Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-31 / 171. szám

■ 'BLL'ENZ'fiK I 9 3 H I ul I ut 31. wnmmmtmmmmmmammmmm Tiz lépés: szovjet Vívtam Szovjotixro.s/.ors/ág haűimn vs átpiUttntliattMim abba :i másik világba • Finn oldalról pillantottam át. Finnor­szágba hivatalos meghívás revén kei üt- lom s vendéglátóim beiktatták u ineglu- pasztalni vaöók sorrendjébe « szovjet ha­tárt is. Elutaztam Helsinkiből számos közbeeső megvillőhelv után — abba a Terije ki nevű községbe, amelyet a tmn Siófoknak lehetne nevezni. Nagyon íég- óta ismeretes tengeri fürdő ez, sőt ré­gebben, mikor ez a terület még Orus/or szág volt, a cári világ gazdagjai idejár- tak fürdőzni és ki> tekezni. Egj^egy nyá­ron negyvenezer iurdűvendég is akadt. \ községi mint kalauzaim mesélik, túl­ságosan hozzászokott a nagy idegen!or- galoin-okozta jómódhoz, a. lakosság min­denféle munkától elszokott, most is csak ölhetett kézzel várják a nyarat s vele a íürdö vendégeket. De azuk most mái megcsappantak. A pétervári és moszkvai gazdagok nincsenek sehol. A strandon szórványos finn közönség sütkérezik. Az arcokon gyakran látni jellemző orosz vo­násokat, jeléül annak, hogy ez az a zó­na, ahol a faji kiilömbség elkezdődik. A régi világ emlékekéni itt maradt az ortodox templom. Azt tartják róla, hogy a/ egész világon ez egyike a legszebb gö­rög keleti lemp'unióknak. Nem valami impozáns, de csakugyan elragadóan szép: sokszorosan tagolt, bonyolultan rajzolt hófehér épület, hagymaalaku, vi­lágoskék kupolák diszitik. — Ez a mull -— magyarázza nekem egy finn ur —, a jelen pedig az, hogy ennek a finn kö/.iségnek most sok moha­medán lakosa van. Többnyire menekült tatárok ezek, a szovjet elöl szöktek ide, megtelepedtek és egészen jól megvannak. Ha a templomot nem nézi az ember, Ter.ijoki jellegzetesen fűin község: egy­hangú utcáit meggypiros, vagy szürke iá házak alkotják, amelyeknek fehér rá­mát fest a népszokás. Ezeket a fehér ke­retű házakat látni szerte az országban, amerre ufazék az ember. Azt szokták mondani, hogy Finnországban a nagyon régi község eheíetlenség, mert a faház előbb-íitóbb leég s a község nemzedéken­ként megújítja házait. Ilyen faházak között halad az autó, amely a finn—-orosz határ felé visz. Hogy a halár igen közel van, az onnan is sejthető, hogy lépten-nyomon katonai teherautók robognak az országútion, raj­uk táborj lakc-zöldbe öltözött finn le­génység. Két odăii különben a millió- szőr megismétlődő képet látni: barnavö- rös törzsű fenyvest, amelyet olykor fehér nyirfatörzsek váltanak fel, az erdőben élénk, virággal tarkázott rétfoltokkal. Es az országúton elmaradó vándorcigányo­kat. 0 yanok, akár a mieink, csak sok­kal jobb a ruhájuk. Mert sokkal gazda­gabb országon élösködnek. Nem sokáig tart az egész kocsiút: vá­ratlanul oldalt fordul a kocsi és az erdő- szükitetite látóhatár egyszerre széles tájjá válik. Kis fehér vasútállomást llátok bal­kéz felől, ennek neve Rajajoki. Ez a szó finnül azt jelenti, hogy Határpa lak. Va­lóban ott csörgedez maga a patak is, mély árkában oly sekély a vize, hogy könnyű lenne átgázolni) rajta Ezen a patakon kis vashid halad ke­resztül, szélessége army hogy közepén ■elfér a vasúti sínpár s két oldalt a gya­logút. Hossza lebet úgy jó húsz lépés. A hid innenső fele fehér, a közepétől kezd­ve a túlsó fele vörös. Az a: vonal, amely a hid közepén elválasztja a mázolás két színét, egyszersmind két világot választ el egymástól. A fehér világot és a vörös világot. Ideát kis állomásépület áll, őrháznál alig több. Szruronyos finn közlegény jár­kál fel s alá, a kis épületet fehér és kék virágágyak környezik. Lent csörgedez a, kis patak. Odaát azzal kezdődik az ország, bog}’ a patakon túl ötszörös drófsüvényt húz­tak. Itt virág nyílik, ott drólsövény. Es a sínpár fölött kü ön ős építmény ivei ke­resztül. Valami őrtorony-szerű dolog hid- dal, figyelő fülkével!, rikitó vörös az egész. Tornyot, reklámot, csillagot, drót­sövényt, mindem látni odaát, de em­bert nem. Jósokáig állok és figyelek: tel­jesen kihalt a túlsó oldal. De egyszerre a toronyban osonni látok egy alakot. Ka­tonaruhában van. kezében tábori messze- látó. Idekutat. Engem lát, messzire té­Hogyan akarták elrabolni és kínzással megzsarolni lord Nuffjeidet A bíróság előtt kiderültek az ügy fantasztikus részletei LONDON, julius hó. Az egész angol közvélemény feszült fi­gyelemmel kisen lord Nuffield „elrablói nuk“ bűn perét, amely most kezdődött meg. Emlékezetes, hogy május 24-én a rendőrség megállapította, hogy el akarták rabolni az ismert iparmágnást, hogy azután százezer Iont váltságdíj fejében szabadon bocsássák. A per tárgyalást né­hány napra elhúzódik és az. első nap a vádirat ismertetése során a 'ord elrablá­sának tervét ismertették. A fantasztikus terv nem került kivitelre s amennyire vakmerő, olvan gyerekes is és olyan való­színűtlen, hogy sikerült volna véghezvin­ni, még ha utolsó pillanatban az cgvik emberrabló nem is jelenti fel társát. Kü­lönös érdekességet kölcsönöz a pernek, hogy vádlottja John Bruce Thornton, so éves foglalkozzásnélkiili úriember, azelőtt a legelőkelőbb angol társaság tagja. A rabló a Yacht Club tagja A pernek egy vádlottja van, Thorncoti, mert A. G. E. Ramsden őrnagy, aki — legalább vallomása szerint — látszólag vállalkozott arra, hogy résztvesz az em­berrablásban, informálta a rendőrséget, úgyhogy ő maga nem is került letartózta­tásba. Megállapította a törvényszék, hogy Thornton 193.8 április 19-én felbujtotta A. G. P. Ramsden őrnagyot, hogy fogják el Nuffield lordot, május 3-án pedig rá­vette az őrnagyot, hogy kényszerítse Nuffield lordot egy százezer font értékű ki azt a tervét, hogy el kellene rabolni lord Nuffieldet. Miért kell a pénz? Ramsden őrnagy a tárgyaláson kijelen­tette, hogy súlyos anyagi helyzete már évek óta tart, minthogy hat gyermeke van, akik közül három Eüonban tanul, igen nagy házat visz, amely nagy költsé­geket emészt fel. Vallomása szerint csak látszólag ment be a tervbe, de mikor Thornton felszólította, nevezzen meg egy olyan tengeröblöt, ahol zavartalanul szál­líthatják erre a célra bérelt jachtjukra a lordot, Ramsden Ipswich közelében a Pinn Mill öblöt nevezte meg. Thornton meg volt győződve, hogy fantasztikus ter­ve könnyen kivihető, egyszerűen azért, mert senki sem számit rá, hogy vaiaki meg merje kísérelni a lord elrablását. — Ela egyszer a revolverem csöve elé kapom — mondotta —, akkor már vál­lalom a felelősséget, hogy kihozom és megzsarolom. Akkor már könnyű lesz ki­vinni egy autóhoz és a jachthoz szállítani, a jachttal pedig kimegyünk a nv-lt ten­gerre és addig tartjuk ott, amíg a pénz a zsebünkben nem lesz. Műtét érzéstelenítés nélkül — Thorntonnak az volt a terve — folytatta az ügyész —, hogy megfenyegeti lord Nuffieldet, hogy érzéstelenités nél­kül műtétet hajt végre rajta cs ilyen mó­don aztán aláíratja vele azt, amit akar. Isiváis BUDAPESTEM AZ Király Szállodában ■ (VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mér­sékelt áru szobát. Teljes ké­nyelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefo­nos szobák. Telefon 202-43,294-24 hitellevél aláírására. Megállapították, hogy Thornton tagja a királyi Thames Yacht Clubnak és lord Waring, feleségének nagybátyja ajánlotta tagul. Lord Nuffield, aki, mint egyszer maga mondotta: egy kerékpárból alapította meg Anglia egyik legnagyobb gépkocsi- és hadianyaggyárát, a Morris-müveket, óriási összegeket ad állandóan jótékony- célokra, elsősorban az orvostudomány fejlesztésére. Az ügyész a vádat ismertet­ve, kijelentette, hogy a terv inditóoka az volt, hogy Thornton hosszabb idő óta anyagi zavarokkal küzdött. Azért kereste ki bűntársul Ramsden őrnagyot, mer az őrnagy is hosszabb idő óta pénz nélkül állt. Cannesban ismerkedtek meg, ahol Thornton jachttulajdonos volt még, Ramsden pedig jachtok eladásával foglal­kozott. Tavaly decemberben irt Thorn­ton Ausztráliából Ramsdennek Londonba, hogy „volna egy terve, amely az őrnagyot alighanem érdekelni fogja". Április 12-én Thornton felkereste Londonban az őrna­gyot s mikor megtudta, hogy Ramsden súlyos anyagi helyzetben van, előadta ne­Három levelet akart aláíratni a lorudai. Az első lord Nuffieid feleségének, vagy titkárának szólt volna s ebben a levélben a lord megkéri őket, valamennyi megbe­szélését mondják, le, mert halaszthatatla­nul el kellett utaznia. A második levélben bankárjait utasítja, hogy másnap egy bi­zonyos dr. Webb fog jelentkezni s fizes­senek neki ki százezer fontot. A harma­dik levél arra szolgált, hogy dr. Webber a bankároknak bemutassa. A rabló befűzi magát Thornton bevallotta, hogy teljesen fel­készült a tervre, mindent előkészített, hogy álcázza magát. Felragasztható vörös pofaszakállt szerzett, kis arany müfoga- kat, amelyeket ép metszőfogaira húzha­tott. Fűzőt szerzett be, hogy soványabb­nak hasson és azt tervezte, hogy szemöl­dökét és bajuszát világosabb színre festeti. Tapaszt készített elő, hogy ezzel ragasz­szák le lord Nuffieldnek szemét, nehogy lássa, merre viszik. Megállapodott Rams­den őrnaggyal, hogy a terv végrehajtása után a franciaországi Tréport-ban talál­koznak és osztoznak. Május 4-én ILamsden őrnagy megjelent a rendőrségen és elmondta az egész ter­vet. Május 10-ig a rendőrség nem kere­sett érintkezést Ramsdennel, úgyhogy az őrnagy mindent elkövetett — vallomása szerint —, hogy lebeszélje Thorntont ter­véről. Thornton ezalatt láncokat és bilin­cseket szerzett be és rávette az őrnagyot, hogy hívja fel telefonon lord Nuffieldet és kérjen tőle egy kis kihallgatást, mint újságíró. A lord május 24-én délután 6 órát jelölte meg a Morris-müvek irodájá­ban. A május 24-re virradó éjszakát egy szállodában töltötték Oxfordshireben, ahol Ramsden őrnagy Thornton utasitása alapján egy levelet irt, amelyet később Nuffieldnek kellett volna átadnia. A le­vél azzal fenyegette Nuffieldet, hogyha megkísérli segítséget kérni, akkor lelövik, utasította a lordot, hogy Thorntonnal menjen ki az épület elé az autóhoz. „Ne kísérelje meg a menekülést, mert ez azonnali halált jelent — folytatta a le­vél. — Mikor az autó elé ér, mosolyog­jon és vágjon vidám képet, nehogy valaki gyanakodhasson. Mielőtt a kocsiba száll, kináljon meg cigarettával és maga is gyújt­son rá. Végzetes lenne, ha megkísérli, hogy valakinek jelt adjon. Siessen beülni a kocsiba, mert sieüutnik"... A terv kétségbeejtően vakmerő... Thornton megmutatta Ramsdennek, hogy bal kabátujjába kis tok van szerelve, ott hordja revolverét. Május 24-én gon- j doskodtak arról, hogy autóikra hamis ! számtábla kerüljön. Thornton felszólitot- ' ta Ramsdent, fesse sötétebbre szemöldö- ! két és sminkelje sötétbarnára arcbőrét. Félhatkor délután, félórával a megbeszélt találka előtt, Thorntonnak inába szállt af bátorsága és maga is kijelentette, hogy tervét kétségbeejtően vakmerőnek találja. Ramsden azt ajánlotta neki, hogy telefo­náljanak egyelőre Nuffield lordnak, hogy kocsijuk defekter kapott, nem jöhetnek. Thornton beleegyezett, mire Ramsden ki­ment, de lord Nuffield helyett a rendőr­ségnek telefonált és Thornton egy órán belül fogoly volt. Bilincs és csontfüzér a jachton A már kibérelt jachtban gumikesztyűt, sebészi műszereket,, csontfürészt, csipesze­ket, késeket, kötszert, két bilincset és lán­cokat találtak. Ezekkel akarták megfenye­getni és megijeszteni a lordot. Lord Nuf­field titkárának kihallgatásakor az ügyész egyébként megállapította, hogy. a terv nem sikerülhetett volna, az iparmágnást annyira őrzik. — Olyan volt az a terv — mondotta az ügyész —, mintha felhívták volna a lordot: „Mikor jelenhetünk meg önnél abb’ól a célból, hogy elraboljuk önt", ami­re a lord azt felelte volna: „Talán csü­törtökön délután 6 órakor megfelel öblök­nek". Lord Nuffield levelezését a legna­gyobb gonddal ellenőrzik és minden láto­gatója a titkárok, szolgák, alkalmazottak megfigyelésének kereszttüzén vonul ke­resztül, amig a lordhoz bejut és tőle ki­jön. A tanúkihallgatások folynak s London­ban elképedt figyelemmel kísérik Waring lord unokaöccsének fantasztikus perét. vedt magyar toliforgatót. — Tilos nekik sokat mutatkozni — magyarázza kísérőm —, különösen ak­kor bújnak el rögtön, ha ideát fényké­pezőgép bukkan fel. Ha néha előlép a szuronyos orosz a torony táján, a mieink hiába kiáltanak neki, tilos felelnie. Ezt félhangon mondja nekem a finn ur, pedig nyugodtan beszélhetne hango­san. De van a levegőben valami félelmes és nyomasztó, amitől önkéntelenül hal­kabban beszél az ember. A madaraknak azonban mindegy, ők hangosan csicsereg­ve röppennek át a patak felett. Útlevél nélkül. Napfényes vasárnap délután van, minden szál fü külön örül az életnek. De csak ideát van vasárnap, odaát nem is­merik a vasárnapot. A tornyon túl parasztházak látsza­nak ki a lombok közül. Az országút egy része is látszik, éppen szekér halad rajta, a ló válla felett tipikus orosz Ívvel, a bakon parasztember. És pedig bizonyá­ra nagyon messziről való. A patakon túl) húsz kilométernyire finn volt a lakosság, de a szovjet az egész területről eltelepí­tette a finneket vaüahova messze Ázsiába és sokkal kisebb számú más telepeseket hozott helyettük. Természetesen strati giai okokból. Az el-nép telenitett vidéken ott áll most a toronyhid. Alatta to­vább fut a sin. messzire, messzire, mig csak Pétervárra nem ér. És Moszkvába. Hátat fordítok a hiidnak és drót- sövénynek. És hazagondolok, ahol az embernek való sorsom várakozik rám. Élni és dolgozni jó. Harsányt Zsolt. A magyar irodalom története Nagy aibtimial/ak, kitűnő papíron, szá­mos képpel, vászonkötésben csak 180 lej az ELLENZÉK kőnyvos:tályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel1 is azon. nal szállítjuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom