Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)
1938-08-14 / 183. szám
7 9 38 n it v a n r i it n 14. 8 r 1.LVNZ f K MISSZIÓI KÖRÚTON MANDZSÚRIÁBAN... BABOS SÁNDOR TRANSZILVÁNIAI REFORMÁTUS M1SSZIÓ- NÁRIUS EREDETI TUDÓSÍTÁSA AZ ELLENZÉK SZÁMÁRA ÉN IS VOLTAM MANDZSÚRIÁBAN... (I. Közlemény) És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálcákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se kél-két ruhátok ne legyen. Furcsa napok voltak azok. Valami forrott a levegőben. Mindenki izgatott volt. Hossz hírek, bizonytalan hírek mindenfelől. Az egyház ellen valami titkos aknamunka indult. Az IKE-ből az orvosképző iskolából, pár gyülekezetből, kórházból sokan a börtönbe kerültek, többen vizsgálat alatt vannak. Az egyik középiskolájuk kéthavi gondolkozási időt adtak, hogy választ adjon arra nézve, hogy hajlandó-e az iskola vagy sem áldozatot mutatni be konfuciusnak. A misszionáriusokat uton- utfélen vallatták, hogy hová mennek, mit csinálnak, mit prédikálnak, hány embernek prédikálnak. Evangelizációs ösz- szejövetelekhez már rendőrségi beleegyezés vagy legalább is jelenlétük szükséges. És igy tovább. Kegyetlen, szokatlan napok, amelyek csak arra jók, hogy a keresztyének kis csapatát összehozza, összekapcsolja és erősítse hitükben és imádságukban. Szerda volt. Esti házi istentiszteletet tartottam egyik kínai orvos atyánkfia házánál Liaoyangban, mely alkalomra a szomszédok is szép számmal gyűltek ösz- sze. Az orvos házánál minden nap van házi gyülekezés. Már este volt, amikor hazafelé baktattam a sötét utcákon, minden ablak, ajtó el volt reteszelve, csupán pár öregebb ember beszélgetett egyik ház kapujában és néha-néha sietett el mellettem kis lámpásával egy=egy későn járé ember. De a misszió-állomás kapuja is zárva volt. A kapunál lakó szolgák nem tudták, hogy én nem vagyok otthon, én meg nem mondtam meg nekik, hogy aznap este hét óra felé fogok hazajönni. A kapun dörömböltem, kiabáltam, döngettem teljes erőmből, de hiába. Már jó tiz perce ment ez így. A kórház kapuja is zárva. Ha a szolgák nem hallják meg, nincs mód bejutni. Mit csináljak5 A vastag sötétségben a kórház kapuja előtt villanylámpa villant fel. Lassan arrafelé mentem, bekiáltottam a sötétségbe: ki az, mit keres itt? „Kicsoda maga?“ — volt a válasz. „Én? — kérdeztem kissé csodálkozva. Bá mosö (Babos tiszteletes) — adtam meg a tisztes választ. Ekkor már közelebb mentem a hang irányában. Egy embert láttam motoszkálni a falra felfüggesztett kis ládikóban és csak nagy nehezen tudtam rájönni, hogy egy rendőr az ellenőrző utján. Közben elbeszélgettünk egyről s másról. De az én kapum csak nem nyílt meg. Biztosra vettem most már, hogy a szolgák megijedtek, hogy rab'ók vannak odakinnt és nem merik kinvitni a kaput. Nagysokára valahonnan a misszionárius házától hallottam valami kiabálást és három-négy ember lépését közeledni. Végre megértettük egymást és kinyílott a kapu s igy fél óra után bemehettem a szobámba. Sietve vacsoráltam, majd hozzá fogtam összeszedni egyes dolgokat, amelyeket magammal szándékoztam vinni a másnap reggel vj'&ékre irányított evangelizációs utazásomhoz. Ez alkalommal egyedül kellett útra indulnom. Először egv távoli, kis gyülekezetben Chiang Chung Fang-ban szándékoztam szolgálni egyik kínai lelki- pásztor és két környékbeli evangélista testvéreimmel. Azután pedig a segítő le!- kipásztor gyülekezetében terveztünk egy hetet tölteni, ahová arra az időre a liaoyan- gi orvos, dr. Young is ki szándékozott jönni betegeket vizsgálni és orvosságot rendelni nekik. így késő este vo't már, amikor lefekhettem. 4 missziónáriusnő aggodalmai Ugyanezen a szerdai este történt, hogy Rutherford Dorottya misszionáriusnő, a liaoyangi fiatal misszionáriusok és misz= szionáriusnők „nénjé“=nek fogadott kedves testvérünk, úgy kb. io óra tájban minden hirtelen ok nélkül, felébred: és a legelső gondolat, amely agyát átfúrta az volt, hogy Szándi (már mint én) holnap reggel indul evangelizációs útra egy olyan nagyon messzi helyiségbe, egyedül és olyan hosszt; ideig ezekben a zavaros idők' ben, amikor nem tudni, hogy mikor jönnek a misszióállomásra házkutatát tartani. Az is átfutott az agyán, hogy most valahol a rablók, hogy tárgyalják a hirt, hogy Chiang Chun Fang=ba egy külföldi misz- szionárius jön prédikálni. Ezek a különös gondolatok ragyon megzavarták és felizgatták. Különös erővel érezte, hogy Szándi nem kellene elinduljon az evangelizációs útra. Mivel pedig az egész dolgot igen furcsának és érthetetlennek gondolta, felkelt és Black misszionáriusnő szobájába ment, hogy elmondja neki furcsa gondolatait. Black kisasszony azt mondta neki: miért nem jutott ez hamarább eszedbe, hogy inthessed Babos Sándort előbb gondolotaidról, most már késő, mert holnap r?gg°l indul. Rutherford misszionáriusnő másnap korán reggel hat órakor, mikor még az ágyban volt, levelet irt nek°m, melyet 7 órakor, amikor éppen készültem felkelni, átküldött. A levél tartalma ez volt: „Kedves Szándi, most hirtelen eszembe jutott, hogy csütörtök és hogy maga megy a vidékre olyan hosszú időre éppen e napokban. Egyáltalában nem gondolom, hogy el kellene induljon a jelenlegi krízisekkel teii időben. Nagyon erősen érzem, hogy amíg ezek az állapotok tartanak. mi. külföldiek- maradiunk a központban és ne menjünk a vidékre addig amíg nem áll be enyhülés. Védőink, ugy- látszik, hogy a jelenben kissé ellenségesek, legalább is az egyház vezetői iránti magatartásukból erre lehet következtetni. De olyan egyedüli helységben a banditáktól is lehet tartani, meg sok minden egyébtől. Szándi, ne menjen, várjon egy vagy két hetet, mig mi is tájékozódhatunk afelől, hogy mi is készül. Ezt a levelet, mielőtt felkeltem volna, irom, mert olyan nagyon aggodalmas vagyok, csakhogy ne menjen. Maradok évekkel és tapasztalatokkal tele öreg nénje tekintélyével. R. D. Hallgasson az indokokra Szándi és halassza el az utazását.“ Eképpen és eddig szólt a) levél. W* Lekéste a vonatot? Nem fesz semmit. Egy óra múlva másik vonat indul ugyanabba az irányba. De nehogy erről is lekéssen ! Elmulasztotta az Áliami Sorsjáték I. osztályának a húzását. Augusztus 15.-én lesz a II. osztály húzása. Vásároljon idejében sorsjegyet, hogy résztvehessen a szerencse ezen ünnepén. Akik elhanyagolták, hogy y, sorsjegyet vásároljanak az I. osztály húzására, 250 leivel beléphetnek a játékba. HOGYAN? Kérdezze meg sorsjegy árusát állami SORSJATÍK A levél megbolygatott. Az okokat egyáltalában nem láttam olyan komolynak, hogy számba vehettem volna. A kezemmel csupán legyintettem egyet. Hamar felkeltem, rendbeszedtem magamat és még a reggeli előtt átszaladtam Mitchell urékhoz. Megmutattam nekik a levelet és kérdeztem, hogy mit szólnak hozzá. Nekik is az voh a véleményük, hogy amig az egyház vezetőivel szemben igy járnak el, jobb, ha itthon ülünk, minthogy valamilyen módon még súlyosbítsuk a helyzetet. Én kifejeztem, hogy a magam részéről egy cseppet sem érzem szükségét annak, hogy itthon maradjak. „Szándi, ez a te dolgod. Menj dr. Younghoz, lásd, hogy ő mit mond?“ — volt a válaszuk. Alig hogy kiléptem a házukból, szaladt utánam a misszionárius, kezében egy távirattal. A távirat tegnap este jött a missziói tanács titkárától, melyben értesíti az illetékeseket, hogv mindenféle tanácsi ülés bizonytalan időre elhalasztódik. Elmentem dr. Younghoz. Megmutattam neki a levelet, említettem neki a táviratot is, de ő amellett volt, hogy csak menjek a vidékre és ha valami közLukács-fürdőbe! Gellért-fürdőbe ! Margit - szigetre! Svábhegyi Szanatóriumé Kedvezményes gyógykurák Budapesten Az IBUSZ által kibocsátott szelvényes jegyfüizeleik alapján oűláibb rendkívül mérsékelt áru gyógyfcurák vehetők 'igénybe: 2 heti időtartamra 8.530 fey. mely összegben következők foglMtöatniak benm. 50 százalékos vasúti kedvezmény magyar határ—Budapest és vissza, vagy tovább bármely magyar haitáa'á'liomásra, komplett panzió (lakás és napi háromszori étkezés, előír áts esetén diétás koszt is) választás szerint a Lukács-fürdőben, vagy a Palat inns margitszigeti szállóban, főorvosi vizsgálat, 2 heti orvosi felügyelet, gyógyfürdők 2 hétre, két autókorjárat, összes borravalók és adóik!. — Ugyanez kísérők számára, orvoisi felügyelet és cyósayfiírdŐk tuélkül csak 6.950 lei. Háromheti időtartamra 12.600 lej, .mely összegben a fent részletezett e Liens zol- gáitaltások fogllal/tntnak bent 3 hétre. Ugyanez kísérő szórnám, orvosi felügyelet és gyógyfürdők nélkül 10.300 lej. Ugyanezen elloszoilgáliSabáisiak a Geliliért Nagyszállóban, ivagy Svábhegyi Szanatóriumiban 2 hét 12 ezer 350 lej, kísérő számára 8.300 lej. 3 hét 17.985 tej, kisérő számára 11.950 tej. Indulni lehet bármikori Az összeg lefizetése ellenében e> kedvezményes jegyfüzetet azonnal kiszolgá 1 tat ja az ELLENZÉK könyv- osztálya' Cluj, Piaţa Urnirii. Vidékre utánvéttel is azonnali küldjük, részletes fel világosi- tósokkaii válaszbélyag ellenében azonnal ben történik, ő egy levelet fog küldeni Hsiao Pei Ho-be, a második helységbe, ahol együtt szándékoztunk szolgálni, ami azt fogja jelenteni, hogy rögtön jöjjek haza és a Hsiao Pei Ho-i evangelizációs hét is maradjon abba, ha pedig nem, akkor kedden reggel ő is indul Hsiao Pei Ho-be, ahol aztán találkozni fogunk. Visszamenve a lakásomba, sietve választ írtam Rutherford missziónáriusnő- nek ilyenformán: „Kedves Dorottya, levelét köszönöm, sajnos egyáltalában nem érzem, hogy itthon kellene maradjak. Politikailag semmi közöm a dologhoz. Nem vagyok brit alattvaló. A banditák? Ha találkozom velük és ha magukkal visznek, legyen szives küldjön egy kis plumpuddingot plum' nélkül és egy kis haggist. De mindezeken felül gondoljon az imádságában énreám és az ügyre. Sajnálom, hogy az én öreg néném szavát nem fogadhatom meg. Az Ur áldása legyen vele, vagyok1 rossz öccse Sándor.“! Ilyen „kutyálkodó“ levelet Írtam az én misszionárius nénémnek, amint látszik, nem felejtvén ki megemlíteni a két skót nemzeti ételt, a plumpuddingot és a haggist sem. Ezek után, kissé megerősödve éreztem magamat az elhatározásomban és a hamar bekapott reggeli és méghamarabb elvégzett pakolás után elindultam az autóbuszállomásra. Siettem, hogy el ne késsek!, mert csak délben érkezem meg Hsiao Pei Ho-be, ahonnan a lelkipásztorral egvütt fogunk kocsin rendeltetési helyünkre menni, ahová pedig még este előtt meg kell érkeznünk. Aki siet, elkésik Dehát, aki siet, elkésik. Ha ez igaz otthon, Kínában még inkább igaz. Kínában nem lehet sietni. Soha se ti Hja az ember, hogy mi adja magát elő, éppen ezért az embernek ne legyen kiszabot: ideje, de annál inkább legyen ideje minden eshetőségre. Nem kínaiaknak ezt nehéz, -meeszokni. Ha a tömött autóbusz pld. az HIVATALOS PENGÖÁRFOLYAMON
