Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-05 / 148. szám

1 % J 6 /uliu s ő. E L L L N Á É K Ismerjük meg szomszédainkat _ 'BUCUREŞTI, julius 4. Bulgária felé irányuló kapcsolataink megszokottságá- ban valami uj és nagyjelentőségű történt a minap: egy szolgálatban levő román miniszter Ruszcsukba ment és kifejezte kívánságát, hogy személyesen ismerhesse meg a déli szomszédaink mezőgazdává“ gában folyó tudományos kísérleteket. Io- ncscu-Sisesti miniszternek, a román me­zőgazdaság egyik tekintélyének gesztusá­ról van szó. Kívánsága kielégítést nyert. Még nem kaptuk meg Ionescu-Sisesti professzor nyilatkozatát mindazokról, amiket a helyszinen látott; bizonyára közelebbről hozzájutunk ehhez. Egyelőre a miniszter váratlan elhatározása érdekel, hogy maga győződjék meg a Duna déli partján lakó szomszédaink elért eredmé­nyeiről. Első pillanatban elhatározásának a közös szabálytól való eltérés látszata volt. Mert a miniszteri látogatásokat előre be szokták jelenteni, jegyzőkönyve­ket szövegeztek róla, pompás és népes fogadásokat rendeznek. Most mindebből semmi se volt, egyszerű gesztus volt, sze­mélyes aktus, tudományos tudakozódás. Éppen a látogatásnak ez az egyszerű­sége önmagában jelképes és etikus érték, mely bizonyosan nagy hatást tett a bul- gárokra. Ionescu-Sisesti professzor uj fejezetet nyitott a természetes kötelességek terén, melyek arra utalják a szomszédes népe­ket, hogy kölcsönösen minél behatóbban megismerjék egymást. Megismerni értéke­lést jelent, az értékelés pedig a tévedések kiküszöbölését. Ha van kiküszöbölhetet- len végzetszerüség, melyet sem letagadni, sem lebecsülni nem lehet, hanem ellenke­zőleg, vizsgálódásra, figyelmes megfigye­lésre serkent, úgy ez a sorsszerű szom­szédság valósága, amelyen nem lehet ke­resztüllépni. A történelmi viharok által dűlt, nem­rég felszabadult, kicsi Bulgáriának lakosai szorgalmasak és dolgosak s a mezőgaz­daság szokatlan kitartásu művelői. Az ország földje szegény, rideg, kemény, de lakosainak erős képességei legyőzték a nehézségeket s a föld elsőrendű termőké­pességét tudták elérni. Tanulhatunk vala­mit a bulgároktól ezen a téren. S külön­ben is, részrehajlás és előítélet nélkül igazságosaknak kell lennünk a Balkán va­lódi szociális viszonyainak megállapításá­nál. És nemcsak ott. Mert a kérdés általá­nos jelentőségű is. Egy határ felé sem kell becsuknunk szemeinket. Gyűlölet és túl­zás nélkül lássuk meg a szociális tevé­kenység bármely telületén elért eredmé­nyes átalakulások értékét. Mert a helyreigazitás sohasem késő. A mostani felfogás kizárni látszott, hogy mi a magunk révén behatoljunk a Kelet kapujánál, a Balkánon és a Dunamedencé- ben élő népek életmódjába. Értesülésein­ket hirlapokból, a nyugati metropolisok hírességeinek könyveiből és értekezéseiből vettük, idegen szemüveghez folyamod­tunk, hogy a közvetlen kötelünkben élők leikébe lássunk. Többre becsültük nemzetközi világjárók futó feljegyzéseit, mint a magunk közvetlen tapasztalásait. A kis nemzetek nagyon sokszor bonyo­lult hátterű intrikák áldozataivá estek, mikor minden független döntésről, min­den közvetlen, kerülő nélküli megisme­résről lemondtak. Az uj rendszer megszervezése, mely a szomszédos államok és fajok életének pontos és közvetlen megismerésére törek­szik, a idők parancsa ma. Ionescu-Sisesti miniszteré az érdem, hogy felvetette nemzetünk egyik legidő­szerűbb kötelességét, mely tárgyilagos ta­nulmányozást és a szomszédes népek kö­zötti kapcsolatok kérdésének tárgyalásá­nál fokozott gondot kiván. * Mindezeket a reflexiókat nem zárhat­juk le anélkül, hogy ki ne térnénk egy, a magyar képviselőházban nemrég tör­tént eseményre. Egy magyarországi kép­viselő felvetette fiataloknak a szomszédos államokba, különösen Romániába külde­sse gondolatát, helyszini tanulmányozá­sok érdekében, melyek a kisebbségi komplexumra szorítkoznának; beszéde végén emlékiratot nyújtott át a magyar miniszterelnöknek. A kérdés ezen a pon­ton bonyolódik. Utánzásra adhat alkal- jaat. Román részről megjelölték az ide­pontokat s a termékeny tudományos együttműködés hidját akarja megterem­teni. Világosságot akarunk egy, a múltban sokat zavart területen. Romániát nemes és meleg emberszeretet vezette és a jövő­ben élére akar állni a mozgalmaknak, me­lyek éppen a dunai vidéken megbékiteni és az együttműködés és építő eszmék köré gyűjteni törekszenek a népeket. gén országban való tanulmányozás igazi jellegét. Ez kifejezetten azok felé az érint­kezési felületek felé irányul, melyek egye­sítik a népeket és kölcsönös hasznot eredményeznek. (• id'*1 >**<#1 Válasszuk azt ki, ami közeli és hárít­sunk el minden távolit. Bulgáriával való kapcsolatainkat sok­szor elmérgesitették felelőtlen intrikák és portyázások nyomán támadt súrlódások, a román gesztus szépsége azonban éppen abban a törekvésben áll, mely el akarja felejteni a tegnapi ellentéteket és ideges NEM HITTE EL, HOGY MILLIOMOS LETT Senki sem hinné, hogy a virágos kerítés mögött, amely a Schitul Darvari-utca 4. számú házat takarja el, egy mosoda sze­rény helyiségei húzódnak meg. Amikor a sorsjegyárus eljött, hogy a rendkívüli hirt megvigye, Rednay Gábor az asztalra ha­jolva éppen egy selyemruhát vasalt. Red­nay Gábor fiatal, csinos ember, szőke ha­jú, sokkal inkább valami intellektuel be­nyomását kehi. Ha a kapuból nem lát= szott, mert eltakarta az udvar dús nö­vényzete, az asztal előtt Rednay Gábor Jahnas mosodás a sorsjegyárusnak, mi­közben tovább vasalta a ruhákat. Soha­sem nyertem és most azt mondja ön, hogy egymilliót nyert a sorsjegyem. Még akkor sem hitte el, amikor a sorsjegyárus megmutatta a nyerő számot és megkérte, hogy hozza elő a nyerő sorsjegyet. Csak akkor kezdett hinni, amikor megmondot­ták neki, hogy elmehet a sorsjegyárudába és felveheti a nyereményt. De még ekkor is kételkedett. Túlságosan nagy volt a szerencse, túlságosan nagy volt a nyere­nem volt látható, mert eltakarták a ru­hák, amelyek a kötélen száradtak. Amikor a sorsjegyárus közeledett, kí­váncsian nézte és nem tudta, mit is akar­hat tőle ez az ember? Kissé bosszús is volt. A reggeli eső, amikor a nyeremé­nyeket húzták, nedvessé tette néhány ru­háját és nem engedte a többit sem szá­radni. Még akkor sem lett vidámabb, amikor közölték vele, hogy a melléksorsjegy- gyel egymilliót nyert. Azt hitte, vagy tré­fálnak vele, vagy összecserélik valakivel. — Nem hiszem. Nyolc hónapja ját­szom a sorsjátékon és mielőtt Bucuresti- be jöttem volna, játszottam Timisoarán, ahová való vagyok — mondotta a szór­mény és sohosem volt Rednay urnák egy­szerre annyi pénze, hogy csak igy, min­den további nélkül elhigyje, hogy mil­liomossá lett. — Mit csinál a pénzzel, Rednay ur? — Konfekciós szalont nyitok Timi« soarán. A feleségem szabónő egy nagy di­vatáruházban. A ruhákat, amelyeket itt lát, én mosom és ugyanezen cég számára vasalom. Ruhatisztító a mesterségem, de nincs munkám. Most, hogy gazdag let­tem, azt hiszem, megszabadultam a gon­doktól. Soha sem hittem volna, hogy nyerni fogok, ahogy ön is látta: elláttam a munkámat. Estig át kell adnom a ru­hákat. A mai eső kissé megakasztott munkámban, de úgy láttam, millió esett... Kis színházi riport — GLUJ, julius 4. PáT nap óhaj itthon, vauinak a színészek, hogy nyaralásuk (es ok augusztus-végi sza­badtéri játékok előtt megkezdjék alaposan megérdemelt pihenőjüket. Természetesen a ivarosra szakadt negyvenfokos hőségben ők is a strandon tölbfk a nja|p legnagyobb részét. Itt találhatók meg mindnyájan azon g, pon­ton, ahol megvalósíthatják azt a trópusi idő­ben kívánatos' boldogságot: nyakig hideg víz- ben lenni és semmit sem osinaltnir. Itt jön Tompa Sándor, a senkivel össze nem téveszthető kedves1 Pulfii s rögtön meg­kérem, hogy meséljen sizinhüizi dolgokról. Azt mondja, hogy ö szívesen mesél, de ki­zárólag sétálva, mert egy helyiben ülni sokáig nem akar, fél, lvogy fájdalimiasnin loégeti a inapt, mivel ma, először vám a strandion. Elmondja Pufi, hogy milyen rend kívüli si­kere volt Bnaisiovbalni a szabadién jel ék oknak, melyeket hozzávetőleg 10 ez«' ember nézett véigtúg,. Az Ember tragédia ja előadását például háromezer ember látta. Óriási tetszés mellett került síziiinlre lEiftiimiu gyönyörű és mély Pro­metheus®, umelynek előadásán a. szerzőn kí­vül ott volt Aron, Golms, a kiváló iró és dip­lomatei és rengeteg román előkel,őség. Szóval ■a szabadtéri előadások teljes sikert jelenítet­tek a társulaihn&k. — ] 1 óva, megy uyairáM? — kérdezem 0, népszerű Tompái Sándort. — Gseliszloválkiába, a Tátrába. Aztán le­helt, hogy ellátogatok Magyaron iszágna, a Ba­latonhoz. (Most egyik volt kolléganője üdvözli öröm. írnél Pufit. Kertész Manci, a színház volt szubrettje, a szőke, tehetséges hárénekesnű, aki itteni szerződése óta bejártai fél Európát. Becsben, Szófiában, Athénben volt szerző­désiben! s most bucureştii lakosi.) Sorban tűnnek fel a többiek: Sólymosán Magda mosolygó szőke feje. A primadona: remek színben vain> sí nagyon boldog. Csoda­szép lesz a nyara: Olaszország, Svájc és a francia Riviéra a, program, ahova néhány nap múlva iratul. Itt vanleopárdJhőrsze.rii trikójában Sándor Stefi, aki egyelőre hazánUazík családjához Budapestre. Vele var* eiiváteszthátálltra barát­nője, Hurmath Jolánt, szint én frissen, elegán­san, jó hirnngulwlibain. Egy pillanatra feltűnik Ürmössy Magda, a negyedük primadonna is, akf mégis elvisz, tőlünk az Alhambra. Bu­cureştii revüsztár lesz belőle. És itt vemnak a színház fiataljai: Szöllősy Klári, sajáIrnagia készítette gyöngy,virághim- zéses dresszben. Klári, akii minden ruháját maga tervezi és vájárja, irakit divattervezőnő is* tehetséges. Vele vám Raidó Évi, az Ember tragédiája szabadtéri előadásának kis táncos­nője. Látom Rajmwy Bili menyecskésen be­kötött fejét, Izsó Panni pkánis kis arcát, Tabánt, akiiről azt mesélik, bogy 1 vőlegény a fánicoskóflégájiát, Körmendit is. Aztán itt van­nak a giörlók testületileg. Szóval teljest a létszám. Akár a strand homok ján is tarthatníínak bazalté tt színésze­ink egy aktuális szabadtéri előadást. (M. L.) KISDEDEK MAKACS SZÉKSZORULÁSÁNÁL ÉS NAGYOBB GYERMEKEK GYOMORBÉL* HURUTJÁNÁL reggel felkeléskor gvakryn már egy negyedpohár természetet. EERENCZ JÖZSEE ’kieísrüvizera is k1 ţii nő eredménnyel adhatunk. — Kérdezze meg orvosát,. Julius 19.-én lesz a furdal Bányaflirdő kápolna felszentelés CLUJ, julius 4. A turáni szociális, misszió bá n yaf ü: d ő;, gyermekin1yaiitalló telepén épüilit kápolna ünne­pélyes felszentelése folyó hó 10-én, vasárnap túsz, amit dr. Boga Alajos referens végez, az ünnepi beszédet pedig Márton Áron eluji kain or, ok-plébános tart. Ez aíknilommuil lep­lezik le néhai gróf Bethlen Ödönnének, a furdal misszió volt dlnöknöjtinek képét is, aki lehetővé tette ennek a kis kápolnának a felépítését. A kép lielepleziúsii beszédét Hass Károly teológiáé tainár fogja mondani. A felszentelési program a következő: 10-én ‘reggel 0 órakor gy ülekez és' a túrd ni főtéri, tomp],umbau és laminolk előterén, amely utáni a precesszió Sípos Sándor, csperes-pL- bános vezetésiével! kivonul a kápolnához. Itt kezdetét 'veszít a tfészenítélést ünnepség, amit dr. Boga Alajos referens, Márton Áron kano­nok és Basis Károly teológiai tar,iár végez­nék. Délben közebéi a, misszió telepén, dél­után fürdés és különféle szórakozások lesz­nek. Kitűnő tundaü pecsenyéről és ilatokról gondoskodik a mi'stsizió társulat, de ebédjét és más ennévaJójait mindenki magával' hoz­hass®. A Turdiára kiránduló közönségnek ezúton is felhívjuk figyelmét., hogy ezen. a szép és kedves ünnejxségcu feltétlenül vegyen részt felekezeti különbség nélkül, mert ez a map a szeretet mipja tesz. Évzáró ünnepség a targu-muresi római katolikus gimnáziumban. A targu-murrsi római katolikus gimnáziumban a napok­ban tartották még az évzáró ünnepélyt. A megnyitó beszédet Anghi Dénes igazgató mondta. Az elmúlt évben a gimnázium növendékeinek száma 108, a tanítóképző tanulóinak szánra 59 volt. A kántori vizs­gán 12 jelöltből ii vizsgázott sikerrel. A közoktatásügyi minisztérium rendeletére az évvégi vizsgákon a Papra Ilarian lí­ceum volt igazgatója, Ciortea Grigore, volt jelen. A tanítóképző vizsgáján 21 je­lentkező közül 12 sikeresen vizsgázott és nyert tanítói oklevelet. Az iskolai tardi­jakból és fenntartódijakból a gimnávuum- ban 50.100, a tanítóképzőben 51.900 irjr engedett el az egyházi fönnhatóság 53 e'<- mult tanévben. A fiúnevelő intézetben az elengedett dijak összege az elmuit tanév­ben 47.000, az alapítványi segély 53.000 lejt tett ki. Az évzáró ünnepélyen jebr. volt Jaross Béla pápai prelátus apátpic- bános és dr. Szoboszlay László világi fő­gondnok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom