Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)
1938-08-21 / 188. szám
i 938 augusztus 21 ASZTALOS ISTVÁN: ELLENZÉK II l be rsa 3b ud f§ öx 123 3b E3Í I3T sd raí 52 a sd £2 £( sd 3Î 31 '■d Ifi r TÖRVÉNYEN KÍVÜL A lelógó bajuszu törvényszolga beszó- iitotta a terembe. Rongyokba burkoltan úgy állt a bírói emelvény előtt, mint az együgyű félelem szobra. Görcsösen szorította magához rongyos kabátba csavart pár hetes csecsemőjét. Barna szemei tele voltak szorongással, mint egy félve szűkülő kutyának. Remegve nézte a törvényt, amit egy idősebb, őszbe borult ember, a biró, egy feszület meg egy csengettyű képviselt. Di- dergett a nagy rideg teremtől. Nagyon bűnösnek és nagyon kicsinek érezte magát. De iparkodott még jobban összehu- zószkodni, még kisebb lenni. Szorongva csitította fel-felnyöszörgő gyermekét. Félte a törvényt, amit az emberek védelmére alkottak. A biró idegesen dobolt aZ asztalon. Sokáig lélektelenül bámult ki a terem egyik régen mosott, homályos ablakán a szemben levő emeletes bérházra. Ott az emeleti gangon egy kócos cselédlány rongyszőnyegeket rázott a korláton áthajolva- Énekelt. A hangja ugyan nem hallatszott be a terembe, de látszott a szája mozgásán, hogy énekel. Ahogy rázta a szőnyeget, fel-fel libbent rövid, piros szoknyája és kivillant térden felül a fehér combja. A biró szórakozottan nézte, amig csak be nem ment a cseléd. Tekintete aztán felsiklott a bérház hóval borított fedelére, amelyre árnyékot vetett a kéményből felszálló fekete füst. Visszakapta szemét az emelvény előtt álló asszonyra. — Titkos koldulás . . . paragrafus . , . 15 napi elzárás. — Villant a fejébe. Idegesen kapta elő az óráját. — Fél 12. Mindjárt dél van. — Aztán az asszonyhoz fordult. Az ott állt összezsugorodva. Szenvedett a hallgatás alatt, ráfeküdt a csend, a bizonytalanság. Olyan formán érezte magát, mint amikor régen apja hazajött részegen s egy darabig csak a szemei- meredtek rá fenyegetően, majd jöttek a testet kékitő ütések, rúgások. Most is úgy állt gyámoltalanul, várta az ütést. Végre a biró megtörte a csendet. Előbb a szokásos kérdéseket tette fel: —T Kora?. Vallása? Családi állapota? ... Kitől való a gyerek? ... Siró hangon válaszolgatott. — Huszonnégy éves. Anyja meghalt . . . apja csavargó, ki most a toloncházban ül. — Egy férfi járt hozzá, aki eltűnt, mikor jelentkezett a gyermek. A. biró hümmögött, aztán beszélni kezdett. Látszott, hogy kínlódva keresi a szavakat és szigort próbál önteni azokba. — Maga titkos koldulásért van előállítva és amint látom, nem először. Mondja, miért koldul? — Itt megzavarodva elhallgatott, aztán vállat vont s 'folytatta. — Ep, egészséges asszony. Miért nem dolgozik? Nem érzi, hogy milyen rut, szégyenteljes dolog ez? Kérni, koldulni, másra támaszkodni? — Megtörölte a homlokát és sóhajtva nézte végig a fiatal, sovány arcú anyát. — Nézze, maga anya, a gyermek törvénytelen, apja nincs — beszélt tovább. — Maga felelős a gyermekével szemben. —ftt már hangosabb lett a hangja és szi- • csebb. — Milyen ember lesz abból, akit koldulással tartanak és nevelnek fel? . . . Nem lesz semmi emberi öntudata, büszkesége. Nem lesz csak egy lágy, örökké Siránkozó, mindennel megalkuvó ember, ki mindig a mások jóvoltától és akaratától függ. Ezt akarja maga? Ezt? . . . így dorgálta szigorú szóval a biró az összezsugorodott anyát, ki hangtalanul állt az emelvény előtt és nagy, súlyos könnycseppek folydogáltak arcáról a rongyos kabátra. A biró szomorúan nézte a könnyeket, de beszélt tovább. Hosszú, szép mondatokkal emelte ki a szent anyai kötelességeket. Beszélt, beszélt, olykor belepirulva, olykor keserűen. Az anya állt megsemmisülve az emelvény előtt, magához szorítva nyöszörgő gyermekét. A szavaknak valami csurdogáló hang vetett véget. A rongyos kabátból vékony kis patakocska csurgóit le a terem padlójára'. Az asszony rémülten szorongatta a kabátot. A tenyerét is odatartotta a csurdogálás alá, de hiába. A gyermek nyöszörgött, möcörgött és elvégezte dolgát az utolsó cseppig. Majd nem jól érezve magát a vizes rongyokban, sírni kezdett kovájoló hangján. A biró idegesen kapdosta a fejét. , Az asztalnál körmölő Írnok halkan rászólt az asszonyra. — Hallgattassa el már lelkem! Az nagy igyekezettel csititgatta. — S—ss . . s—s—s . . . s—s—s—. . . Sr—*—s — a melléhez szorítva addig susogott neki, mig a gyermek sírása halk nyöszörgésbe ment át s végül elhallgatott. A bíró tovább lapozgatott az Írásokban. Titkos koldulás ... Visszaeső bűn . . . Súlyosbító paragrafus ... — elzárás .. . — motoszkáltak az agyában. Haragos érzések vettek erőt rajta. Egy kis ideig még lapozgatott, aztán halk, kínlódó hangon a törvénykönyvet megmarkolva, Ítéletet mondott: iţ napi elzárás. Az asszony megrándult. Némán meg- görnyedve állt, magához szorítva kicsinyét. A biró feszengett, kényelmetlenül érezte magát. Valami kiutat keresett. . . Hirtelen öröm villant fel az arcán. Megvan. Ide hallgasson. Én magát elitéltem 15 napra, de az ítélet végrehajtását felfüggesztem 3 évre. Ez azt jelenti, hogyha jól viseli magát és nem koldul többé, akkor nem kell, hogy leülje. Neveljen dolgos, rendes embert a gyermekéből és . . . és . .. — Itt elakadt, megzavarodva. Az asszony hálásan ígérte, hogy: Nem, biró ur kérem, nem koldulok többé. A biró reménytelenül legyintett, vette a kabátját és távozott. De nem tudott szabadulni a gondolataitól. És az egész, napja el volt rontva. Az asszony is kiment a havas, lucskos utcára. Tétován nézett széjjel. Hova menjen? Hisz két hete, mióta ä kórházból kijött, mind az utcákat rótta s a vasúti várótermekben "aludt. Éhes volt- A biró előtt, izgatottságában nem is érezte—az éhségét. Ami most kétszeresen támadt rá. A gyermek újra sírni kezdett. Vitte, magához szorítva, a lucskos utcákon. Egy elhagyatottabb helyen kibontotta elfonnyadt mellét és odakinálta a kicsinek. Az mohón cuncogtatta egy darabig, de csakhamar keserves sírással ejtette ki a szájából. Nem jött abból egy csepp tej sem. Az anya kétségbeesetten markolta össze a mellét és dörzsölte, fejte az ujjaival. De hiába. Reménytelenül takarta NEURALGIA FEJFÁJÁS HÜLE/ELLEN Kapható gyógyszertárakban és drogueriakban vissza a rongyok közé. A szájában nyálat gyűjtött és azt adta gyermekének. Az szürcsölgette fulladozva. Egész nap a csatakos utcákat járta, mint egy kivert kutya. Egy utcasarkon fáradtan állt meg. Rendőr jött át az úttesten. Elszorult a szive. Értem jön, értem, — gondolta ijedten. Elviszik. . . Bezárják. . . Nem, nem! Rémülten sietett tovább. Ment elhajtott fejjel s ahol látta, nagy ivben kerülte ki a rendőröket, mint a tolvaj. Ment egész nap a lucsokban, hóban. Rongyos cipőibe bepréselődött a hóié és lábujjai között szörcsögött. A korán sötétedő téli este a külvárosban crte. Ott bódorgott egy darabig a hosszú árnyéku villanyfák alatt, teljesen kétségbe esve. A gyermeke éhesen sirt-ritt. Egy darabig csititgatta-babusgatta. Há-á-á-á... Há=á=á . . . s—s—s . .. s—s—s... De aztán dühösen rázta, paskolta a rongyos kabátot. Hallgass te, hallgass! Lehetett úgy éjfél felé, mikor mint egy elhagyott állat, kimerültén, éhesen megállt egy szennyes viz feletti hidon. Hosz- szasan állt ott és nézte a villanyfény által megvilágított piszkos vizet. Vissza- vissza gondolt a biró szavaira: — Siránkozó ember lesz, aki mindig a más nyakán él. Megborzadt. Aztán kétszer is nekiindult az éjszakának, de ismét csak visszakerült a hidra. Aludj, te bitang, aludj! — sziszegett az éhesen siró gyermekre. Nem alszol? Éhes vagy? Sírsz? És mindig csak sírni fogsz? Na, nem fogsz te sírni, ne félj. Aludni fogsz te, aludni. Aztán hirtelen lecsusztatta a rongyos kabátot a kóválygó sfö'tét vizbe és füleit befogva, futva, inogva megindult, vissza se nézve. Magad vadásza Alvás előtt, ha már a ielked lim-!omát tutajra raktad, mely az álmok vig honát járná veled, rohanó lárma felriaszt s utána lelked hajnalig is elvirraszt. Az utca vak, a lámpák fénye leesett. A városból tán minden élet kiveszett. De fenn az égen gépmadarak árnya száll, berreg, robajlik. Próbát tart ott a halál. Nézd az eget, hol isten járt, ki szeretett. (Hol van már, hol? csak szó maradt a szereteti) Galambok utján vészt robog a hadigép. Robaja lelked nyugalmába beletép. S bújnál talán a sirba is, bár jól tudod, hogy próba-halál csak, mi éppen elzug ott. De tűz lángol már keleten és nyugaton... lehet-e hát, lehet-e közte nyugalom ? Láttál már képeket, lekaszált gyereket, asszonyt, férfit, öreget, ifjat sereget. Hol napután talán téged is odavet közéjük a bombázó testvérgyülölet 3 nem menedék már otthonod, nincs menedék, nincs boltozat, mi megóvna, nincs fedezék. Sirod is felszaggatja bomba, járja gáz, csontodon haláltánc zenésze fuvoláz. Nincs fedezék, mi védhetne, nincs menedék. Ha holt vagy is, elér a rémes hadigép. Elér a rém, mely most tanulja odafenn a vészt, ami téged öl majd meg idelenn, Kőröskörül a világ felett zug az ég, kavarja kékjét halált hordó hadigép s bárhova rejtőzz, mindenütt prédája vagy —• Te vagy a rém lovasa: önmagad vadásza vagyl HÓBAN JENŐ. Kimm hercegnő és a civilizáció SELAVGAN (Fiilöp szigetek) A Fü 16j)-szigeted lakossüiga még nem tette .maigá'evá a nyugati cmlizí-eió ujafoib eredményeit. Meg ma is bélelt rágnak, ugyanazt a. sarong-ruhát hordják, amit őseik hordtak évstzá/üdokká,1 ezelőtt. A erigetek kormányzója mindenáron meg akarja reformálni ezt a -harcias, néhány esztendővel ezelőtt még fejvadász népséget és talléit is egy hölgyet Tar- hat» Alik Rirnim hercegnő személyében', aki o Suti u-sr. igét cső port harcias more-törzséből való és az amerikai Illinois város egyetemét végezte el. Mikor huzatért, férjhez ment egy moro herceghez és ő i.s ik-etette m amerikai szabású 1 libákat o sa~ong kedvéért. A magas fehiér politika elválasztotta őt első benszü- íötl férjétől, Da tu Ta hilt ól, mert ez a fiilöíp- szigetii szabadságharco tok vezé're volt és férj- hezadta egy árulóhoz, Buvcngenhez, aiki viszont hamarosan elhagyta maga sinii veltsé- gü nőt. A hercegnő most elihaWâlrozt«,, hogy biz amerikai kormányzóivá.] egjeté’tően megkísérli elsősorban is felfedezni a szigetek belsejét s az amerikai íe.igerészkr.tonaság segítségével rá kényszerben i a veit fejvadászokat a telefon, láviiró, ród'ó és újságok használata r a. Â gyilkos sárga ponrf APIA (Szamoa-szigetek) Különös és általános rémületet okoz a szigeteken egy bogárfajta, amely néhány héttel ezelőtt tűnt fel először egy apiai szállodában. A furcsa bogár olyan, mint egy sárga pont, se feje, se lába nem lát* szik, repülni sem tud és mégis eljut mindenhová, ahol emberek élnek. A sárga pontnak elnevezett féreg épugy embervér* bői él, mint a poloska, de azzal a különbséggel, hogy amikor teleszivta magát, viszonzásképen, valami mérgező váladékot juttat a vérbe és ez percek alatt megölii az áldozatot. A sárga pont első áldozata egy angol kereskedelmi utazó volt, akinek ruhájában az orvos meg is találta a bogarat, de nem tulajdonított neki jelentőséget. De amikor a szigeteken hasonló esetek történtek és a lomha parányi sárga bogár mindenütt jelen volt: kétségtelenné vált, hogy a megérthetet- lennek látszó emberhalálozásoknak ez a féreg az okozója. Szamoa-szigetek most sürgős segítséget kértek, mert ha a sárga féreg elszaporodik és csípésének ellenszerét nem tudják napokon belül megtalálni, akkor tömeizkatasztrófával kell számolni. A FrobeniuF^expedicm Ausztráliában dolgozik MUNJO (Északausztrália) A Frobenius-expedició, amely jelenleg egy kutatóuton van Ausztráliában, a legutolsó jelentések szerint elérte Munjot. Ez a benszülöttek legelőretoltabb fészke. Benszülőtt vezetőik segítségével a kutatók egy sziklás vidékre kerültek, ahol kiástak néhány, az arandai néptörzs idejéből való koporsót. A benszülötteknek ezekkel a sírokkal kapcsolatban mondakörük van, amely nagyjából az úgynevezett csőkígyó körül keletkezett. Az eső- kigvó állítólag benne található valamennyi aranda-sirban. A történelemelőtti korból származó sírokban ékírásos festményeket találtak. Ezek kengurukat, az esőcsináló szellemet ábrázolják. Munjóban az unga* rinyin-törzs régi táncait is bemutatták Erőbeniuséknak. Az expedíció további útja a Kűuberley-sivatag mélyére vezet. Itt is a benszülöttek életviszonyait tanulmányozzák a tudósok. é
