Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-17 / 159. szám
1938 Julius 17. ELLENZÉK VASÁRNAPI KRÓNIKA vn írja marai Sándor A szókincs .✓ Spanyolországban két éve, Kinaban egy éve s úgy általában a világon húsz éve lesz e nyáron, hogy megkezdődött, tart, vagy hivatalosan véget ért a háború: & az évfordulókat méltó cikkek, híradások, emlékezések és tanulmányok figyelmeztetnek valamire, ami fülhasogató és félelmesen időszerű. Minden cikk és elmélkedés, mely e félelmes emlékű és jelentőségű múltat, félmultat vagy jelent méltatja, hemzseg a jelzőktől, melyek között a legenyhébb a „sorsdöntő“ es „világtörténelmi“. Húsz éve, makacson es állandóan, világtörténelmet élünk; s a meghatározásnak e rögzített felsőfoka kételyre ingerel. Csak elmebajosok tagadhatják, hogy a világháború az emberiség egyik iegszörnyübb mészárlása es csakugyan világtörténelmi jelentőségű szörnytette volt s csak cinikusok és tájékozatlanok becsülhetik le a spanyol polgárháború, vagy a kínai tragédia nemzetközi jelentőségét. De a háborúk évfordulóján, melyek csakugyan történelmiek, nem árt a békéről beszélni; a békéről, melynek sodrában lassan elveszítjük érzékünket a szavak értéke iránt. Kezdünk halálosan fáradtak lenni e húsz éve falragaszokon hirdetett világtörténelmiségtől. Ideje, hogy sajtó és közélet átértékelje a jelzőket és alanyokat. A szóhigitás húsz éve tart s nem lehet végét látni. Nincs nap, hogy ne olvassuk valamilyen alkalomból a „világtörténelmi“ jelzőt 3 a heves honvágy, mellyel az egyszerű és igénytelen szavak felé fordulunk, figyelmeztet, hogy a nagy szavak kezdik elveszteni hatóerejüket. Nézzük meg a jelent és csodálkozzunk. A nev/= yorki tőzsdén emelkednek az árfolyamok s a cikkiró siet megállapítani e közgazdasági jelenség „beláthatatlan nemzetközi köVetkezményeit“. Chamberlain beszédet mondott az alsóházban s ez a beszéd „történelmi jelentőségű“. Roosevelt barátságtalanul nyilatkozott a japán hadviselésről s ez a nyilatkozat már „világtörténelmi jelentőségű“. Brüsszelben kilenc- hatalmi konferenciára gyűltek össze a kiküldöttek s az értekezlet „sorsdöntő“’ Európa, Ázsia, Afrika, Amerika, továbbá a tányérajku négerek számára. Értekezletekről külön gyűjteményem van: a legöregebb emberek közé tartozom, akik megélték, sőt kis részben szemtanúi is volţak a kÜlöhböző génuai, stresai, locar- nói, megszámlálhatatlan sok genfi, párisi, londoni, római, brüsszeli, sinaiai és che- quersi találkozóknak, kerekasztal-értekez* leteknek, megbeszéléseknek, határozatoknak és egyezményeknek. E tanácskozások egytől-egyig megkapták a sajtótól a „világtörténelmi“ jelzőt; az értekezlet, melyről, mint egyszerű „történelmi“ eseményről emlékeztek meg a világlapok, megsértődött és duzzogott. Húsz éve minden, ami történik, emberfelettien jelentős. — Húsz éve minden sorsdöntő. Húsz éve minden világtörténelem. Egészen kis országokban alkalmi államférfiak nagyon szerény felszólalásait mint történelmi cselekedetet Ünnepli a helyi sajtó s mint szakember, aki a szavak nyersanyagával dolgozik, szerényen figyelmeztetem az érdekelt történelmi egyéniségeket, hogy jó lesz takarékoskodni a jelzőkkel. A közönség fáradt. Elolvassa a cimeket és hiim- mög. Húsz év után, az évfordulók nyarán kezdjük gyanitani, hogy nem minden értekezlet világtörténelmi, nem minden kortesbeszéd sorsdöntő a nemzet életében és nem minden miniszteri beszéd korszak- alkotó. Becsüljük magunkat és kortársainkat azzal, hogy csendesebben beszélünk egymásról és a tüneményekről. Ez a dagály, ez a vad és felelőtlen rí- koltozás az élüzletiesedett szellem fertőző gócából terjedt el s átfertőzte a politikai, a divat, a társadalom minden kapcsolt területét. Már kutyakiállitásokról is olvastam, hogy európai jelentőségűek. — Jámbor irÓK még sokkal jámborabb müvei könnyedén megkapják a kritikától az „irodalomtörténeti“ jelzőt. Párisi szabók alkotásairól nap mint nap olvassuk, hogy korszakot alkotnak. Ilyen gazdagok vagyunk, vagy ilyen üreskezűek és szegélyek, igy szórhatjuk a nagy, hig szavakat. vagy csakugyan ilyen jelentős minden, ami ez évben történik? Tartok tőle, hogy nem is vagyunk ilyen gazdagok. Kicsiben ugyanaz a szófecsérlés folyik a sajtóban, a politikában, az irodalomban otthon is, mint a nagy világban. Mikor Deák Ferenc megírta a „Húsvéti cikket“, az emberek megilletődötten olvasták a haza bölcsének jelentős gondolatait, de senki nem állapította meg, hogy a cikk történelmi jelentőségű. Később, sokkal később, megtudta a nemzet, hogy ez a cikk csakugyan történelmi jelentőségű volt — s egy Tiszának és egy világháborúnak kellett jönni s bekövetkezni ahhoz, hogy egy parlamenti bejelentést a nemzet megint egyszer végzetesen sorsdöntőnek és történelminek érezzen. Ma ott tartunk — húsz évvel a háború után, az évfordulók nyarán —, hogy a szavak értéke kevesebb, mint kétes. Már nem is kétes. Sok iró bevallja, hogy egyáltalán nem olvassa el a birálatot, melyek egy-egy müvét méltatják; a cim és az aláírás elmondanak mindent s a gáncs kezd éppen olyan értéktelen lenni, mint a dicséret. Valahogy igy vagyunk a politikai bírálattal is. Az idő fejlett történelmi érzékre nevelt; ez a történelmi érzék figyelmeztet, hogy két ujjal vegyük kézbe és gyanakvással szemléljünk mindent, aminek cimkéje „világtörténelmi“. Az áradás korlátlan és felelőtlen. Lassan úgy fest már mindaz, amit a világról mondani lehet, mint a fizetett kommüniké. Kezdődött a „szenzációssal s végződik e szókincs a sorsdöntővel és történelmivel. Ha valaki feltalál egy újfajta hashajtót, a sajtó nagylelkűen megadja a ke- serüsónak az ismertetésben a „világraszóló találmány“ értékjelzését. Tizedrangu mozgóképek mint „világfilmek“ szerepelnek — világfilm, mi lehet az? Mindez valahol a mélyben azzal kezdődött, hogy nincs többé kopasz fej és én, Csillag Anna, folytatta a fizetett kommüniké, mely megállapította, hogy Fedák Sári verte Dúsét, mikor a János vitéz belépőjében ezt énekli: „A fuszulyka szára . . .“ s aztán Vilmos császár mondott valami történélJLlyen veszélyes a fogko: még az egészséges fogakat is meglazítja. Védekezzék 1 ONT * 8 FO G KŐ ELLEN mit, Ferenc József mindent megfontolt és meggondolt s mindebből a végén óriást baj lett, világtörténelmi zavar és felfordulás. Ugylátszik, az időt csakugyan átfertőzte a világtörténelem. Iparkodjunk kigyógyulni belőle. Szedjünk a nagy szavak betegsége ellen egészen kis és óvatos, de teljes értékű szavakat. A szó nagy méreg és nagy gyógyszer. Az évfordulókon, melyek csakugyan történelmiek, nem árt figyelmeztetni a világot, hogy az elmúlt húsz esztendő minden gyalázatáért a szó felelős, az üres, a hazug, a nagyképü, a da- gályos, a pontatlan fogalmazás. Erkölcsösen, bátran és nemesen élni annyi, mint pontosan, bátran és nemesen godolkozni. Vizsgáljuk meg a szavakat, mert félelmesen elhatalmasodtak. Dobjuk el a nagy jelzőt s érjük be a pontos jelzővel. A szóhigitás éppen olyan veszélyes, mint a pénzhigitás. Térjünk vissza a kis szavak ércfedezetéhez. Ne dobáljuk a nagy szavakat, mint hajdan az értéktelen, milliós bankjegyeket. Inkább fizessünk egymásnak a becsületes hatossal, mint milliós, értéktelen címletekkel. írjuk azt, hogy ez a miniszter tárgyilagosan beszélt, ez a színésznő őszinte erőfeszítéssel játszott s ez az értekezlet talán következményekkel is járhat. Ássunk el mindent, ami mesterségesen világtörténelmi s kezdjük megint fényesitgetni a köznap apró, egyszerű, filléres és becsületes jelzőit. így kell tennünk, ha nem akarunk megint egyszer fölöslegesen világtörténelmi időket élni. Az utak újjáépítésének első szakasza Mihail Ghelmegeanu minisztör jelentésben számolt be az Uralkodónak az eddig megtartott árlejtések helyzetéről BUCUREŞTI, julius 16. Az ország u fainak helyreállítására vonatkozó nagy program első szakasza Mihati Ghelmegeanu közmunkaügyi ^miniszter egyenes ellenőrzése alatt teljes sikerrel megvalósult’. És hogy a) szerződött munkák ne szenvedjenek késést, egy kiegészítő törvényrendelet jelent meg, a májusi végrehajtási utasítások záradékául, amely által a miniszternek nagyobb szabadsága fesz más utón készíteni el a munkaszerződéseket abban az esetben, ha aiz első árlejtések sikertelenül végződnek, vagy nem adhak kielégítő eredményt. Kiegészítve a régi törvényrendeletet, a jö* vőben teljesen elháritódnak az utak helyreállítása és modernizálása elé gördülő akadályok. AZ EDDIG ELVÉGZETT MUNKÁK ÖSSZEFOGLALÓ ERED- MÉNYE Az ezévi munkaprogrammal kapcsolatosain a kormány jóváhagyása alapján a közmunkaiigyi és közlekedésügyi minisztérium eddig 221 millió 400 ezer lej értékben 86 munkálatot vitt árlejtésre. Ezekben foglaltatnak a törtkavics-szálli- tások az utak helyreállításához és az úttestek felöltéséhez szükséges mennyiségben, valamint a többi uj munkálatok Basarabia, a nyugati hegyek és Maramureş útjainak rendbehozásáhaz. A közmunkaügyi és közlekdésügyi m- nisztérium egész útjavítási programja elsősorban nagymennyiségű törtkavics szállításokat tűzött ki célul. Hogy ezeket a szállításokat késedelem nélkül bonyolítsák le, a munkatervben foglalt összes helységekben árlejtéseket tűztek ki a vállalkozók részére. Junius hónapban, a légtöbb árlejtés első határidején, 66 árlejtés 217 millió lej Mihail Ghelmegectnu közmunkaiigyi miniszter értékben, 28 pedig 108 millió lej értékben eredménytelenül végződött. A vállalkozók nagyobb része a jelentkezésnél nem vette figyelembe ax államszámviteli törvényt, mig mások az ajánlatok benyújtásánál az árlejtési szabályzatokkal helyezkedtek szembe Voltak megyék, amelyekben pénzügyi eszközök hiánya miatt, vagy a CFR-rel kötött szerződésük miatt egyetlen konkurens sem jelentkezett az árlejtésen. Ezzel a helyzettel szemben a közmunkaügyi miniszter julius hónap első felére újabb árlejtéseket tűzött ki a vállako- zóknak. De ez alkalommal is — a megyei technikai szolgálatok vezetőinek jelentése szerint — az uj árlejtések sem vezettek eredményre. UJ INTÉZKEDÉSEK Mihail! Ghelmegeanu közmunkaügyi miniszter ebben a helyzetben felfolyamo- dássa] élt és kérte, hogy hatalmazzák fel a minisztériumot, hogy saját kezelés utján, vagy korlátozott árlejtés által, vagy egyenes megegyezés alapján hozza létre a munkaszerződéseket abban az esetben, ha az első árlejtés eredménytelenül vég. ződik. Ezek az uj intézkedések szükségesek a munkálatok késedelem nélkül való végrehajtására, hogy a lakosságnak a legmo- derrhjbb közlekedési lehetőségeket adhassák meg. Ilyenformán az uj határozat értelmében a miniszter felhasználhatja a hatáskörébe tartozó technikai szolgálatokat, amelyek saját kezelés utján is végrehajt, hatják a munkálatokat, vagy felhívással fordulhatnak a magánszállitókhoz egy nagyobb technikai és pénzügyi lehetőség birtokában. Mihail Ghelmegeanu miniszter még ebben az évben meg akarja valósítani az utak helyreállítására vonatkozó programot. ö ismeri ennek a problémának minden részletét és megtette a szükséges intézkedéseket, hogy tevékenységében sem. mi ne akadályozza. Ezekkel az uj inézkedésekkel kapcsolatosan megállapíthatjuk, hogy az ut- munkálatoknak minden körülmények között való végrehajtása a technikai fejlődés uj útját épiti ki.. Villájának emeletéről levetette magát. Budapestről jelentik: Beer Vilmos lovag özvegye: Vutkovics Zelő, a Pétervári-utca 8. számú villájának elsőemeleti ablakából levetette magát. A mentők kórházba szállították. A szerencsétlen nő állapota válságos. öngyilkos ügyvéd. Budapestről jelentik: Lukhaup Miklós dr. ismert szegedi ügyvéd a szegedsomogyitelepi tanitói lakban szivenlőtte magát és nyomban meghalt. Koszó István dr. volt belügyi államtitkár leányát vette el még fiatal ügyvéd korában, mikor hosszú ideig vezette Koszó István dr. irodáját. Búcsúlevelet hagyott hátra, melyben közli, hogy; megunta életét és ezért követ el öngyil-1 kosságot. Nagyszerű a termés a Banatban. Timi- soaráról jelentik: A Bahatban sok helyen már megkezdődött a cséplés s a vidékről érkező jelentések szerint kitűnő az idei gabonatermés. Lenauheim községben holdanként 15—22 métermázsa 80—82 minőségű buza termett. Variason átlag 14— 16 mázsa, Carpinison 14—15 mázsa, Jimbolian 15 —16 mázsa, 79—80 minőségű búzát csépeltek. Az uj buza már piacra került s ennek következtében árcsökkenés mutatkozott. Mult héten jó minőségű búzáért még 540 lejt fizettek, most a szövetkezetek 450—455, a malmok pedig átlag 440—450 lejért vásárolnak. A buza ára tehát néhány nap alatt vadononként közel 10 ezer lejjel esett.
