Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)

1938-08-14 / 183. szám

to ___________ . v uHaMLiMBe» skä T ■ mus*.; o*.1 T::fl®^-H%»*^'™wa^'TObifc:-ww vamtmur Mua ELLENZÉK rss róaszial ]*gy Kis magánvállalat irodájában van dolgom, keresek valakit, üzenetet kell át­adnom neki. A valaki éppen egy Íróasz­tal előtt áll s olyan dühveí rámolja ki az Íróasztalt, mint lelkes gazdasszonyok a la­kást tavaszi nagytakarítás idején. Az egcsz iroda különben is dúlt, furcsa, szokatlan: érzik a levegőben, hogy itt történt vala­mi s főleg: látszik, hogy valami egészen rendkívüli ment itt végbe. A sarokban papirhegyek, a kirámolandó íróasztalnak minden fiókja nyitva, a földön az ajtó- nyilásra levélboritékokat, kopirpapirokat s fehér iveket sodor el a levegő. Az iro­da egész személyzete jelen van, még Pista is, a tizenötéves irodaszolga, kifutógyerek, tizóraithozó mindenes s úgy nézik az író­asztalban kutatót s magát a feldúlt író­asztalt, mint Dick, a tettes egy angol de- tektivregényben azt a bizonyos holttes­tet, akinek személyazonosságát nem tud­ják megállapítani. — Mi történt? — kérdezem. És megtudom, hogy Kiss ur, a vállalat lelke, a kicsi, szőke, szelíd Kiss ur, a pon­tos munkaerő, a nagyszerű hivatalnok, a lelkiismeretes gyors-gépiró és könyvelő tegnap örökre eltávozott. Meghalt? Nem. Nem halt meg, sőt most kezd élni igazán, mikor a vállalat elsikkasztott pénzén va­lahol külföldön szórakozik. Tiz éven át lelkiismeretesen, pontosan, rendesen sik­kasztott Kiss ur. szinte gyöngéden, mert úgy csinálta, hogy a vállalat ne nagyon érezze meg, nem vett el egyszerre na­gyobb összeget, csak szépen, apránként, óvatosan. Hiszen ő ió ember volt és tud­ta, hogy a kis vállalat nem birná ki a hir­telen csapást, ö volt a főbizalmas, akit so­ha senki sem ellenói zött, akiben úgy bíz­tak, mint régi népek a fővarázslóban. És most. gondos és lelkiismeretes tízéves sik­kasztás után Kiss ur eltávozott és élvezi jól megérdemelt pihenőjét. Persze kide­rült, hogy a sikkasztott összeg többre rúg, mint a szerénv keretek kölzött mozgó kisvállalat egész évi jövedelme. De azért nem borul fel itt minden, mert Kiss ur jó ember, finom ember, csendes ember: nem szereti a hirtelent, a váratlant, a meggon­dolatlant. Most sem ment el csak úgy, bú­csú nélkül. Dehogy. Szabadságra ment és nem jött vissza és hagyta, hogy szépen rájöjjenek maguktól arra, ami történt. Hát rájöttek és nem is jelentik fel Kiss urat, mert tudóik, hogy a dolog ártana a vállalat gyengén megalapozott hírnevé­nek s tudják, hagy a pénzt úgyse kapják többet vissza. És — ez a legkülönösebb — nagyon sajnálják Kiss urat, ha le kel­lene csukatni. Istenem, olyan gyönge gyomra van, még megártana neki az ot­tani koszt és mégis csak tiz évig, a nyitás pillanata óta, -_z ő emberük volt s ki lá­tott nála pontosabb, rendesebb hivatalno­kot? A főnök ur megtárgyalta a dolgot a feleségével és a többi alkalmazottal és úgy döntöttek, hogy hagyják futni Kiss urat. Bosszújuk :t hát — ami nem is any- nyira az anyagi veszteségnek, mint saját Kiss urban való h.»ük megrendülésének eredménye — a Kiss ur elárvult Íróaszta­lán töltik ki, mindent kidobálnak belőle, amit a rendes Kiss ur valaha odarakott és rendben tartott. Olyan ez, mint egy temetés s meghiv- nak engem is, hogy vegyek részt benne. S mivel sohasem láttam még sikkasztó Íróasztalát, én :s kezembe veszem, megné­zem azokat a tárgyakat, amik itt marad­tak Kis ur után. Van ezekben a tárgyak­ban valami szeméiyes és egyéni: szinte szégyellem, hogy így dobálják és kutatják őket: utóvégre Kiss űré voltak s a tárgyak titokzatos módján átvettek valamit Kiss ur végtelenül pontos és rendes egyéniségé­ből. Kiss ur nem volt mindennapi lélek: ezt elárulja itthagyott íróasztala, aminek zárjait most lóméletlen kezek feszegetik. Sőt. Gyöngéd és szép lélek volt. Ceruzái gondosan meghegyezve glédában állnak, öt radirgumit tartott az asztalán, minden eshetőségre készen. Az egyik fiókban a vállalat üres Wélpapairjai és sima ivek. De aztán előkerülnek dolgok, a legalsó fiókok legmélyéből, amelyekről talán Kiss ur sem tudott már, nem emlékezett rá­juk. Máskülönben elvitte volna őket, hogy ne kerüljenek avatatlan kezekbe. Nem hiszem például, hogy Kiss ur, a fi­nom lélek, előre tudván gyors elutazása napját, otthagyta volna különben legalsó fiókjában Krisztina leveleit. Krisztina 1929-ben irta ezeket- a lángoló szerelmes­leveleket Kiss úrhoz, s valószínűleg nem azzal a céllal irta, l ogy később Pista ol­vassa őket és röhög ön rajtuk szemérmet­lenül. — Ezeket a dolgokat biztosan elfelej­tette — mondja Kiss ur gazdája — más­különben kicsempészte volna. Nincsen itt kérem semmi kompromittáló, sőt. Azt mondják, hogy az íróasztala jellemzi az embert. Tessék nézni, mik vannak itten! Megáll az ember esze Hát lássuk csak, mik vannak itten. Leg­először is három zenei kalauz hangverse­nyek ismert müsorszámainak ismertetésé­vel. Kiss ur nagy zeneimádó lehetett: ez kiderül abból is. hogy nem kevesebb, mint tizennégy hires opera szövegi ismer­tetését őrizte Íróasztalában. Már pedig a zeneszerető lélek gazdag és nagy az érzé­sekben: szeretnivaló, finom és érző. Kiss ur pedig imádta a zenét: minden hang­versenyen ott volt, majdnem minden es­téjét operában töltötte. És a tárgyak to­vább beszélnek és tovább árulkodnak. El­árulják azt a nagyon komplikált valamit; a sikkasztó lelkét. Kct fiók szinültig tele van újságokkal. Nem színházi és könnyű képeslapokkal: hanem a legnívósabb, legkomolyabb iro­dalmi folyóiratokkal. Kiss ur franciául is olvasott: Mauroist, Gide-t, Proustot sze­rette, de olvasott egészen elvont, tudomá­nyos, filozófiai dolgokat. Járatott például egy francianyelvü vallásfilozófiai szemlét: tanulmányozta a régi hindu vallásokat és hónapokon át olvasta Edouard Shouré I es grands initiés című hires könyvét. Ked­venc olvasmányait tízórai szünetben is ol­vasgatta, egyik kezében vajas zsemlyét tartott két szelet szalámival, másik kezé­ben Glasenapp professzor Brahma és Buddha cimü könyvét Pelliot francia for­dításában. Amellett mélyen vallásos lélek volt, amatőr filozófus s Mancit, a ma:— riálista gépirókisasszonyt mindenáron meg akarta téríteni s nem tűrte, hogy Pista dühében káromkodjon. És előkerül egy füzet, tele Kiss ur szép gyöingybetűivei. A füzet cimlapján ez a szó: Lelkigyakorlatok. S belül egy sor penitencia, jámbor lelkigyakorlat, amit LONDON, augusztus hó. Körülbelül két évvel ezelőtt merült fel az az ötlet, hogy Londont a légitámadás ellen léggömbökkel kellene megvédeni. Ezt a tervet úgy a belföldi, mint a kül­földi közönség nem vette komolyan. De nemcsak a laikus emberek mosolyogtak az újfajta védelmi terv felett, hanem a komoly katonai tkörök is. Az angol lég­ügyi minisztérium, — miután több mint húsz, London ellen irányított próbatáma­dás katasztrófáid eredménnyel végződött az angol főváros biztonságára, — elhatá­rozták a léggömb-védelem megszervezését. Amikor a tervet nyilvánosságra hozták és az első „légi elefántokat“ kísérletezés közben a levegőbe bocsátották, megindult a gúnyos cikkek és a karrikaturák ára­data. Modern légi „drótakadály“ A hadvezetőség azonban angol makacs­sággal tovább folytatta munkáját és amint az eredmény mutatja, — tudták, hogy mit csinálnak. A léggömbszerü városvédelmet egyre kevesebben kifogásolják. Sőt az angol akóház legutóbbi ülésén az egyik képvi­selő komolyan sürgette, hogy a kormány Anglia egész keleti partsze­gélyét lássa el ilyen modern drótfallal. Ha semmi más, már ez a felszólítás is bi­zonyítékot szolgáltat arra, hogy a léggömbök megfelelnek a hozzájuk fűzött várakozásnak. Nem múlik el nap, hogy az angol lapok hatalmas cikkekben ne számolnának be a légvédelem eddig elért eredményeiről és Kiss ur bizonyára nemcsak leirt, de végig is csinált. Kiss ur az. első hites könyvelő, aki penitenciákat szabott magának s azo­kat be is tartotta. Legalábbis más lelki- gyakorlatozó könyvelőről nem hallottam. Kiderült hát eddig Kiss úrról, hogy ze­ne- és irodalomkedvelő, mélyen vallásos és filozófus lélek. S végül teljes képet ad róla Krisztina néhány levele, amit elol­vastam s utólag kérek töredelmesen bocsa natot Krisztinától. Mentségem: hogy a le­velek géppel Íródtak, írójukat nem isme­rem s Krisztina sok lehet a világon. Azonkívül majdnem tiz éve íródtak, te­hát olyanok, mint levelek a ködös mtik­ban, csaknem az irodalomtörténetben, mint azok a levelek, amiket az ember az iskolában tanult francia órán s amelyeket különböző Madame-ok írtak unokahu* gaiknak s amelyek így kezdődnek: „Édes kis Ameliem, nagymama irta, hogy enge­detlen vagy és nem fogadsz sízót Made- moisellenek, ami nagyon eLszomoritott“... Szóval bocsásson meg Krisztina, ha még emlékszik Kiss urra s a levelekre, bocsás­sa meg, hogy pár mondatukat átadom a nyilvánosságnak, de ez Kiss ur portréjá­hoz tartozik, hogy látnivaló legyen, hogy Krisztina menyire szerette őt. Drágám — írja Krisztina — borzasztó igy írni, a fő­nök idefigyel s azt hiszi, hogy ezt a le­velet a sörgyárosnak irom, pedig nem a sörgyárosnak irom, hanem Neked, Ne­ked, Neked . . . Imádlak Drágám és örökké imádni foglak! És köWönöm Ne­ked, hogy megtanította/ a boldogságra. Ugye soha sem hagysz el egyetlenem, ugye nem, mert azt nem élném tul!í Ha elgon­dolom, hogy fiatalon férjhezmentem és eddig nem tudtam mi a boldogság! Te a világ legjobb, legnemesebb, lcgimádniva- lóbb embere vagy. ó, hogy szeretlek! Egész szivemmel. És tegnap azt mondtad, hogy nem akarsz komplikációkat okozni az életemben és inikább félreállsz! Oh. Drágám, hogy is mondhattál ilyet! Nem bánom a pokol minden szenvedését és minden komplikációját, csak a karjaidban lehessek! Tudom, azért mondtad Egyetle­nem, mert Te is szeretsz és kímélni akarsz az élet viharaitól. De ne törődj velem! Ne, ne! Csak a boldogságunkkal törődj, a szerelmünkkel . . . Borzalmas igy imi, a főnök idenéz és félek idejön. Viszontlá­tásra, Te Drága és gondolj addig is a csókjainkra Te legdrágább, Te legkedve­sebb, Te a világ legbecsületesebb em­bere . . Marton Lili. fokozott kiépítéséről. Természetesen ér­dekes adatokat is közölnek egészen addig a határig, amig azok a hadi érdekeket nem sértik. így számtalan folyóiratban és tanul­mányban jelentek meg értekezések a re­pülőgépek támadása ellen gyerekesnek vélt léggömbhálózatról. Ezekből a tanul­mányokból kiderült, hogy e pillanatban a világ legnagyobb városa van megvédve a legjobban légitámadás ellen. Ha London védelmére egyetlen egy re­pülőgép se szállna fel, hogy az ellenséges repülőrajok munkáját bizonytalanná te­gye, ha egyetlen légelháritó ágyú se szólal­na meg, hogy a közelgő bombavetők so­rába robbanó gránátokat lőj jön, — még ebben az esetben is a London elleni tá­madás nagyon is kockázatos lenne az el­lenséges repülőraj számára. Ezt az aránylagos biztonságot London ma az annyiszor kigunyolt és kifogásolt 'léggömb-rendszernek köszönheti. Kipróbálják a „légi elefán­tokat“ Nézzük hát, mit tudnak ezek a lég­gömbök? A világháborúban is tapasztalták már, de a kereskedelmi repülésben is nagyon sokszor előfordult, hogy a legvékonyabb dróthuzalba ütköző repülőgép is a fűidre zuhan. Ez a felfedezés vezette az angolo­kat arra a gondolatra, hogy London felett egy mesterséges acélpók­hálót kellene teremteni, amelynek csillo­gó szálai a földdel és a levegőben egv LONDON a legjobban védeti város a légitámadásokkal szemben I 9 3 H aiif/unzíuB I 4. léggömbbel volnának összekötve. Ezek a vékony, de hallatlanul erős dró­tok valószínűleg magas!esv.üliségü villa­mosára miit is tartalmaznak, amire egyéb­ként nincs is olyan s/.ükség. Elég, ha a re­pülőgép beleszalad egy ilyen túlságosan ki nem feszített acélburokba, hogy né­hány percen belül szárnyszegetten, ki­gyulladva, a földre zuhanjon. Amikor ezek a „légi elefántok“ elké­szültek, a legnagyobb titokban kipróbál­ták őket Anglia elhagyott vidékein. A meghivoit szakértők elképedve látták, hogy ez az egyszerű eszköz milyen félelme­tes ellenfele lehet a repülőgépnek. Minden léggömb körülbelül hétezer mé­ter hosszúságú acélhuzalt visz magával, amit a másik léggömb acélhuzalaival ügyesen összebogoznak. Eddig ezer ilyen léggömb van készen London védelmére, amelyeket kétféle módon lehet alkalmaz­ni. Vagy koraiakba felállítják őket a város szélein és akkor a gyanútlanul jövő repü­lőgépek, mint egy külső kerítésbe ütköz­nének bele. Vagy ügyesen szétszórtan, a város különböző pontjáról feleresztené­nek ilyen acélhuzalokat a levegőbe a lég­gömbök segítségével. Ez az utóbbi eset a leghatásosabb védelem. Ugyanis feltehető, hogy a bombavetőgépek észreveszik a vá­rost körülvevő léggömbkeritést. Keresz­tül szállnak felette s úgy kezdik meg a város központja táján a pusztítást. De ha London minden egyes kiemel­kedő pontjáról ilyen léggömböket eresz­tenek fel, — bombavetőgépektől el nem érhető magasságig, — akkor ezek a drót­hálók borzalmas pusztítást végezhetnek a támadók között. Az eddigi -számítások szerint, ha egy harmincöt kilométeres átmérőjű terüle—n köralakba helyezik el ezeket az acélhuza­los léggömböket, akkor a támadó repülőgépek közül minden második menthetetlenül elpusztul. Ha köralakba állítják fel, — még abban az esetben is, ha észreveszik a pilóták az acélkört — minden negyedik repülőgépre a lezuhanás vár. Az első ilyen támadásnál az ellenséges repülőraj saját kárán rájönne arra, hogy milyen kockázatos feladatra vállalkozott. Már a második támadásnál nyugodtan le­het számítani a pilóták idegességére is, akik akkor már tudják, hogy valósággal életveszélyes terep felett repülnek. Ha még ezekhez a tárgyi- és lélektani adott­ságokhoz hozzászámítjuk, hogy a London fölé érkező bombavetőgépeket a megfele­lő magasságban vadászgépek várják s alulról légeíháritó ágyuk tüzelnek rájuk; akkor nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy London megtámadására csak kísérletet is tenni, több a kockázatos vállalkozás­nál. Ilyenformán a mai fegyverkező és a légi- háború rémétől reszkető világban az angol főváros tekinthető a legjobban védett helynek. Amikor London légitámadásának nehéz­ségéről megemlékeztünk, számításon kí­vül hagytuk az immár közmondássá vált ködöt, amely az év tiz hónapjában állan­dóan London felett gomorog és csak elő­segíti a léggömb-védekezést. Ezek a tények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Anglia nyugoőtabb idegek­kel igyekszik békét közvetíteni az európai nemzetek között. (B) UJ. FÖLDI MIHÁLY: A miniszter Vászonkötésben 119 lej. Régebbi meg­jelenések Földitől: A viszony 178 lej: A század asszonya, fűzve 132 lej; A há­zaspár 178 lej. Kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Clüj, Pia la Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállitjuk SVÁBHEGYI szanatórium Budapest! Ideális diétás üdülőhely. A leg­előkelőbb hotel. A legtökéletesebb klinikai gyógyintézet. Strandfürdő. MÉRSÉKELT ÁRAK. ■ffe,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom