Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-24 / 165. szám

V 1938 július 2 4. ELLENZÉK VASÁRNAPI KRÓNIKA ■** írja marai Sándor ™ Az angol hajó ' héten Parisba érkezett hivatalos lá­togatásra az angol királyi pár — s min­den ember tudja, vagy gyanítja a konti­nensen, hogy az ilyen látogatás nem üres formaság, hanem jelképe és kifejezése a két nyugati nagyhatalom erős szövetségé­nek. E héten tehát mind Paris felé bá­mulunk. S amíg Paris mindenféle pompá­val és udvariassággal fogadja a baráti ha­talom királyát, a kontinens érdekelt né­pei — s minden kis és nagy ország érde­kelt ma abban, hogy a Berlinnel és Ró­mával párhuzamosan felépített angol ési francia szövetség mennyire bensőséges és milyen erős? — messzebb néznek, Anglia felé néznek. Mit tud a kontinens Angliáról? Meglepően keveset. A fran­ciák most kezdik ismergetni Angliát — divatos szépirók, mint Morand és Mau- rois, most kezdik felfedezni a Szigetet s az átlag-francia még a világháború után is, mikor a vér és a szenvedés közös él­ménye forrasztotta össze a két nemzet sorsát, olyan gyanakvással és pislogó tar­tózkodással pillantott a ködös Sziget fe­lé, mintha a kontinentális megegyezések világa — az a rejtélyes, jogrendszerből. divatból, hagyományból, Grecoból és köpőcsészéből összerakott tünemény, melynek gyűjtőneve az európai civilizá­ció — a csatorna francia kikötőiben vé­get is érnek s odaát, a fehér mész-szik- lákkal szegélyezett szigeten valami más . kezdődik helyette, más jogrendszer, más civilizáció. Ez a gyanakvás mély és ösz­tönös. Talán nem is olyan téves. Mit tudunk hát Angliáról? Ismerjük történelmét, társadalmi berendezkedésé:, jogszokásait s úgy nagyjából tudunk és ismerünk mindent, amit a tapasztalás és ellenőrzés eszközeivel ki lehet tapogatni egy országban, amely soha nem taga Ta meg egészen, de soha nm is vállalta egé­szen a kontinentális sorsközösséget. S tu­dásunk, mégis, felületes. A franciák most őszintén ölelkeznek az angolokkal; de emlékszem reá, hogy másfél évtizeddel elébb, ^y jelentéktelen bünper kapcsán, mikor az angolok felakasztottak egy gyil= kossággal vádolt, szerencsétlen, szakállas francia mérnököt, bizonyos Vaquier ne­vű boldogtalant, a kétes, vagy legalább is nem teljesen világos bizonyítási eljárás olyan nemzeti dühbe gurította a franciá kát, mintha Vaquier mester egyenes jog­utódja volna Jeanne d'Arcknak és Napó­leonnak. Ezt a Vaquier-pert a/makideién közelebbről szemléltem és sokat tanultam belőle. Nincs nagyobb titok, mint a kö­telék, mely népeket összefűz, vagy a sza­kadás, mely népeket elválaszt. A fran­ciák ma őszinte szövetségesei az angolok­nak — életre, halálra szövetségesek, nem is lehet másként! —, de a francia lélek és az angol lélek most kezd csak békülni, évszázadok óta ez évtizedekben először. Ez a folyamat lassú, finnyás és bonyolult. A franciák most udvarolnak az ango­loknak. íróik! és irodalmuk telitve angol hatással. Egy finom és különc költőjük, Cocteau, a napokban a maga módján ün­nepelni akarta az angol királyi pár érke­zését s ezt a szép képet rajzolta a Szi­getről: „A kontinentális szemlélő úgy látja Angliát, mint egy nagy-nagy hajót, mely mozdulatlanul áll a ködös i engeren. De aki élesebb távcsővel odafigyel, ész­reveszi, hogy ez a nagy hajó állandóan mozog, még pedig biztos célok és a jó ügy kikötői felé halad . . .“ Ez a kép nagy, méltó Angliához. Igen, Anglia ha­jó, óriási hajó, melv örökké halad a világ emberi partjai felé; akkor is, ha a száraz­földi szemlélő szemében rostokolni 1 ár- szik. Anglia az elmúlt évtizedekben óriási utat tett meg Európa felé — közelebb jutott, mint századokon át, igen, Erzsébet korától, mikor elfordult a kontinenstől és dagadó vitorláival a nagy, időkig, egé­szen a viktoriánus idők alkonyáig nem törődött olyan személyesen a kontinens­sel, mint az elmúlt három-négy évtized­ben. A 7o—71-es háború nem volt any- nyira közügy Anglia számára, mint a búr háború, vagy a kanadai lázadás; ne felejtsük el! Az angol hajó a világ felé halad, vitte az árut és hozta az aranyai, ■íz angol ember a nagy, hajó fedélzetéről a világ kincses- partjai felé bámult s olyan szegény, gyanús és veszélyes vidékek szá­mára, mint a kontinens fensikjai, csak tu­risztikai érdeklődése maradt. Mit tudunk Angliáról? Félelmesen keveset: a hatalmas hajónak árbocai látszottak csak felénk, az Admiralitás, a Parlament . . . Háromszáz év kellett hozzá, mig az angol hajó elér­kezettnek látta az időt, hogy minden ér­deklődésével lehorgonyozzon az európai érdekközösség kikötőjében. A francia költő hasonlata szerencsés: Angiiéban mindenki tengerész kissé, a ki­rályok, a költők és a serfőzők is azok. Talán ez az „angol titok“, melyet a konti­nentális ember soha nem ért egészen, ez a szemlélet, mely a szárazföldi végzethez kötött népek számára olyan idegen. An­glia nemcsak a Szigeten él, hanem a ten­geren, a világban él. Minden angol Örök­ké messzebb néz, mint ahova éppen néz; a magyar anglománia csodálatosan félreér­tette ezt az Angliát, mely sokkal kevésbé a hidegvérű uriság, mint inkább a fegyel­mezett emberiesség Angliája. Népek isme­rete egymásról nagylelkűen felületes; két skót hölgy a közelmúltban, rajzokban és röVid mondatokban, könyvet ragasztott össze s e könyv tartalma mindaz a zagy- vaság, amit egy átlagos angol hisz a világ népeiről. A képzetek, melyeket egy nem­zet fogalma kapcsol az átlag-idegenben, félelmesen zavarosak; az örményekről annyit tud csak, hogy ezt a népet „min­dig lemészárolják“ s a magyarokról, hogy tüzesek és lovagiasak, sujtásos dolmányban járnak és kedvenc lovaiknak is kezet csó­kolnak... Ez a vad túlzás, mint minden vad túlzás, jellemző. A magyar, akit ma gyorsan levizsgáztatunk az angolból, gé­piesen felrajzolja a „gentleman“ eszmé­nyét: tehát egy úriembert, aki piros frakkban, orchideával gomblyukában, ke­zében kutyakorbáccsal és egy kanadai bank részvényeivel, lassan halad egy lon­10 ember közül hétnek van fogköve. öni is fenyegeti ez a veszély 1 Védekezzék ellenei KALODONT FOGKŐ ELLEN doni közkerten át, nyugodtan rálép a pá­zsitra s nem lehet tudni, mit gondol köz­ben? A valóság lényegesen más. Biztos csak az, hogy nem lehet tudni, mit gon­dol közben?... Népek és társadalmak fejlődési folya­matához tartozik, hogy idővel kigyógyul­nak mindenféle mániából; igy az anglomá­niából is. Igaz, a világ s az emberi közön­ség élete nemcsak szerződésekre és érde­kekre épül fel, hanem rejtélyes rokonszen- vekre is. Az angol hajó most lassan, da­gadó vitorlákkal közeledik Európa part­jai felé; bámuljuk meg és találgassuk, mit hoz?... Rakománya biztosan gazdag; a vi­lág nagy, dús raktáraiban tömték tele. Le­het, hogy ez a rakomány a béke. Angliá­nak módja van hozzá, hogy ezt a becses árut importálja a kontinensre. De lehet, hogy egy napon veszélyesebb árut hoz, fegyvert és háborút; mert Angliának mód­ja van arra is, hogy megválassza a pilla­natot, mikor háborút akar. Aki az angol hajó kormánykerekét forgatja, az európai civilizáció sorsát tartja a kezében. Ezért nézünk feléje mindenütt Európában; ag­gódva, gyakran kételkedve, de nem egé­szen bizalom nélkül; mert az angolok vé­gül is jó. tengerészek, biztoskezü kormá­nyosok, ismerik a tengert és megértek már néhány vihart. A tömegsport káprázatos látványa volt az idei Socol-lnnepség — mondja Iuliu Hatieganu dr. egyetemi tanár, a román csapat vezetője olimpiász felejthetetlen élményeiről Is szí­vesem és részletesen nyilatkozott ez Ellen­zéknek. De Hütieganu. professzor o legelfog- tattahb emberek egyike: miniden perce a be­tegeké, s úgy a klinikán, minit magánrende­lőjében szinte a- lehetetlesTséggdi határos megkérni . arra, hogy 'interjút adjon. így ez a beszélgetés jóval a .tarlálr ur hazatérése után történik meg, miikor IuUu Hatieganu a febérköpeniyes' vigasztaló, bátorító, belegte- két gyógyító, segítő orvost egy félórára sportember lesz, akiit elragad a külföldön látott tömegsport máigyszerűsége. Elbeszélése nyomán, filmszerű élénkséggel bárul elénk a prágai ünmleipiS'ég, minden szépségében és nagy v o nalusá gá baiu. CLU.I, július 23. Már régebben lezajlott Prágában aiz idei1 Socol ünnepség, amelyre Romániából, az itteni Şoimii Cor pátit or élén' dt. I utiu Hat ie gemu utazott ki, minden. spo<rtszel’emü megmozdulták nagyszerű és lelkes!, propagálóját, ő, az egyetemi: tanár, a nagyhirü orvosprofesszor tudja csak érté­kelni igazán a sportszellemi nagy-tömegekbe.n való megnyilvánulását, azt be egészséges szellemet, amely nemcsak egyeséket emel sportszempontból, az élre, hanem egész né­peket mozgat meg a sport egészséget adó ere jé vek sí teszi különbbé és egészségesebbé a fajt megát. Azonnal hazatérése után szerettünk volna beszélni a professzor úrral, aki a berlini 30.000 férfi [kék-fehérben — A Socol nem az egyebét, hanem a tö­megé, — kezdi ai beszélgetésit Hatieganu pro­fesszor — a kollektiv érzéki, a cseh nemzet demokratikus sportja. Ebből a. szempontból ez a hat évenként megrendezett ünnepség, teljesen' újszerű. Az ezévi prágai Socot-ünnep az eddigi legnagyobb ilyen demonstráció volt, 30.000 férfi ési 18.000 nő, egyöntetű, lelki és .nemzeti érzékeket kifejező tornája. A férfí-tomiai a haza védelmét, a győzelmet, a nemzet megvédésére való készenléteit fe­jezte ki, a nemzet harcát a Hétért. A tornával összeforrt, végtelen kifejezésü zene is eze­ket az örök órz'éiseket festette alá. A Socol- ünmepek megteremtője M y rost au T grst a régi görög tornát támasztottal fel a tömegekben s mai a csehek tőmegtonnábam első helyen állának egész Európában. Képzeljünk el harmincezer embert, akiknek mláír a be- és kivonulása is látványosság, tökéletes és zök­kenőmentes. Harmincezer férfit sötétkék-fe­hér dresszben, akik mozdulataikkal a legne­mesebb s legősibb nemzeti érzéseknek kifeje­zői: inkább meghalni, mint -rabszolgáinak él­ni. Egy-egy precízen egyforma mozdulatuk­nál sötétkék-fehér, majd kék-fehér az egész mező. Ez a hullámzás felejthetetlen látvány. S a lányok a maguk piros-fehór-kék ruháik­ban, akik mozdulattal] fejezik ki az erőt, a jólétiét, & szeretetet, az anyaságot, a mők társadalmi szerepét a legfinomabb árnyailat- >baini Ott is hangoztattam., a nők még precí­zebbek, még finomabbak voltak m.tnit a fér­fiak), érdekesebb szín variációkat produkáltak. Az;t hiszem, mozgó-virágszerii tornájuk ma­ximumát nyújtotta a lömegslpiorlniak. Újat 'talán adhatnak ezen a téren, de szebbet nem. Kis szünetet1 tiairt, aztán tovább beszél: — Valami szédítő van az egészben, nem osodá, ha a tornászok közül többen elájul­nak a nagy melegben. Nálunk Is előfordul ez, de ritkán', mert kisebb a tömeg, s nem olyan fárasztók a gyakorlatok. 800 főből állít a román csapat. Ott voltak a bulgárok, fran­ciák, jugoszlávok, akiknek felvonulása Be­nes elnök előlit lenyűgöző volt. A nép 'bál­ványozza Beuie&éket s Bewsnét, aki egyike a legjobb és legcsodálatosabb asszony oknak, valósággal imádattal veszik körül. Az e'nö- kék páholyában voHtam éis alkalmaim volt beszélgetni mindkét tőjükkel: Benes el volt ragadtatva a román csapattól, s főleg azon csodálkozott, hogy u 25 ‘faluiból összeválo­gatott , csapat, hogy tudóit olyan socolsze- rüem', precízen, harmonikusan összehangol­va dolgozni, holott az utolsó próbákat Prá­gában tartottuk már. — Milyen különös értékét látja professzor ur az ilyen tömegsportnak? — óriási jelentősége van nemzetnevelési szempontból — feleli — mert! az egyén va- 1 ósággal benne él az egység életében, a nem­zetében.. A testnek ezt a disciplináját a lélek fegyelme követi, az egyén fegyelmét pedig az egész nemzeté. Én ugyan az egyén sport­ját is nag3'on helyeslem, mert ebben a nem­zet. legkiválóbb fiad, legkitűnőbb egyéni ér­tékeikkel tűnnek ki, s szép tulajdonságaik esnesai a tiemze® képességeinek. — Mi volt az egész ünnepségek alatt ta­nár ur legszebb élménye? Kicsit elgondolkozik. — Nehéz felelni erre. Legjobban, imponált talán az első délelőtt 10-től negyed 3-ig tartó felvonulás, amelyen 130 ezer ember vett részt. Csodálatos nemzeti 'viseleteket láttunk a jugoszlávok. morvák’, tótok csodálatos szi-n- pompáju ruháit’. Kétezer jugoszláv nő virá­gokkal vonult fel, káprázatos' nemzeti vise­letben. Mesebeli volt. Felejthetetlen volt a 15 résztvevő nemzet tomaversenye, a szertorna és csapatversenyek, de főleg a lömegtorma lenyűgöző látványosságot jelentett. Gyönyörű fizikumú emberék, 'tökéletes produkció. — Hol folytak le ezek a nagyszabású tor- naünnepélyek ? — Egy óriási területen, amely speciálisan erre a célra való. A .stadiont részben álla» dó, részben alka’’mi tribünök 'vették körül Méreteire jellemző, hogy 240 ezer ember be fogadására képes, miig a be állni olimpiai sba diómban 120 ezer ember fért el. A cseh rendőrség imponáló bravúrral és ügyességgel oldotta meg az óriás tömeg elhelyezését. A stadion egyóhkémit az úgynevezett Strahov negyedben van. A stadionon kívüli mezőkön még1 külöln 200 ezer ember nézte végig <v befejező ünniepiség repülő-parádéját. Mini egy sötét felhő, úgy tíint (fel az égen kétszáz aeroplan, egyenletes, tompa zúgással. Pro­dukciójuk csodálatos volt. — Még egy kérdés, professzor ur. Ki és hogy irányítja az óriás tömegű tornát? Válasza nagyon érdekes.-— A cseheknél hetvenhat éves tapasztalat irányítja a tömegsportok vezetését. Nyolc* 1 száz emberrel kezdtek s ma egyszerre har­mincezer ember mutatja be precízen a leg­különbözőbb figurákat. Az óriás tömeg egy központi vezetésre figyelve dolgozik s igy hajtja végre a gyakorlatokat), amelyeI a tö­megben magában viszont más irányítók zászi'őjeleire 'végeznek. Szóval ,a központi ve­zetésen kívül, .irányítóik vannak maguk kö­zött is. Munkájuk, valahogy egy pontos óra- szerkezetre emlékeztet engem. A karok s a testek hullámszerű mozgása miatt mindig más és más színek kerülneke felületre, n lányok labda-gyakorlatainál 18 ezer labda dohódott egyszerre a magasba. Egy repülőgép állandóan a stadion felett tartózkodott és fényképezte a tüneményes látványt... Képeslap okot vesz elő s megmutatja az ünnepségek halvány mását: a repülőgépről történi felvételiket, amelyek még igy is, szür­kéin, és kicsinyben is imipozálusak. Aztán meg­köszönjük a banár urnák a színes elbeszé­lést. A sporttu dósitás ókból tudjuk, hogyj büszke lehet solyómjóira, akik az elsők WV zött voltak s akik legszebb ígértei az ország tömegsportja fejlődésének. (M. L.) Befejeződtek a lengyel—román pénzügyi egyezmény módosító tárgyalásai BUCUREŞTI, július 23 , Néhány nap óta lengyel bizottság tár­gyal a nemzetgazdaságügyi minisztérium­ban a lengyel—román pénzügyi egyez­mény módosításáról. A tárgyalások befe­jeződtek s az erről szóló jegyzőkönyvet román részről Smadu ezredes, ^lengyel részről Rüdiger delegátus írták alá. A bi­zottságok tagjai most már a lengyel-- román kereskedelmi egyezmény részle­teit tárgyalják. \i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom