Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

2 ELLENZCK TV 3 8 I a 11 ii% 7. \ Bucsnldiogaids Slevesa Piroskánál, ahol megismerkedem Kovács Katóval, a 19 éves hangfenoménnel, akivel AI pár Gitta impresszáriója 5 éves szerződést kötött saki most látott életében először villamost Román építőművészet BUCUREŞTI, június 30. Alkar az elluvult idők. íuoMtolMls'áj’:), akár ik'l- V alikvLvk anúatt, a niomán föld századokon at az álikimtvnvck nŰJHk'SVukvdx'm jelentékeny idt'goiv befolyástól) szenvedett. Hz ént nehezen lehetett megvalósítani ál- buutéhetiínk magú ILillxui élésiiuek sziülkségos kr stályosodását. M» több, az újító módszerek m'donikor a lm tárokon túliról inpor.tálódtaik. Nekünk csak érteilmiüník s rmuikn erünk voJt meg en- íK'k az arszáigtüik javam *>!s haflödnstirui s- a iui*»y meg)vatüeütűsoth o / s/ükségasi hazaszere” telünk. Ezt az ávkuni luktivLLVsma főbenjáró hiányt IküszüböUe ki (őfelsége 11. Ke r oly király, nki az ország nehéz jvilúuval.il baji megértetlo, bogy íénfiüisoln ni tegye kezét az ál' ‘.un lék­jei ív. Iva mi ml össze nyolc év uluit meg tudta terem leni ui/l, ami jégen hiányzott. Ezek -alatt az. évek alatt nH'gvoikVsui'líatott, um1 nem vunósfutt meg a .román ólet százada* utalt. Lelkünk és a'.kuilanink sz.or.itU kiknisla- Ivozódlnitt'aik a I.OKudjltmi ólét egész rend- szereinek njjáépitéséie inanyuló vai’lumonmyi t örckvéseánk. Mint ahogy az épüüinüKészoLlxm minded­dig «Vem ivoM saját stilnsfunfo', moly fölk'álele- ("ii összhangban állott votaui ai ironiLln. siz.ük- séglotokkel, éj»]) igy a társad almi é-loBbdiT sem volt meg az igaz- ősi lélek ősaiii'te és reális kifejezője. Az ország életében Őfelsége II. Károly ki­rály úgy lépett be, mint uj ulnk bátor m<g- nyitójo. Az Uralkodó, nant az ősi szülést gélek mélységes1 dsmonője. 'a működés m-nden te­rén tanácsiokat adott, o-llxn iigaizi'lott s figye­lemmel kisérte az ország újjáépítésének egész müvét. Kitúr tussal). sízorcteéleí aiz. ország frtitnt, nogv lraraszerctettel. Őfelsége ai király, Ló- mánia saját építümliivészeli t lorcmteUc meg és elindította aiíkülniűzásá L--------- i—^—— MA 3t ÉVE 1907 június 30-án a vezércikket Paál Ár­pád dr. irta. (E'ő:ö évben ugyanezen idő- tájt Ggárfns Elemér dr.) Két folytatásban elmélkedik Küzdelmes jövőu címen. .4 je­len is küzdelmes. A koalíciós kormány ne­hézségei növekednek. .4 horvátok (tgyenie- szélést űznek a t. Házban és ezért Peja. csevics Tivadar gr. horvát bán lemond és helyére rögtön kinevezik Rakodczag Sán­dor dr.-t, a ~ágrábi hétszemélyes tábla el­nökét. Egy mtásik érdekes lemondás As ezen. .4 székely ncigyuáros ifjú főispánja, Ugrón Gábor nem hajlandó helyén maradni, ha állásukba visszahelyezik a darabont-kor­mányt szolgáló tisztvbelőket: 0. dúl a nemzeti küzdelem utó véd harca legéleseb­ben, főleg Erösdíj Sáitdor ellen, Deésg Zoltán vezet étiével. Aratósztrájk is van. Üt­ött a katonákat rendelik a mezőkre. Nagy támadások folynak Brankovics kárlóczai szerb pátriárka és a nemiség megbukott Po­lcnyi Géza v. igazságagymirdszter ellen. Vdágnézleti harccá fajuk a Pikier Ggula és Csaradé János közt a budapesti egye­tem jogi dékán-hágóért lefolytatott vál-nsz- tás, mely az utóbbi győzelmével végződött. Nagy megilletődést keltett az ország ekő gavallérjánál;, Rudolf trónörökös és VII. Edward angol király barátjának, Károlyi István grófnak halála. Élénk részvét köze­pette temetnék el Táncsics Mihály özvegyét: A Hortobágyon két hónapja fohßl; a nehéz sáskairtás. Egyetemünkön a most befeje­zett évben 796 doktorrá avatás történt. „Ven buzafej elég — írja lápunk — de kérdés: van-c szem benne?“ A vallás- és közoktatásügyi minisztériumban külön szinügyi osi-Jáhjt szerveztek, melynek m. tanácsosa K. iJppích Elek müvészetiró, tisztviselői i'fj. Szász Károly költő, Gönczi Mór író, IluszJra Jenő zeneszerző. Martos Férenc és Csalitó Kálmán drámaira. Ez azon ügyosztály, melyről egy látogató kép- tnsétö mondta: ,jtt mindig zajosan és ví­gan vonnák; csevegnek, zenélnek, számol­nál;, énekelnek az ügyfelek és előadó tiszt­viselők egyaránt“. A Beöthy László-féle regényből irt szinmii pályázat 3 legjobb részivevőjét fogjál; bemutatni: Hevesi Sán­dor—Jókai „Uj föklesurát“. Földes Imre —Herceg t ,JSzJtnţf(iljâP*, -Máriás Feierte— Mikszáth „Szent Péter esernyőjét“. A drez­dai daimüszinjiá -Jván színre kerül a „Bo­garast szépasszonyok‘i cimü uj dalmű, mélynél; szövegkönyvét Mikszáth elbeszé­léséből írták, zenéjiét Grünfeld Alfréd szer­zés Nyári színházunkban , Mozgófényké­pek“ címen uj vígjátékot mutattak be. Sze­replői: -Kimdós Andor, Hidvéghi, Dezséri, Mészáros, 'Árpási Kala. Atzél Ilona, Heté- nyi, pataki VÜma. Este búcsúzott el a l Szultán cimü operettben Sugár Jolán. é LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg- választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. ,,~ e t - CLUJ, június 30. Van valamli szomorú egy felbomlóit lakásban, ahol a régi, kedves bulorok s minden tárgy, anidyi az otthon pólol- halatlan és meghitt melegét jelentette, eladódik, elmozdul helyéről s ahol már csak a faliakon levő képek mutatják, hogy itt érző és melegszívű emberek él­lek — és boldogan élitek. Ilyen most a távozó Hevesi Piroska gyönyörű otthona is. A hatalmas, napfényes szobákban alig maradt egy-egy bútor, s ez a hangulatos, drága müvószlakás az elutazás elölti ké­pet mutatja. Valaanj (megszűnik itt, le­zárul, emlékké válik. Küllőidre utazik a háziasszony s a házhír képe mosolyog­va nézj a nagy készülődést. Olyan ez kicsit, miinüiai a város zenei életének egy korszaka lezárulna, a veszteség — a sab­lonos szó legigazi'bb értelmében — pó- itolltataikul. Pfeffer Alfréd és Hevesi Pi­roska neve fogalom volt s mint művészek, pedagógusok a hosszú évek alatt a sok barát és tisztelő melletti felejthetetlenül 1h-levest ék nevüket a város, az országrész szivébe. A transzilván zenei élet cg}'‘k büszkesége — a kedves, lelkes, mély- hangú Pfeiffer mester — rövid ideje ha­lottit. S a másik, az európaszerte ismert nagynevű pianista, Hevesi Piroska eluta­zik tőlünk most. A lakás falai portrékkal vannak bo­rítva: Egyéni, érdekes, tehetséges képek, férfias, erőteljes kéz alkotásak Ismerős fejek tűnnek fel: Szentimrei Jenő, Dre- tán Miklós, Pfeiffer Alfréd — róla több por/öré készült s megdöbbentően élnek ezek a portrék. — Vasárnapig kiállitom rtt a lakáso- i mon a portréimat — mondja Hevesi Piroska. Aztán kérdésemre elmondja, hogy soha. senkiiül nem tanult rajzolni,, festeni.. Mikor elvégezte ar/, akadémiát, rajzolni kezdett egy festőművész barátja biztatására. — Nincs iskolám — mondja — ösztö­nösen dolgozom, rendszerint egy léleg­zetre készítem el képeimért, egy-két óra alatt. Abban a furcsa lelkiállapotban les­tek, miinlabogy zongorázom. Eltűnik minden körülöttem, csak dolgozom, dol­gozom, mint amikor zongorázom, eggyé válók a muzsikával és szinte kálniDian riadok lel a valóságra. Főleg a portré s a kompozíciók érdekelnek. Szeretnék in­tenzivebben foglalkozni a festészettel — mondja —, mert érzem, hogy portréim­ban is az.li érzem s azt akarom kifejezni, amit a, zongoránál. Közben látogató érkezik, a művésznő mosolygó, szelíd édesanyja vezeti/ be. Fi­lozófia-tanár, akinek szintén megfestette a képéit Hevesi Piroska. A tanár ur nézi a képet s kijelenln, hogy megveszi, mert egészen ö, valahogy nemcsak hasonlít, hanem a Jelke is benne él. — Nem adom el azt a képet — szól ki Hevesi Piroska —, mert szeretem. Aztán rábeszélek, hogy csak adja el. Micsoda festőművész az, aki nem adja el a képét, mert szereti? Belátja, hogy iga­zunk van, belátja, hogy a festő nemcsak magának fest. — Nem tudtam, hogy ilyen sokoldalú — mondom. Mosolyog Az asztalon gépelt ivek he­vernek. Fényképes igazolvány kerül elő. Hevesi P roska ujságiróigazolványa. Berlinből tudósitolla annakidején az egyik itteni lapot. — Nagyon szeretek színes riportokat Írni — mondja —, remélem most újra dolgozhatom ezen a léren rs. Foglalko­zom emellett novella- és versírással is I s büszke vagyok Áprity Lajos vélemé­nyére. aki anélkül mondott véleményt a dolga mról, hogy tudta volna, hogy én .vagyok, a szerzőjük. Férfi, Írásának hit­te őket. Igen, Hevesi Piroska művészetében fér­fias erő és határozottság van, akár fest, akár zongorázik, akár verset! ir. f-> — Már Óvodáskoromban is mindig táncoltam), énekeltem. Fn \olt:mi álla.a ban mindig az osztály primadonnája. A/ tán, mikor lavalyclöd leérettségiztem, rettentően félve eljöttem Pleitier mc-, terhez. Azt gondoltam, ha én a cérna hangomon elcirpelck \alami I, kidob az. ablakon. Hát nem dobott éppen ki. Le betett vagy <tiiz hangon. A mester azt mondta: Hát nagyon kicsi s a hangja is nagyon kicsi. Meglátjuk. Ha nem lesz. éroemes foglalkozni ve,'ed fiacskám, anajd bazaküldelek. — Fs érdemes volt? — Eleinte nem nagyon s a Mester azt mondta, hogy csak azért foglalkozott ve­lem, mert olyan nagyon akartam. Egy­szer aztán, nem tudóin hogy, a hangom mindig felfelé „vaikli/ott.“ Piroska néni­nek éppen órája vo't s a Mester behívta: Gyere csak, hallgasd meg Erna Sackotl Piroska néni azt hitte, hogy a rádióban énekel Sack, ő azt annyiszor hallotta. Akkor tudta meg, hogy rólam van szót Eleinte aizt hittem, hogy eze-k a magas hangok pillanatnyi zavarok nálam. — Mit érez most, hogy kimegy a nagy­világba, Kató? — Borzasztó boldog vagyok. Persze, kicsit búsulok is a sziveimért. Enérlem meg különösen anyu busul. Legszíveseb­ben két részre osztana, hogy egyik felem itthon maradjon. Vigasztalom, hogy itt marad neki a?- öcsém, Laci. De csak azt feleli, hogy igaz, de neki mégsincs egy másik Katója. — Meséljen el valami pesti élményt? — Hát minden nagyon tetszett. Most láttam életemben e’őször villamost, de különösen a földalattin szerettem utazni'. Különben annyira el voltunk foglalva Pesten a sok ide-oda rohanástól, szerep­léstől, hogy a szó szoros értelemben nem volt időnk enni. Egyszer a rádiónál mű­szaki hiba» miatt fél 4-ig nem tudtam próbát énekelni'. S mikor rettentő éhesen bementünk végül egy vendéglőbe — zu­A VAKBÉLGYULLADÁS VESZÉLYE ELLENI VÉDEKEZÉS egyik h:tá'Os módszere abban á'Á hogy űz ember a> be'eir hetenként .cgdább egyszer a természetes , FERENC JÖZSEF“ keserüvizze] — reggel éhgyomorra egy pohárral — alaposan ki r szeréin. Kérdezze meg orvosit'. , hogott közben egész nap az eső —, fel­telefonált azI impresszárió, hogy élet­bevágó ügyben azonnal menjünk ha­za a penzióba. Ott va’t előttünk az egész kifizetett remek menü s kénytelenek vol­tunk egy-egy zserbót ai táskámba gyűrve, elrohanni. Egy másik alkalommal a Ilovascsinánál voltunk az Operában. Gyönyörű darab, de rém hosszú. Nem volt nálunk pénz, hogy a büffében együnk valamit s mikor éjjel hazamen­tünk, valósággal kopogott a szemünk az éhségtől. Volt egy darab szalámi, meg csokoládés tészta az útról. Egyik kezem­ben a szalámi, másikbain a tészta, úgy éltem együtt a kettőt.. . Ilyen Kovács Kató, aki ma este tartja első ,,önálló“ hangversenyét Útja belát­hatatlan. Mai meg maga sem álmodja, hogy mj lesz belőle. Elénekelt az Ay-ay- ayt. Közben megtudom, hogy ma reggel egy kis kanári madár repült be a Hevesi­lakásba. Talán azért repült be ide, az el­árvult művész otthonba, ez a kis énekes madár, mert tudta, hogy egy másik kis énekes madár kirepül innen ... (M. L.) hogy a newyorki Broadway legnagyobb sike­re egy magyar' vígjáték, Vznzcny János An­gyalt vettem feleségül cimü komédiája A darab Budapesten meghűl;)tt s Aewyorkban olyan siker, hogy egy hollywoodi gyár ruy- vásárolta és LubiUrh rendezéséven megfil­mesíti; hogy érdekes külfo'di énekesnő érkezeit Budapestre. A neve Tót jani Menőt ti, a milá­nói Scala tagja; hogy Bemard Shaw most épült fel súlyos betegségéből. A 82 éves Shaw a vérszegény­ség egy nemében szeműdéit. Hosszabb ideig írnia és beszélnie sem szabad a rtagy írónak. A sorsdöntő hormonok Dr. FüJlöp Zsigmond ford, jelent meg db. .Wenzmer: „Sorsdöntő hormonok” könyvének 10-ik kiadása. A pompás könyv, rengeteg ábrával, vászonkötésben 158 lej. Uj még: Dubovúltz—Haskó: Ipari és kereskedelmi vegyészet, kötve 132 lej LEPAGE-nál Cluj. Postán utánvéttel. Emlékek — Mi a közvetlen oka, hogy itthagy minket? — kérdem. A nagy, sötét szeme könyes lesz. — Ha az uram nem hal meg, itt ma­radtam volna örökre — szól —, szép a drága emlékek köbnek ide. Boldog vol­tam iít s csak az utolsó három év volt fájó és szomorú, mert három éve kez­detű betegjeskedni az uram és sokat, em­berfelettit szenvedett. Alfréd öröksége a kis Kovács Kató, akit mindjárt látni fog, mert idejön a bucsuhangvcrsenyre kor­repetálni. Ezt a rendkívüli liamgu kis­lányt úgy szeretjük, mintha a mi gyer­mekünk llett volna. Az uram halála óla én dolgozom vele. Szegény Alfrédnek az volt a vágya, hogy Elvigyen minket a világba. Nap-nap után korrepetált Kató­val. Most aztán cn megyek vele, én la- nétom 'tovább ezt a kis élő zenei öröksé­get. Persze magam ás dolgozni akarok, a pedagógusi munka nem elégít ki, ön­magámból1 akarok adni. A muzsikát üsz- szekötöm a portréfestészeltel. I — Mondja éli művésznő, ezalatt a sok dolgos, eredményes transzilván év alatt mikor volt a legboldogabb? — Legboldogabb egy kis székely fa­luban, Jifjodinban voltam, ahol sok nya­rat töltöttünk. Imádom a természetet s itt mindentől fölszabadulva tudtam élni. Második otthonom vo't, szerettek minket, minden székely azt mondta, ha rólunk volt szó, hogy náluk lakunk. — Szeretem Brasovt is, ahol sok ba­rátom él. S egész Transzilvánia iránti vég Délen szeretetem örök. S csak azt sze- relném megmondani minden- barátnak, ismerősnek: köszönöm, hogy szerettek s kérem: ne felejtsenek el! így beszél a Németországból ideplán- tálódott Hevesi Piroska, ilyen melegen, !iíyen meghatóban. Nem akkor volt a legboldogabb, mikor külföldi koncertjei után felzugptti a taps, nem az áradozó kritikáknak örült legjobban, hanem, hogy egy kicsi székely faluban mindenki úgy szerette, hogy atzzal dicsekedett, hogy lakója volt. v* A kislány, aki vniaíá Hevesi ittfiaţuy minket Egy kjs csönd után szinte berobban a sízobába Kató, az a hires, nevezetes 19 éves Kató, a hangfenomén, aki számára) Hevesi PilrOska átír minden darabot, leg­magasabb kolöraturhangjai magasabb, mint! Erna Sacké. Négyvónalos disz-t éne­kel Kató, aki 14 évesnek lá’Hszik s akivel Alpár Gittái impresszáriója 5 éves szer­ződést kötött. Ez azt jelenti, hogy öt éviig kizárólag ez a kitűnő üzleti érzékű úri­ember menedzseli Katót) az egcsz vilá­gon, akár Pásásban, Londonban, vagy Amerikában dolgozik a művésznő. ' Katón rózsás ruhái van, csupa mosoly. Lehet is. Most jött haza Pestről, ahol SmoJka, a filmvezér valamit olyan kije­lentést ittett, hogy nem lehetetlen, hogy a filmre kerülő János vHéz Puskáját ez az ismeretlen énekcsoda játszói majd Jávor Pál mellett. Kató néhány órát) vett Tar- jántól, a Vígszínház rendezőjétől, előad­ta a filmgyárban az; Asszonyok telefonje­lenetét s kijelentették, hogy nagyon te­hetséges. Ezenkívül meghallgatta Katót Márkus László, az Opera igazgatója, Szabolcs Ernő, a rendező, Roboz, a Víg­színház. direktora s a rádió szakértői is. S ezek a nagytekintélyű szinházi embe­rek úgy csodálkoztak Kató madártrilláin és hihetetlen hangján, ahogy azeiütL' so­hasem csodálkoztak. Pedig Pesten, a1 te­hetségek városában igazán el lehetnek kényeztetve. ; — Mikor az impresszárió elvitte Katót egy-egy ilyen szinházi emberhez — me­séli Hevesi Piroska —, 'eleinte a szokáso0 „Na halljuk“, kifejezéssel ültek a néző­téren. Az'tún lassan-lassan dérült az ar­cuk s a vég)én valamennyien megkérdez­ték — nem akarunk-e este a színházuk­ba menni. No, ha potyajegyet kapunk — gondoltam —, akkor nincs semmi haj. Kató nevet és elmondja, hogy kez­dődött, >’ -

Next

/
Oldalképek
Tartalom