Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)
1938-08-07 / 177. szám
Min Jeni el Leli lenni fries: HARSÁhYs ZSOLT Reggelűi postáját váltogatta M-eszlényi biáróné. Azokat a nyitott! Boríték okát; amelyeknek tarta/lma vagy egy uj tánc- helyiség megnyílásáról értesítette, vagy y olcsó ciánozásra hívta fel a figyelmét, egyenesen a papírkosárba dobta. Ezen. felül még két képeslap maradt a jókora csomóból, melyeket nyaraló ismerősök irtiak s végüli ismeretlen irásu levél. Felbontotta és mindenekelőtt aláírását nézte meg,. Krecsák Bélá. Ez* a név semmit sem mondott neki, de a levelet azért elolvasta. „Méltóságos Asszonyom! Mielőtt kérésemet előterjeszteném, engedje meg, hogy eddgi sorsomat néhány sorban leírjam. Budapesten születtem 1910 május 3-án. Apám, aki a polgári életben gépészmérnök volt, elesett a háborúban. Özvegy anyáim keserves nélkülözések közöbtí neveit fel. De mindig tandíjmentes voltam, minit legjobb tanuló és akadtak jó emberek, akik kifizették tankönyveimet), Anyám étkezőhelyiséget nyitott, amely nagyon gyatrán menit ugyan, de kettőnek élteimét legalább kiadta. Kereskedelmi akadémiái) végeztem és mint legjobb növendék, állást is kaptam. Az Egyesült Pamutipar nevű cégnél dók goztam már hét éve. Szépen és szerényen megvoltunk a tavaszig. Akkor anyám egy napon rosszul lebt. Az orvosok súlyos és rosszindulatú daganatot állapítottak meg, de operai-hatónak nyilL vánitott'ák. Az étkezői be kellett csuk. nőm, a gyógykezelésre a magam fizetése nem futottal. Méltóságos Asszonyom, én most életem olyan elkeseredett: óráit éltem, mikor az ember nem kertel sokat. Hogy anyám meggyógyuljon, sikkasz tolSPECIÁLIS FÉNYSZÓRÓVAL birtosan és gyorsan szalad autója éjjel, ,, a l&gkanyargósabb országúton is és ködös, &sös, vagy hófuvásos időben is. BOSCH speciális fényszóró erős-, de nem vakrfró-. oldaífényt is ad és kifogástalan formája minden kocsi vonalához nagyszerűen illik. LEON3DA & Co. Btfcareşh és fiókjai até az ország összes szakűzleieiben. db —=----tam a Pamutipamái és pedig összesen 22G pengőt. Anyám most. a javulás utján van. ö efetben marad, de én aligha. Tudom, hogy holnapután ai cégnél rovan- csolás lesz. Ha addig nem kapok 226 pengőt, agyon kellll lőnöm magamat. Minden erőmből! igyekeztem hetek óta ezt a pénzt megszerezni; de hiába fordultam gazdag emberekhez, akiknek ez a pénz aránylag semmi, csak rideg visz- szautasdtásban részesültem. Most már csak a holnapi postáig várhatok. Ha Méltóságos Asszonyom nem küldi elezt a pénz-t, végem van. Ha elküldi!, megmenti velJe egy hasznos és dolgozó ember életétl. Fölösleges mondanom, hogy -— hár csak aprió részletekben •—, de a pénzt tisztességesen vissza fogom fizetni. Nem rimánk odom, Méltóságös Asszonyom, már ehhez nincs erőm és idegem. Utolsó reményem ez ai levél. Döntsön tetszése szerint, hogy élíhetek-e tovább, vagy meg kell-e halnom. Mélységes tisztelettel bocsánatot kór és kezeit csókolja Kercsák Béla. Budapest, Nagydiófa-utca 5., V. 32.c‘ A báróné ijedten fejezte be a levél olvasását’. Sok kéregető-levelet szokott kapni; mert ismeretes volt jótékonyságáról. De jómódú volta ellenére sem akadt most ennyi ajándékozni való pénze. Tanácstalanul) bámulta a levelet. Hangját meggyőzőnek találta. Lehet, hogy ez az ember holnap csakugyan megöli magát; Borzasztó. Ilyen felelősség súlyát hogyan fogja majd hordani, ha holnap már olV vassa az újságban ezt a nevet az öngyiL kosok közt? Másrészt e haívi számvetése teljesen kimerüli. Kölcsön után futkosnia nagyon kényelmetlen. Az ördög vitte vcáéna e£ ezt a reggeli postát. Mialátt eléggé izgatottan latolgatta a levelet, jött Terka, a komorna és jelentette, hogy a pénzes postás van itt. A bá. romé sehonnan sem várt pénzt. Csodálkozott. Jöjjön be az a postás. Az be is jött. Letett az asztalra egy rózsaszínű szelvényt) és leolvasott melléje csupa százasokban ezerötszáz pengőt. A szelvényről kitűnt, hogy egy volt osztálytársnője, akinek két éve hasonló körülmények között adott kölcsön a csőd előtt álló varroda megmentésére, azóta annyira ki- evickél'tí a bajból, hogy ezennel megküldte a pénzlt, forró és hálás köszönetét mellékelvén. A postás borravalót kapott! és elment, A báróné megint) kezébe vette az előbbi levelet. Nézegette, latolgatta. S hirtelen megütötte a szemét a sikkasztó fiatalember születési dátuma. Milyen különös: ugyanezen a napon született az o fia is. Mintha a, sors intése lett volna. Es mintha a sors intése lett volna az is, hogy éppen most kapott váratlan pénzt!. Becsengette a komornát. — Terka, olvassa e] ezt a levelet. Azi 'illető címre el kell küldeni a pénzt. Vegye el abból, amit most hoztak. Kétszázhuszonhat pengőt kell küldeni egy fiatalembernek, különben öngyilkos l'esz. — Mennyit!? — riadt fel a komorna. — Én igazán nem ériem a méltóságos asszonyt. Ilyen rendetlenséget és köny- nyelmüséget.-.. — Jó. jő. ne prézsmifáljon, küldje csak el a pénzt arra a címre. Mit csinál a szelvénnyel? — Eltiesziem. — Ezt is? Háiö nem tudom leszoktatni arról, hogy minden vacakot eltegyen? Már két láda) porosodik odakinn . Nem is tudtai befejezni, a komorna, aki huszonhárom éve intézte már köznapi életét, zsörtölődve és motyogva haladt kifelé. A báró né örvendett, hogy túl van a gondon és töprengésen. Jó kedve lett, dúdolni kezdett. A következő napokban még eszébe jutott) egyszer a dolog. Az a fiatalember iDegialább megköszönhette vo'iha a pénzt. De talán izgalmas boldogságában elfelejtette. Mindegy, több is veszett Mohácsnál. Legyintett rá, aztán az egész ügyet elfelejtetté ő is, mint az öngyilkos- jelölt a köszönetét. Nemsokára elutazott nyairalni külföldre, utána falura ment rokonokhoz. Hosszú hetek beleteltek, mi'g megint visszajutott a fővárosba. Alig volt két napig itthon, valami idézést! kapott valami hatósághoz, valami Mairgit-köruti cinre. Ez csak tévedés lehetett. Semmiféle ilyen ügye nem volt. Az' idézést eldobta). A komorna azonban kiszedte az idézést a papírkosárból és a lejét csóválta. Pár nap múlva ugyanilyen idézés jött, még egy. Annak szövegében pirossal alá volt) huz.vai, hogy „elővezetés terhe alatt.“ Az idézés másnapra szólt. Bosszankodott, hogy valami névcsere vagy ilyen tévedés folytán rángatják, de azért elment. Szigorú épületet talált azon a cimen. Komor folyosókon szuro- nyos emberek igazították útba. Végre előszobába került. Ott várnia kellett. Jló órai várakozás után megunta ai dolgot és szólt az egyenruhás ajtónálló nak, hogy ő bizony elmegy, mert nem ér rá. Az megnézte az idézést és megcsóválta a fejét. — Nem ajánlom. Nagy kellemetlensége lehet a bárónénak. Tessék csak ite- ülm. Ennek az embernek a hangja, az egész épület komor levegője, a szuronyok kellemetlen látványai megszeppentette. Leült. Várt még egy félórát. Akkor végre nyilf az ajtó, kijött rajta egy rabruhás ember fegyőnrel. Most ő következett. S már valósággal félt attól az, egyenruhás úrtól, akinek Íróasztala elé kellett ülnie. Miután elmondta) személyi adakiit és türelmetlenül várta, hogy miről van hát sző, a hivatalos ur ezt. kérdezte: — Ismeri báróné Kercsák Bélát? — Nem, — felelte ő bámulva —, ezt a nevet sohasem hallottam. — Úgy, sohasem hallotta. Akkor miért küldött’ neki kommunista propagandára kétszázhuszonhat pengőt? A bárióné elképedt. Ámulatában nem tudott felelni. A hivatalos ur szó nélkül elébe tolt egy rózsaszínű szelvényt, A báróné ráismert a Terka írására. Egy pillanat alatt az egész történet eszébe jutott. — De kérem, ez egy szerencsétlen fiatalember volt, akinek hivatalos pénzhez kelltett nyúlnia valami Pamutip árnál, hogy az anyját operálhassák . — Jó, jó, — legyintett a kihallgató, — mi azt jobban tudjuk. Ez a Kercsák Béla igazi nevén Koller Benő, Moszkvában kiképzett kommunista agitátor. Anyja ré|g nem él, Pamutiparnál sohasem volt. Vasmunkás. Titkos irodát tartott álnéven a Nagydiióf ai-utcában. A báróné pénzt küldött neki szovjet-propagandára. — De kérem, esküszöm, hogy .. . — Várjunk csak, várjunk csak. Van annyi vagyona a bárónénak, hogy akár- leinek csak úgy első szóra kétszáz húsz on- hiaib pengőt küldjön? Kivált vadidegennek? — Nincs kérem. De féltem, hogy megöli magát1. És különben is ugyanakkor váratlanul) nagyobb összeg pénzt kaptam, hát..-, tudjaisten, küldtem neki. — Anélkül, hogy utána nézett volna a Pamutiparnál, van-e ott ilyen nevű tisztviselő? Ez egy telefonjába került volna. — Nem jutott eszembe, kérem. Nagy hatással] volt rám ez a. fiatalember, aki bejelentette öngyilkosságát, ugyanazon a napon született, mint a fiam: 1910 május 3-án. A hivatalos ur motozott az akták közt, keresgélt, aztán felnézett. — Sajnálom, de Kercsák-Koller kom- j m un ista agitátor 1908 november 3-án született. A báróné mélyen hallgatott. A kihallgató szúrósan ránézett. — Kértem, báró né, ismerje ell, hogy amit előad, nem hangzik nagyon meggyőzően. Azonkívül1 a bálióné sokat érintkezik proletárokkal. Adatom van ama, hojgy panaszkodnál szokott a szociális igazságtalanságok ellen. — De kérem, — felelte ő a sirás j határán, — én jótékonyságból néha elmegyek nyomortanyákra, hogy ott pénzt osszak ki. És gyakran beszélek arról, hogy sajnálom a szegény embereket. De hogy én, kommunista propagandára ... Itt sírva fakadt megdöbbenésében és riadalmában. — Ne tessék simái, az itt keveset számit. Két óra elmúlt, a kihallgatást egyelőre befejezem. Egyelőre nem tartóztatom le. Holnap kilenckor tessék megint itt lennái. Viszontlátásra. A báróné azt sem tudta, hogyan kerüli ki a folyosóra. Mikor a kapun kilépett, majdnem elsiikoiltotta magát. Hiszen ez az a Margit-köruti épület, ahol akasztatni szoktak. Lélekszakadva rohant haza, hogy Tarkának mindent elmondjon. De Terkát elengedi te volt Visegrádra a nővéréhez és csak estére várhatta vissza. Kétségbeesve tördelte a kezét és felhívta az ügyvédjét). Azzal délután öt előtt nem lehetett beszélni. Ötig sárt, le s fel járt és rettegett. Ötkor jelentívezett az ügyvéd: mi tetszik? Jöjjön azonnali. De az- ügyvéd fél nyolc előtt nem jöhetett. Akkor jött. A báróné elmondott! neki mindent. Az ügyvéd fejét! csóváltál: — Kérem, báróné, őszinte leszek. Nem lehetetlen, hogy letartóztatják. Ne tessék süni és átkozódni, kérem. Azok az urak az ország biztonságára vigyáznak. Ez a kötelességük. És a báróné egész ügye csakugyan kissé kános látszatot kelt. Ekkor jött Terka. A báróné sírva mondta ell neki az egész ügyet. Terka végighallgatta, aztán bólintott: — Azonnal. Kiment és pár perc rnülVa visszatért. Letette az asztalra a kéregető fiatalember Levelét borítékostól. A boríték bélyegén rajta volt a dátumos pecsét. Letette a& annak idején érkezett ezerötszáz pengő utalványának szelvényét is. És letette az élső idézést, amelyet a báróné eldobott. Az ügyvéd mindezt megnézte es megnyugodott. Mindenesetre abban állapodtak meg, hogy háromnegyed Idlenc- kor itt lesz kocsival. A báróné két altatón vett be, mégis alig aludt. Reggel zúgott a feje, cmely- gett a gyomra. Reszketve ült be a, kocsiba. Kilenckor ott voltak a.' Margif-kör- uton. Azonnal bekerültek a hivatalos szobába. Szilágyi, mert ágy hívták a hivatalos urait, gondosan megnézte a levelet, a borítékot) és a vevéuyt. Aztán bólintott: — Ez rendben van, A báróné kihall" M"wNy hittor \ fffjkz halála ________ .POT ÖL Î gátlását befejeztem. A jegyzőkönyvéi majd alá fogja írni'. Azonkívül alá fos* írni ejgiy nyilaik oz aitot: „Elismerem, hogy nagy könnyelműséget követtem el akkor, mikor egy vadidegen embernek első szavára minden ellenőrzés nélkül“ satöbbi. Majd felolvasom. De annyit mondok, hogy nagy szerencséje van. He'1 tokig ülhetett volna. A báróné aláirt mindent. Óriási fék szabadulás érzésével lépett ki a kapun-. Mikor hazaért, azt mondta Terkának: — Minden elintéződött; hálaistennek. De ezentúl minden levelet, miden írást gondosan tegyen félre, érti? Terka csak ennyit mondott): — Igenis. De mi lett volna, a báróné- báli huszonhárom éve, ha én nem vagyok? Most) megyek, mert itt vannak s villa nysz á mlá v al. — Jól van, ne veszekedjen verem: Ezentúl mindent el keld tenni. Terka már nem is feltelt erre. Becsukódott mögötte az ajtó. gyorsan és biztosan hat:j Üíőidegzsába Hdegtájdaimak Rheuma, Köszvény I Híííssgs betegségeknél ízűiéi- és végtagtálüalmaknál Togal oldja a húgysavat! Erősen baktériumölő! Mégeiha nyagolt esetekben is hatásos! 7000 orvosi szakvélemény Egy kísérlet meggyőzi 42, 14 és 3 tablettái csomagolásban. // Lei 130. —. 52 — és 12.Áz á&os örökség NEW YORK, julius hó. Több középeurópiafii államban élnek az itt elhunyd Bergman Sándor örökösei akiket már régebben' feLszólitottak az amerikai hatóságok, hogy vegyék áí örökségüket, harmincezer dollárt, amely az egyik newyorki bankban fekszik. An örökséget a végrendeletvégrehajtó kezeli, de csodálatos képen eddig még senki sem jelentkezett érte, mégy pedig azért, mert az örökösök a vagyont Szerencsétenség« hozónak tartják. Bergman Sándor 1906-ban vándorolt ki Amerikába és öt év alatt már meglehetős vagyonra tett szert. Erre kihozatta szüleit és meny-asszonyát). Alig konszolidálódott azonban, megindult a balszerencsesorozat. ö maga tüdővészben halt meg és a szörnyű betegséget megkapta felesége is, aki ápolta. Nemsokára követte is férjét a halálba. A dohányáruüzlet és a vagyon az apára maradt, akit viszont néhány hónap múlva egy nép gyűlésen leszúrták. így Bergman húga, Bergman Márta kezére jutót a vagyon, aki férjhezment és egy7 vegytisztító üzemet alapított. A kis gyár 1926-ban felrobbant, Bergman Márta férje meghat a robbanás alkalmával ö maga pedig megvakul. Nemsokára Bergman Márta is meghalt. Már akkoriban nem akartak tudni. a. család Európában lévő tagjai az örökségről. Csak Márta egyik unokaöccse tartottá babonának a dolgot. Ő a vagyon birtokába is jutott, ue nem sokáig élvezhette azt; mert) az utrin rátámadt egy részeg ember és agyonszurta. Azóta a harmincezerdolláros vagyon gazdátlanul fekszik az egyik newyorki bankban. A nevetés könyve: Mosolygó mait a szabadságharctól a vló.gháboruig. A béke korszaka a humor tükrében. Remek anekdota-gyűjtemény, rengeteg képpel. Könyvnapi ára vászonkötésben 108 lej az ELLENZÉK könyoosztátyá- ban, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk.
