Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)
1938-09-23 / 216. szám
6 E l. I V N 7 £ K ■. iTnMfeMraQBMBHWBfHMI tmmma .1938 szeptember 2 J. ki ember magányos ^hT^HUhÎ^SUZSA , ELSŐ FEJEZET Nem, itt nincs helye vitának, sem kétségnek, a dolog egészen rendkívüli. A hu mégiscsak hatesztendős. Még azóta js ott iiil a szőnyegen, négy kocsiból! allo szerel- vényét rohantatja oda, majd vissza a ţo- jásalaku sínpáron, egykedvű és tudomása sincs a dolog igazán rendkívüli jelentősegéről. Akkor is, az eset után, nyugodtan iekapcsolta a kocsikat, egyedül indította útnak a mozdonyt és mindössze annyit mondott: — A mozdony egymagában gyorsabban fut, mint amikor a többi kocsit is maga után vonszolja. Feri szerette a küliölnleges kifejezéseket, a kerek és okos mondatokat. Beszéd közben időnként megállt, gondolkozott, várt, csak azután fejezte be mondanivalóját. Néhány nappal ezelőtt egyik osztálytársát jellemezte, aki négyesre felelt számtanból. A szóban forgó fiú kövérkés, csendes gyerek, nehezen mozog és az esze is lassan halad előre. Amíg egy mondattal elkészül, mintha sötét alagútból botorkálna a világosság felé — fejezte be Feri rövid tűnődés után, azután komoly, kék pillantását egyikről a másikra jártatta: megértik-e a „botorkálni“ ige kifejező és a hasonlat találó voltát? Igen, Feri sokszor ámulatba ejti az embert, de a mai eset jelentőségében minden eddigit felülmúl. Ezt Terka is érezte, mert esetlen oilla- natra félbeszakította a zongorázást, hátranézett a fiúra, majd sokatmondóan Évára pülantott, csak azután folytatta a Mozart- szonatát, amelynek még azóta sem ért a végére. Az asszony sem lapozott könyvében az eset óta, tehát csak percek múlhattak el. Mellében terjedt az izgalom, mintha gyönyörűséges esemény előtt á'la- na. Nem sokára hazajön az uro és akkor beszámol neki a történtekről. Egy-egy gondolatfoszlányt mondattá kerekített magában: kérlek, Pista, ott ülünk hárman a szobában, Terka gyakorolt, a gyerek a szőnyegen babrált a vasúttal .. . Nem is álmodtam, hogy egyébre is kiterjed a figyelme, annyira elmélyedt a játékban. Hiszen tudod, milyen alaposan csinál mindent, amihez hozzákezd. Emlékszel, hogyan szedte szét atomjaira az arany kocsit?... Terka visszafelé fordította a kóta lapjait és megadó sóhajjal élőiről kezdte a Mozart-szonátát. A hangok belevesztek a szoba téli csendjébe, a szinte megfogható némaságba, amit a csukott abl'aktáblák és a fütöttt kályhák melege tesz békéssé és nyugodalmassá. Az asszony gondolatai vidám izgalomban száguldtak előre, hátra, megfoghatatlanul. . . . Az aranykocsit Velencéből hozták annakidején a nászújukról. Széles, kétüléses batár, középen nyíló ajtóval, előtte rúd, a rúd mellett négy száguldó arany- paripa. Az egész nem nagyobb, mint Feri kisujja. Ő a vitrinbe tette a kocsit a por- cellánok, üvegholmi közé, anyja régi, lánykori legyezőjének szomszédságába. A egyező sárgult elefántcsont lapjait tüilre- dők tartották össze, ugyahogy. Éva szerette maga elé idézni édesanyja alakját a legyezővel. Jobbkezében tarthatta, időnként 'szétnyitotta, azután minden különösebb ok nélkül ismét egymásra csattintot- ta az eliefántcsontrovátkákat. Ebben a mozdulatban lehetett erély, határozottság, pontot jelzett, felkiáltó és kérdőjeleMind e n Isinek nagyon fontos! Három uj munkatörvény A vasárnapi munkaszönéiről szóló törvény módosítása. A munkaszerződésekről szóló törvény módosítása. A kereskedelmi vállalatok irodái és az üzletek záróráiról szóló törvény. Teljes magyar- nyelvű fordítás, m?-igyairázátokkal1, kommentárokkal és birósági joggyakorlattal. Gyárosok, kereskedők, iparosok, magán* tisztviselők és munkások részére nélkü. iüzheletlen. 20 lejért kapható u ELLEN• ZER I:önyvosztályában Cluj-Kolozsvár, Biata 'Unirii, Vidékiek 25 lejt küldjenek he, pénzbea* vagy postabélyegben.. 1 ket, ahogy éppen adódott — kitől the tett szüneteket és megoldhatott félszeg helyzeteket. Okos jószág lehetett, amikor meg csattanni tudott. Ma mar szakadozott i tülldisze leválik a csontlapokról, amelyek | bágyudt-előkelően lapulnak ép, töretlen és gőgös értéktárgyak mellett. Többnyire nászajándékok, ezüstkosár, likőrös poharak — Pista hivatali társai küldték — porccllán apróságok. Az aranykocsi előtt j egy reggelén megállt Feri. Sokáig elgon* i dolkozóan nézte, azután odaállt Éva ágya elé: ! — Anya, add nekem az aranykocsit. Éva akkor ébredezett öntudatra, nem értette, mit kíván Feri. A gyerek megismételte: — Anya, add nekem az aranykocsit. Éva nevetve küldte magától. Hajnalban felébreszti ilyen szamársággal. Az .aranykocsi nem játék, jó helyen van a vitrinben, Feri csak tönkretenné. A gyerek kiment a háiÜószobából, de másnap újra ott állt az ágy mellett, anyja ébredését várva. — Anya, add nekem az aranykocsit.. . Végül odaadta. Mire megfürdött, felöltözött és bement a gyerekszobába, Feri előtt atomjaira bontva feküdt az arany kocsi. Külön a két ajtószárm- •’z ülések, • a rúd, a lovak éteri finomságú Kábái és a szinte láthatatlan srófok tömege, ö szomorú volt, szemrehányást tett a fiúnak, aki megnyugtatóan legyintett: — Ne félj anya, ismét összerakom. Úgy mondta: ismét. Éva elnevette magát, ott hagyta Ferit, aki csendes izgalommal váj káli a liliputi aranyhegy kincsei között, csodálatos ujjaival. Délben az aranykocsi „ismét“ ott vágtatott a legyező előtt, mintha eltiporni készülne a szoknyáját negédesen meglebbentő, mosolygó, meisseni származású pásztorlánykát. A meisseni figurát Anna Drezdából hozta magával, amikor érettségije után ott töltött nyolc hetet. A pásztorlányt az egész család tszerette. Terka elnevezte Ninonnak és a név rajtaragadt. Mindnyájan gyengéden bántak vele, nagytakarításkor Éva maga tisztogatta vizes ruhával redős és merev szoknyáját. Csak Pista, kevésbé érzékeny lélek, gúnyolódott Ninonnal. A mult este meghajolt előtte és azt mondta: kisztihand, nagysád. Éva szórakozottan lapozott a könyvben, néhány sort olvasott, azután érezte, hogy képtelen megtalálni az összefüggést a történet előbbi fejezetével. Becsukta a regényt és összekuporodott a karosszékben. Tehetetlenül elengedte a gyeplőt, amellyel eddig igyekezett békés ütembe hangolni olvasmányát engedetlen és zabolátlan érzéseivel. A gondolatok most már egyedül és szabadon iramodtak előre és Éva a karosszék támlájába kapaszkodva élvezte a száguldást. A pásztorlány . . . Anna drezdai útja . .. Anna, a húga, már akkor is önálló és erélyes fiatal hölgy volt. Mindössze két levelet váltott volt nevelőnőjükkel, Fräulein Schillerrel és már útnak is indult. Tiz nappal később , a szász Svájcból küldött képeslevelezőlapot. Két hétre Wehlen.be költözött, irta. Kirándulásokat tesz, fürdik az Elbában. Tulajdonképen ő mindig csodálta Annát, hét évvel fiatalabb testvérét. Anna érettségizett, egyetemre járt, egymaga szerezte meg ideiglenes tanárnői állását öt évvel ezelőtt, utazott, magányosan és vidáman elit. Ezzel szemben ő, Éva, mindössze férjhezment húszon kereszten d ős korában és két gyereket hozott a világra. Lelhunyta szemét, érezte, hogy mosolyog, de nem változtatott helyzetén, amelyet kissé bárgyúnak érzett. Terka háttal ült a zongora mellett, Feri remélhetőleg nem néz feli a szőnyegről és olyan jó ez így, összegubbaszkodni a sűrű melegben, mesterséges félálomban gyerekesen nevetni, furcsa izgalommal. Anna bizonyosan egykettőre megérti a dolog jelentőségét. És amikor felfogja, hogy miről van szó, a maga erélyes és kissé viharos mód ián intézkedik is. Pistával megbeszéli a dolgot és neki mindössze rá kell bíznia magát. Pista kineveti őket, gúnyolódik, harsányan követeli a vacsorát, hogy ezzel is csökkentse a dolog fontosságát, de ott lesz Anna, aki nem hagyja magát. Előveszi Pistát, magyaráz, kiabíf, veszekszik és határoz. Pista végül it enged Annától nem szabad elvenni azt a tudatot, hogy teljesen egyenrangú fél minden, a gyerekeket illető kérdésben. Annának joga van az ő gyermekéhez, mert... nincs mert. Ezt a gyerekek is érzi* és Pista is. Terka már cgyesztendős voit jc sírva fakadt, ha az anyja kivette Anna karjából. Feri szókincse sokáig két hangból tevődött össze: Ana. így szólította anyját, apját, „anát“ nyöszörgőit, ha bukdácsolása közben megbotlott és a szőnyegre zuhant és anát siköltött, amikor Anna benyitott, zajos és siető módján a gyerekszobába'. Anna mindez’- az érzelmet határozottan megkövetelte a maga számára, mint ahogy az esztendők folyamán magának tartotta fenn a jogot minden „első“ megvásárlására. Akkoi kezdődött, amikor Terka születésének hajnalán megjelent a szanatóriumi szobában hatalmas csokor mimózával és a kislány első csörgőjével. Éva most is maga előtt látta Feri első pár fehérgombo: cipőjét, amit Anna hozott egy délelőtti, tízórai szünetben, amikor az egyetemen először folyt a tanitás nyitott ablak meliett. Anna akkor arra gondolt, hogy dsben sétálni viszik Ferit és a remek Hónén a gyerek most már nyugodtan lépeigerihet a kocsi mellett. Óra végén kisietet,. a tanteremből és az első üzlet-ben megvásárolta Feri gombos cipőjét. Az első vasutat is tőle kapta a fiú és az -.Iső iskolatáskát. Éva emlékezett arra a délutánra, amikor Anna megjelent a gyerekszobában, kezében gondosan összekötözött csomaggal. Éppen készült kihámozni papirburkából a titokzatos holmit, amikor megpillantotta Ferit; a gyerek a dívány közepén himbálózott vidáman és ünnepélyesen, apró üvegcilinder tetején. Anna letette csomagját és szigorúan és s rtődötten elfordult. Éva megsiemmisülten védekezett: — A gyereknek meg keli szokni ... délelőtt vásároltam.. Nem tudhattam, hogy te is hozol egvet, igazán megvárhattam volna .. Anna akkor komolyan megbántódott. Flogy talán csak ő is tudja, mire van szüksége a gyereknek. Tisztelet, becsület Éva gondosságának, le előbb talán megbeszélhette volna vele is a dolgot. Anna nagyon elkeseredett. Talán egyetlen pillanatig úgy érezte, hogy megrövidítették valamiben. Elgondolkozó és csendes mozdulattal tette la kalopiár és Éva elsírta magát, ahogy a húgára nézett. Átölelte és fogadkozott: a kis üvegedény: eltcszik. Nagyszerű hasznát veszik majd a harmadik gyereknél. Igazán ostoba szeleburdi- ság volt tőle Anna megkérdezése nélkül éjjeliedényt vásárolni Ferinek. Azután helyreállt a nyugalom és Anna csorbítatlanul élvezte elsőségi jogát, amelyet az egész háznép tiszteletben tartott. Pista egy vasárnapon az ÁlLaTvertbe készült a két gyerekkel. Anna csak ennyit mondott: — Azt hittem, először én mutatom meg nekik az Állatkertet. Pista, a sógor, azonnal meghátrált Tulajdonképen nem is az Állatkertre gondolt, mondta, mindössze rövid városligeti sétára, a tó körül. Amíg beszélt, Évára hunyorított, megnyugtatón és Éva boldogan öltöztette Terkát és Ferit a sétára, ök Annával otthon maradtak vasárnap dclelőttökön. Ilyenkor Anna már korán reggel megjelent nővérénél és főzési szenvedélyének hódolt. Nővére házi- ruhájába öltözve, bekötött fejjel, szédületes ütemet diktált a konyhában. Szakácskönyvből sütött tortát és ugyoncsak a szakácskönyv lapjairól böngészte elő furfangos előételeit, a különleges körítéseket, amelyek harsány kacagást váltottak ki Pistából és vad izgalomba kergették a gyerekeket. Anna ilyenkor Éva kulcskö- tegét is övére akasztotta, csörömpölve és erélyesen közlekedett konyha és kamra között, engedelmes és ámuló nővére és Mari szakácsnőtől követve. Ebéd előte a fürdőszobában gyülekezett a család és mindaddig zuhogott a viz, sűrűsödött a szappanhab, amíg Mari sákolyszerii hívása fel nem hangzott: — Itt az ebid! Mari tót származású volt, az é-t i-nek mondta és valahányszor bejelentette az „ebid“-et, élénk derültséget keltett. Ma- denki külön elismételte: — Gyertek már, benn az ebid! Pista kiabált: — Ebídelni, gyerekek, gyertek ebidelni! Amikor lassan lecsillapodotti a gyerekek nevetésorkánja, komolyan és foctos- kodón megszólalt Anna? j — Nem tudom, mondtarn-c már, hogy az asztalon az ebid. Éva -.költött, a kei gyerek átkarolta Anna finom angol szoknyába öltöztetett karcsú lábszárát, Pista a kád szélére zuhant és rázkódott, ahogy tépte a nagy nevetés. Mari ismerte az általános jókedv okát, elnézően mosolygott és cgyizben, hosszú és magányos tépelődés után, megjelent a fürdőszoba előtt és diadalmasan bekiáltott: — Tálalva van! Terka ásított, két karját feje fölött kinyújtóztatta, lassan megfordult a széken, majd visszaforgatta magát a billentyűk í felé és unottan skálázni kezdett. Éva Fe- ! rire nézett és erős kisértést érzett, hogy I valamit kérdezzen a gyerektől, azután j mégsem szólt. Nem kell siettetni a dol- ; got, majd elválik. Nemsokára jön Anna, i megbeszélik a további teendőket. Anna j jobban ért ehhez, legokosabb rábízni az I egészet. Éva kis izgalmat érzett, amikor I elképzelte Anna örömét. Álmosan ismételte: ott ültünk hárman a szobában. Terka gyakorolt, a gyerek a szőnyegen babrált a vasúttal... Anna nagy vágya teljesül, ha tényleg olyan jelentőségű a dolog, ahogy ő látja. Apa is boldog lenne, ha tudná. Tulajdonképen furcsa, hogy apa nem ismerte az unokáit. Feri a nevét viseli, de anya kék szemével tekint a világba, mim Anna. Valamikor azt érezte, hogy nem tudna anya nélkül élni. Amikor Annával ketten maradtak, nem tudta többé a húga nélkül elképzelni az életet. Később jött Pista és a gyerekek. Most már minden összetartozik és az egész együtt képezi azt a tökéletes valamit, ami az ő élete. Éva ásított, lustán, tehetetlen jó érzésében nem kivánva egyetlen mozdulatot sem, ami megzavarja. Futó gondolatot szentelt a vacsorának, azután Marira gondolt, aki csendesen, tempósan tesz- vesz a konyhában, nem vár utasítást és pontos, mint valami régi, megbízható családi zsebóra. Mari majd kitalál valamit és különben is nemsokára itt lesz Anna. Az ő lépteit megismeri, amikor kifordul a lépcsőházból és bevágja maga után a folyosóra vezető ajtót. Hosszú és egyenletes lépésekben közeledik, siet és röviden, erélyesen csenget. A gyerekszobaajtót úgy tárja fel, úgy áll meg a küszöbön, mint aki tudja és várja, hogy megelevenedik általa a szoba. Terka lecsapja a zongora tetejét, Feri fe!,ugrik a szőnyegről, Éva összeszedi magát és elé-, be siet és Anna lehajol, magához öieli mindnyájukat, arca friss és ragyog. Éva hallatlan nyugalmat érzett, ahogy maga elé színezte a húga szép arcát. Sok Annát látott lehunyt szeme mélyén. Apró, dö- i cögő lánykát, akit kézenfogva vezetett ő, j a második gimnazista a szomszédos ele- I mi iskolába. Matrózruhás gyereklányt, hosszú hajfonattal. Azután Anna feketében, bámészan és kissé daccvsan összeszo- ritott szájjal anva temetésén. A kislány szinte rosszaiban nézte a fekete koporsót: egy esztendő leforgása alatt a második. Apa, azután most anya fekszik benne, i Anna akkor tizenhároméves volt és mt- j előtt a temetésre indultak, hosszasan állt i a tükör előtt, ámultán figyelte uj, szokatlan nyulánkságát a fekete pompában. A ■ diáklány Anna. Gyorsmozgásu, szeles, i erős hangú, ahogy már formálódik em- J bérré, de még nyers és sokszor vadul el- j sírja magát. Éva esküvőjén is sirt. Reggel i kilenckor keltek, villany mellett öltöztek j a szürke decemberi ködben. Két fehér ru= I ha a díványra terítve, dobozokban a két fehér selyemcipő. Anna harisnyában szaladgált a szobában, tombolva és kiabálva, mert fagyott lábára nem ment fel a selyemcipő. Amikor Pista megérkezett, sírva fakadt és egyre hevesebben zokogott fagyott lába és az átkozott selyemcipő miatt és egészem indokolatlanul mintha mindezért Pistát tenné felelőssé. Mogorván és szótlanul topogott a templomban régi, elnyűtt, fehér vászoncipőiében és csak otthon engedett fel rosszkedve. Mint aki súlyos tehertől szabadult, átölelte nővérét, sógora kezét szorongatta és sebesen megpergette maga előtt Mari nénit, aki szinte hanyatt esett. Éva Mari nénire gondolt, elnevette magát, azután hirtelen zavarodottan felnyitotta szemét az ajtónyitás zajára. Mari jött be kabáttal, méltóságteljes feketében. (Folytatjuk.) LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg- választékosabb kivitelig Legolcsóbbaa az Ellenzék köoyvo&z^LáJyábau. Cluj, Eiaia ^ ~55
