Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-06 / 149. szám
1938 jallus 6. ELLENZÉK Emberek az Frissen esett hó takar mindent. A sűrű erdőből alig-alig lehet kilátni az égre a sok hóval borított ágaktól, melyek egymásra hajolva boltiveket alkotnak. Az egész erdő úgy néz ki, mint egy hatalmas hófehér templom. Alól a süppedő fehér szőnyeg, fent a sok-sok vattás ág közül freskószeriien kivillanó felhős ég. Nagy csend uralkodik irt, amit csak egym£gy szökdécselő cinke számyrebbe- nése tör meg. F.gy ember megy az erdőben. Kopott, foltozott kabát van rajta, amit a derekán kötéllel kötött át. Viharvert báránybőr saipka van a fején, füléig behúzva s valami szinehagyott rojtos sál Illáig a nyakaiig tekerve. Vékony lábaira falusíi szőtties nadrág feszüli Ormótlan, foltozott spárgával megkötözött bakancsban megy, amiből ki-ki lóg a belegyürt kapca. A kezein posztóból összetákolt kétujjti kesztyű. Az egyik kezével egy durván összerótt kézi szánt húz maga után a másik karjára fejsze van akasztva. Megy. Bokáig süpped az elomló fagyott hóba. Megáll, körülnéz. Lehúzza az egyik kesztyűjét és letörli bozontos bajuszáról az odafagyott leheletet. Áll, nézi az erdőt. Az ő egyszerű lelkét is megfogja ez a nagy mozdulatlanság, a csend. Lopni készül, fát lopni. Áll és figyel... Nagy bakugrásokkal egy nyúl jön feléje. Megáll. Két hátulsó lábaira ülve, melső lábaival le=le simítja az orrát és a füleit, közben oly komikus fintorokat vág, hogy az ember elmoso- Vodik a bajusza alatt. A nyúl meglátja a megmozduló alakot, rémült iramodással tűnik el a fák között. ■— Na-te-ne, de vitéz vagy — szól utána jókedvűen az ember. Aztán ő is megindul tovább. Figyelmesein nézdelő- dik, válogat. Egy-egy fiatalabb fánál meg-meg áll, végignézi a üövitől a hegyéig. Végre egy simatörzsíi, egyenes fánál megállapodik. Félrehúzza a szánt. Drótokat csavar le róla. Oldaliakat készít lenyesett mogyo- rófábóL Aztán a kiszemelt- fa mellé áll és hosszasan' hallgatózik. Mégegyszer végignézi a fát. Na, e jó lesz — gondolja. — Csak meg ne csípjen a kerülő. — Ennél a gondolatnál elkeseredik. — Irigy ember, a mán igaz — dohog magában. — Amiért erdőőr? Hát amit ő szántott vetett, az igen, azt őrizze. De nem amit az Ur Isten adott jószántából, mindenkinek. Hogy a közbirtokosságé? Há én nem vagyok a köz? Há én kutya vagyok? Faggyak meg?! Én is, ők is? — és a családjára gondol. — Irigy ember, a mán igaz — hagyja helyben előbbi gondolatat. Aztán kétmarokra fogva a fejszéjét, belesuhintja minden mérgét a fába. Beleszalad a fejsze éle a nyers fába. Forgácsokat szakit ki belőle, amik szerteszét ugrálnák. Mind nagyobb és nagyobb a seb a fa törzsén. A fiatal fa hegye mind jobban és jobban reszket, mintha vacogna, félne a halaitól. Az ember megáll. Hallgatózik. Fél. Az erdőkerülőre gonodol. Ha megcsíp?! Abban az emberben látja a gyűlölete tárhat, az ellenségét. Azt az embert okolja minden hideg, füterilen éjszakáért, asszonya betegségéért. Minden téli nyomorúságáért. Az az ember félti tőle a jóleső meleget. Védi tőle az erdőt. Őrzi a fát, amit az Isten adott. Mindenkinek. Fülel. Hallgatózik. Majd újra fejszéiéhez kapva teljes erejéből siet kivágni a fát. ügV másik ember is jár a? erdőben. __ Gyakorló ©r&osoknak nél- fcüi&zhateilen. gelanl meg Dr. Möller Vilmos: KllniSíai ffiagioszfilci (Orvosi kórisme) 2 kötet, 1000 oldal, rengeteg fénylemez- papiron nyomott ábra Ára 1000 lei. Kapható az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. — Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Nem néz sem jobbra, sem balra, csak a lábai előtt húzódó nyomra ügyel, az után megy. Ormótlan bakancs és egy kézi szán nyoma. Ez az ember az erdőőr. Most megcsípem — gondolja magában. — Megvagy gazember! Rég járok utánad! Hogy is mondta a főerdész ur? „Hallja! Ha még egyszer megtudom, hogy a maga kerületében fát lopnak és maga nem fogja meg a tolvajt, hát meneszteni magát. Érti?! Fel is ut, le is ut. Érti?! Ezek a szavak azóta úgy feküdtek a mellén, mint egy-egy súlyos kődarab. Nem tudott nyugodni. Éjjel, nappal az erdőt járta, őrizte. — Mi lesz, ha elvesztem az én és a gyermekeim kenyerét? — kérdezte magától sokszor. Most végre megcsípte. Elszánt konoksággal, szívósan megy a nyomon, mint egy buldog. Bajuszáról jégcseppek lógnak a hidegtől. Egy-egy ág szembecsapja, de nem törődik vele. Megy. Lövésre készen tartott fegyverrel. Fejszecsapásokat hall. Most már nem törődik a nyommal, siet egyenesen a hang irányába. — Megvagy bitang! — gondolja ujjongva, örömmel. És rohan dühösen, elszántan, hogy rátegye a kezét arra az emberre, aki neki a legnagyobb ellensége. Hogyne, hisz elveszti érte a kenyerét. Még egy=két csapás, egy zuhanás és ott fekszik a kidöntött fa. Nekiáll, hogy letisztogassa, De erre már nincs ideje. — Hé! Fel ai kezekkel, mert különben lövök! — ordít rá egy hang. Villámgyorsan fordul meg ... És ott áll egymással szemben a két egymást gyűlölő. A fát lopó nyomorúság. És a fát őrző szegénység. Állnak. Sápadt mind a kettő a haragtól, a gyűlölettől. Az egyik kezében fegyver, a másiknak fejsze, ölni készek. Az egyik a fáért, a másik a kenyérért. Két ember. Két egyforma ember. Egyforma bajusz. Egyforma lélek. Mind a kettőnek családja, gyermeke. Állnak vadul. — Te!! — rikolt ki egy hang a fej- szésből. — Te! ... s már feszülve áll, ugrásra készen. Aztán észbe kap. Megijed. Oh, nem a fegyvertől, a haláltól. Nem. Hanem a törivény jut eszébe, amely majd elítéli falopásért: a fejsze leha- nyatlik. ■3^rnrntmammaEíKammazBm — Mars előre! Fogd a szánt és indulj! — parancsol a puska. A fejszés elindul gömyedten, némán, így mennek. Az egyiknek a gondolata az asszony, a gyermek, a hideg. És vágyakozva néz az otthagyott fára, amely ottmarad, korhadáéra/ ítélve. Megy tehetetlenül. A másik megy ráfogott fegyverrel utána. Szinte mámoros az örömtőL Mert megmarad a kenyér! így mennek végig abban a szép, nagy, hófehér templomban. Asztalos István. A régi iparosolc nem leáll ^képesítési vizsgát tegyenek CLUJ, julius 5. Az 1936. év április 30. napján meghirdetett uj ipartörvény nem foglalt magában teljesen világos rendelkezést arra nézve, hogy azok az iparosok, akik engedélyeiket az 1884. évi XVII. t. c., vagyis- a régi magyar ipartörvény uralma alatt szerezték meg, tartoznak-e vagy sem iparuk folytathatása végett az előirt szakképesítési vizsgát letenni. Ennek a) törvénynek a 193. szakasza ugyanis ezeket a régi iparosokat arra kötelezte, hogy a szakmai képesítési könyveknek az egész ország területén egységesítése szempontjából, a birtokukban levő igazolványaikat a törvény meghirdetésétől számított hat hónap alatt az illetékes „osztályozó“, vagyis tehát a vizsgabizottsághoz terjesszék be. A törvény azonban nem tartalmazott rendelkezést arra nézve, hogy ezeket a régi mester, vagy segédkönyveket az uj törvény által előirt könyvekre ki is fog- ják=e cserélni. Ezért rendkivül fontosnak & a régi iparos generációra nézve teljesen megnyugtatóknak kell tartanom az 1938 június 6-án meghirdetett uj módosító ren- delettcrvény világos és most már félre nem magyarázható rendelkezéseit. Ezek szerint ugyanis a régi törvény fentebb ismertetett 193. szakasza1 után egy uj 193. szakaszt kell beiktatni, amely lényegében a követkző rendelkezéseket tartalmazza: Az összes, a 1884. évi ipartörvény hatálya alatt kiállitott munkakönyveket és diplomákat, továbbá a mesterkönyveket, breveteket, igazolványokat, autorizáció- kat, amelyek olyan iparosok tulajdonait képezik, akik 1936 április 30-án valamely képesítéshez költött ipart a saját számlájukra folytattak, mesterkönyvekre kell kicserélni. A törvény hivatok uj szakasza szerint azonban kivételt képez ezen rendelkezés alól az, ha az illető iparosok iparmühe- lyeikben üzletvezetőket alkalmaztak, mert azokat a könyveket, amelyeken ez a megjegyzés „cu conductor“ vagyis „üzletvezetővel“ található, kicserélni nem lehet és ezeket meg kell semmisíteni. Ugyanezen törvényszakasz egy további rendelkezése még az iparossegédeket is mentesíti a képesitési vizsga letétele alól abban az esetben, ha a törvény által elő- rírott feltételek fennforgását igazolhatják. Nevezetesen azok a személyek, akik az 1884. évi ipartörvény hatálya alatt 1926 április 30-a után munkakönyvét, vagy segédkönyvet nyertek, ha a tanoncigazol- ványt felmutatják és igazolják, hogy 1926 április 30-tól 1938 április 30-áig, vagyis az uj ipartölrvény meghirdetése nhpjáig terjedő 10 év alatt legalább 5 évig valamely gyár osztályát, vagy iparmühelyt vezettek, hasonlóképen kívánhatják igazolványaiknak mesterkönyvekre való becserélését. Látjuk tehát, hogy a módosító decret lege mindenben tiszteletben kívánja tartani, a szerzett jogokat és ekként az uj törvénynek úgy ezen, valamint többi, az iparosokra nézve szintén nagyfontosságu rendelkezései nagy megnyugvást fognak kelteni a régi iparososztály, tagjai között. A kisebbségi kérdés és a lelki megbékélés ügye az unitárius ifjúsági konferencián CLUJ, juüus 5. Szombajtoo zajlott le a -Dávid Ferenc Egylet ifjúsági tagozatta korderercciá járnak második napja. A tanácskozásokat megelőző isten- tisz'bdlteiteu Székely Gyula lelkész jelölt imádkozott. A bucureştii egyházközség részéről a konferenciám Lőmnczy Géza) lelkész és Simoneii mérnök vett rttjgat s első pántként a fővárosi umiitáriiis hevek missziiiós me^aegité- siémek keretesét tárgyalták lie. Az e tárgyben leérkezett javaslatokat Erdei Játnos dlíuji sb- gédlelkész Összegezte a missziós munifca srzük- ségesológét és jelenitöhégét fejtegető eflőadásá- íbojni Ezután te Nisstor Virgil ügyvéd tartott előadást a Romániáiban; élő népcsoportok Jel-ki -k i-békü'.-temek felitábelieiirőli. Előadásában dr. Niistor elismeréssel; adózóit az egybázalüaip’fő Dávid .Ferenc szelídemének, majd ki jelenítette, bogy a 'világháborúvá} elmúlt aiz a felfogás, limaikor a nép csupán számot és nem székiemét kép vésel s a gerinces 'és törvény tisztelő magyarságban i's ki- aMkiilit az a nézet, hogy ai oseiiekmléniyek hordene jót miiedig azoknak a j cmxre vrallló ká- ha-'tláisia jeMemzú’. A felnőtt 'ifjúság lenne hivatott a megváltozott korszellem szempontjait megvidósttani s a 'békés együttműködés és közeledés nagy pártfogóra találna Gusti 'professzorban, (minit a rámám .if jussig ujjászu- ibetósiíinelk megteremtőjében, aki mént a királyi afjapstváinyok vezetője ‘its, bivsitva lentne, hogy a román kultúrkörök általi -vallott stöei- ilemá' ési gazdasági együttműködési formáintak megállapításához szükséges- romáin—tnagytw rilápközösségi1 társaság megaklkitásának eszméjét a kezébe vegye. Dr. Nriisitor Virgil nagyhatású beszéde után Símén Dá-niel llupentii lelkész, elnök javeisoi- ja, hogy küldjenek üdvözlő ieve'et Gusti professzorinak, hogy egyesiii.'ietii mazigtaiünukban fel lúvják figyelmét. A rtbzlbveivötk ezután csoportonként vitatták meg a dr. Nüsitov előadá- siábiain felvetett kérdésekéit és egyhangúkig állapították megl, hogy örömnmö nyújtanak segédkezet nktndeni közeledéshez, de csuk nem- zeitiiségüink és kuiltiuráilis sztemLágunk és, emberi) joigíalmk megőrzésének. íenntaríásávők A vitát dr. Nisfor váltasz» zárta be-, akii «- miéibe.’ itetqj, to'tfejtetae, hogy «sosnyjéndk kiépülté- síére 01 kiét uretmzet siutaf&kíutVfe réíegei Íűiv<a~ tobbak, bár igazi snegohEWa csupán a hivatalos köbök utján juthaînak . LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék köny vosztályában, Cluj, Piaţa Unirii.
