Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-27 / 167. szám
Karlsbadi feljegyzések Irla: CASTANO-KÖSZEGH Y MARIANNE KARLSBAD, július 26. 19381 Baljós esztendő a világhírű csehszlovák fürdőhelyek analeseiben. A rossz gyomrok és még. rosszabb májak tulajdonosai bánatoson tekintettek az idén Karlsbad és Marienbad csoddfomálsai felé és eleve lemondtak megközieliéésükről. így indult meg tehát az előszezon. Amikor májusbain Hein- lein eldörögte a karlsbadi gyülekezeten emlékezetes kijelentéseit, Q város tisztán, &zudé- ta-j}émet lakói méltán vethettek keresztet idei reménységeikre. Viszont nemcsak a politika hullámverései zavarták meg a , világ- fürdő nyugalmát, hanem egg másik, fontos tényező, — a felekezeti problémák is erőben megokolták a jó karlsbadi bevisz ül öltek aggodalmait. Szóval csupa sulgos Handicap! Va\n Rarísbadbon, a klasszikusan isizép Colonnade falán egy érdekes tábláztát. Grafi- konszerü kimutatása a fürdőhely évről-évre következő látogatottságának. És mig tcuz elmúlt esztendő, 1937, a sokak által katmz- Irófálisan rossznak tekintett év Karsbadb'an jóval több látogatót mutat fel az előbbi éveknél, — most kíváncsian és reszketve várják Karlsbad lakói, hogy milyen mélyre fog leszáll a ni az idei statisztika. Nézzük hát, hogy fest ma Karlsbad ,a uO! óságban9 Julius közepén ezernyi ember hullámzik a Colonnade forrásai előtt és issza a forrón bugyogó 'Sós vizet, a Sprudel óriási csarnokában mohó tömegek nyújtják poharukat a fantasztikus magasságba szökcUö geysir felé. Idült cukorbetegek. kaján gyomrok és fekéié májak eldorádója ez. És van még itt egy másik réteg, — egg hatalmas, számottevő réteg: az, amelyik 'nem beteg, — azok, akiknek pénzük vaui, akik csak élni és szórakozni jönnek ide. Ezek vannak ma is a legtöbben, ők ozsomíáznak PiApp monumentális hotelpalotái előtt, ők sétálnak az Alte Wies se esti korzóján, ő érettük nyílnak meg minden éviben a fényes üzletek. Ahogy Hatvani Lili megjegyezte, — itt láthatók, az Alte Wiesen, Európa legszebb kirakatai. Ami igy leírva tálán túlzásként hát, viszont a valóságtól nem is áll olyan messze. Tény, hogy ciki napokon át róf.ja Páris Utcáit, vagy, barangol a londoni Shaftesbury Avónuen, — nem lát egyszerre annyi ragyogó nőt, a toţi ettek olyan szédületes eleganciáját, mint a karlsbadi esték mindennapos divatrevüjén. Káprázatos prémek, tobzódó luxus, a hiúság vására ez: mint látványosság, szórakoztató — seními- esetre sem rokonszenves. * Karhibäd ama legendás alapítója, V. Károly császár bizonyára elégedetten simogatja oda,főim a szxtkállát, ha most letekint c hatalmas sziklára, íahonnan izgalmas vadásztot hajszájában leugrott az üldözött szarvas. Azon á helyen, ahová a menekülő szarvas bukott, a mélységből hirtelen forrás bugy- gyant fel, mélynek vizében megfürdeti a sánta császár és lába e pillanattól kezdve ép lett és egészséges , A monda szép és romantikus. Innen nyerte nevßt a festői Tépi völgyében Mgyóvonal- b<2n elterülő város és ettől kezdve nőtt, fejlődött, virágzott fel hatalmas nemzetközi fürdővé Karlsbad — a mai Karlovy-Vary. A császár valóban elégedetten pisloghat le az általa először kipróbált forrásokra. És elégedetten pisloghatnak újra a hoteltulajdonosok, a vendéglősök, a kávésok, a. tejes- emberek, és gyümölcsárusok, — mindaz a rengeteg ember, az a megszámlálhatatlan kispolgár és környékbeli falusi,, aki mind, mind éhből él, * Mi okozta hát ezt a váratlan átalakulást, — ezt az alig eg.yfkét hét alatt végbement csodálatos metamorfózist ? Azok a vén kapls- badi őslakók, akik junius végén 'még vészesen csóválták fejüket, ma hitetlen mosollyal veszik tudomásul, hogy minden kávéház tömve van, a zene szól, a Kurpark terraszán lelkes tömegek tapsai között hajlong Mr. Scholeneck, „baron von Coney-lsland“,— az Amerikát járt excentrikus jaz^íkarmester, És zsúfolva az Elefánt, a Freundschaftssaal és a gyönyörű Geysirpark. Újra eljött Európa és Amerika minden népe és Karlsbad isme) a régi Orcát mutatja a most, júliusban érkezők felé. A németek elsőrangú hazafiak, —• jegyezte meg találóan egy, a helyi viszonyokat kitünően ismerő orvosnő, — de még inkább elsőrangú üzletemberek: a haszon előtt nem létezik faj és vallás. Közben a figyelmes újságolvasók is egyre megnyugtatóbb híreket olvashatnak. Henlein londoni utazgatásai is egyre jobban kitolták az időt. A karlsbadi Rotary-Oub egyetemes körlevélben világosította fel a főid összes rotariánusait o Karlsbadban uralkodó rend és nyugalom zavartalanságáról, — ez akció eredménye egymaga is fényes bizonyíték. * És mégis ... Hiába mindez. Valami nincs rendben. Julius közepe van c kutak előtt ott tolong az idegenek beláthatatlan sora, a Posthof i\ép1938 jullus 27. bllenzgk PAÁL JÓB RIPORTJA: A , fehér apácának“ az élet is csak kolostor... LILIANGISH őszintén beszél az életéről és elmondja, hogy azért mondott búcsút a filmnek, mert amikor a hangos mozit eltalálták a film megszűnt művészi produkció lenni „Amikor először játszottam a filmen,a mozi művészet volt akkor ma, - ipar, csak gépek dolgoznak és Shakespearet nem lehet gépekbe szorítani...“ PÖSTYÉN, 1938, julius. (Copyright by Jób Paál. Utánnyomás tilos.) ... Olyan ez a nő, mint egy gyönge virágszál, tavaszi szellőre meghajtó mimóza exótikus napkeleti parkban . .. Lehelletnyi kezeinek márványfehér bőrén keresztül látom az ereinek lüktetését. Csodálatosan kék színe van a szemének. A dereka — a nóta mondja — akárcsak: a nádszál. Mintha nem is Amerika szülte volna, hanem egy nipponi mese . . . Egy hét óta él itt Pöstyénben, de — társaságban nem láttam egyszer sem. Amerikai krőzüsok, indiai fejedelmek, világhíres művészek luxushoteljében úgy él, mint a „fehér apáca“ — ez vo>Pt Lillian Gish legnagyobb sikerű filmje — a kolostorban. Reggelijét, ebédjét, vacsoráját a szobájában szervírozzák Csak délután ötkor tűnik fel törékeny alak'a a Vág romantikus szigetén, ott. ahol a fehér pávák élnek és aho'l ma éjjel virágzott ki a Victoria regia. Mindössze két emberrel beszél: kezelőorvosával, aki prefosszora a prágai egyetemnek és Winter Imre, pöstyéni igazgató kiséri el egy óra hosszat rartó sétájára. ... A nők társaságát nem szereti . .. Este kilenckor már ágyban van. Nem érkezett hatalmas Nash-kocsim szinte hangtalanul toppant be a Thermia Palaceba. Se titkára, se komornája nem 1 'lesik parancsszavát. Kábelen se hívják. Amerikából. A postája: elvétve egy levél, vagy telegramm az óceán tulsÓ oldaláról. Annak se örült, hogy megjelent a lápokban: Lillian Gish Pöstyénben érkezett Elárom napig tartott, amíg elértem, hogy fogadott. Valami végtelen nyugalom, szerénység, törékenység ömlik el a lényegén. A ruhája egyszerű nagyon* oepica trottőr-ruháján szürke teveszőr köpeny, majdnem könyökig érő kötött barna kesztyű és a fején szinte kocsikerék nagyságú, szalmasárga kalap. Alatta fürtökben hull a nyakára aranyszőke haja. Mosolyog. De a mosolyában nincsen semmi póz... Csak angolul beszél. Most tanul németül. Minden délután üktől hatig Böhm ur, a pöstyéni nyelvtanár — művészek nyelvoktatója — adja a német leckéket Lillian Gishnek ez az egyetlen szóm- k ozása. A neve igy szerepel a hotel vendégnévsorán: Lillian Diana Gish Lakhelye: Washington. Most ott játszik. Színpadon. A filmnek búcsút mondott. Miért? Éppen ezt kérdeztem meg tőle. És e kérdésnek' megörül. Látom: sziv- ből. Mondja: örülök, hogy erről a kérdésről végre beszélhetek nyíltan s őszintén. * Ezeket mondja: — Csöppnyi gyerek voltam még, amikor meghalt az apám. Az ohioi Spring- fieldben születtem. Az anyám színésznő vöi't. Melegszívűi asszony, nagy művésznő, ötéves gyerek voltam még, amikor Bal- timoreban felléptettek egy gyerekelőadá- son. A darabnak, amelyben először felléptem „Baby Märy első ballépése“ vo'It a cime. Nagy sikerem volt. Felkapott gyerekszinésznő lett belőlem. Az én számomra Írtak gyerekdarabokat. Közben aztán — úgy tizenkét esztendős koromban — hirtelen nőni kezdtem és nem találtak már gyerekszerepeket a számomra. — Ekkor kerültem a filmhez. — ... És aztán együtt nőttünk mi ketten: a film és én ... Talán tizenhat évig arattam életem nagy sikereit a vásznon. Legjelentősebb szerepeim? A Feh?r* apáca, aztán a nagy amerikai szabadságfilm: „Egy nemzet születése“ Lincoln idejéből és Puccini „Bohémek“-jének filmváltozatában a főszerep. Akkor váltam meg a filmtől, amikor a hangos mozit feltalálták. Én magam mondtam be* csut a vászonnak és tértem vissza a színpadhoz. Nem azért, mert a viszonyok kényszeritettek rá, hanem azért, mert azt tapasztaltam, hogy a hangos film más, mint a régi volt... Elveszítette azt, ami legértékesebb volt a vászonnál: az illúziót... — Én talán első pionirje voltam a filmnek. A néma film tele volt művészettel Akkor teremteni lehetett. Egy ember egy művészcsoporttal kreált egy filmec ás mindenki művészetének 'legjavát adta. Ma úgy készül a film, mint — az autó- A művészetből ipar lett. Az egyén szerepét teljesen átvette a gép., Az igazi művészet visszatért oda, ahonnan eíin dúlt — a színpadra. Ezért tértem vissza én is a színpadra és boldog vagyok, hogy újra Shakespearet játszhatom és 0‘Casy-t. Mert higyje meg nekem: Shakespearet nem lehet gépekbe szorítani! Majd, ha visszajön a néma filmek korszaka, akkor én is visszamegyek a filmhez. Hiszem, hogy el fog jönni! A hangos mozinál — véleményem szerint — csak a zenének lehet szerepe. Kép ás muzsika: megférnek egymás mellett, kép és besiéd: ez már egy szerencsétlen házasság, amelynek előbb-utóbb néhány évi boldogtalan együttélés után — feltétlenül válás lesz a vége. A hangos mozinál a művészet teljesen megszűnt! (!) Én raü vésznő vagyok és a művészetet ott keresem, ahol meg is találhatom. — Hollywood? Gyárváros... A művészethez nincsen semmi köze *.. * Keskeny arcán csodálatosan kék szemei tűzben égnek, mialatt beszél. Mondja: boldog, hogy Európában valaki felvetette előtte ezt a kérdést. örül, hogy kiönthette a szivét. ... Amit most elmondott nekem, azt talán Amerikában el se mondhatta volna. Vagy ha igen: Amerikában nem Írták volna meg a lapok . .. Mert: Hollywood nagy ás hatalmas, a keze mindenhova elér . . . Ez a törékeny, gyönge Lillian Gish, nádszál derekával és kék szemeivel nem veheti fel a harcot a hollywoodi milliókkal .. . A üiiönscg panasza Eltűnt a tűzifa, olcsó kenyér, tej, gyümölcs a deji piacról Somesmegye egyike az ország leggazdagabb vidékének. Erdőségei, gazdag gyümölcstermése, kitűnő termőföldje van, mégis nehezen él a lakosság. Az egész megye tölgy-, bükk- és gyertyán faerdőkkel dicsekedhet, a deji lakosság fele mégis tűzifa nélküli ál) s nem képes uzsoraáron fedezni tűz if as z ü k sé g letét. Eddig úgy volt, hogy a falusi gazdálkodók 200—300 szekér fát hoztak lie heti vásár alkalmával s a szegény városi polgár tehetségéhez) képest 80 lejtől 300 lejig egy szekér lat vásárolhatott — vagy kilónként, mázsánként vett üzletekből tűzifát. A helyzetet most megszüntették. Négy hete egyetlen szekér fát sem szabad behozni! a deji piacra, mert több- száZi Hejit) kell költsön a falusi különböző bizonyítványokra, bélyegre, taxákra, mig fásszekerét behajtja. Miután a falusinak nincs pénze, a piacról és az üzletekből egyformán hiányzik a fa. Akadnak uzso* rások, akik csak háromszoros áron szál litanaik. A városi szegény lakosság kért az illetékes hatóságokat: — tegyék lehetővé még a tél' beálltai előtt, a fának1 piacra hozatallá f, mert télen még nagyobb lesz a fahiány. Somesmegye földje kitűnő, mégis tiz lej egy kiló barna kenyér és 11 lej a 80 dekás veknii. Az uj búzát 430—440 lejes árban vásárolják s az ármaximáló bizottság mégsem sújt a malmokra. Somesmegye egyike a legjobb gyű« mölcstermő helyeknek és gyümölcs még sincs a piacon. A kofák kimennek a termelőhöz a falukbai, megveszik a® árut és drágán, dugva eladják a városban. Nem lehet tagadni, maximálták a piaci árakat. Például a tej áráit 4 lejben, a bivalytej árát 5 lejben maximálták, a helyzet mégis az, hogy nem lehet csak 8 lejért kapni. Bizalommal kérjük dr. Biligan Vasile törvényszéki főelnök-polgármester intézkedését és a városi lakosság főleg tűzifára vonatkozó panaszainak orvoslását. Nagy Péter. szerű klasszikus hangversenyeinek és a Richmond park táncosteáinak látogatói végeérhetetlen áradatban özönlenek a festői Goethewegen át a források felé. Mégis, — mindez már hiába. Mér késő. Hátijuk, hogyan beszélnek a különböző karlsbadi faktorok: A HÁZIASSZONY: Es ist schrecklich! Egész májusban és júniusban nem volt lakóm — itt, a Neue Wiesen! Ha most. júliusban jött is egy pár ember , a legtöbb szó-, bám mégis üres maradt. Augusztus tizenötödikén az igazi szezonnak úgyis vége, — ami azután jön, a: semmi! (Lemondóan legyint). A KÁVÉS: (Valamivel diplomatikusabb.). Hát igen, eddig nem voltaik sokan, nem mer-' tek jönni. De most már jönnek, most már nagyon sokan jönnek... (Elhallgat). A BADEMEISTER: Soha még ilyen rossz évünk nem volt. Máskor már május és júniusban megkerestük a télire valót, az idén pedig júliusban niég egyetlen csehkororíát sem bírtam a feleségemmel együtt megspórolni! Mi hát az igazi oka e bajoknak? Nemcsak a politika, nemesük a közeljövőben végleges eldölésre megérett harc két mdlfacs és erőteljes faj között, melyet 'végeredményben Anglia. és Franciaország szava dönt el. Karlsbadbán egyébként sohasem fordultak elő tüntetések a város cseh és német lakosai között, Viszont: ami másutt ritkán történhetne meg: most, augusztus első felében rendezi meg majd Egerben az egyetemes szudéta- németség az „Eghatanda Gmain" (Egerländer Gmeinde) hatalmas méretű SchUler-)em- l ékünnepsége it, — a legteljesebb szabadságban; Nem! Főleg a tnemzetköri valuMris nehézségek azok, melyek nyomasztó súllyal nehezednek a látogatókra,- ezek akadályozzák nagyrészben a vendégek beö'öntésiét. Ahogy most Magyarországon, úgy Németországban is a legsúlyosabb devizatilalmakkal nehezítik meg ,a pénz kivitelét. A német állampolgár 500 csehkoronánál több értéket nem vihet ki hazájából. No és még valami. Súlyos eur.(pa{ járddny ez is. Ma az embereknek ritkán van pénzük... * E szomorú kalkulusok prózai ridegségé- lő/, a. benszülött lakosság szociális helyzetének kilátástálanságátől, a munkanélküliek számának riasztó emelkedésétől visszhangzanak a város fala}. A természet azonban — Kttrhban csodálatos kincsei, büvösszavu fe- ngőerdők rengetege, — változatlan szépségben éli tovább a maga élvonatkozott, külön életét. Itt fönn, az erdők csöndjében egyszerre ■Semminek és üresnek látszik minden világot rengető probléma: miért nincs hát soha nyugalom és békesség az emberek, fajok és nemzetek között, amikor a természet olyan istent nagyszerűségben öleli magához gyei- mekeii, — és az élet maga oly rövid? — A szellem éj költészet nagyjai, Goethe, Schiller, a zeneszerző Brahms, a költő Theodor Körner és a mi halhatatlan Arany Jánosunk lelkét egyformán bűvölte el a karlsbadi erdők idytlikus bája és a hegyek fönséges méltósága. A legszebb szállodák tényleg a várostól távolabb, a hegyekben épültek. Az elegáns Richmond, a csodásán fekvő Bristol, külön látványosságok. A büszkén trónoló Hotel Imperial állandó vendége egyébként a barodai gekvár felesége. A barna képű mcharani, sánta francia társalkodónőjével, csokoládészinü udvarmesterével és titkárával, vagy pedig Pupp attrakciója, a pawari maharadzsa egész famíliájával, — csakúgy megszokott tartozéka a kadsbadi utca júliusi képének, mint 0 newgorki milliárdosnők, délamerikai rasta- goUérek, potrohos pénzemberek, sárgacsiz. más, őszszakállu Wrangel-generálisok. Sőt, mint uj szín: harcias tekintetű, vötősinges szokollisták contra fehérharisnyás német da. liák. — Ilyen Karlsbad ma.
