Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)

1938-09-11 / 206. szám

Megvalósul Lindbergh ötlete Ausztráliából lövik ki az első rakétát a Holdba LONDON, szeptember lió. A legkomolyabb formában közlik az ausztráliai nagy lapok, hogy Charles Lindbergh, a világhírű óceánrepülő és God'dard Hutchins Rudolf egyetemi ta­nár, az Amerikában, Ujmexikóban levő laboratóriumukat át helyezik Ausztráliába egyrészt azért, mert még ebben az esz-, tendőben ki akarják lőni világűr-rakétá­jukat a Holdba, vagy a Marsba, más­részt pedig azért, mert erre a célra az ausztráliai csillagásza ti. viszonyok rend­kívül alkalmasak. Igen körülményes volna annak a: leírása, milyen bonyolult számítások előzik meg a: világűr-rakétá­nak kilövését és hogy nem véletlen az ausztráliai kirándulás. A világ bármely helyére is elmenne Lindbergü. ha a kö­rülmények ezt kívánnák kísérletével kapcsolatban. Két évvel ezelőtt mondta Lindbergh, hogy a mai értelemben vett repülés csak dadogás ahhoz képest, amivé később fejlődik. Most hozzátehetjük, hogy még csak nem is dadogás, hanem csak embrió, ami nem is sejttet] azt a hatallmaís lehetőséget, amelyet a légi közlekedés rejt magában. Ujmexikói laboratóriumában kezdte megvalósítani Goddatrd professzor Lind­bergh elgondolását és egész lelkét betöltő munkájában niatgy segítségére van a C a meg i e - aía p it vá ny, valamint az ,At­lanti-óceán legyőzőjüknek bőkezűsége. Rndoítph Hutchinis Goddard dr., a re­pülés futurista apostola. Csak Lindbergh tud kísérleteiről. A két tudós Ausztráliában egv olyan hármas rakéta befejezésén fog dolgozni, amelyik az egymást követő robbanó lő- késeknél fogva meg fűd küzdeni a Föld nehézségi vonzóerejével s el is tud jutni akár a Földünk bármely pontjára, akár a Naprendszer valamelyik boly­gójához. Egyszóval, uj tudomány bevezető kísér­letei folynak, amelyek még tegnap álom­nak és utópiának tetszettek. Fizik&Hag és matematikailag elképzel­hető egy olyan gépezet, amelyik annyi energiával rendelkezzék, hogy felül tud­jon emelkedni a Föld vonzóerején s be­hatolhasson a légürbe, előzetesen is meg­határozható vonlaiban — álíílitja Goddard dr., aki elgondolása megvalósítására már megtette az első lépéseket A rakéta, amelyiken Lindbergh tudós- barátja; dolgozik, a háromszoros gyújtó- robbantásra berendezett lövedék elvén épül. F. J. Maiina, a,- kaliforniai techni­kai intézet vezetőjének számításai sze­rint a rakéta, mihelyst ai Föld vonzásá­nak határvonalát elhagyja, egyelőre meg• hat ár ózhat Ottan irányban holad tovább és pedig annál gyorsabban, minél na­gyobb a súlya. Tehát meg kell találtai egy olyan ra­kéta megvalósításának ai módját, amelyik elég energiával rendelkezik ahhoz, hogy áthatoljon légkörünk és a Föld vonzó­erejének legfelsőbb határvonalán és megfelelő sitiyu legyen, hogy a légiiében szükséges gyors haladás ' feltételének megfeleljen. Lindbergh adta az ölletet Goddard dr.- nak, hogy háromszorozza meg a raké­ta robb'Ontólökéseit, mert ezzel teljes mértékben biztosítani lehet a Föld vonzóerejének határún Int való át ju­tását. A hármas rakéta, amelynek bizonyára sikerülni fog az égitestek közötti légürbe behatolni, három egymástól teljesen kü­lönállói gépezetből áll. Az első "a kezdő- sebességet adja, mely tízezer méter ma­gasságba röpíti a rakétái; a második na­gyobb dörejjel járó robbanás mintegy 100 kilométerrel tovább; a harmadik robbantó lökés pedig óránként IS.000 ki­lométeres félelmetes sebességgel hajtja tova. Ez ziel a lendülettel! a rakéta ha­marosan elhagyja a Föld felületétől szá­mított százkilométeres távolság határkö­vét és ugyanakkor iái végzetes vonzást is. S itt fel lehet vetni a kérdést, vájjon Jules Verne és Wells meglátásai győz­nek-e, vagy buknak? Alulmaradnak mind a ketten! Hiszen ők maguk sem hitték, hogy álmaik vall aha is megvaló­suljanak, pedig már Cilit tartunk. Tenger­alattjárók, úszó szigetek, a repülőgépe­ken távolbalátó készülékek, az ember túllicitáljál még azt is, ami álomban is alig elképzelhető. Filozófiai jelentése lesz-e csupán God­dard professzornak a rakétája? Egyálta­lán nem. Elsősorban ai tudósok előtt még ismeretlen fizikai adatok tömegét bocsátja majd rendelkezésükre, másod­sorban egy eszmét szimbolizál: a jöven­dő úttörőjének eszméjét. Az első rakétát vagy a Föld bolygója, a Hold felé irányítják (ami látványossá­gi szempontból érdekesebb volna) vagy pedig a Mars, a Naprendszer egyetlen olyan bolygója felé, amelyről feltehető, hogy előbb-uióbb hozzánk hasonló lé­nyeket találunk rajta. Lindbergh ezredes szerint, kinek jelen­létében lövik tmtaijd ki néhány hónap múlva a rakétát, ez lesz ,,a holnap aero- búszóinak“ az östipusa. ,,A motorjaink, valamint robbonó- és gyujlólökésre szolgáló berendezésünk segítségével elérhető sebesség — mondja Goddard dr. — össze sem egyeztethető mai gépeinkkel, amelyek minden, erejü­ket arra fordítják, hogy legyőzzék a le­vegő ellenállását, küzdjenek o viharok ellen s o levegőben tudjanak maradni.“ A rakétának mindezeken 'ulmenöleg kell teljesítenie feladatát. Annál is in­kább, merd hiszen ultrarövidhullámok segítségével útiját ellenőrizni lehet majd! szinte uj életre kapott az elgyengiilt be­teg. Ám sok esetben nem vötök képesek megmenteni a beteget azért, mert nem tudtak elég gyorsan vért szerezni. A Samt Antoine-kórházban mintegy 10 év óla áll fenn az a külön osztály, mely a véráHömJeszlés titkaival foglal­kozik. A kórház irodájában összeírták külön­böző vércsoportokba tartozó férfiak és nők címét, készen arra, hogy — szükség esetén azonnal behívják őket. (A vért adományozó egészséges ember egészsége nem sínyli meg az adományozással járó kis vérveszteséget, a szervezet hamarosan pófolja atz elvesztett vért.) Egyre nőtt az évek folyamán azoknak a száma, akik jelentkeztek, hogy adott esetben felajánl­ják vérüket a betegek megmentésére. Így merült fel először a konzerválás gon dotálta. Ezen a téren a kísérletezések­ben Franciaország! vezet. A tudósokat az az elgondolás vezette: miért ne lcheíne az ételekhez hasonlóan konzerválni a vért ás? Ha ugyanis ez meg valósi Iható, úgy óriási jelentőségű teheti háborúban, ahol pirítana tok cin midik egy emberélet meg­mentésének lehetősége. A kísérletek si­kerrel folynak. Ebben a pillanatban már ott; tartunk, hogy a tudósok tudnak véri!) konzerválni. A spanyol há.borubatn már működik dr. Norman Benthune kanadai orvos fel­ügyelete alatti álló csoport, amely a kon­zervált!. vér terjesztését tűzte ki célul maga elé. Megfelelő hűtőkészülékekben „konzer­válják“ a> vért, amelyet aztán repülőgé­pen .juttatnak el a kórházakhoz és a kö- tllözőálloiTnástakhoz. O'tl’J vércsoportok sze­rint raktározzák az anyagot cs szükség eseten egy perc leforgása« alatt kéznél van a háborúban megsebesüli! ember élteiének megmentéséhez szükséges vér­anyag. Nagy előnye az ilyen vérnek, hogy bárki, aki első segélyhez ért, könnyen befecskendezheti, egyszerű intravénás injekcióval az illető érteibe, mig 3- jelen­legi kórházi vérátömlesztés elég bosszú műveleti, amely csak megfelelő műsze­rek igénybevételével eszközölhető — fe­jezte be cikkét a riporter. > A hajók vasat visznek Európába A városokban, ahol a kirándulók hajó­ja kiköt, újságírók és fotóriporterek hada fogadja a délről keletre érkezőket, akik a lappföldi „éjféli napot“ jöttek megcsodál­ni ilyen magasra. Egyre-másra lefényképe­zik őket. köztük legsűrűbben a legsöté­tebb bőriieket, a hindut, argentínait és a magyar lányt, aki másnap, mint „iraki“ szerepel a kép aláírásában. A félreértés csakhamar kiderült. Az érkezések velejá­rója a világhírű svéd reggeli: hal, sonka, vaj, kaviár, tojás, négy-ötféle kenyér, ká­vé, tea, ami a „hazaiból“ élő utasok szá- I mára nagy öröm. Luleoban, Svédország legészakibb nagy városában meglátogatnak egy hatalma hajót. „Megtudjuk — irja a magyar lány — hogy Belgiumnak rakódik és 7000 tonn. vasat vesz most fel. Megkérdezem a kor máríyost, mennyibe kerül ez a 7000 ton na vas? — Most jó drága lehet — felelte ne vetve. — Miért? — Mert ott lenn nagy a zűrzavar! — bökött délre, Európa felé. A kikötőben különben még három 7000 tonnás hajó vár vasrakományra.“ Rövid, de érdekes és jellemző közjáté­ka ez a kirándulásnak. „Ha este esik, éjjel süt a nap!“ Az északi sarkkör, a „Polarzirkel“ után érik el Gellavar városkáját, ahol már lap­pok laknak. Az eső zuhog, de késő dél­után van s a svéd közmondás azt mondja, hogy: „Fia este esik, éjjel süt a nap!“ — tehát a szakadó esőben, szúnyogok: nagy hada közt, elindulnak „éjféli napot“ látni. Az eső azonban udvariatlanul bánt az ide­genekkel. Megcsufolva a biztató közmon­dást, egész éjszaka zuhogott s az éjféli nap a „vizbe esett“. A kirándulók reggel öt­kor, szúnyogoktól agyoncsipve érkeztek vissza Gellavarba, anélkül, hogy láthatták volna az északi csodát. De láttak helyette egyebeket. Egy „Folkshőgskola“ Kárpótlásul meglátogatnak egy „Folks- högskola“-r, a népegyetemet, amilyenből 55 van Svédországban. Részint az állam, részint magánalapitványok tartják el őket. Évente 5—6 hónapos tanfolyamot tarta­nak. A tandíj egy kurzusra, élelmet és la­kást is beleértve, 400 svéd korona. A lány­hallgatók 15 — 16, a fiuk 18—19 évesek. Többnyire földművesek gyermekei, akik tanfolyam végeztével visszamennek föld­jükre. A tanrend tárgyai: svéd irás és nyelv, svéd történelem és földrajz, nö­vénytan, állattan, kémia, fizika, angol nyelv és irás, a fiuk számára pedig köte­lező még a hires svéd fafaragás és aszta- losmunika: a szlőjd, a lányok számára a sző 'vés, fonás és főzés. Nyáron külön ker­tészeti tanfolyamok is vannak. Három hatalmas főépületből és számos villából áll egy ilyen egyetem, melyben félévenként 120 diák váltakozik. 3 — 3 nö­vendék alszik egy-egy szobában. Minden szoba berendezéséről más és más svéd vá­ros vagy intézmény gondoskodik. Az il­lető vidék stílusában rendezik) be és igy valóságos néprajzi muzeum. Világosak, szépek. A növendékek élelmezése elsőran­gú: S-kor reggeli, 12-kor löncs, 6-kor ebéd, fél 8-kör kávé. Nincs gazdag, se szegény Svédországban a szegényebb parasztok is megengedhetik maguknak azt a kényel­met és fényűzést, hogy külön házban lak­nak télen és külön házban nyáron. A téli házban természetesen van fürdő- és ven­dégszoba is. A vendégszobában: Íróasztal, a sarokban jellegzetes zöld, festett svéd kályha, a falon rózsákkal díszített óra, könyvszekrény, dívány, kommód és min­denfelé pompás szőttesek. A téli házban ezen kívül még három szép, nagy szoba van. A nyári ház: négy szoba, az egyik­ben a szokásos aranyhalas, moszatos ak­várium, egy másikban hatalmas kaktusz- gyűjtemény. így van a legészakibb Svéd­országban, holott a „gazdag“ parasztok Svédország déli részén laknak. Egy asszony arra a kérdésre, hogy hány hold földjük! van, igy válaszol: — Azt nem tudom, csak azt tudom, hogy két lovunk és tiz tehenünk van. Arra a kérdésre pedig, hogy ezek sze­rint nyilván gazdagok, ezt feleli: — Itt fenn nincs se gazdag, se szegény. Egyforma gazdagok, vagy szegények va­gyunk mind. Ennek az asszonynak' gyermekei a főis­kolába járnak és már a nagyszülei is tud­tak irni. Történelmi könyvszenzáció: FAubpy í A peiehstadti hepceg Először áll előttünk tisztán Napoleon fiá­nak megható alakja, aki hős akart lenni, mint apja s elsorvadt, mint egy _ idegen környezetbe ültetett kényes virág. Ára kar- tonálva 191, vászonkötésben 250 lej. — Kapható az Ellenzék könyv- osztályában Cluj, Piaţa Unirii. — Vidéki megrendeléseket azonnal intézünk, Embervér-htmzerv sebesültek számára PARIS, szeptember hó. ,,Franciaország a legközelebbi háború­ban oz eddig használatos kouzerv.gyiijtö­ményét vérkonzervvel fogja kiegészíteni“ — irja Peter G. Rhodes, az „United Press'* hírszolgálati fr oda tudósítója. Mi az a „vér-konzerv“, amelynek nevét minden bizonnyal! most hallja először a legtöbb olvasó? A vér-konzerv egy forradalmi újítás, egy olyan ritka háborús találmány, amely nem az ember meggyilkolására, de élelbenteirtására készült. Ismeretes, milyen hatalmas lépéseket haladt előre az utolsó években a megle­hetősen uj orvosi felfedezés: a vérátöm­lesztés. Mig a múltban a nagy vérvesz­teséget szenvedeti! betegek (balesetek ál­dozatai, szülő anyák, stb.) életét csak ritkán tudták megmenteni, addig manap­sáig a vérátömTes/Jtés igényűévé tel évéi sokszó: olyan embert mentettek meg az- életnek, aki.Ik máskülönben menthetetle­nek lettek volna. Egészséges ember véreb beteg ember ereibe fecskendezni, ebből ál] a vérátöm- Icsztes. Ám nem lehet csakúgy bármely omber vérét valakibe befecskendezni, ha azt akarja.az orvos, hogy az idegen vér az illető sajátjává váljon s pótolja a vér- veszteséget. Csak ugyanazon vér-osztályba tartozó emberek vére keveredhetik. Hogy kik fartoiznaik ugyanegy vércsoportba, azt az orvosok állapítják meg. Több kórháznak külön e célra alakult osztállyá van. Ezek között is legismertebb talán a párisi Saint An to inc •kór Ii á z v ér - ősz t á 1 ya>. Itteni látö|g)aitása után irta Rhodes azt a rílfkket, «/melyben bejósolja, bogy Franciaországban a közeljövőben tökély­re fejlesztik a vérátömlesztést1. A Saint Anteíme-kórház kísérleti ilabo- raítióriumábain szorgos munka folyik, hogy megállapítsak a vér bosszú időre való konzerválásának titkát. Eddig ugyanis az volt a helyzet a vérátömlesz. tések teréfí, hogy önkéntes jelentkező, vagy „professzionista“ vérét fecskendez­ték be annak a betegnek ereibe, aki óriási vérveszteségeb szenvedett. Friss, meleg vér került a beteg szervezetébe s ettől i_áá©gaíás egy ahol egyetemre KOLOZSVÁR, szeptember hó. A messze észak békés földjére vezet bennünket egy cikk, melyet a svédországi örjensgarden különleges ifjúsági kollégiu­mának egy magyar nő hallgatója irt a kol­légium tizenegy hallgatójának lappföldi kirándulásról. Az ökjensgadeni kollégium amolyan szabadegyetemszerü intézmény, melynek hallgatói nemcsak Európából, ha­nem a világ minden tájáról gyűlnek ösz- ■sze, hogy megismerjék a svéd kultúrát. A kirándulás résztvevői, tizenegyen, tiz nemzet tagjai: finn, észt, német, angol, skót, hindu, argentínai, bulgár és magyar. (Vezetőjük, dr. Hoffmann, orosz-y' ©fMágfeaü* jár a paraszti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom