Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-14 / 156. szám
T r CUUJI FIÓK: PIATA UNIRII NÓ. 7. aroi is van szó 9 An m ián: 1 Kémkedés, mentelmi jog: a Sandys-ügy angol szemmel LONDON, Julius 13. A londoni tudósító nehéz helyzetben van. Napok óta forr és kavarog az angol politikai élet. Miniszterek bukásáról, a kormány megingásáról beszélnek, a képviselők felháborodása széttöri a pártkereteket, a külpolitikai események háttérbe szorulnak, a parlament folyosója, ahol a legvaiságosabb napokban is idegesítő nyugalom honol, izgatottan összeverődő csoportok vitájától hangos, a kormány tagjai hiába erőltetik magukra a szokott márványszerü nyugalmat, a vihar ereje őket is magukkal ragadja, komoran, sápadtan állják aiz ostromot. A nagy napilapokban pedig oldalakon keresztül másról sem esik szó, mint az angol közvéleményt minden izében felrázó esemény mozzanatairól. A londoni tudósító nehéz helyzetben van, amikor a kontinens újságolvasóinak akarja megmagyarázni ezt a jellegzetesen angol ügyet. A végsőkig feszült izgalmat, a páratlan botrányként kavargó politikai szenzációt az események maguk nem indokolják. A politikai forrongás kiváltója az angol parlamentárizmus szelleme, melyről a legkisebb veszély esetén bebizonyosodik, hogy nemzeti szentség az angolok^ szemében, hogy elhomályosithatat- lan fénye minden brit polgárnak személyes szivügye. Sok évszázados fejlődés érlelte ki az angol alkotmányt, mely végső kiteljesedésében a népképviselet megalkuvást nem ismerő szuverénitásával ajándékozta meg a brit birodalmat. Ezt a szuverénitást, ezt a sérthetetlenséget, a parlament fenségét most sem fenyegették diktatórikus cselszövések, vagy sötét politikai maffiák, legfeljebb tapintatlanság történt. Téves eszközöket választó, jószándéku túlbuzgóság. A honvédelem : érdekeinek félreismerése. Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy az erőszakos '■ beavatkozás első kísérletével szemben i az angol parlament és vele együtt* az egész angol közvélemény harc- rakész \ védőállásba helyezkedett. Azok, akikig elindították a lavinát, valószinüleg nem. is! sejtették tettük következményeit, — ezT azonban csak súlyosbítja a helyzetet. •■•Az angol parlament megköveteli a fogékonyságot a y népképviselet sérthetetlensége : iránt. öV; , / ^ ■’ Á londoni tudósitó helyzete pedig azért nehéz, mert értelmileg, érzelmileg és nyelvileg egyaránt- lefordíthatatlan fogalmakról van. szó a páratlan botránnyá dagadó viszályban. Hiába próbálják meg, hogy a ,,Breach\ofjjPrivilege‘‘-t a mentelmi jog megsértésének*1 nevezzük, vagy az „Official ~ Secret *Act“-ot hivatalos titok megsértéseként’forditsuk: ezek a magyar kifejezések ; meg'; sem közelítik azt a fogalmi körtj* melyre reámutatnak az angol szavak. ■ - t 1 Talán az események folyamatos egy- másmelléállitásával inkább megvilágíthatjuk • az utóbbi idők legnagyobb angol oolitikai viharának hátterét. Lássuk az előzményeket. ^ , . Sandys elveszi ellenfele kerületét és húgát A ’ konzervatív párt egy csoportja — tehát a kormánytöbbséghez tartozó frakció — már hosszabb ideje elégedetlen a brit fegyverkezés ’ iramával és méreteivel. Winston Churchill és hivei a nagyarányú angol erőfeszítések ellenére azt vallják, hogy még mindig nem történt elég a brit légi és tengeri haderő, valamint a légvé- | delem fensőbbségének biztositására. E 1 csoport tagjai állandó résenállásukkal már sokat elértek. Interpellációik, javaslataik, támadásaik jelentősen hozzájárultak a birt felfegyverkezés tökéletesítéséhez. Duncan Sandys konzervatív képviselő, a kormánypárt egyik fiatal tagja, megint egyszer ilyen természetű interpellációra készült. A birtokába jutott adatok alapján keveseke a London védelmére szolgáló légelháritó ütegek számát és e hiány pótlására akarta ösztökélni a kormányt. Sandys rövid parlamenti pályafutása alatt már nevet és tekintélyt szerzett magának. Mint volt diplomata, különösen külügyi kérdésekben bizonyult érdekes és I értékes szakembernek. Néhány esztendő- I vei ezelőtt egy pótválasztás alkalmával Winston Churchill fiának, a temperamentumos Randolph Curchillnek volt az cl- len jel ültje. Mindkét fiatalember konzervatív programmal lépett fel; mérsékeltebb hivatalos jelölttel, Sandys-szel szemben ellenfele, az ifjú Churchill képviselte az úgynevezett százszázalékos tory szellemet. A választáson Duncan Sandys egyszerre két győzelmet is aratott: elhódította a kerületet és meghódította ellenjelöltje lőkortesét, aki nem volt más, mint Randolph Churchill húga. Az újdonsült képviselőből hamasrosan Winston Churchill veje és egyúttal apósa egyik leghívebb követője lett. Lón do n védelmének \é\ieít ni Sandys, mielőtt beterjesztette volna a légvédelem fejlesztését követelő interpellációját, az angol parlamenti szokásoknak megfelelőleg, előzetesen informálta az érdekelt minisztériumot interpellációja tartalmáról. Az errevonatkozó levél nem közvetlenül a miniszter kezébe jutott, hanem a szokásos hivatalos utón mindenekelőtt az Army Council, vagyis a Legfőbb Katonai Tanács asztalára került. A ma- gasrangu vezérkari tisztekből álló tanács, mely a bit véderő legfelsőbb szerve, nagy megdöbbenéssel fogadta Sandys értesítését. A levélben felsorolt tények azt bizonyították, hogy a képviselő a legbizalmasabb katonai titkokként kezelt adatok birtokába jutott. Ezek az adatok olyan természetűek voltak, hogy a jövendő ellenség kezében veszélyeztethették volna London eredményes védelmét. Az Army Council, annak ellenére, hogy tökéletesen meg volt győződve Sandys jóhiszeműségéről, szükségesnek tartotta, hogy a hatóságok fellépjenek a képviselő 1 informátoraival szemben. A titkokat a tanács tagjain kívül csak a Territorial Army öt tisztje ismerte, tehát ezek között kell keresni a veszedelmes indiszkréció elkövetőjét. Hore-Be- lisha hadügyminiszter az Army Council előterjesztése alapján minisztertársához, Sir Donald Somerwellhez fordult, aki a kormányban körülbelül az igazságügyüli- niszter legfőbb ügyésze is. A miniszterelnök tudomással birt erről a lépésről és hozzájárulását adta hozzá. * Az angol kémkedési iorvény 1 Ma még tisztázatlan, hogy a továbbiakért kit illet a felelősség: a miniszter- elnököt, a hadügyminisztert, avagy az attorney-generalt? Vagy mind a hármat? Tény az, hogy sir Donald magához kérette a képviselőt és informátorai kiszolgáltatására akarta őt rákényszeríteni. Sandys természetesen megtagadta ezt. Mire a legfőbb koronaügyész az úgynevezett Official Secrets Act-ot szegezte ellene. Ez a törvény a sajátságokban gazdag alkotmány egyik érdekes terméke. Az angol törvénykönyv nem ismeri békeidőben a kémkedés bűntényét. 1889-ig még idegen hatalomnak is megtorlatlanul lehetett kiszolgáltatni brit ■ nemzetvédelmi titkokat. A törvénykönyv e hiányának pótlására készült az első Official Secrets Act, amely szigorú büntetéssel sújtja mindazokat, akik oly, vázlatokat, információkat, dokumentumokat szolgáltatnak ki, melyek! az % ellenség céljaira fel- használhatók. ! % y? rE törvény jogosságát és helyességét senki sem vitatja, 1919-ben és 1921-ben azonban, még a háború hatása alatt, olyan módosítások csúsztak be az angol törvénykönyvbe, melyek tulmennek az eredeti célon és mint kiváló angol jogászok mondják, alkalmasak arra, hogy a bürokráciának védelmet nyújtsanak a kellemetlen kritika ellen. Vagyis az eredeti nemzetvédelmi cél- elhomályosult. A parlamentben és a sajtóban már hosszabb ideje hadjárat folyik e visszásságokhoz vezető törvényszövegezés ellen, de a felháborodás csak most tört ki elemi erővel, amikor a népképviselet egyik tagját fényé-' gették az Official Secrets Act következményei. r t, j Tudniillik, ha valaki megtagadja az informátor megnevezését, két évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. Az attorneygeneral és a képviselő között lefolyt, de máskép és máskép visszaadott beszélgetés során a legfelsőbb koronaügyész állítólag Sandyst figyelmeztette, hogy hallgatása esetén kétévi börtönbüntetés várhat reá. ftfenielszii jog $,< Bár nagyon valószínű, hogy ez a fenyegetés csak inkább elvi alapon, mint gyakorlati célzattal történt, Sandys a parlament következő ülésén bejelentette mentelmi joga megsértését és a Speaker, vagyis a házelnök védelmét kérte az inzultussal szemben. Bejelentése roppant izgalmat váltott ki az akóházban, mely 24 órával később fokozódott, amikor kiderült, hogy az Army Council, nem várván be a parlament állásfoglalását, még egy lépéssel tovább ment: elrendelte a katonai vizsgálatot és a tárgyalásra megidézte Sandys képviselőt, hogy tartalékos tiszti minőségében, egyenruhában jelenjék meg a katonai vizsgálóbizottság előtt. A Speaker azonnal összehivatta a mentelmi bizottságot, mely egyhangúlag kimondotta Sandys képviselő mentelmi jogának megsértését: a parlament nyomására a kormány utasította a katonai hatóságot, hogy a vizsgálatot függessze fel és a fiatal Sandys a parlament jogaiért való nyilt kiállása révén úgyszólván nemzeti hős lett. Ezzel azonban még nem iejező- dött be a bonyolult ügy. A Ház túlnyomó többsége külön vizsgálóbizottság kiküldését határozta el, mely az angol alkotmányos elvek alapján a legfelsőbb ité- lőszék szerepére hivatott. A bizottság előtt az összes érdekelteknek meg kell jelenniük, a nyilvánosan folyó tárgyalásokon sor kerül a miniszterelnök, a hadügyminiszter és az Army Council tagjainak kihallgatására. A parlamenti vizsgálóbizottság döntésétől függ, hogy tc!rténnek-e lépések a népképviseletct ért sérelemmel szemben és e bizottság fogja elhatározni, hogy Sandys képviselőnek meg kell-e jelennie a katonai biróság előtt, vagy sem? Az angol parlament felfogása szerint fel sem tételezhető, hogy az angol alsóház bármelyik tagja az államra ártalmas célokra használná fel a tudomására jutott adatokat és ha valaha, úgy ma szükséges, hogy Anglia féltékenyen őrködjék a népképvi- sclet jogai, valamint a szólás és kritika szabadsága felett, mikor Európaszerte az angol alkotmányos elvekkel ellentétben álló áramlatok kerekedtek felül. A kritika, még ha a kormány számára kellemetlen is, csak a köz javát szolgálhatja, hiszen ebben az esetben is kiderült — a hadügyminiszter maga jelentette ki —, hogy Sandys adatai teljes egészükben megfelelnek a valóságnak. A kormány — bár természetesen megvédte az ügyben szereplő minisztereket — meghajolt a parlament szuverénitása előtt és Chamberlain maga javasolta a vizsgálóbizottság kiküldését. Ezzel elmúlt e súlyos alkotmányjogi válság veszélye, mely a Chamberlain-kormány sorsát is fenyegette. Tizenöt esztendővel ezelőtt egy kabinetnek hasonló ügy miatt távoznia kellett. Ha a parlamentárizmus alapelveiről van szó, a House of Commons nem ismer kíméletet. Ráskay László. Javul ez ország gazdasági helyzete Üdvös jelenségek a külföld piacain BUCUiRíESTT, julius 13. A társadalmi nyugtalanságok, a bizonytaüänsagok korszakaiban mindenkori tünet a gazdasági depresszió. Az egyazon állampolgára!; közötti vetélkedések ideje a kérdéses nép történelmében sosem úgy szerepel, mini elismerő emlékezésre 'érdemes korszak. A közelmúltban — pontosan ez éfv február 24-ig — egyes állampolgárok nyugtdlasisága beigazolta a fentiek igazát. Az ország gaz- da.slgi életére veszélyes bizonytalanság kezdte mutatni cseppet sem derítő hatásait. Az áliktmpolgárok közötti bizonytalanság az utak. forgalmának stagnálását vonla* maga után. Ha1 tekintetbe vesszük a tényt, hogy már közeledett & gabona, export kötések ideje és1 bog}' a politikai bizonytalanság nem lehetett laflkaímats az importáló államok bizalmának felkeltésére, — jobban megérthetjük n válságos pontot1, melyen egész 1938 február 2-i-lg, tehát az uj alkotmánynak az ország álltait történt ratifikálásáig állítunk. A dolgok uj láMása a bárom valóság, a (nemzet ids király iránti szereiét, «1 tekintély és a munka, alapján szilárd országban, néhány hónap alatt érezhetően kedvezőre bil- JienHette a gazdasági mérleget. A váltágpiacnak nemzeti gazdaságunkba vetett bizalma he /- reállt. Sőt*, mi (több: megnővekedélt. Álljon itt egyetlen, de annál épületesebb példa: a nemzetközi tőzsdéken a román érték popi re k árfolyama állandóan emelkedik. A stabilizációs értékpapírok két, két ős fél pont emelkedést jeleznek, ami e! hozzáértők előli mLndenkétppen, figyelmet érdemel. Az 01- sz ág)fe jlesztési értékpapírok — s különös jelentősége van ennek — julius 7-én1 613/4 ponto!! mutattak, olyan árfolyamot, amit eddig még nem ériek el. Mindez eléggé épületes példa. És1 éppen antniyira (épületes a fokozott kereslet és kivételes árak, melyeket o külföld ajánl fel gabonatermésünkért s ugyanolyan beszédes az egész légkör, melynek az ország gazdasága a nemzetközi piacokon örvend.
