Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-06 / 149. szám

Céh-emlékek az aradi régi iparosvilágból beszélnek a céhlapok 1 Fakult írások, régi feljegyzések, beszé­des krónikák szerint, 1700-ban már vol­tak Aradon ipari céhek. Mi is volt a céh? Kézműves mesterek egyesületbe rölmörül- tek jogaik megvédésére. Megkívánták a mesterektől a remekmunkát, a segédektől az utazást, a tapasztalatot és a tanoncok- tól — a tanulást és ezenkivüi bizonyos szigorú erkölcsű szabályokat állítottak fel tagjaik számára. Aradon a céhvilágban ipartársulatok működtek. Ezek keretében létezett a „görög keleti szücscéh“. Kiváltságos levelét 1725-ben III. Károly magyar ki­rály uralkodása alatt nyerte. A 20 oldalas alapító levél cirillbetüvel író­dott, sok szép festmény látható rajta. Ha az aradi asztalosipar múltját kutat­juk, megtudjuk, hogy az asztalos és laka­tos egyesült céh első kiváltságos levele 1762 junius 18-ról szól. A levél megváltá­sa az akkori idők szerint is sokba, 372 forint és 34 krajcárba került. Említésre érdemes, hogy az asztalos céh külön mes­terkönyvet vezetett. Az 1772. év február r 5-től bejegyzett kilencvenkét mester kö­zül Arnold József végzett remekmunkát. Egészen 1864-ig mindössze 63 asztalos- mester volt Aradon. A céhnek négyszögletes pecsétje volt, amelynek oldalán ez a felírás áll: Kill- Disc- und Schloss — in Arad,. A lap szög­letein — Lakatos Ottó, Arad krónikásá­nak feljegyzése szerint — I. 6. z. felirat ol­vasható. Az egyik gömbön van két ke­resztezett kulcs, függélyes kalapáccsal, a másikon kifeszitett körzővel gyalu, mig alul lakat látszik. A cch védszentje Szent József. A csizmadia-céh demokrata intéz­mény volt Katzmayer Sebestyén, az első aradi ke­rékgyártó mester, céhe 1720-ban alakult. Címere: Szekéren ülő Phöbus, lópatkó ka­lapáccsal, ezek felett egy püspök alakja. Védszentje Szent Flórián. Működött abban az időben fésűs, ros­tás, reszelővágó, esztergályos és gomb­kötő-céh, ez utóbbi „Aradi öreg gombkötő céhnek“ nevezte magát. A kötélverő céh kiváltságos levele 1821- ben kelt. Védszentje Szent Jakab. Az Ur 1751-ik esztendejében szentelte fel Urbanovics Gergely aradi plébános a szürszabók zászlóját. Érdekes a szabók cí­mere: Pajzs, köízépen pelikán, felette nyi­tott olló. A szíjgyártók 1817-ben kapták kiváltságos levelüket, a német szabók szin­tén ebben az évben kezdték a céh-életet. Ugylátszik a mészárosok stílszerűek akartak lenni foglalkozásukban, mert ami­kor 1845 karácsonyán megkapták páten­süket, a pecsétre egy „sziv fölött' vágtató bikát“ faragtattak. Ebben az időben élénk volt a timár, sütő, bábsütő, nyerges, fa­zekas, lepénysütő, valamint a borbélyipar, ezek jórészének azonban nincs céhlevele. Érdekes a görög keleti szabó-céh törté­nete. Mária Terézia 1756 júniusában adta ki nekik a céhlevelet, amely meggyvörös bársonyba volt kötve. Az első aradi kalaposmester: Bartl Já­nos, céhe 1818-ban létesült. Bizonyára jóm ódnak lehettek a takácsok, akik 160 forintért váltották meg céhlevelüket. Egy­korú feljegyzések hírül adják, hogy 1731- ben tömörültek az ácsok. 1760-ban 69 ácsmestere van Aradnak. Az utolsó mester, Czéh István 1875-ben remekelt. zárja be azon mesterek sorát, akik re­mekmunkát végeztek. i8i8=ban az egyko­ri aradi Büchler Lőrinc-féle vendéglőben nagy vigalommal ünnepelték a cipészek céhük fennállásának százéves jubileumát. A feljegyzések szerint az utolsó felszaba­dítás 1830-ban történt. A cipész-céhnek címere nincs, védszentje Krispin püspök. Rendkívül érdekes a csizmadia-céh tör­ténete. A társulat szigorú szabályok sze rint működött. A mesterkönyv 8-ik lap­ján a demokráciával találkozunk, mert itt olvasható, hogy a céh tagjai egyforma ranguak, „nem hányhatja szemére“ egyik a másiknak a nemességét, aki ez ellen vét, három arany büntetést fizet. Az első mester különben Pett Jakab volt. Az 1715 előtti években tette le a mestervizsgát. A hentes, kádár, kőműves, kőfaragó céhek is szép munkát fejtettek ki a tisztes ipar fejlesztése körül. A mol­nár-céh 1770-ben létesült és tagiai a vá­rosi és vidéki mester megkülönböztető jel­zéseit viselték. Erkölcsi élet a céhek világában Annyi bizonyos, hogy nagyon pátriár- kális élet volt akkor. Az ipar még a mai szemmel nézve is fejlett fokon állott és bizony a mester csak akkor vált igazán mesterré, amikor remekmunkát végzett és a céhbizottság azt jónak találta. Most pedig lássunk néhány céhszabályt. Sokan elmosolyodnak azon, mi minden jutott az eszükbe a régieknek. A céh-alap­szabályok ötvenkettedik cikkelyének d) bekezdése arról intézkedik, hogy a mesteremberré lett legényt házasságra kell kötelezni. Nem is rossz. A régiek azt tartották, hogy csak az lehet jó mesterember, akinek csa­ládja van. Ma nagyot változott a világ. A nős és gyermekes családapákat nem szí­vesen alkalmazzák. Ma, a racionalizálás korában azt mondják hogy a családos em­BUCURESTI, julius 5. , A munkaügyi minisztérium leirata sze­rint, ami az összes felügyelőséghez beér­kezett, azok az iparosok is kérvényezhe­tik a mestervizsgát, akik azt eddig elmu­lasztották és a törvény nem ismert el bi­zonyos okoknál fogva. Az uj rendelet értelmében tehát mind­azok, akik nem tettek mestervizsgát és csak mint kontárok működnek, jogaikat érvényesithetik, ha 1939 december 31-ig kérvényt nyújtanak be, amelyben kérik a szakvizsga letételét. A rendelet a Moni­torul Oficial 135. számában jelent meg és feltünteti, hogy a szakmai előkészítés és a mesterségek gyakorlatát szabályozó törvény értelmében a munkaügyi minisz­térium csak kivételes esetben ad lehetősé­get a vizsgát nem tett iparosoknak, hogy levizsgázzanak. Ez az utolsó alkalom, amelyet az ipari hatóságok biztosítanak az iparosok részére. Azoknak, akik mes­terkönyvet kérnek és vizsgára jelentkez­nek a következőket kell bizonyitamok: a) jelenleg 10 fizetéses alkalmazott van szolgálatukban és 20 lóerőre berendezett műhelyük van; bér nem tud annyit termelni, mint a nőtlen. Más. „Olly legény, ki Urasságnál inas­kép szolgált, mesteremberré nem lehet.“ A következőkben bizonyos szabályokat állítanak fel, amelyeknek betartását köve­telik a mesterektől. A törvénytelen há­zasságból származó mestert becstelennek tartották. Plasonlóképen megvetésben volt fésze annak, akinek szülei „halállal járó büntetésben estenek vagy más gonoszságot követtenck el.“ A házassági élet tisztaságára sokat adtak. „Akiknek feleségeik kicsapók vagy házas­ságtörés gyanújában estének is“ — mond­ja a céhszabály — akik macskát vagy ku­tyát megöltek, vagy azokat megnyuzták, akik hóhérral együtt utaztak, egy asztal­nál ettek vele vagy akárcsak a temetésén is résztvettek, „szigorú megvetésben ré­szesültek“. Ilyen és ehhez hasonló dolgok szerepel­nek a céh-lapokon, amelyeknek betartásá­ra szigorúan ügyeltek. A céhek ideje lejárt. Közel két évszázad óta sok minden megváltozott. Megszűntek a céhek, az iparosság munkakamarába, szövetkezetekbe, különböző szindikátu­sokba tömörült. De ugylátszik, hogy a régi patina lekopott. A mult megfakult. Ma már csak az izomfeszitő, hajszolt, lé- leknélküli életet élik az emberek, akiknek lelkülcte más, mint a régi emberé volt. „Nagy erkölcsi veszteség a céhek meg­szűnése“ jegyzi meg Lakatos Ottó. Talán a jövőtől várhatunk egy kis fel­lendülést. Úgy szívben és lélekben, mint társadalmi életben. óta működő műhelyük volt az illető szakmában. Ennek bizonyítására a következő ira­tok mellékelendők a kérvényhez: 1. Adóügyi bizonylatok, hogy adóju­kat rendesen fizették. 2. Könyvecske, vagy bizonyítványok arról, hogy munkaadókként lettek bebiz­tosítva. 3. A bíróság, városháza, kereskedelmi és iparkamara, végül pedig a munkaka­mara által kibocsátott bizonyítvány. A kérvényeket az illető munkaügyi felügyelőségekre kell benyújtani, ahol az iratok átvizsgálása után első fokon dön­tenek arról, hogy jelentkezhetik-e valaki vizsgára, vagy sem. A munkaügyi felü­gyelőség határozatát az iparágak központi bizottságánál lehet megfelebbezni, amely bizottság a minisztérium kebelében meg­alakult munkaügyi igazgatóság mellett működik. A munkakamarák intézkedni fognak, hogy a minisztériumnak ezt a rendeletét újságok, hirdetések által az ér­dekeltek tudomására hozzák, hogy mind­azok tudomást szerezzenek róla,, akik ed­dig még nem tettek szakvizsgát és mes­terkönyv nélkül folytatták iparukat. kötelesek könyveiket rendszeresen vezet­ni, de a felsorolt könyveket junius vé­géig kötelesek bemutatni. Ezzel egyidejű­leg az 1938—39. pénzügyi évre szóló át­alány cimén 200 lejt kell lefizetniük, amihez 100 lej évi repülőbélyeg átalány is járul. A 200 lejcs átalány az illetékes pénzügyi hivatalnál, a 100 lejes repülő­illeték szintén ott fizetendő be. A 150 ezer lejen felüli adóalap szerint elbírált iparosok tehát a következőket fizetik: x. öt lej bélyegilleték a könyvek lapjai után. 2. Ugyancsak lajaonként 2 lej repü­lőbélyeg. 3. Havonként kiegyenlítendő a forgalmi adó. 4. A rendes adó. A 150 ezer lejnél kisebb adóalap szerint elbírált iparosok a következő tételeket kötelesek fizetni: 1. öt lej bélyegilleték laponként. 2. Két lejes repülőbélyegilleték laponként. 3. A rendes adó. 4. Kétszázalékos átalány. 5. Száz lej repülőalapmegváltási illeték. Cipészek mozgalma a gumicipoh ellen ORADEA, julius 5. Kétségtelen, hogy a gumicipők viselői­nek a lábát a gumianyag tönkreteszi és igen sok esetben arra hivatott szakorvo­sok megállapították, hogy a gumicipő vi­seleté egészségi szempontból is káros a szervezetre. Mindezen tények arra kény­szeretik az ország lábbeli készitő iparo­sait, hogy a legnagyobb köriiltekintéssel világosítsák fel a fogyasztó közönséget és hogy ez mennyiben felel meg a valóság­nak, bizonyság rá, hogy úgy Jugoszláviá­ban, mint Bulgáriában beszüntették a kormányok a gumicipők gyártását, sőt újabban hasonló mozgalom indult meg Csehszlovákiában is. Mindezekből kitűnik tehát, hogy a cipész iparosság nemcsupán csak a saját gazdasági érdekei szempontját tartja sérelmesnek a gumicipők gyártásá­val, hanem a fogyasztókét is. És ezen iparosmozgalom számos rokonszakma ér­dekében is történik. És minden törvényes eszközt felhasznál és az illetékes minisz­tériumoknál eljár, hogy kitűzött céljait megvalósíthassa és törvényrendelettel a gumicipők gyártását megszüntessék, mert az ország iparosai és a fogyasztók érdekei ezt igy kívánják. Bizunk benne, hogy a bucureştii kon- 1 gresszus minden célja az, hogy az ország j cipész iparosainak érdekeit szolgálja és egészen bizonyos, hogy az a hatalmas munka, melyet e cél érdekében az egész országban a szakma iparosai kifejtenek, nem maradhat eredmény nélkül. Julius 3—4-én tartotta országos kon­gresszusát Sf. Spiridon rendezésében a bőr- feldolgozó iparosság. E gyűlésen az ora- deai cipésziparecok szindikátusa is képvi­seltette magát, hol tárgyalásra került az egész ország cipésziparosságának sérelmei és a napirendi pontok között szerepelt a gumicipők ellen inditott mozgalom, mely a gyűlés legfontosabb napirendi pontja. Ezen kongresszussal kapcsolatban az ora- deai cipész szindikátus junius hó 26-án a Liga helyiségében nagygyűlést tartott, hol a cipésziparosokon kívül az összes bőrfel­dolgozó iparosok képviselői is megjelen­tek teljes számban és csatlakozásukat je­lentették be a mozgalomhoz a csizmadia szindikátus küldöttei, valamint a timár iparosok képviselői is teljes támogatásuk­ról biztosították a cipész szindikátust. Hasonló értelemben szólalt fel a bőrke­reskedők megbízottja és beszédében rámu­tatott a szakma kapcsolatai folytán az egymásra való utaltságra és a legteljesebb támogtásukról biztosítja a cipész iparoso­kat ezen akciójukban. E mozgalommal a cipészek országos kongresszusa hathatósan foglalkozott és a gumicipő gyártá­sát kéri a kormánytól, hogy törvényren­delettel szüntessék meg már csak azért is, mert a gumicipők nemcsak a lábbeliké- szitő iparosoknak okoznak felbecsülhetet­len károkat azzal, hogy forgalomba hoz­zák, hanem magának a fogyasztó közön­ségnek is egészségi szempontból. 1939 ű€C€m9er 31.-!g !enti mt§ mester­vizsgára sengiijlani a üérvéaijehel A hivatásos kontárok is vizsgázhatnak b) 1936 április 30-án legalább öt év Az iparosok könyvvezetése Junius 30,-án Sejárt az átaSányfizeízsi határidő CLUJ, julius 5. Az egyenes adózás módosításáról szóló törvény értelmében ismételve felhivjuk az iparosság figyelmét és egyben közöl­jük is, hogy milyen könyveket kell beál­lítsanak és vezessenek műhelyeikben és üzemeikben. i. Napló-nyilvántartás (registru jur­nal), 2. leltár-nyilvántartás (registru in­ventar). Ezeket a könyveket az iparosok­nak be kell mutatniok a pénzügyigazga­tóságnál s bélyegzésük 5 lej proporcioná­lis bélyeggel történik laponként. Ugyan­csak laponként 2 lej repülőilleték lerová­sa kötelező. Azok az iparos munkaadók, akiknek évi adóalapját az osztályozás ál­lj kaiméval 150.000 lejen felül állapitották meg, kötelesek rendszeres könywezetés- ; ről gondoskodni, tehát naponként be kell I jegyezniök a naplónyilvántartásba vala- j mennyi bevételüket s a hónap végén meg kell jelenniük a pénzügyigazgatóság il­letékes osztályán, vagy az adókerületnél (percepţia), hogy a forgalmi adót leróják. A 150.000 lejnél kisebb adóalap szerint osztályozott kisiparos munkaadók nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom