. Egyszer azza'; az ' Ismét a paradeníozis egyik eseted Az ok ? Nem ritkán : a fogkö ! Következménye? Meglazult fogak ! Ezért harcoljunk o fogkö ellen — Kalodonf fogkrémmel, ez oz egyetlen, amely Romániában a tudományosan elismert dr. Bráunlich-féle Sul- üoriZin-Oíeaict tartalmazza. Eltávolitja a foakövet és megakadályozza annak újraképződéséi. ürüggyel akart bejönni, hogy én elhoz Ham X-ékíől egy skatulyái, amire ott múl- j hatatlanul szükség van s X-ék öt hízták meg, hogy vigye vissza. X-éket csakugyan ismerem, de féléve nem voltam náluk és különben som szoktam idegen skaitulyákal hazahozni. A mi eigányasz- szonyunk biztosan szeretett volna egy dobozt s azt remélte, engem nem talál otthon és így 'tálán kap egyet. Ejgly másiiik alkalommal azzal kopogtatott be, hogy tőle szilvát vett a nagyságos assziomy, innen az utcából, a 8-as, 10-es, vagy a 12-es házból és a nagyságos asszony kéri a nagyságos asszonyt1, hogy adjuk neki oda sürgősen a mérleget, hogy lemérhesse a szilvát. De hát ki az sí nagyságos asszony és melyik házban Kakik? Miit tudja ö — feleli —, az a nalglyságicis asszony itt,, nem messze, abban ai szép házban, nagyon jól ismeri a nagyságos asszonyéba*, jó barátnék, ide küldött ebbe a házba, Ián csak nem bolond, lessék ideadni,, mert sietek... Sértve ment el, mert nem adtuk odúi. Nagyon kellett egy mérleg szegénynek. Most pedig valahogy meghallotta, hogy bejárónőt keresünk. S egyszer csak megszólít az utcán s jelentkezik bejárni. Azt mondtam, hogy már van. De másnap kopog, bejön s előadja; hogy őü a nagyságos kisasszony megszólította az utcán s azt mondta, miután te- tőtőKalpág végignézte: — Ejnye, milyen ügyes asszony. Nekem éppen egy ilyen kiállású bejárónő kellene. Jöjjön el holnap, hogy megfogadjam... Persze, nem foigiadtuk meg., pedig igazán ügyes „kiállása“ van. Öíletességbe:/ pedig, azt hiszem, kenteiben veri a világ összes bejárónéit... (A!. L ) t A szép amerikai modell gyilkosa birái előtt A háromszorosan gyilkos szobrász bosszúból ölte meg modelljét Newyork, október 14. Napok óta valóságos ostrom alatt áll a newyorki igazságügyi palota. Talán még a legutóbb lezajlott politikai gangszter-pör sem váltott ki olyan nagy érdeklődést a. közvéleményből, mint Robert Irwin 31 éves szobrászművész tömeggyilkossági bűnügyének a főtárgyalása. Robert Irwin borzalmas kegyetlenséggel három embert gyilkolt meg 1937 hus- vétján. Meggyilkolta a newyorki művészvilág legismertebb és legszebb modelljét, Veronica Gedeont, ennek édesanyját, Msry Gedeont, valamint Frank Byrnest, annak a háznak a házfelügyelőjét, ahol a két áldozat lakoitt. Hármas gyilkosság A háromszoros gyilkossággal vádolt szobrászművész ellen a vádat hires személyiség: Dewey főáliamügyész képviseli, aki a legutóbbi nagy politikai botrányperben ugyancsak a vádat képviselte a Tammany Hall egyik ügyvédje ellen. Dewey államügyész egyébként politikai szerepet is játszik és csak igen nagy perekben látja el személyesen a vád képviseletét. A vád és a védelem már a vizsgálat során is elkeseredett csatát vívott a gyilkos beszámithatósága köbül. A 31 éves Robert Irwin három évet töltött elmegyógyintézetben, az elmeorvosokból alakított bizottság azonban megállapította, hogy a fiatalember teljesen beszámítható volt, amikor borzalmas gyilkosságsorozatát elkövette. Robert Irwin lakásukon kereste fel két áldozatát, Veronica Gedeont és édesanyját. A lakásban csak az ötvennégyéves Mrs. Mary Gedeon tartózkodott, akit a fiatalember fojtogatni kezdett. Az asz- szony segítségért kiáltott, mire azonban a házfelügyelő, a 35 éves Frank Byrnes a lakásba érkezett, a gyilkos már végzett első áldozatával, akit megfojtott. Ezután rátámadt a házfelügyelőre, akit rövid, elkeseredett viaskodás után puszta kézzel szintén megfojtott. Két áldozatát elrejtette a lakásban, majd ő is elrejtőzött és türelmesen várta Veronica Gedeonnak, a szép modellnek hazatérését. Elárom óra hosszat várakozott, amig végre Veronica hazatért. A fiatal leány nem vette észre a lakásban lejátszódott szörnyű dráma nyomait és amikor gyanútlanul betette maga mögött az ajtót, a fiatalember elougrott rejtekhelyéből és puszta kézzel megfojtotta őt is. A gyilkos ezután megszökött New- yorkból és csak három hónappal később fogták el Csikágóban. Elfogatása alkalmából Robert Irwin töredelmes beismerő vallomást tett és megvilágította a hármas gyilkosságsorazat indító motívumait is. — Halálosan gyűlöltem Veronica Gedeont és édesanyját — vallotta a vizsgálat során. — Veronica a modellen! volt és boldogságomat tette tönkre. Nagyon sze* rettem ugyanis nővéremet, aki megszakította velem az érintkezést, mert Veronica úgy viselkedett, mintha a barátnőm lenne. Beszámithatathn? A tárgyalások első napján a vádiruot és az orvosszakértők terjedelmes véleményét ismertették. A vádirat szerint Robert Irwin, aki diák volt, de azután abbahagyta tanulmányait és festőművész lett, előre megfontolt szándékkal követte el a hármas gyilkosságot, hogy bosz- szut álljon a nővérével történt szakítás miatt. A védelem viszont még mindig a vádlott beszámithatatlanságára hivatkozik. A védő felem'itette azt is, hogy Robert Irwin az elmegyógyintézetben öncsonkitá- si kísérletet követett el és a vizsgálati fogság alatt tanúsított magatartása ugyancsak beszámithatatlanságára vall. Ezt az utóbbi állítást azonban az elmeorvosi megfigyelő bizottság egyik tagja ezzel a kijelentéssel cáfolta meg: — Robert Irwin mester lehetne a tettetés művészetében. A fiatalember teljesen beszámítható, viszont kitűnő színészi képességgel rendelkezik és az orvosokat is majdnem megtévesztette elmeállapotát ü* 'etőleg. A vád és védelem harca tehát tulajdon - képen csak arra az egy kérdésre szorítkozik, hogy beszámitható-e a háromszc* ros gyilkos.
