Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)

1938-09-11 / 206. szám

at 19 38 szeptember 11. ELLENZÉK if. WIM&Í EniBcrcscmpcszCs ai angol portokoi Hogyan lehet utíevé<* és engedély nélkül angol földre juííti? — Egy angol ajságiró ésdekes megfigyelései LONDON, szeptember elején. 1914-ig a brit szigetek partjai nyitva állatiak mindenki előtt. az év azon­ban, mint a világéin szerte mindenütt, változást hozott Angliában is: a világ­háború s -a rákövetkező nyugtalan béke évei a bevándorlási korlátozások egész ..sorát tették szükségessé. Az izgalmakban élő Európa inofgfó földdé lett' sokak szá­mára, Anglia padiig litt volt a közelben és a „szabadság földje“ volt, természetes tehát, hogy megrohanták. A világhíres angol kikötőkben, mint Dover, New ha­ven, Folkestone, Plymouth, Harwich, Southampton, a bevándorlási ha'tcság ma már a 'legnagyobb felkészültséggel várja a partra- szálló idegent. Már-már túlzásig menő szigorúsággal ellenőrzik: a jövevény megfelel-e a-z egyre jobban megmerevitett követelményeknek, rendel­kezik-e a kellő anyagi eszközökkel, ví­zumok ka®, letelepedési engedélyekkel, sftlb. A szakmájukban mester „immigra­tion officer“-ok „feketelistákkal“, „sza­bályzatok“ alapján dolgoznak s emellett mindenek fellett pszichológiával: ébersé­gükön a- legnavaszabban kiagyalt trükk iis megtörik. Mindez az angol munkapiac védelme és a kém gyanús elemek távoltartása ér­dekében történik, nem irányúi az úgy­nevezett „politikai menekültek“ ellen, ellenkezőleg: a kormány csak a minap állapodott meg különböző szervezetek­kel, hogy a politikai okok miatt oszáguk elhagyására kényszerült idegeneket előnyben részesítsék más elemekkel szemben. Csakhogy Anglia is fenntartja magának a jogot, hogy megválogassa azt a réteget, melynek a brit, birodalom ott­hont és életlehetőséget nyújt. Embercsempészés a brit partokon Amíg azonban a nagy kikötőkben már- már ai túlzásig menő szigorral folyik az érkezők ellenőrzése, a partok kevésbé forgalmats pontjain, elhagyott részeken, kis kikötőkben könnyű szerrel az angol földre léphet, aki akar. A „határok le­zárása“ Anglia számára tehetetlenség. A tenger szabad, ia körülbelül hétezer ki­lométernyi part szigorú őriztetése pedig kilátástalan vállalkozás. Vannak ugyan a kereskedelmi minisztérium kötelékében álló pairtfigyélők, „coasttwa teher“-ek, de ezek eredeti feladatuknak megfelelően inkább az áru, mint az embercsempé­szés ellen védik az angol partokat. Kü­lönben is a „coast preventive guard“ tagjai egyéniként 25—25 kilométeres partsávot ellenőriznek, ami már önma­gában is kizárja, hogy minden órában mondén helyen résen álljanak. 5 az embercsempészés vígan virágzik. Néhány bírósági tárgyalás irányította a fiigyeimet a bevándorlásnak erre a mód­jára. Jtt-otf véletlenül a rendőrség kezére akadt egy-egy gyanús külföldi, aki minden hálósági engedély és igazoló irat nélkül tartózkodott Angliában. A további nyomozás megállapította, hogy ezek „csempészáruként“ jutottak brit földre. Rendszerint csak az ’„árut“ lehe­tett megbüntetni, a szállítóba jó nevét vagy elfelejtette, vagy elhallgatta a bajba került idegien. Az is előfordult, hogy repülőgépet béreltek ki erre a célra, de a gyakorlatban kiderült, hogy a legmodernebb közlekedési eszközök al­kalmatlanabbak az embercsempészés céljaira, mint a hajó vagy a csónak, mely észrevétlenül köthet ki eleven por­tékájával az angolt partokon. Még csak lakatjain partvidéket sem kell felkeresnie a cscmpészha jónak: száz kisebb-nagyobb tengerparti város bősé­ges alkalmat szolgáltat, hogy parti- gő­zösök. kisebb fehérhajók, hálás/.bárkák . és jachtok észrevétlenül partra tegyék az illegális bevándorlót. Egy angol új­ságíró hat kikötőben próbáltál ki a part­raszállás ilyen lehetőségeit, köztük olyan iísmert és népszerű fürdőhelyeken, mint Southend, Margate és Eastbourne s min­denütt akadálytalanul elérte célját. jW(/ azt is megtette, hogy batyuval a hátán, ’degenes kiejtéssel egy rendőr­nél érdeklődött, hogy hány ára van és az angol „bobby“ a legnagyobb szívé­lyességgel állt rendelkezésére. Tapasztalatai alapján arra a következte­tésre jutott, hogy minden egyes, a ható­ságok által elcsípett becsempészett: kül­földire száz olyan jutj aki örökre, vagy legalább is hosszú ideig nyomtalanul alámerülhet a brit szigetek embermilliói közölt. Es hogy kinek ajz üzlete ez, a nagy­arányú embercsempészés? Valószínű, hogy angol'! hajósok is hasznot húznak a jól jövedelmező mesterségből, de az angolok inkább azt gyanítják, hogy kül­földi kezekben u^n az üzlet jelentős része. S ez az üzlet nem lebecsülendő. Az országaik és Angjliiia között rendszere­sen közlekedő holland, francia, belga bárkák már szabályos tarifa alapján szállítják a nem kívánatos elemeket brit földre. Állítólag minden kockázatra hajlandó idegene­ket még kokaincsempészésre is fel­használnak és ha vállalkoznak a hó­dító anyagok bevitelére, a különben 60—70 ezer lejnek megfelelő szállítási dijat lényegesen mérséklik. És ha egy-egy ilyen haljósnak az ember- csempészésből eredő mellékjövedelméről beszélnek, hatjegyű számokra fordul a szó. Anglia természetesen védekezik. Nyu­godtan álltam Lehet, hogy ha könnyű észrevétlenül bejutni Angliába, százszor nehezebb észrevétlenül ott megmaradni. Számbalüan példa bizonyítja, hogy a Scotland Yatrd éber figyelme s a vak véletlen egyaránt állandó leleplezéssel fenyegeti a becsempészel idegeneket. S a megtorlás? A közelmúltban lezajlott bírósági tárgyalások vaisszigoru Ítéletek­kel fejeződtek be: hosszú időre szóló börtönbüntetés és a brit szigetekről örökidőkre való kitil­tás jut osztályrészül az illetéktelen be­vándorlónak. A nyilvánosságra került adatok pedig azt mutatják, hogy az aingol kormány hamarosan uj erélyes rendszabályokhoz fordul és valószínűleg meg Is találja ai módját, hogyan vessen végei a „smugg­ling of aliens“ járvány szerűen terjedő üzletnek. Szép szőke „szélhámos“ a Riviérán Irta: STELLA ADORJÁN CANNES, szeptember hó. Fényűzés és takarékosság Két véglet találkozik a francia Rivié­rán. Itt lehet a legtöbbet költeni és >tt lehet a legkevesebből megélni. Azok a gazdag amerikaiak és angolok, akik saját yaentjukon látogatják a divatos fürdő­helyeket, fantasztikus összegeket dobál­nak el. A nagy szabócégek és a hires ék­szerüzletek fiókjai többet kérnek az áru­ért, mint a párisi főüzietek. A főszezon­ban itt többet költenek ékszerre, mint a sokmilliós fővárosban. Az úgyszólván naponta ismétlődő gáladinék belépődijá­ból egy hónapig is el lehet élni a Rivié­rán, amelynek kis helyein a rendkívül’ csekély pénzzel rendelkező nyaraló ven­dég, vagy nyugdijas is megtalálja számí­tásait. Közvetlenül a nagy hotel mellett, ahol ezer frankot lehet naponta költeni, szá­mos kis szálloda sorakozik napi 40—50 frankos penzióárral. De még ennél is sok­kal olcsóbban élnek azok, akik a festői Cagnes=ban laknak a hegy tetején. Itt nincsenek szállodák, hanem úgynevezett stúdiókat bérelnek a vendégek. Havi xoo frankért már lehet kapni ilyen primitivül berendezett műtermet. Festők, szobrászok lakják a hegyi falut, amelynek kis főterén gusztusos étterem található. Egy festő há­zaspár a következőkben ismertette a Cag- nes-ban nyaralók anyagi igényeit. — Mi ketten 1200 frankot költünk ha­vonta (körülbelül 8000 lej). Ezért kapunk egy hatalmas stúdiót, amely nagyon eny­he komforttal van berendezve. Reggelit és ebédet otthon főzünk, este pedig az itteni étteremben vacsorázunk. Rengeteg autós barátunk van, ők visznek le dél­előtt a tengerpartra fürödni. Nagyon sok magánzó, nyugdijas katonatiszt, sőt újab­ban emigráns is él a hegyen. Olyan is akad közöttük, aki havonta nem költ többet 500 franknál, azaz 3000 lejnél, de egyáltalán nem lehet rá azt mondani, hogy nyomorogna. Big-apple No de szálljunk le a hegyről a völgy­be és nézzünk körűt a fényűző társaság­ban. A tánc, amelyet az utóbbi években elhanyagoltak, most ismét divatba jött. Kétségtelenül a Big-applenek nevezett kedves és elmés tánc a legnépszerűbb. Cannes legdrágább mulatóhelyén tizenegy órától három óráig legalább hatszor is­mételte meg a zenekar ezt ä táncot, de mindig legalább negyedóra hosszáig egy­huzamban. A különböző szakleírásokkal ellentétben ennek a kedvelt táncnak az a lényege, hogy mindenki maga választhat­ja meg a lépéseit. Ezzel aztán a legkedve­sebb jelenetek származnak. Megjelent a parketten olyan pár is, amely egyszerűen csak sétált a ritmusra. Vállalkozó szelle­mű fiatalemberek valóságos négyest ren­deztek. Egy jókedvű amerikai fiatalem­ber azzal variálta a táncot, hogy minden asztalnak odaköszönt. Egy másik a szó szoros értelmében a „falra mászott“. Le­hetséges, hogy a whisky is segítette ebben a műveletben. Az uj tánc páratlan nép­szerűségét mégis az okozta1, hogy szabad, $őt kötelező táncközben kurjongatni. A zenekar által adott bizonyos jelre min­denki felszabadultan kiáltja, hogy „hej, hej !“ A nyaraló magyarok is megtanulták a tánc furcsaságait. A Paradise nevű mula­tóhely parkettjén egy éjszaka tizenkét magyairt olvastunk meg és az általános vé­lemény szerint a Big-apple egyik legkitű­nőbb művelője nem volt más, mint egy Londonban élő magyar újságíró. BUDAPESTEI AZ Isíyán Király Szállód (VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mér­sékelt áru szobát. Teljes ké­nyelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefo­nos szobák. Telefon 202-43,294-24 . -i .. Hotel Corvin Budapest, Csokonay-utca 14. sz. Nemzeti Színháznál. Családi szálloda a város szivében. Újon­nan berendezve, közp. íütés, hideg-meleg folyóvíz. 1 ágyas szoba 3, P. 2 ágyas 6 P. Végre egy előkelő feladat A Riviérán voltam tagja életemben elő­ször deputációnaik. A nem mindennapi megtiszteltetés előzményei a következők voltak: „ __ Az egyik cheminasztalnál 1500 frank­ra gyarapodott a bank. A krupié minden­kinek kínálta, de senki sem akarta meg­ütni. Pár zsetont tologattak a játékosok a vonalra. A bankár inár azt hitte, hogy a felét sem fogják kitenni, amikor feltűnően csinos fiatal szőke nő hajolt le két já£éko* között és szerényen igy szólt: — Banco! A bankár felnézett rá, udvariasan mo­solygott és kiosztotta a lapot. Őnagyságá- nak hetet nyújtott a sors, a bankárnak nyolcat. A kis szőke benyúlt a retikiiljé- be és szűnni nem akaró kotorászis után kiszedett 400 frankot. — Nincs nálam több pénz, a resztet majd holnap beküldőm. A szmókingos játékvezető egy kicsit megcsóválta a fejét, de igen fegyelmezet­ten csodálkozott. Ilyesmi bizony elő szo­kott fordulni minden nagy játékkaszinó­ban. Udvariasan bekísérte a hölgyet az irodába, igazoltatta, majd elvette tagsági jegyét és megkérte, hogy többet ne láto­gassa a kaszinót. Magyarán mondva kigo- ivózták a kis szőkét. A kaszinó megfizet­te a iico frank különbözetet a bankár­nak és a játék tovább folyt. Másnap délelőtt őnagysága megjelent a kaszinóban és bevitte a hátralékos össze­get. Elfogadták tőle, nyugtát is adtak, de a kitiltási tilalmat nem vonták vissza. így kezdődött felejthetetlen szereplé-' sem. A szőke szépség egyik protektora el­határozta, hogy aeputációt indit a méltat­lanul kigolyózott hölgy érdekében a ka­szinó vezetőségéhez. Ebbe a küldöttségbe felkértek néhány ott nyaraló írót, mű­vészt, hírlapírót, köztük engem is. Rend­kívül büszkén vonultunk be a terembe. A dicső jelenet méltóságából semmit sem vont le, hogy az ottani divatnak megfe­lelően, mindannyian ingujjban voltunk. Szakállas ember fogadott bennünket. — Rossz jel! — mondotta a küldöttség vezetője, majd rákezdett mondókájára. Úgy beszélt, mint egy kitűnő fiskális. Őnagysága azt hitte, hogy van nála pénz. Elfelejtette, hogy már elvesztette összes zsetonjait. Rosszhiszeműségről szó sem lehet, hiszen másnap délelőtt behozta az összeget. Tekintsék üde szőkeségét és fiatal korát. Egy ilyen kis ifjúkori ballépés mi­att nem lehet valakit örökre kizárni a paradicsomból. Emelt hangon fejezte be szavait: — Szüntessék meg a kitiltó végzés ha­tályát és adják vissza cnagyságát a tisz­tességes kártyások társadalmának. A szakállas végighallgatta a mondókat, néha bólogatott is hozzá, majd igy szólt: — Sajnos, nem áll módomban a hatá­rozaton változtatni. Ha híre megy, hogy itt hozómra is lehet bankot ütni, minden felelősség nélküli, akkor esténként ütvén ilyen esetünk lesz. Azt a tanácsot adom őnagyságának, hogy egyelőre játszón Montecarlóban, addig is, amíg itt elfelej­tik az ügyet. Később aztán jelentkezzen I ismét tagfelvételre. A deputáció lehorgasztott fővel távo­zott. Hogyan fogjuk közölni a lesújtó hirt szegény delikvenssel, aki halványkék shortban és izgatottan várta egy ver­mouth mellett az eredményt? Szerencsé­re nem került sor a szóbeli közlésre, ónagysága már a tekintetünkből látta, hogy nem kapott kegyelmet. Udvariasan érdeklődött a részletek felől, maid rezig­náltat: igy szólt: — Csak azt sajnálom, hogy az 1100 frankot bevittem ezeknek a szívtelenek­nek. Könyvesemények legjobbja : Madam© Curie, a rádium Siöse Eve Curie, a nagy tudósnő gyermeke e könyvével a gyermeki szeretet legszebb emlékoszlopát állította fel. ízléses vászon- kötésben 234 lejéri kapható az Ellen­zék: könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Vidéki megrendelést után­véttel azonnal intézünk.-L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom