Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)

1938-09-10 / 205. szám

ELLENZÉK Találkozás aukent Öntudatom alatt mély. fekete már ott tátongott az álom. _ Nem, mos nem szabad elaludnom — riasztottam önmagámra és n.tgv'ám í­tottam szememet, hogy kihulljon Mole önön zuhanásom ijesztő kéne. Erőtlen te­kintettel kapaszkodtam belé a harnudosz- tályu váróteremben lappangó dolgokba: a gyér fényt sugárzó izzólámpába, az ürötfkopott cserépkályhába, uritársaim fantasztikus árnyékaiba. De lu.íiv volt minden elenallas. Ereztem: lassan-lassan lecsúszom a biztos talajról és belezuhanok az álmok beláthatatlan mélységébe És ekkor remegő kéz avult utánam és szelíden visszarántott a valóságba. — Hová utazol, fiam? Te, te javítha­tatlan álmodozó! — hatolt a szivemig mentőangyalom finom, éles hangja. — A Tanár Ur! — ugrottam fel .jede szolgálatkészséggel, miközben szinte a ke­zemet is felnyujtottam, úgy, mint régen: „Tanár Ur — felelni akarok . . De ő, — megértve diákos fellobbaná- somat — leintett barátságos vállverege- téssel. — Hagyd, kérlek . . . úgy sem tudsz felelni erre . . . Istenem, hogy elmúlt az idő . . . Szeme elborult a evikker csillogó üve­ge mögött. Szakállas, markáns arcán sze­líd mosoly suhant keresztül, amely nyolc- tíz év távlatából hoz és visz magával ap­ró emlékeket. — Még cigarettázol? — kérdi halkan. Az emlékezés derűje árad szét bennem. — Szabad? — nyújtom feléje tárcámat. A Tanár Ur kivesz egyet az aranyozott szopókáju cigaretták közül. Rágyújtunk, öblögetjük szánkaban a keserű füstöt és hallgatunk valami mélységes együttérzés­sel. A Tanár Ur fel-felvillanó szemén ta­lán most vonul el hajdani kis birodalmá­nak, az ütött-kopott katedrának, a tintás padsoroknak a képe, mig engem a kilőtt nyílvessző sebességével talál szivén az em­lékezés egv varázsszóra: „Bulai És ebben a komikusán hangzó szóban inár ott van a kecskeszakálias, kövér, ka­tonás kis ember. Szinte magam előtt lá­tom, amint heves mozdulattal feitépi az osztály ajtaját, elgurul a padsorok előtt és győzelmesen mászik fel a katedra impo­náló magasságába. Hogy igyekszik félel­metesnek, gorombának tűnni fel gömbö­lyű kis pocakjával, szelíden csillogó csip- tetőjével az orra fölött. Úgy tanít, olyan hittel, olyan meggyőződéssel, mint egy vérbeli századparancsnok a katonai gya­korlótéren. Széles gesztusokkal, öblös nagyhangon, parancsoló modorban dik­tálja belénk az Étre és Avoir igék rejtel­meit s a francia irodalom atyamestereinek termékeit. Mindent elkövet, nehogy visz- szatükrözze a kamaszarcokból feléje su­gárzó jóságosán gúnyos mosolyt, a ragasz­kodást, a szeretetet. — Felelni!“ — harsogja felém. — „Ki- lcncvenhatodik oldal: olvassa és fordítsa le! Illetve, ahogy azt maga szokta: for­dítsa ki“! Én alig olvasok el egy sort, amikor felcsattan, mint a mennydörgés a kis ember nagy hangja — „Botrányos! Botrányos! Hogy ejti ki a szájából ezeket a szörnyű szavakat: Dán lövi ő paark szóliter e glasszé? Vegye tudomásul, hogy ez nem góbé aranyköpés, hanem Paul' Verlain, kérem! Én a maga korában már tanulmányt Írtam róla! — A Tanár Ur zseni volt — jegyzem meg, mire újabb mennydörgés következik. — Zseni volt az atyamester, kérem! Csak tanultam, tanultam: nem voltam hatökör! Folytassa! Valahol csattan valami, mint egy csukódó kapu. A cigaretta parazsa égeti ujjaimat. Egyszerre mind az öt érzékem visszakapcsolódik a valósághoz. Fülem­ben kattogó ritmus, megperzselt ujjaim között füstölgő cigaretta, torkomban fé- hgnyelt könnyek sós vize. A harmadosz­tály nehéz, fojtó levegőjét érzem és né­zem ezt a halvány, megtört arcot itt. előt­tem. „Bulanzsé“ — suttogom úgy, mint­ha édesapám nevét ejteném ki. — Isten veled, fiam! Én erre megyek... — mutat kelet felé, a végállomásos kis­város irányába. — Te merre igyekszel? — Én arra ... — mutatok nyugat felé, a.z emberi tülekedés egyik jelentős ütkö­zőpontjának az irányába. A remegő kéz végig simítja koravén arcom: — Csak egyenesen, mindig egyeresen előre, fiam ... (1. b.) A pénzügyminiszter — itthon BUCURI STI. szeptember 9. Mircca Cancicov visszatérése hosszas betegszabadsága mán .1 pénzügyn.iímzré- rum élére, a lakosság gyhangu rokon- szenvének légkörében történt meg. Ez a I igy elem remél tó körülmény megérdemel néhány hozzáfüzést. 1 igy idő óta valóságos barátság, mély vonzalom alakult ki n nagyközönség s az intézmények vezetői között. I.átható jele ez. a lakosság s a nap mint nap rendelkezésére állók közötti, a kölcsönös rokonszenv síkján mozgó állan­dó kapcsolatnak. Régóta elmúlt az ülő, nos és állandó érdekek, melyeket reodszc- lesen s lelkesen fölébehelyeznek a magán­é i d c k e k n c k. Mircea Cancicov miniszter egyike azoknak az. intézményvezetőknek, akik legnagyobb mértékben hozzájárultak a mai lelki légkör megszilárdításához. Bár olyan minisztériumnak! az. élén áll, mely végzetszerűen össze van kötve „végrehaj­tásokkal“, „adóterrorral“, úgy irányította az. aláírását viselő intézkedéseket, hogy a nagyközönségben neve ma lelkesedést tá­maszt s az országba való visszatérését va­Mircea Cancicov pénzügyminiszter és felesége Bucureşti Északi-pályaudvarára ér­kezésük után, Armand Caiinescu és MititaConstantinescu miniszterek, valamint ba­rátaik s tisztelőik körében mikor a nagyközo'nség „vezetőiben", azt látta, hogy az elviselhetetlenségig keserítik életét. Az intézmények vezetőit ma már nem nézik méltatlankodó szemek. A la­kosságban szívből jövő, őszinte ragaszko­dás kezd ébredni irányukban Az állam­szervezet mai alapja szilárdságának legbe­szédesebb bizonyitéka ez. Túljutottunk az crőeszközökke! kikényszrritett tisztelet idején. A megbecsülés légköre alakult ki, kölcsönös megértési légköre a nép és ve­zetői között. A népben kialakult a meg­győződés, hogy vezetőit csak a közönség boldogulásának gondja hatja ár, az áitalá- * 1 2 lóságos diadalmi fogadtatás várta. Hang­súlyozni kell a tényt, hogy egy pénzügy- miniszternek sikerült megnyernie a lakos­ság ragaszkodását . . . XIV. Lajos idején, mikor hírhedt kincstárnoka meghalt, a család s a barátok kénytelenek voltak éj­szaka lopva elszállítani utolsó nyughelyé­re, mert koporsóját különben körülvették volna a lakosság felháborodásának meg­nyilvánulásai — írja Michelet. — Mirceu Cancicov kivételt képez :z általános sza­bály alól, hogy az adófizetők rettegéssel néznek a pénzügyminiszterek fele. Ez egyik legnagyobb politikai sikere. Az ELLENZÉK panaszos-ládája Az Ellenzék por oszro valának népszerűsé­ge hébrőJi-hétre igazolja-, hogy városunk kö­zönsége a nagy világesemények zűrzavarában legalább a maga egyéni élei1 éneik szűk keretei között szeretne nyugodt és megelégedő ll helyzetet fetind. Azok a:z apró sérelmek, ame­lyek megkeserítik 0 dolgozó polgárok nap­jait, nagyon könnyen orvosolhatók, ha a hű­it óságok figyelembe veszik a közönség jogos kiváinisógöd-t. Most ismét felsorakoztatunk né­hány figyelmet érdemlő panaszt: 1. Padokat kérünk a temetőbe! Nagyon figyelemreméltó az a kérés1, ame­lyet több helyiről is szóvá tettek az Ell enzé k ólma sói. Arra hívták főt szerkesz lős’igünk fi­gyelmét). hogy nagyon helyes és hasznos do­log lenne, ha- a város vezetősége padokat ál- lita/nnj fel ti bejárati ól a halottas kápolnáig vezető utvonaion. A temetéseikre mindig nagy­közönség szokott összegyűlni. Viszont csak ez elsöoszlályu kápolna helyisége alkalmas nagyobb számú közönség befogadásánál, a többi kápolnákban iáiig jut hely a közönség számára. A temető igazgatóságai, ilüielva a vá­rosi tanács nagyon helyesein! tenné, he a vá­rakozó közönség számára padokról gondos­kodna. Függetlenül azonban a temetések kö­zönségétől. helyes volna 0 padok felállítása, a temető látogatóinak szempontjából is. En­nek a kérőinek teljesítése. írem. kerülne a. vár rosnialk különösebb anyagi áldozatokba, a- kö­zönségnek viszont régi kívánsága1 valósul meg, he a városi tanács padokat állítana fel a. temető bejáratától a kápolnáig vezető út­vonalon. 2. Az autóbusz-személyzet és az udvariasság Nines olyan, nap, hogy a kolozsvári autó­buszokkal kapcsolatban valami panöszt ne hozma szerkesztőségünkbe a posta. Abba már valahogy beletörődtünk, hogy az autóbusz- tulajdonosok nem cserélik ki rozzant gépei­ket és a varosunkban közlekedő társas jár­müvek legnagyobb része ma is Noé apánk bárkáira emlékeztet. Elvégre uj autóbuszok beszerzése nagyon nagy köJtsÜggeli járna, aimiire nincs anyagi fedezet. Azt azonban iga­zién' elvárhatnánk, hogy az autóbuszok sze­mélyzete a lehető legudvariasabb kiszolgá­lásban részesítse az utasokat. Számtalamisizor olvassuk, hogy az autóbuszszindikátus jegy­kezelői tnnifolyöimot hirdet. Úgy Iá f zik. eze­ken a tanfolyamokon a modor és üillemtanira nem oktatják ki a résztvevőket, máskép ugyanis mii tudjuk megmagyarázni, hogy a közönség nap nap ulárv olyan jegykezelőkkel találkozik a f. t rasgí pkocs'nkon, akik az ud­variasság napelemeivel sem rendel kéz neik. 11a az utasok az autóbuszok menetrendjéről, tv agy a különböző jegyek árúról érdeklőd­nek, legtöbbször goromba mormogó vsai uta­sítják el őket. Kérik továbbá olvasóink e<z Butóhuszíársaságot, bog}- tartsanak olyan jegykezelőket, akik a kisebbségek nyelvét is bírják. Az autóbusz-szindikátus nem állami intézmény, hanem magánváMölat. amelynek az kell a főcélja tegyen, hogy » közön-lég minden részének megelégedését kivívja. Ez azonban távolabbi kérdés. A fontos az, hogy a jegykezelőik akár romámul) ckár más nyel­ven beszélnek: tanulják meg tisztelni azokat, 0 kiknek pénzéből munkaadóik kenyerüket biztosítják. 3. Uzsoráskodás a bodegákban. Igém tiszteit Szerkesztő Ur! Legyen szives hívja fel tápjában oz illetékesek figyelmét azokra az állapotokra, amelyek a kolozsvári bodegákban uraíikodnak. Számos1 ember van, aki rtem vezet háztartást ési bodegákban vá­sárolja meg vacsoráját). Néha-néha' változtat­ja az ember az egyhangú kolbászt, vagy disznófősajtot és egyszer-egyszer e;gy kis csűr- kére ősi llbfitegnertőre, esetleg egy falat liba­májra! vágyik. Megdöbbentő, hogy a: kolozs­vári bodegáikhan kilónként száz lejért mérik a rántott csirkét, 140 lejért a sült libát és 350 lejt vesznek el «> Elült 'libamáj kilójáért. Egy öt-hatkil.ós Hibát lehet vásárolni 200 lej­ért, ami kisütve leredukáló dik négy kilóra. Ebből kiszámíthatják illetékes helyem, hogy milyent uzsoráskodás folyik ezen a! téren. -—- Most, amikor az élet olcsóvá tételét tűzte ki célul a kormlátny, nem lenne szabad eltűrni az ilyen; uzsoráskodíáist. 4. Vigyázat! Jön az öntözőkocsi! Igen, szép dolog az, hogy locsolják az ut­cákat, azonban! kis (figyelemmel lehetnének a járókelőkre is. Az ömlőzőautóik kezelői oly ügyesen végzik dolgukat, hogy mindig sike­rül ieiecsikendezniök a járda szélén haladók lábait. Nem tagadjuk, hogy nagyon, hasznos és kellemes dolog a iábfürdő, de wem az ut­cán és> nem úgy, hogy- az öntözőkocsi spric­celje le az embert, vagy pedig reggel és dél­ijén üzletek előtt locsolgató ánaisgyerekek zú­dítsák az emberre >3' vizet. Ideje volna ez el­leni már tenni valamit. 1 9 3 R Btepitmbár 10. MA 30 ÉVE 1908 szeptember 9 én a koalíciót \\'e- kerb'kotHiánynak fölöttébb .tok nehéz­ségét okozunk a nemzetiséjek, méj azol: is, a me I jel: azelőtt a körmöm/ - pórt bap fájlaltuk helyet: a szászok ét horvátul:. A szerb pátriárkaválos:tás másodszor Is az ellenállás jegyében folyt le. Színvonlában ugyneveztlk nagyszer!) összeesküvés szálai 1‘ribicse- vies Szvetozárhoz vezetnek. Szerüftvo- ba újabb csapatokat szállítanak. Egy külföldi röpirut „A Balkán-probléma és a balkáni dinasztiák“ einmal föl­tárja, hogy a karagy orgy isták az Obte- novicsok ellen sűrűn rendezett merény­letekkel előkészítették a szerb trón- változást és azóta Oroszország a Bal­kánon a nagy európai háború fölidé­zésén dolgozik. Nagy izgalom tört ki Zsilinszky Mihály ny. államtitkár, v. b. t. bányai lutheránus felügyelő beszéde ml'att. mely a katolikusok el­len éles támadás. Mély részvétet I.el­tett országszerte Fali: Miksa volt kép­viselő, a Fester Lloyd főszerkesztőié­nek és Oberschall Adolf dr. kúriai elnöknek halála. Sanghaj körül nagy árvizek pusztítanak. Eddig 10 ezer em­ber pusztult el. ..Boldog Debreczen“ — sóhajt föl az Ellenzék: a civis-vöros ugyanis csak 18 és félszázalék pót- adóra szorul, mig Kolozsvárnak 6G-ot kell kivetnie. Marosvásárhelyt Kcnes- sey Béla dr. püspök vezetésével a ref. egyházkerületi értekezlet háromnapos gyűlése zése folyik. Bernády György dr. polgármester üdvözölte « nagyszámú vendégeket. A fiatalok erősen előtérben állanak, mint Ravasz László dr. teoló­giai és Kolozsváry Bálint dr. egyetemi- tanár. Mozgalom indult meg, hogy Bartók György dr. néhai püspöknek síremléket állítsanak a házsongárdi te­metőben. Boér Illek dr.-t, Kisküküllö- megye ifjú főjegyzőjét kinevezték egyetemünkre a közigazgatási és pénz­agyi jog ny. rendkívüli tanárának Ál­talános részvét közepette temették el Felszeghy Oszkár dr. városi levél tár­nokot, fi Llnczeg János c. beszélj pá- hf-iujertes szerzőjét, aki egy ragyogó pálya kezdetén. 24 éves komban hall meg. Nagy részvétet kellett ország­szerte, hogy a besztercei Jókai 1 lemér dr. agyonlőtte mMgát, mert megbukott az ügyvédi vizsgán. .4z öreg Grebe Henrik, a közismert volt szabómester ádáz harcot kezdett a bíróság ellen pörvesztés miatt. A népiskoláink túl­zsúfoltak. Előző este a Tanítónő került színre (Bcrlányi Vanda, Dezséri, S:enl- györgyi, Hidvéghi, Sebestyén, Gá'lócsi), este pedig a Színházi képtelenségek. Néhány nap múlva megnyitják a téli házat a Tatárjárással és a következő nap díszelőadás lesz Váradi Miklós tiszteletére, akit örökös taggá nevezett ki ct kormány; a piros buqyeüánst ját­szók. Az első bemutató Géczy István színmüve, A tévelygő lesz, a szerző je­lenlétében. Jászai Ignác züllött hivatal­nok, aki jótevő nővére. Jászai Mari ellen merényletet kísérelt meg néhány nap élőit, Budapest közelében a vonal elé vetette magát. Időjárás Bucurestiből jelentik: Emelkedő lég­nyomás, gyenge déli. délnyugati szél, többnyire derült égbolt és a hőmérséklet emelkedése várható. — Bucurestiben csü­törtökön délben a hőmérséklet 29 fok volt. ■ ■ Rubinstein lemondta olaszországi hang- versenyeit LONDON, szeptember 9. A Presse Asociation híradása s:crint Rubinstein Arthur, a világhírű zsidó származású hegedűművész, aki több hangversenyt kötött le Olaszországban, visszamondta szerződéses megállapodása it. Ezzel egyidejűleg Henry Bernslcinhcz hasonlóan, visszalcfildte Mussolini (Jász miniszterelnöknek az annakidején érde­mei elismeréséül erdőm ág ozott olasz ko- ronarend kitűnt elését. Az angol lap hír­adása nagy feltűnést kellett az európai müvészviláaban„ ■ >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom