Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-10 / 153. szám

19 3 8 j ul i us 10. ELLENZÉK ■H rin A VÁLTÓ írta: HARSÁN Yl ZSOLT "l A szereplőket a világháború után is- ./ mertem meg, társaságban. Az infláció esztelen ideje járta akkor, a mulatóhelye­ken hallatlan dáridók pezsgőszagu füstjé­ben soha nem látott arcok bukkantak fel máról-holnapra újsütetű tőzsdei héroszok nevét kellett megtanulni, maga a pénz úgy viselkedett, mintha egy ridegnek is­mert méltóságteljes urihölgy mindenki megdöbbenésére nyilvánosan berúg és ka­cérkodni kezd ismeretlen járókelőkkel. Abban a régesrégi társaságban is feltűnt egy ilyen újgazdag tőzsdei nagyság. Kelle­mesen különbözött az általános újgazdag típustól, szerényen viselkedett és jól btrta a sikert. Valami jelentéktelen kis üzeme volt neki, amely egyszerre bámulatos gyárteleppé változott, részvényeit beve­zették a tőzsdén és eszeveszetten hajszol­ták felfelé. Ez az ember úszott a pénzé­ben és boldog volt. Nem alakoskodott, nem igyekezett önmagának szobra lenni, hihetetlen sikerén együtt csodálkozott a szemlélőkkel. És ugyanebben a társaságban észrevet­tem egy házaspárt. Nagyon fiatalok vol­tak mind a ketten, úgyszólván gyerekem­ber és gyerekasszony. Az keltette fel fi­gyelmemet, hogy feltűnően csinos volt a férfi is, a nő is. Megtudtam, hogy kétéves házasok, van egy kislányuk, nagyon sze­rény sorban éldegélnek, a férfi gyengeíi- zetésü magántisztviselő, az asszony va­gyontalan. S tanúja voltam annak, mikor az újgazdagot, aki már nem volt fiatal ember, bemutatták ennek a rendkívül csi­nos és kívánatos szőke asszonynak. Az újgazdag arról a villáról beszélt, amelyet a Svábhegyen kezdett épiteni. Az asszony szomjasan hallgatta. Beépitett für­dőmedencéről volt szó, rózsaszínű már­ványoszlopokról, ételfelvonókról, park­ról, faburkolatról, hall közepén csobogó szökőkutról. A fiatal férj a szegény em­berek megszégyenitett szerénységével ült ott harmadiknak, a fiatal asszony szemé­ben pedig láttam valamit megvillanni, amitől azt kellett mondanom magamban, hogy ennek a bemutatásnak nem lesz jó vége. Három hónap múlva azt hallottam, hogy a fiatal házaspár válik. Az asszony hozzámegy az újgazdaghoz. Ahogy az a vendéglátó háziasszony, akinél megismer­tem őket, elmondotta, a fiatal férj rette­netesen odavolt. Előbb öngyilkosságot kí­sérelt meg, de a tízszeres altató-adag ke­vésnek bizonyult. Életben maradt. És lassanként beletörődött abba, amin nem tudott segíteni. Felesége mindenáron válni akart és azt hangoztatta, hogy halálosan szerelmes a nála húsz évvel idősebb új­gazdagba. Még a gyerekről is hajlandó volt lemondani. Dunaparti szállóba köl­tözött és onnan irta meg férjének a végső levelet. Ebben ez a mondat foglaltatott: — Embertelenség és megvetésre méltó komiszság annak az útjába állani, aki ha­lálosan szerelmes. Esküszöm mindenre, ami szent, hogy hasonló helyzetben azon­nal félreállanék. A válást kimondták. Mikor a felek el­hagyták a tárgyalótermet, a volt férj oda­lépett volt feleségéhez: — Ne félj, nincs nálam revolver. Csak akarok valamit mondani. Hogy engem tönkretettél, azt megbocsátom. De hogy a gyerekkel ezt meg tudtad tenni, azt nem bocsátom meg soha. Ezért még meg­fizetsz. Ezt a váltót én egyszer még meg- óvatolom. Isten veled. Az asszony vállat vont és nem felelt. A biróság kapuja előtt hatalmas, uj gép­kocsi várta. II. Mindezt a közös ismerősöktől hallot­tam, akikhez az elhagyott férj olykor el­ment kipanaszkodni és kisírni magát. Az­tán jó darabig nem hallottam a szereplők­ről semmit. Hogy az infláció után mi következett, azt tudjuk. A társasélet úgy érezte ma­gát, mint aki fejfájással ébred az átdorbé- zólt éjszaka után. Az uj vagyonok több­nyire eltünedeztek. Némelyik ügyes em­ber a felszínen tartotta magát, a zöme el­szegényedett és akadt, aki börtönbe került. Az az újgazdag, akiről beszéltem, a kö­zépső csoportba tartozott. Tisztességes ember lévén, nem került a bíróság kezére, de kurta pünkösdi királysága után min­denét el kellett adnia, hogy baj ne legyen. A svábhegyi villát nem tudta befejezni. Hogy befejezze és ottlakjék, ahhoz hatal­mas vagyonra lett volna szükség. Neki pedig annyija maradt, hogy a szőke szép­asszonnyal négyszobás lakásba költözhe­tett és kispolgári szerénységgel elláthatta. Gépkocsi, ékszer, Riviera és bunda nélkül, villamossal, Balatonboglárral, hetenként egyszeri mozival és kint vacsorázással. Az elhagyott férj újra megházasodott. Elvett egy irógépes kisasszonyt, aki ott dol­gozott, ahol ő. Szegény leány volt ez is, de csinos, jókedvű és jólelkü. A kislányt mintaszerű gonddal nevelte. Az évek múltak. Az elhagyott ember nem nagyon gyorsan, de annál biztosab­ban haladt a maga hivatalában. Minden­esetre átugrott négy-öt embert, ha elő­léptetésre került a sor. Két éve aztán nagy dolog történt vele. Valahogyan belcsep­pent egy külföldi csoporttal folytatott tárgyalásokba. Olyan ügyesen viselte ma­gát, hogy a külfödi cég fiókot alapított Budapesten és rábízta a vezérképviseletet. Kitűnő szerződést sikerült kötnie. Sokat keres, annak jórészét félreteszi. Ma gaz­dag embernek nevezhető. Villát vett a Pasa-réten. Gyakran utazgat külföldre s mindig a feleségével. A serdülő leányt drágán nevelteti, erre semmi pénzt nem tsajnál. Alantasai keménykezü embernek ismerik. Azt szokták mondani, hogy a legmegbízhatóbb adós: nagy kamattal ad­ja vissza a jót is, a rosszat is. III. A másik házaspár is megvolt valahogy. De haladás nélkül, egyforma gondok, egyforma szerény örömök kökt. Él vagy két-háromezer ilyen házaspár Budapesten. Csak baráti környezetük tud róluk, kü­lönben elvesznek a tömegben. Az asszony felett húsz esztendő szaladt el közben. És nem nyomtalanul. Szépsége nem a tartós fajtához tartozott. Hamar hervadt. De ez nem busitotta jobban, mint akármelyik más asszonytársát. Az öregség felé haladni mindenképen fájdal­mas, de a nyugalmas és megbízható há­zasélet sokat el tud venni ennek a fájda­lomnak éléből, ök pedig elég jól éltek. És neki titokban megvoltak a maga külön utjai. Szóval megvolt valahogy. Egészen a legutóbbi időkig. Ekkor a férj, hatvanadik évében, egyszerre meg­változott. Elmaradozott hazulról, otthon hallgatag lett és mogorva. S egy szép na­pon előállott a megdöbbentő bejelentés­sel: válni akar. Beleszeretett egy fiatal lányba. Még pedig végzetesen. El akarja venni, ha az egész világ összedől is. A hajdani szépasszony megkövültén hallgatta a vallomást. Aztán hidegen csak annyit mondott, hogy ha az egész világ összedől is, ő nem válik. Szerelem ide, szerelem oda, első a tisztesség, a köteles­ség, a házi tűzhely. ^ Az öregedő férfi könnyes szemmel, te­hetetlenül vállat vont. — Jól van, hát akkor igy fogunk élni egymás mellett. Én azt a leányt szeretem. Ő is engem. Ebben nem tudsz bennünket megakadályozni. És uj életformát kezdtek. A férfi csak aludni járt haza. Egyetlen szót nem be­széltek egymással. Heteken keresztül. Az impotens férfi nem betegf hanem hanyag Elképzelhetetlen, hogy egy férfi, aki ér­zi, hogy nemi képességei csökkennek, ne tegyen meg minden lehetőt az impotencia megelőzésére. Ez annál természetesebb, mert a RE- TON-tabletták a nemi neuraszténia ko­moly kezelését teszik lehetővé. A RETON-t a következőképen kell bevenni: naponta három tablettát, három héten át és azután egy nyolc-tiz napos szünet következik. Egy RETON-tubus 25 tablettát tartal­maz, azaz egy nyolc napos kúrára ele­gendő. A RETON-tabletták használatát min­denki megengedheti magának, mivel le­szállított ára tubusonként 98 lej. ***************************** TELJESEN INGYEN KAP EGY KIS ÜVEG KITŰNŐ parfümöt, a COTY gyár legutolsó alkotását, ha most vásá­rol a rendes 120 Leies árban egy doboz összehasonlíthatatlan púdert Ne felejtse el, hogy a COTY pudert a COTY krémmel együtt használják. Nappali krém . . . . Éjszakai- és lemoso-krém EREDETI COTY-PARIS KÉSZÍTMÉNYEK IV. A szerelmes öregember, aki temérdek munkája mellett még alkalmi üzleteket is vadászott, bevetődött annak a bizonyos külföldi cégnek vezérképviseletéhez. És mikor a főnök szobájában helyet foglalt, szembe nézett azzal az emberrel, akitől valaha elvette a feleségét. Egy pillanatig habozott. De aztán kitört belőle, amit érzett. — Üzletről kellene beszélnem, de ne­ked még tartozom valamivel. Tudom, hogy egyszer régen nagy fájdalmat okoz­tam neked. Azért most töredelmesen bo­csánatot kérek. — Ugyan kérlek — legyintett nevetve a másik — az életben neked tartozom a legnagyobb hálával. Ha te fel nem buk­kansz, akkor én nem vagyok olyan bol­dog, megelégedett, jókedvű ember, mint ma vagyok. És ti hogy vagytok? Az öregember felsóhajtott. Aztán el­kezdte boldogtalanságát panaszo’ni. Kiön­tötte szivét. Elmondta ügyét a oanaszko- dó szerelmesek bőbeszédű részletességével. A másik élénk figyelemmel, elgondolkoz­va hallgatta. Az elbeszélés végén felállt, kinyitott egy beépitett fali acéhzekrényt s onnan elővett egy régi levelet. Előbb aláhúzott benne piros ceruzával egy mon­datot, aztán odanyujtotta a látogatónak. — Nesze egy váltó, neked adom. Mondd meg a feleségednek, hogy az óva- tolás elérkezett. Az öreg férj olvasta az aláhúzott soro­kat: „Embertelenség és megvetésre méltó komiszság annak az útjába állani, aki ha­lálosan szerelmes. Esküszöm mindenre, ami szent, hogy hasonló helvzetben azon­nal féreállanék.“ Izgatottan felállott. — Ezt nekem adod? — Neked. — De mi lesz, ha még sem akar válni? — Akkor mondd meg n~ki, hogy éve­ken át figyeltettem detektivvel. Takaré­kos ember vagyok, de erre volt pénzem. A jelentések ugyanebben a széfben van­nak. — Add ide, rögtön add ide — Nem, azt nem teszem. Te csak mondd meg a feleségednek, hogv váljon el, ne okoskodjék, a biróság majd a te terhedre megítéli atartásdijat. Elvégre a lá­nyom anyja, nem engedhetem, hogy az utcára kerüljön. Csak fizess neki valami szerény tartásdijat. De ha nem hajlandó elválni, kiszolgáltatom neked a detektiv­jelentéseket és akkor nem kap senkitől egy krajcárt sem. A másik meredt pillantással nézett ma­ga elé és hebegett. — Hát megcsalt? Ez ... ez . .. De hát kivel csalt meg? Mikor? — Miután másba vagy szerelmes, ez neked most már mindegy lehet. Te csak mutasd be neki a váltót. Most térjünk rá az üzletre, amiért jöttél... V. Az asszony otthon elolvasta saját régi levelét. Aztán dermedten hallgatta első férje üzenetét. — Rendben van. Beleegyezem a vá­lásba. Aztán sarkon fordult és visszavonult a saját szobájába. Az öreg férj még utána akart eredni, hogy faggassa és becsmérelje. De meggondolta. Csakugyan mindegy. Nemrégen váltak el s a férj azonnal megnősült. A hajdani szépasszony szerény tartásdijat kap. Hónapos szobát bérelt fürdőszobahasználattal. Sokat szenved, mert epebajos. A gondos diéta pedig drá­ga. Úgy megöregedett, hogy a'lig lehet ráismerni. SIOCKDÂLE A sors NéU Sokszor nem határoz a kor, kihűlni látszó férfiszúvek nagyot dobbamnak oly­kor, igy Nilson Meese 47 éves stoedalei kereskedő esetén sem csodálkozunk, hogy beleszeretett: a nálánál 30 évvel fia­talabb, szép Nollás Nellybe. A megtelszés pillanata szomorú tragédia elindítója lett, melyben a sors mindkettőjüket ha­lálra Ítélte. Már ki volt tűzve esküvőjük s minél jobban közeledett házasságköté­sük napja, Meeset egyre inkább nyugta­lanította végzetessé váló sejtése, hogy menyasszonya túlságosan hasonlít ifju* kérj szerelméhez, akit annak idején ha­gyott el egy másik nő miatt. Nyomozta­tott és kiderült a borzalmas valóság, hogy saját gyermekéről van szó. Lelki összeroppanásában nem talált kivezető utat, menyasszonyának, illetve most már leámyának feltárta sorsuk szomorú ala­kulását és közös elhatározással öngyil­kosok lettek. Egyetlen golyóval kioltotta leánya életét, utána golyót röpített agyá­ba. A sors Ítélt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom