Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-23 / 164. szám

2

'ELLENZÉK

I 03 fi Jul Iun 2 3.

Vita Sándor

itHoltiovaprtlâii

V prágai gyors iiyoIcviuikiloTnőloivs se- lu'.NM'ggol on/í ;i távolságot. Egymatsutátv ina- rexlniVk <4 müUhTtüuik a váro.w/erii Jvt^x't nvujlő, remle/ctt csoli AulValk, 'kisvárosok'. Kő vés a megállóhely, a vonat nemsokára lu's/aknl a a áros íközepl a fekvő pályaudvarra. Süni t'üsllVJlk'gokkt'I van üV az állomási- köri.vkHki házak 'lóteje. C.sehorsizág egy k 'legerősebb Ipari vidékén >\ agyunk. A/, '.i'Uoma- soti; a-utó vár, megyünk ki a szudélü-nómet s időkre.

Sárguló hu/.a'fö'ldi'k, rozstáblák, lucernások közt, barátságos tájon ál robog a kdiinö e.seh alakon az autó. Dolgozó piairasztok, nehéz .igá siló vak síző-náss'zekeret hu z iraki. lováDb asszonyok kapálják a krumplik Dikes viei! Ik, o nyugtakuiságcvak semmi jele. Az Idegen utas sízinte kételkedik benne, vájjon csakugyan Európa viharsarkán uluzik-e kérésziül? Most hid következik, tövében katonai őrség, szurony, acélsisak. Tagadhatatlan, a képnek kiesil háborús színe van. De mikor Krummauba megérkezünk s> az ideán vidáman sétálnak a hosszucopfos német lányok, a liroli ruhás link oldaléin, megint elte-lejtke- ziink róla, hogy hol járunk.

KruimuiVii, a Moldova-paTli kis német ivá- roska, mintha az elmúlt évszázadokból feltej - tüdőit volna itt, annyi emlékét őrzi a múltnak. Ahogy a keskeny kis utcákon, m rossz nuícskak&vekecv sétálgatunk, lehetetlen, hogy tekintetünk a jelen helyett ne a múltba forduljon vissza, amikor a Rosenberg-lovágok uralkodtak n kisváros felett. A kis házak keskeny homlokzatán, gótikus kapu-ivek felett, gyakran bukkan elő az ötCevelü lóhere, a Kosenlberg-,nemzetség cirnére. A hídon át a várba1 jutunk. Falról nem mosta le a>z idő a régi festékeket, az évszázados kőszentek ma s hűen őrzik a sötét vá'rka.put. Az udvaron régi ágyuk, mellettük hatalmas halom bögölyökből. Alattunk a1 város terül el sötét háztetőivel, távolabb a Kreuzberg hegye s a párás égen élesen bontakoznak ki a Csch-erdö kékes körvonalai.

Nemcsak, a vár őrzi a német gótika hagyományait. hanem a város lakossága- is hü maradt a német múlthoz s a rémet szellemhez. A városka szokatlanul tiszta főterén nemcsak a rend és tisztaság jelent német örökséget, hanem az öltözködés is demonstrálni igyekszik, hogy német városban vagyunk. Túlzás volna ez,1 a magatartást kérkedésnek nevezni, de tagadhatatlan, hogy ecrnek a városnak lakói minden módon meg akarják mutatni, hagy ők németek. Tádén nem is szükséges-, hogy hivalkodni igyekezzenek ezzel', talán maga a város, régi köveivel, építkezésének sajátságaival, lakóinak magaviseletével, külső és belső jellegzetességeivel, olyan hamisitotl-annl német, hogy akkor sem kételkedhetnék ebben az idegen, ha nem hal. Inna mindenütt német szót és nem látna mindenütt csupán- német feliratok. Hét évig kél nyelvűek kellett legyenek a cégtáblák, és feliratok. Ma újra mindenütt egynyelvűét, németek. Cseh szót alig hallani. Jobbára a hivatalnokréteg áll csehekbő'l, de ezt a hivatalos várost az idegen nehezen veszi észre. Tagadhatatlan, német vidéken vagyunk s nehéz volna itt bizonyítékot találni sírra, hogy csupán einémeiesedett csehek közt járunk.

Itt tartotta pünkösdkor a Deutsches Kul- turverband legutóbbi ,.Tagung“-ját. Ez uz egyesültet főleg a nevelés és iskolaüggyel foglalkozik s valamelyes államsegélyt is élvez. A bevételek nagyrészét azonban a tagok adják össze, de -a- tagdijakon kívül adományok, tízperces gyűjtések, stb. is növelik jövedelmeit. 34 német magániskolája van, 40 osztállyal, 108 óvodája-, sok napközi otthona, 110 leivesosztó helye, 724 községben ruha- segélyt adott a gyermekeknek. Tagdijaikból közel 2 Vb fél millió csehkorona (kb. 14 millió lej) bevételük volt, utcai gyűjtésekből közel 4 millió lej, huszfillérekből 16 év -alatt 65 millió lejt szedtek össze iskolai célokra, ajándékokból 8 millió dejt meghöl'adó összeget. Évi költségvetésük 50 millió iejes keretben mozog.

— Visszafelé megállunk egy német nagyközség vendéglőjében. Az udvaron katonák, uj egyenruhában, sisakkal, gázálarccal. Vacsoráinak, nevetgélnek, énekelnek. A korcsma ivójában németek ülnek, iparosok1, kispolgárok és nagy kortyokban nyelik a sört. Figyelem, de nyoma sincs ellenséges hangulatnak.

De azért nem állnak szóba egymással.

Káldor:

Magyar zenetörténet

Könyvnapra, most, 282 lap, kötve 119 lej (később 145 lej); Balassa: A nyelvek élete, kötve, mos 119 lej (majd 145 lej); Rózsavölgyi zenekönyvei: Demény:

Haaig verseny kalauz, kötve 158 lej; Larry!: Operakalauz, kötve 132 fej; Fáik: Mindentudó zenekönyv, kötve 119 lej,

slb. LEPAGE-nál1 Cluj. Postán utánvéttel. Kérjen teljes Rózsavölgyi jegyzéket1^

iotiiy ERNŐ

RIPORTSOROZATA:

Myári barangolás a dalmát szigetíengeren

Végig az Adrián, a délszláv Jadranon Susaktól Hvarig és vissza

Dalmácia közepén a nagymnitu városban, amelynek jövője esetleg még nagyobb

ii.

Tengermenti Biograd, július 22. 1

Ez a város, amelyröli azt) hirdeti a pros- pektus, hogy valaha/ a horvát királyok koronázó városa volt, pontosan Dalmácia; közepén fekszik. Kivételesen a tengerpartra épült, néni pedig szigeten. Meg kell mondaná, hogy az első benyomások nem voltak valami kellemesek.

Először is a hajó mindig hajnali két órakor érkezek ide. Már most, aki nem váltott kabint és nem aludt, az fáradt és ideges, aki váltott és aludt, azt- pedig leg- szebb álmából kopoglak feli az inspek- ciós pincérek. Másodszor: a hajó nyílt tengeren horgonyoz le és ladikok viszik

az embert a parira. A „Petar“ fényszórójának kévéje ott reszket a lokole hullámokon. A távolban villámlik és mennydörög. Hal Doni, nagy égiháboru volt nemrég. A csónakok veszedelmesen himbálóznak. Kellemetlenül sülét van. A partot csak sejteni lehet egy-két álmos lámpásról. Nem nagyi öröm a megérkezés.

Kisül, hogy a monokliis ur és a két nadrágon hölgy is ai csónakba igyekszik. A pairlon viszont) megállapítottuk egymásról, hogy mindnyájan uz lórijába megyünk, amelynek remek fényképei csalják ide az embereket.

Nagybecskerehieh vagyunk kérem“

99

A Hotel lórija portása, aki latinos műveltségű ember, különös módszert alkalmaz a megérkezett vendégekkel szemben.

— Tessék felfáradni, ebbe a szobába — mondja —* és ha nem felel meg: holnap kicseréljük.

Aminek következtében folly hatódik a kellemetlen impressziók soroz’ata, mert a szoba rossz, meleg, fülledt és másnap kezdődik hosszú éjszaka után a szobake. resés. Olyan vendégel nem láttam Biog- rad na morusban — ami magyarul 1 en- germenti Biogradot jelent —, aki abban a szobába(n maradt volna meg, amelyikbe megérkezésekar a portás beutalta.

Szóval másnap reggel meglehetős mérgesen láttam neki a szobatkeresésnek a hatalmas, modernül épült 4 emeletes, !c- tőterraszos szállóban', a bérszolga, meg a szobaasszony segítségével.. Mérgemet csak az enyhítette kissé, hogy a folyosókon a> csendre intő táblán ezt a felírást is olvashattam, a horvát és németnyelvű figyelmeztetés mellett.

— Kérünk csendet.

Az egyik emeleten ugyaín azt /írták, hogy ..Kérink“, na de hát ni többin jól volt. Kicsire pedig nem nézünk.

Mutogatja: a bér szolga, meg a szoba- asszony a szobákat (volt választék bőven) , nehézkesen megy a beszéd, mert egyikük sem tud jól az itteni nemzetközi nyelven, a németen. Egyszeresük azt mondja a bérszolga a szobaasszonynak:

— Hát beszél j már /fe vele, Maris! Job- ban tudsz te németül, mint én, mér hagysz kínlódni?

Szélesre derült arccal fordulok feléjük:

— Na, Maris — mondom — halljuk: mit tud.

Boldog ámulat csendje következett néhány pillanatra.

— Hát az ur magyar? — kérdezle végül halkan a Maris.

— Azám.

Egymásra néztek kelten meghatódok lan.

Mi meg — magyarázta a) Maris — nngybeeskerckiek vagyunk, kérem. Ez itt a Pista — mulatott a bérszolgára - — a férjem. Majd mutatok én az urnák jó szobát a harmadikon, ahol1 mi ketlcn dolgozunk.

Tényleg az volt a legjobb. Gondomat is viselte a Pista, meg a Maris, annyi bizonvos.

Délszlávia legnagyobb számár fai között

Délfelé a ,,kupán“ — úgy nevezik szerbül a strandot — sokat enyhített a dolgokon a tenger és a szép táj. A mo- noklis ur, akiről kiderült, hogy igen i> mertnevü osztrák gróf is megbékiilf valamennyire ai helyzettel, de a két nadrá- gos hölgy, akik viszont prágaiak voltak, máris arról beszéltek, hogy tovább keli innen állni, mert itt unalomba fullad az ember. Lecsititoltuk őket a monokiissal és elhatároztuk, hogy megtekintjük délután a. Biograd közelében lévő állami ménest, amely egyik nevezetessége a vidéknek. Neki is indultunk gépkocsin és a ménes igazgatója örömmell mulatóit meg mindent. A grófot különben is érdekelte a dolog. Aktiv katonatiszt volt a világháború előtt, „Rittmeister“ az ulá* nusoknál Ellép tette az, igaz gató ai kis és nagy arabsokat az egykori ulánusszáza- dos előtt és szakértő mondatokat váltottak egymással. A két prágai hölgyet a kis csikók érdekelték.

Azt csakhamar megállapítottuk, hogv a biográdi ménes lóállománya nincs a legjobb kondícióban, az igazgató viszont titokzatos mosollyal vezetett bennünket tovább a nagy kiterjedésű telep másik részébe.

— Cukor marad a végére — mondta mosolyogva.

Hatalmas istállóterembe léptünk és uramfia: minden boxban egy — szamár. És még hozzá milyen szamarak! Hatil- I más lónyi állatok, fekete-fehér szőrzettel.

I El is bámultunk rajtuk csudamód. Egyikmásik aztán hátrafordult jászla mellől és olyan „iá“-zásba kezdett, hogy szavunkat is nehezen értettük. A többi meg követte a jó példát.

— Ezek itt Jugoszlávia legnagyobb szamarai — mondta mosolyogva és büszkén az igazgató, miután tudomásul vette bámulatunkat.

Intett egy istállóimnak, aki elővezetett egy szamarat. Legalább olyan nagy, akarom mondani: olyan magas volt, mint a kisebbik prágai hölgy.

— Ennek magassága 150 cm. — mondta az igazgató.

— Na — mondtam halkan a grófnak

— szamárban ilyen nagyot tényleg nem láttam még.

Közben humorkás történetkét mesélt el az igazgató. Meglátogatta a telepet egy magasállásu ur. ő is megnézte a hires szamarakat, amelyek amikor belépett — mintha összebeszéltek volna —- egyszerre valamennyien buzgó bőgésbe kezdtek. Azonfelül pedig vidáman néztek vissza, mintha valami régi ismerőst látnának.

— Gyanakodva nézett rám a vendég

— mondta az Igazgató. — Azt hitte, hogy én rendeztem meg számára ezt a kellemetlenül nevetségesen ható szamárjelenetet.

— Ne tessék haragudni szamaraimra

— mondottam — de hát ők a maguk módján, igy szokták üdvözölni a kedves vendéget. Ez az ő köszöntésük.

A kegyelmes ur felderült. Odafordult ia titkárhoz.

— Nem hallottad? Ezek téged köszöntének. Miért nem viszonzod?

A titkár nevetett a kegyelmes viccén és hoeTr nagyobb Wyen az öröme, intett egyet. Erre a szamarak szépen elhallgattak.

— Mert tessék elhinni — fejezte be az igazgató — nem buta állatok ezek kérem.

iooo ÉVE . . .

Emellett pedig Dalmáciában a szamár a legfontosabb háziállat. A szigeteken az

egyetlen szárazföldi közlekedési eszi. ■/•.. Csodálatos mennyiségű terhet bir el, az/ ! sem törődik, ha ráadásul még rátelepszik gazdája is. Csak üget kis apró léptével szegény állat — ütemesen. És azután olyan igénytelen! Akárcsak gazdája, a dalmát földműves, akinél szegényebb ember al ig van Európában. Csupa szikit minden. Nem terem itt meg semmi sem, Még csak gyümölcs sincs.

A férfiak nagy része ott ődöng a kikötőben a bárkák körül, amelyekre a technika motort szerelt fel a vitorl;

AGYVÉRZÉSRE HAJLAMOS 1DÖSEEB EMBEREKNÉL, akiknél Ken fontoy. hogy erőlködés nélkül mindenn,-/p könnyű bélkiürülésük lepyen, u természetes „FERENC JÓZSEF' ke eriiviz — reggel éhgyomorra egy kjs pohárra?/ oevévc sok cserben a lehető legjobb sio^gâluo: teszi. ■ — Kérdezze meg orvosiig.

mellé. A nők pedig fekete ruhát, cioőt, harisnyát vesznek fel vasárnap. Olyat, egyformán, mintha egyenruhát viselőének. Valamilyen messzibenéző, álmatag egykedvűséggel viselik sorsukat. Tcnge— menti emberek... A városka maga tényleg több mint ezer éves. Erről tanusko.D nak romladozó kőfalai, sikátorai, meg egy emlékoszlop a főtéren. Eszerint 925- ben székelt Itt Biogradban Tomislav horvát király. Ezerév múlva, 1925-ben emeltette emlékére ezt az oszlopot a késői utód, Sándor délszláv király.

Alapjában véve mégis a gróf jellemezte legjobban az egészet.

— Das ist noch alles im Verden.

Ami megközelítő pontossággal lefordítva magyarra annyit jelent: itt meg minden csak keletkezőben van.

Majd talán 10 év múlva ...

Ahogy napról-napra jöttek a vendégek: főként csehek, osztrákok és németek,

egyre unalmasabb lett az élet a grandho- télben. A délelőtt még csak elmúlt a fürdéssel, de délutánra és estére már mázsás tanácstalanság és tervtelenség ereszkedett le mindenhová. A jóllakott, kifürdörc,

napok alatt regenerálódott emberek cé - talanul topogtak fel és alá.

A két prágai hölgy beváltotta szavát, elutaztak Hvar szigetére. Ez volt a kezdet. Azután egyre többen mentek. Szöktek.

A portás, akiről már megtudtam, hogy latinos műveltségű ember volt, igy kiáltott fel egy este, miközben rágyujtotc egy Moravára:

— Varus, Varus, add vissza a légiói* mat!...

Lehet, hogy Varus ez esetben a szálló' igazgatót jelentette.

És egy hajnalon, bár az utolsó pillanatban befutott egy felvidéki hölgy személyében a normális nyári novella hősnője, jómagam is elindultam délfelé.

Reggel nyolckor pedig a fedélzetkor- látnál álmodozva néztem, hogy bontakozik ki messziről, Dalmácia legszebb városa: Spalato.

9Z*0>

hogy Katherine Hepburn, a világhírű filmszinésznő állítólag már jeleségül is ment Howard Hughes-hoz, a most végzett világkörüli repülés diadalmas hőséhez. Az Evening Standard szerint már néhány héttel ezelőtt összeházasodott a két világhíresség, akik azért titkolták az esküvőt, mert Hepburn szerződésének egyik pontja szerint 2 évig nem szabad a filmsztárnak férjhezmennie;

hogy jövő vasárnap kezdődik meg a veronai szabadtéri játékok. A 16 ezer nézőt befogadó arénában ifj. Oláh Gusztáv rendezi a Tannhăuscrt, amelyben Ve• nus szerepét Né mellig Ella jáitsza;

hogy meghalt jack Dunn filmszínész és olimpiai korcsolyabajnok, Sonja Hen- nie partnere. 21 éves volt mindössze;

hogy Racine-ről is filmet készítenek. A nagy klasszikus születésének 300-ik évfordulója alkalmából készül film Rácinéről Párisban;

hogy Maurice Dekobra magyar zeneszerzővel, a Párisban élő Krasznny KfOusz Mihállyal ir zenés darabot;

hogy Békejfy László, aki mint magyar kiküldött vesz részt a londoni színház- kongresszuson, legközelebb önálló konfe- ránsz-estét rendez az ottani Players-szin- házban; 1

hogy Kálmán Etelkát, a pesti Opera fiatal magyar táncosnőjét szerződtettél: szólóiáncosnönck az abbáziai játékokra.