Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)

1938-10-14 / 234. szám

/j L L B M / jJ K aJAz ember magányos tteqény I Irta: THVRY ZSUZSA Két szegény asszony 1, A levéiieladó Mindenki ismeri a városrészben. Bi­zonytalan karú, pirosarcu, simahaju, jo húsban levő, titokzatos nő. Enyhe paiin- kaillatba burkolva kószái az utcákon, ka­bátja nincs, a leghüvösebb reggelen is k:s barna kendő védi csak o vállát. Szemén, arcán, orra vidám vörösségén azonnal lat­szik, hogy iszákos. S az italra valót szedi össze napközben piacra menő, vagy piacról jövő asszonyoktól. Férfit nem igen szólít meg az ő titokzatos, rejtélyes módján. Van neki egy élandóan készenlécb-n tartott, megcímzett, felbélyegzert levele. Jön, megállít, szfinkszmosolllyai s elkezdi: — Nagyságos asszony . . . S ha erre a címzett nem reagál: — Méhóságos asszony . , . Most megáll a „méltóságom asszony", nézi, mit akar ez a bolondos nő, de köz­ben már arra gondol. hogy vájjon ma megint drágább lesz-e a paradicsom, mint tegnap cs hogy már megint milyen nehéz a cekkere, pedig még paradicsom és pap­rika is megy bele. — Mit akar? — kérdi barátságtalanul a vörösarcut. — Kérem, méltóságos asszony, tessék engem meghallgatni. Hagy mondjam el az én helyzetemet. — Nem vagyok és méltóságos asszony. Mi baja vun? — Kérem nagyságos asszony — tes­sék egy kicsit errébb jönni — itt nagyon sok az ember — nem akarom, hogy hall­ják . . . tessék idefigyelni. Körülnéz, mint egy veresorru, női Watson. — Teccik tudni, van nálam egy levél — és huzza elő a kendő alól — ezt a le­velet nekem sürgősen fel kell adni. Llet- fontosság kérem. Muszáj még ma elmen­jen. Nekem a jövőm függ tőle. Élet és halál . . . — Ez a levél? — Psszt — teszi az ujját a szája elé — nem szabad, hogy az emberek meghall­ják. Ez egy titkos levél kérem. Fontos pozíció függ tőle és minden . . . Most a titko ozó, suttogó hangját fel­váltja egy nagyon normális, követelőző hang­— Tessék nekem adni hat lejt bélyegre. Most vagy ad a méltóságos asszony hat lejt, vagy azt mondja „menjen a csudá­ba, ezzel megállít, hiszen maga bolond". Vagy azt mondja: „menjen a korcsmába, hiszen dől magából a pálinka". Valami ilyesmit mond, 99 százalékban és mérge­sen tovább lép, hogy feltartóztatták. A leveles nő nem emlékszik az arcokra s mivel az élet-halál fontosságú levéllel egy héten belül háromszor-négyszer is meg­szólít egy=egy asszonyt, végül úgy isme­rik levelestől, szesz-illatától, mint a rossz pénzt s ötven méterről kikerülik. 2. A hazautazó Ez kackiás, kopogós, magassarku cipő­ben jár, hetyke és szemtelen. Van neki egy tollas kalapja, olyan hosszú tol'al, mint egy dárda. Ez a nő tiz éve állan­dóan haza akar utazni Désre. Készül haza Désre, olyan elérhetetlen és lehetetlen neki Dés, mint egy newyorki magyarnak a fa­luja. Mintha óceánok, sivatagok és égbe- nyuló havasok választanák el Déscői, mintha hajókra, tevekaravánokra, expedí­ciókra s repülőgépekre volna szüksége, hogy végre hazamehessen a szülővárosá­ba. Mindenkit azzal szólít meg, hogy ne ki életfontosságú ügyben haza kell men­ni Désre és nincs útiköltsége. Régebben azt is hozzátette, hogy most jött ki a kórházból, de miután öt éven át min­den nap kijött a kórházból, ugylátszik ezt megunta s most már minden beteg­ség, operáció és szerencsétlenségtől men­tesen, egyszerűen csak haza akar utazni Désre. Gyűjti az útiköltségét, olyan ered­ménnyel, hogy tiz év óta rendesen lakik, táplálkozik, öltözik belőle, még tollas di­vatkalapra, púderre s kölnivízre is futja. A napokban megint megszólít valakit s lepergette a szokásos lemezt: Annának mindig van pénze. Elsején 5/á/húsz pengőt ad .1 nővérének, a többit Mán néni nagy, fekete bőrtáskájiban tart­ja, a szekrényben, amely 'evendula illatú, mint a debreceni nagy almárium Mari néni kelengyéjének rózsaszínű szalaggal átkötött tornyaival. Éva nem válaszol, Feri tovább játszik és a mozdulatlanság csak akkor olvad fél, amikor Anna jön át a szobán a karján puposodó mosott ruhá­val Éva felugrik, követi a konyhába, le­ül a székre és feléledve beszél. Amig a másnapi étlapot fontolgatja és a piaci ára­kat teszi éles bírálat tárgyává, figyeli 1 húga nyugodt, beosztott mozdulatait a vasalóval. Pista is megjelenik, nyakken­dőt helyez Anna vasalója alá. Anna a vi­lágosság felé tartja a nyakkendőket, szeme szigorú és vizsgálódó. Pista finom selyem- nyakkendői már rojtosodnak, fel kellene frissíteni őket. Amikor elkészül, Éva kö­veti a szekrényhez és ámuldozik. — Neked még meg van ez a fehér ba- tiisztgallér? Az enyémet évek óta n .m láttam. És a mozaiktü, amit Firenzéből hoztunk Pistával. Igen, Annának mindene megvan és ahogy hosszú ujjaival babrál és rendezget dolgai között, mintha sok csztendőre visszalapozna szalagok, virágok, kendők, apró ékszerek mesélő során. Amikor Ter- ka iskolai szereplésére fekete hajszalagra és selyemövre volt szükség, Anna diada'. másán szedte elő a kért tárgyakat nagy barna doboza mélyéről. Feri lecsapja a zongora fedelet, kijön az előszobába és a térdelő Anna mellé kuporodik. Kiveszi 3 nagy fekete bőrtáskát és ö'ében rendez­geti a tiz és húsz pengősöket, .«vámol és aggódón mondja: csak kétszáznegyven pengő. Meg lesz őszig? Anna bólint: hogy ne, meg lesz. Anna télre bundát akar vá­sárolni; a pénzt, amit hetenként utal ár számára a családi folyóirat szerkesztősé­ge, a táskában gyűjti össze. Feri állan­dóan számon tartja a pénz szaporodását és most tanáccsal is szolgált: — A Dunaparton láttam egy nőt, majdnem földig érő fehér bundát viselt. Azt hiszem jól állana neked. — És hoz­zátette: — Nyilván külföldi nő volt. — Nyilván — mondta Anna és ne* vetett. Élénken elképzelte a hatást, amikor először jelemk meg a tanári szobában főidig érő fehér bundában. Terka erélye­sen tiltakozott a fekete perzsabunda terve ellen és szürkét ajánlott, arm fiatalosunk és jobban illenék Anna szőkeségéhez. — A báróné visel fekete perzsát — mondta, min>. végső ellenvetést. — Honnan tudod? — kérdezte Éva. — Láttam, amikor elvitték téli holmi­ját a megóvóba. A báróné szintén a második emeleten lakott, lakásának előszobaajtuia a lépcső- házra nyílt. Titokzatos öreg hölgy, aki állandóan ébren tartotta az Uiházy-család érdeklődését. Pista délelőttönként már nemigen séta t át a Dunapartra, többnyi­re a két udvari szoba valamelyikében tar­tózkodott, az ablakban szívta pipáját. — Élénken résztvett felesége munkájában cs a ház életében, amelynek egy része a fo­lyosón játszódott le. Évának minduntalan adott egy-egy szakszerű tanácsot a sep­résre, portörlésre vonatkozólag, közben közölte vele észrevételeit. — A báróné lila hálóinget visel sötét­lila szalaggal — Honnan tudod? — Láttam. Te, a báróné szobájában akkora pénzszekrény áll, mint a Nemzeti Bankban. Pista ott az izgató hírrel, hogy a bá­róné iszik. Már korán reggel elkezdi, amikor lila hálóingben, szélesen és hatal­masan elnököl az óriási ebédlőasztal ma­gányában, előtte üveg és pohár. — Talán orvosságot szed — ellenke­zett borzongva Éva. — Ugyan. — A férfi mindent tudón — Kérem, tessék engem meghallgatni. Haza kel! utazzak Désre, rém fontos, kénem nekem muszáj okvetlen. Az úti­költség 180 lej, tessék hozzájárulni őnagy- ságának is. Mire őnagysága: — Hagyjon nekem békét. Menjen más­hova. Mért nem megy a lapokhoz? legyintett. Orvosságot nem szed az ember öt percenként és egész napon át. A báróné különben is estére már enged méltóság­teljes magatartásából és amig végigmegy a szobán, megkapaszkodik a bútorok szélé­ben. Pista érdeklődését átvette az egész család és most már mindennap mindé nki • nek volt valami jelcntcnivaJója a báró- néró'L. — Igen templomos asszony — mondta Feri a maga szemléltető és kifogástalan beszédmódján. — Vasárnap láttam a mi­sén térdre omolva. Terka a fűszeresnél hallotta, hogy a bá­róné sohasem fogad vendégeket, mégis igen nagy az elsejei számlája. — Négy-öt fogásos ebédeket főz neki a gazdasszonya. A gazdasszony sovány, száraz teremtés, mintha néma lenne. Évát főhajtással üd­vözli, ha a piacon összetalálkoznak, mint­egy bajtársi megértéssel és tiszteletadás­sal, a folyosón, vagy a lépcsőházban azon­ban lehajtott fejjel megy cl mellette, mintha semleges területen semmire sem kötelezné a harctéri bajtársiasság. Amikor most Terka a bundáról beszélve említi a bírónőt, Anna is elgondolkozik. A báró­né bizonyosan túl van az ötven eszten­dőn, közel járhat a hatvanhoz. Tény­leg. a fekete perzsabunda talán nem fiatalos viselet, igaza van Terkának. Me­leg, örömmel teli izgalmat érez, amikor a bundára gondol. Kis, fátyolos kalapot képzel maga e'l'é, finom, keskeny cipót. Becsapja a szekrény ajtót, elgondolkozva mondja: szóval inkább szürkét? Ahogy megy a szobája felé, az egész társaság kö­veti. Terka, diadalmasan győzelmétől, el­helyezkedik a rekamién és élénk színekkel ecseteli a szürke bunda előnyeit. Éva leül, ismét felugrik. A vacsora! Ebédről maradt rizseshús, 3 gyerekeknek kikaó. Egyetlen pillanatig arra gondol, hogy Mari majd elkészit mindent, azután észbekap és me­ny ecskésen hátrakötött fejét megrázza, szalad kifelé. Grita-nap — gondolja — sorozatos Grita-napok . . . Feri Anna nyaka koré fonja két, a gyakorlástól iz­mosodó, meleg karját és odaadón feszül a vállára. — Te fürdetsz? — Természetesen. Az udvaron még enyhe nyári félho­mály, a szobában csak egy-egy szürke esik a feketeségen. Anna óvatosan halad a fürdőszoba felé a teherrel, amely átmcle- giti megnevezhetetlen gyengédséggel — Terka mögöttük ballag, szeme Feri env- hén domborodó, apró, nadrágba bujtatott hátsó részén pihen és kezében ellenállha­tatlanul gyülemlik a vágy, hogy alaposan ráhúzzon öccsének valósággal a tenyere alá kívánkozó ülepére. Azután mégsem teszi. A lassan lépkedő, a sötétségben eggyéolvadó pár még az ő iózan és feles­leges érzelmektől mentes kis fejében is a tiszteletnek ha'itvány érzését kelti és ter­vét útban a fürdőszoba felé elejti, mint használhatatlant. 2. Az utolsó tanitási napon Anna kissé ünnepi hangulatban köszönt el tanítvá­nyaitól és PáLffynéval kilépett az utcára. Anna világos nyáriruhát viselt, nagy szal­makalapot és olyan virulónak ;átta magát a nagy napsütésben, hogy anyáskodon, melegen belekarolt a kis, sovány, őszülő asszonyba. Pálffyné őszinte elragadtatás­sal nézett fel rá. — Menjünk be valahová egy pohár sörre. Szeretném, ha megbámulnának az emberek. — Szívesen. Néhány lépést mentek előre a térség felé, amikor magas férfialak útjukat áll­ta. Anna elengedte Pálffyné karját. — Kezét csókolom, édes asszonyom. Pállfyné kezét nyújtotta. — Adjon Isten. Mit csinál maga erre­felé? — Hangja fáradt volt és gyöngéd. A dési nő felkapja a fejét s undorral igy felel: — Voltam kérem azoknál a piszok la­poknál. 120 lejjel szúrták ki a szememet... Indul s lebeg a toll a kalapján, ahogy megvetően kivágja: — Elég szégyene a társadalomnak... (M. L.) / 9 3 n október t 4. mmmmmmummmrnmmmmmmmmmmaammmm Annához fordult: — Engedd meg, Ann i P.dfly László A férfi Annára nézett, vidám és 11«• f.y«.■ : kedvteléssel, azután hirtelen L é erős/.- koltan mélabusra iga/itoUa ar. von 1 1 : ahogy újra az asszonyhoz szólt, ilangj.* nak tuláradásán és széles mozdulatai.i.T szemfényvesztő pompáján azonban 1 m s.került tompítania. — Magát akartam látni és már itt sem vagyok. Ugye jól van? Minden rendben? — Nincs semmi újság — bólintott az asszony. — Ennek örülök. Csókolom a kezét, drágám. Két hosszú lépéssel utolérte az autó­buszt, felugrott a lépcsőre, kihajolt és Ka­lapját lengette, könnyedén és megköny- nyebbültm, azután eltűnt a kocsi bel ve- jében. (Folytatjuk.) MA 31 ÉVE 1907 október 13-án lwsszu nyári szünet után összeült a koalíciós kor­mányzói képviselőházi, mialatt a i’O- cialisták orszáyszerte tüntetnek az ál­talános választójogért. De nem nagy sikerrel. A Házban sem engedték meg Mezőfi VHnws agrár-szocialista sürgős kérését e tárgyban. Érdekesen nyilat­kozott a folyóson Andrássy belügy­miniszter egy tudakozódásra; megerősí­tette a hirt, hogy az alkotmángbiztosí­tékok érdekében Ferenc Ferdinánd trónörökös közbelépett a királynál és igy megdől a mese, hogy ellensége a magyarságnak; ellenkezőleg, nagy ba­rátja s igyekszik érdekeit elömozditu- ni. Általános nyugtalanságot okoz, hogy az öreg király beteg és tüdőgyul­ladástól féltik. Sir Max Waechter in­gert közíró felszólította Európát tgy szövetkezésre, mely minden vám föl- függesztésével biztosítanál a szabad vi­lágkereskedelmet és laküzdené a fegy­verkezés korlátozását: a világot ugyan­is, a drágaság folytán, gazdasági vál­ság fenyegeti és A millió kotort0 áll fegyverben, ami évi 6 milliárd koronát emészt föl. Mexikóban fényes nappal egy óriási meteor jeleni meg és szét­robbanva lehullt.; az okozott szél fal vak°t borított föl, a gázok embereket és állatokat öltek meg; egy tonnányi darabját sikerült megtalálni. A nagy drágaság és uzsora miatt (a gabona­árak emelkednek) Aradon szövetkezeti pékmühely létesül. Az áll elemi zász­lóavatási ünnepélye nagyszerűen sike­rüli; zászlóanya volt Kecskemétül lstJ ván képviselő felesége, védő héldi Ákos gr. volt és Bánffy Miklós gr., je­lenlegi főispán, Merza Lajos, Sándor József; a szentelést Hirschler József dr. plébános, majd Herepei Gergely ref. esp. végezte; az iskolai ünnepélyen Felszeghy Dezső erre az alkalomra irt ódáját szavalták. Moldován Gergely dr. Ungaria cimü lapot indított meg. Az Ellenzék tárcájában Pethő Sándor dr. ismerteti Márki Sándor dr. Ferenc Józsefről irt könyvét, Kiss Menyhért pedig verset közöl ,,A kivándorlóké­ról. Cs. Papp József lefordította Gari­baldi himnuszát. Este másodszor ke­rült színre Verő György uj színmüve: A nép: főszerepeit Hetfyei Aranka, Berlányi Vanda, Laczkó Aranka, 4r- pási Kata, Váradiné, Hídvégi, Sebes­tyén, László, Kassai, Dezséri, Váradi játszta. Virányi karmester vezetésével készülnek Lehár uj operettje, a „Mu­lató istenek“ bemutatójára. Már do­hognak a londoni 'apók a nők túlzó ,,kikészítése“ miatt, a Westend ,,szép­ség doktorai“-ra; megállapítják, hogy 200—íOO schillingbe is kerül az arc- massage, festés, stb.; ,,a szemnek is van külön elixir je, mely meg Hatvá­nyozza bűvös ragyogását... Egy dús­gazdag londoni asszony minden kis utazásra egy egész gárda szépségarvost vitt magával“. De a kozmetika szót még nem ismerik. 42 Ellenzék sajtó­hibákat böngészett ki; ime nenónv: Az egyik mulató sze páré jóban rossz lelt Blanche kisasszony; Charcot el­vált Hugo Jeannc-tól, nki tudvalevőleg a nagy Hugo Vidor munkája volt; gyöngéd töltelék fűzte imádott jó­hoz: fiatal leány név el ö nőne k ajánlkozik uriházhoz; mély s e b a j j a l távozott imádott jótól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom