Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-03 / 147. szám

BLLfíN Z'AK I93H lull ti a J. A szabadtéri színjátékról A toátrálitás, a s/inja Is/as vágya, mé­lyen és kiKoriilhcleUeiuil gyökerezik az ember lelki akaratában. Az európait mű­velődés történetben különösen nagy a je­lentősége, mert a/, amit szellemi szem­pontból Európának nevezünk, kifejező­dését legjellegzetesebben ai s/.iipadon találta ni eg. Ez a színpadias lélek áttört .. népvándorlás miniden brulali'tásan, át a középkor sorvasztó aszkezisén és át fogja vészelni az ezután következő ka­tasztrófákat is, egyszerűen azért, mert gyökeVei az emberben vannak. A színpad jelensvgeiíiek tehát meg ak­kor is figyelmet kell szentelnünk, lia. lát­szólag csekély jelentőségűnek tűnnek is fel. Ezért nem lehet szó nélkül- elmenni a szabadtéri előadások maii divatja mellett. Iga/ ugyan, hogy ha csak divat, akkor nincs különleges jelentősége s mint min­den divatot1, ezt is csak egv újabb divat győzheti le. De italán arról, amit ma eset­leg még csuk divatnak látunk, hamaro­san kiderülhet, hogy döntő fontossága van az európai sz.njálsz.á.s megteremtő sében. A szabadtéri színjáték nem uj dolog. Az európait színjátszás leozdökorában, a görögöknél', e nagyszerű népnél, amelyik nemcsak megteremtőit egy kultúrát, de volt ereje azt eszményi, magasságok­ija is emelni, nem is volt más lehetőség, mint szabad cg alatt tartani előadást. De a görög dráma, és annak szabad (éren való előadása között tökéletes összhang volt. Minden tragédiájuk mélységes át- érzése a Végtelennek és Kiismerhetctlen- nek. Szükségszerűség volt szabad ég alatt játszani; kellett a végtelen égbolt, anij semmivé kies invit színjátszót, nézőt egyaránt s ami maga a kérlelhetetlen Végzet. Soha senki úgy át nem érezte, miirt a nagy tragédiák közönsége, maga a görög nép. az első igazi kulturkö/ös- sóg, elenyészően kicsi és jelentéktelen voltát. Elszenvedték a poklok kínjait és fölemelkedtek az emberi gondolkodás csúcsaira, csakhogy magukra eszmélhes­senek. Élmény vo> t számukra minden dráma. Meg is kaplak a legnagyobb élet - szenzádlót, amit a művészet nyújthat: a tragédiát. Ez a nagyszerű nép. amelyik szenved­ni tudott a nagy tragédiákban és amelyik érezte nagyszerűségét a tettnek: szembe­szállni a világrenddel, már nincs többé. Jó idő óta a színház közönséges szóra­koztatóipari üzem; aji mulatni vágyó kö­zönség teljes passzivitása ’előadóművésszé áacsonyiéja le a színészt, akit esetleg csodálnak, de semmiesetre sem követ­nek. A szórakozni vágyók tömegéből hamarosan kJjválogatódott az. úgynevezett ..kevesek“ (nagyrészt sznobok) ariszto­kratikus hajlamú gyülékezetc. Hatásuk különösen a képzőművészeitekben igen jelentős volt, felismerték és támogattak tehetségeket, akikét a tömeg nem értett vagy esetileg nem is érthetett meg. A szín­házra azonban jóformán semmi, befo­lyást sem tud1-Uak gyakorolni. Minden más műalkotás ftehet önző, szólhat keve­seknek, csak a szí ínház nem, mert lénye­ge a tömeghatás. Az előzetes leLkifel­készül,ts éggel érkező néző, aki, érzi, hogy a dráma misztériumának létrejötte tőle függ, az efsötétedő nézőtéren, a végtelen Térben anonimmá, semmivé lesz, bele­olvad a, kolOektiivurnba. És ebben rejlik a szabadtéri színjátszás jelentősége: nép­pé, kollektiv élményt élvező tömeggé át­formálni a. ,,mélyen tisztelt publikumot.“ Lehet, hogy a szabadtéri színjáték mos­tam nagy sflkeróit, csak mint különleges­ség iránti érdeklődést magyarázhatjuk, amelynek írtapja: játékos ösztön, hatás- vadászat és idegenforgalomra való spe­kuláció, ami hanyatlás volna, meri azt jelentené, hogy a színház nem tudja sa­ját keretei közölt kielégítené közönségét. A Siziabadtéri színjáték lényegét és le­hetőségeit kevesen ismerték fel. Az még nem szabadtéri előadás, ha a színház, mindenestől, úgy, ahogy van, kihurcol- kodlilk a levegőre, megszellőztetni, a dísz­leteket. K'jviiisz'i’k a szabad ég alá a zárt színház tehertételein, anélkül, hogy bár­mit is nyernének: így születnek meg a türelmes égbolt alatt a stílustalan szín­padi) szörny szülőitek. Csak olyan szabad ég alatt előadott drámát nevezhetünk szabadtéri színjá­téknak, ahol a színpadot és kellékeit a lermészelt szolgáltaltja s ahol az előadás varázsát éppen a természetnek közremű­ködése, be Lejátszása adja meg. Sors­döntő annak felliisineróse és alkalmazása, hogy a szabadtéri színjáték elvben más, mint a zárt színházi előadás. Amikor a renaissance felépültül ay. első csukott s/in házat, a,z nem véltetLe/naégből történik, hanem azért, mert) az. isteni színjáték emberi lesz; vagy Spengler kifejezésével élve: ,,meghalt az a mélység, melyet a régebbi ember Istennek hívott.“ A szabadtéri színjátéknak jelentősége és jövője csak akkor van, ha valóban ke­resi az utal, ismét tömegélménnyé tenni a drámát. Hogy ezt a célját elérhesse, vagy legalább rs megközelíthesse, eszkö­zei és kifejezési formáit meg kell, hogy változtassa. A végtelen térben ponttá zsugorodó tömeg előtt lefolyó játék más drámái, más rendezést és erőteljes, új­szerű kifejező eszközökkel rendelkező s/mészi követel. Olyan darab való ídie, amelyikben a természet döntő szerepet játszik. (Szentiván éji álom. Ahogy tet­szik. Vihar, Csongor és Tünde, stb.), aim! az ég, a szél, a felhők, a fák, ma­darak, belejátszanak a drámába. Szabad térre csak olyan darab való, amelynek stílusa nagyvonalú és lemond mindazok­ról az árnyalati finomságokról, amelyek a nagy térben am úgyis elvesznének. Te­hát kamaradarabot! semmi esetire sem le­het szabad téren eljátszani, valamint olyat sem, ahol az illuzókclfés mestersé­ges eszközeinek, a díszleteknek, nagy je­lentőségük van. A szabadtéri színjátékban n szó, mint gondolaIköz.lő, háttérbe szőrű s a játék súlypontja a mozgás és a zenei kifejezés [elé tolódik. A mozgásnak döntő jelen­MINDEN MOZDULATRA FÁJDALMASAN FELNYÖGÖTT Az Urodonal energikus hatása megszünteti a fájdalmakat, ,,Miért nem jutott eszembe, hogy rnár <tz első napon használjam az önok nagyszerű Urodonal-ját . írja. nekünk Gazette urnó. Ez megakadályozta volna bor7.alma* reumatikus fájdalmaimat, amelyek több mint 3 héten át kmoziák mind­két váltamat és derekamat. Már ai első pillanatban, ahogy ezt az eifó- rendű szert használatba vettem, tata­rozott javulást éreztem és rövid időn belül tökéletesen kigyógyultam, végle­gesen megszabadultam fájdalmaimtól mm A LEGJOBB REUMA ELLENI SZER Hírneves orvosok ajánlják és a tudományos és orvosi aka­démiákon számos értekezlet foglalkozott kitűnő hatásával. IW8 tősége abban van, hogy ezeket bizonyos fokig magunkban is „utánacsináljuk“ s így szuggr.sz.tiv hatásuk fokozottan erős. A színész gesztusai nagyok, arcjátékai erőteljes kell, hogy legyen; maga a já­ték szervesen mozgalmas, táncszerü s a színészül mozdulat észrevétlenül csúszik át a táncba. Ugyanez áll ü hangra is: a határ lieszcd és zene között elmosódik. A szabadtéri színjáték környezete, mé­retei és alkalmnszerüsége révén mindig ünnepi jellegű Kollektiv élménnyé termi a drámát, megalkotni; mnden színház e-s/j- ményét, az igazi tömegszinházat, ame­lyik az uj európai színház és színjátszás kiinduló pontjává Tesz: e/ a szabadtéri sz.iilnjátszás feladata. hl agy Illek. gaaa^PT3gww---------------------­TEMETES Irta: SÁSDI SÁNDOR Az nagy Tab; uj ház, a cserepes, téglából épült ház udvarán koporsóban feküdt Balázs. Elfogyott a káromkodás szava, keze, a mély olyan sokszor csomó­sodott ökölbe és nem egyszer fenyegetett az ég felé is, megkulcsolva feküdt mel­lén. 7'abi Balázs halott volt, Isten elébe készülő halott. A három lánya parádés gyászban állt a koporsó mellett. Egyenestartásu, majd­nem, hogy büszkeállásu valamennyi, mert a Tahi-házban nem szokás robotba hajlítani derekat; konvenciós cseléd, nap­számos koptatja a kaszája, a kapája élét a nagy birtokon. Az anyjuk koporsójára dbg két éve dobták a hantot és most megint papi- sáó, meg a búcsúztató szép, szomorú dal­lama busifja szivüket, Ott áll a három asszony, mellettük az emberük és néha odanyulnak a szemükhöz, könnyet tö­rölni. Gyereke egynek sincs. Hiába a gazdagság, hiába duskálkodnak minden­ben, nótaszó, gyereklárma sohasem veri föl a nagy szobák csöndjét. A legidő­sebb. a Mari, f iiakban már arra is gon­dolt, hogy a lelencből vállalt gyereket, fe­kete szemű Pistikét, aki ostort pattogtat a kezében és hamarosan megtanulja azt a szót, hogy: édesanyám . .. A búcsúztató második versszakát éne­kelte a tanító, amikor megcsikordult az uj ház eüsttel d.\frázott vaskapuja. Tahi Ba­lázs legkisebb lánya, a Juli lépett be rajta. Nem egymagában. Kézenfogva ve­zette a három gyerekét. Szegényes ru­ha volt a Julison, a fejért fekete perbál kendő. Mindenki féléje nézett, a dékány akkor hozta a konyhából a tömjén aló való parazsat és majdnem kiejtette ke­zéből a füstölőt, ahogy meglátta, a nagy- szája Vaki Rúzsa pedig hangosan ki­mondta: — Hej, ha szegény Balázs ezt látná . .. Julis se jobbra, se balra nem fordí­totta a fejét, ment a koporsó felé, meg­hintette a szenteltvizes pohárba állított bazsalikumággal, aztán odaesett perkál- kendös feje a deszkára. — Édesapám . .. édesapám .., Sirt. A hatesztendős bánatát hullatta az apja koporsójára. Hat éve ment el innen, kezében a bugyor. Az ablakból utánakiállott az anyja.­— Akkor gyere csak, ha nyakadban les: a koldustarisznya. Akkor maja do> bek belé karéj kenyeret. De addig ne h.ssa’ak . . . Ezt mondta n fösvény, kevély anyja, a három nénje szótlanul fenyegetett utá­na. Az apja elérte az állomáson. Károm­kodás, hirtelenharagu volt az édesapja, regül ózta a családját, verte a kocsisait, de akkor, ott az állomáson, meghorgadt nagy feje és a szava olyan csendes lett, mintha kereszt előtt térdelne: — Elmész, Juli? — Elmegyek, édesapám. — Annak az éhenkórásznak, annak a senki, semmi-embernek leszel a felesége? — Szeretem, édesapám . . . Felült a vonatra, kinézett az ablakon, látta még az országút jegenyéit, látta az apját is, ahogy lépdelt alattuk, aztán csők vitte a vonat és nem gondolt már másra, csak a Lajosra, akit mindenkinél jobbnn szeret. Nincs háza, dines földje a Lajos­nak, a bakancsa foltozott, köz napon fé­keién, mocskosán jön haza a bányából, lehet, hogy az itálra is rászokik majd, falán meg is veri, de nem bán ő semmit, semmit se bán . .. Nem kellett megbánnia semmit, mert ha többet Js járt Lajos a kocsmába, mint a templomba, de sohasem ivott részeg­ségig, nem káromkodott, egyszer ütötte csak meg, amikor a legkisebb lányt fü- rösztöúte és beleejtette a teknőbe. Akkor is csak a kezére vágott, nem is nagyot csattant, mégis csillogó-köves fésűt ho­zott neki az este, hogy megbékítse. Köny- nyen megbékélt, mert szerette a Lajosi. Igaz, hogy meg is érdemelte. Ahol lehe­tett, kímélte a munkától és ha el is ment a kocsmába, kuporgottá a garast, téli es­téken szerszámnyelet faragóit otthon és hordta eladni a városba, mert tudta, hogy a Ms háznak fel kell épülnie. Hej, de sok máit ért hordott a fején Ju­lis, de sok verejtékcsepp legördült so­vány arcán, amíg tető alatt állt a csere­pes ház. Megszenvedték, megkoplalták, de most már Hízó disznó is röfög az ólban. Hat éve ment el, de olyan, mintha most Is látná az apja őszes-szőke baju­sziát, a szép barna szemét és hallaná hangját, amint mondja: — Elmész, Juli? Nehéz a szive. Könnyein keresztül nézi az uj házat. Nem látta még. Háromszor, tolón négyszer is akkora, mint amelyik­hez ö hordta o maltert. A pap beszenteli a koporsót, ráteszik a Szent Mihály lovára és viszik kifelé. A Hüsi-közön mennek keresztül, ami­kor melléje lép a legfiatalabb nénje, a Bora és megcsókolja. A másik kettő is közrefogja, kérdezgetik, nézik, keresik arcán a régi vidámságot, de másik Julis ez, kicsit megöregedett, kicsit megrok­kant, de azért fénylön csillog a szeme, amikor azt mondja: — Elhoztam a gyereket Is... Pistike, csókold meg a nénéd kezét .. . Pisti kel Eeketeszemü kisgyerek... Le­hajol hozeó Q Mari, simogatja, csókolja, nézi a szöszke kislányokat, a nagyabbik­nak konl'ya vatn mór, jövőre iskolá­ba jár. Mennek a temető felé kanyarodó utón. Gyászos, nehéz fekete selyem suhog a három asszonyon, de mégis irigykedve nézik u negyediket, azt, aki fakóra ved­lettben vezeti a gyerekeit. A Mari, a nagyhangú, a kevélydereku Mai*} azt se tudja, hogyan kezdjen bele a kérő szóba. —. .. Mert látod-e, nékem egyet se adott az Isten. Negyven éves múlottam, nincs mór reménységem .. . Gondját vi­selném, betegségébe megápolnám, bele- iratnám a birtokba... Add nékem a Pistit... A temető ecctfái alatt lépdelnek már. Julis megigazítja fején a perkál-kendöt. Korán megöregedett arcán mosoly virá- gosodik és Isten tudja, mire gondol, amig a kiásott gödröt nézi, amelybe az apja koporsóját eresztik. A gödör mellett nagy márványkercszt feketedik, rajta arany- betűs felírás: „Tabi Balázsné, szül. Bakán Verőn. Élt 59 évet.“ Talán csak most hiszi el igazán, hogy meghalt az anyja. Meghált, de azért le­het, hogy mindent lát most, mindent hall. Inkább a messzi-kék égnek feleli, mint a gyereket kunyeráló nénjének: — Nem adom! Sohasem gyütfem kér­ni karéj kenyeret, éntőlem se kérjetek . .. A sárga föld hullott a koporsóra. Ami­kor nem látszott már, Julis keresztet ve­tett. a:ttán kézenfogta a három gyerekét és megindált a hegynek kanyargó utón az állomás felé. Fmnciaország, a rekordok hazâţa MARSEILLE, julius hó. Ideérkezett egy angol újságíró, aki egé­szen különös szempontból utazta végig Franciaországot és megállapította, hogy a franciáknak van a legmagasabb hegyük (Montblanc 4807 m.), a legmagasabban fekvő gépkocsiutjuk (az Iseran-hágón 2769 na-), a legtöbb kastélyuk (761), leg­több gyógyfürdőjük (165) és tengeri für­dőhelyük (900). Franciaországnak van egyébként Európában a leghosszabb or- száguthálózata (705.000 km.), a legmaga­sabban fekvő városa (Briancon, 1326 m.) és Európában a legmagasabban fekvő fa­luja (Sain-Vera a Dauphiné-Alpokbaji, 2040 m.) fjpe AT» ' URODONAL J LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg­választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék köny vosztályábau, Cluj, Piaţa Unirii.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom