Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)

1938-06-04 / 125. szám

19 3 8 I u n I u i 4.

____ _____________E LLENZÉK____________________

", .t£BMTx ■w^imTOTI7Wgr>MCT9faMUIllLJt^ f

Revízió alá veszik az importkvótákat.

A külkereskedelmet irányító igazgatóság az importengedélyek érvényének meg- hosszabbításával kapcsolatban tájékoztatja az érdekelteket, hogy a hat havi határidő lejárta előtt be nem adott es az import késedelmét! reális igazoló iratokkal néni támogató meghosszabbítás iránti kérvények, automatikus módon el lesznek utasítva, miután az előirt normák alól semmiféle kivételt nem fognak tenni. Ugyanakkor a vonatkozó importengedély kiadása előtt beérkezett áruk vámhivatali kezelését sem fogják többé megengedni és a kiadott engedélyek közzétételét is beszüntetik. Az ujrakontingentált árukról szóló importkvóták megállapításánál bizonyos nehézségek merültek fel, melyeknek következtében újabb formalitások teljesitését fogják kívánni. Ez okból a már beadott kérvényeknek — ösz- szes mellékleteikkel együtt történő — visszaadása várható. Valószínűleg az ösz- szes kvóták revizió alá kerülnek.

Árfelügyelő bizottságok alakítása. A Monitorul Oficial 1938. évi 113. számában megjelent legfelsőbb királyi dekrétummal, a nemzetgazdasági minisztérium mellé a következő bizottságok lettek alakítva: I. A drágaság leküzdésével, a fogyasztók ellátásának megszervezésével és az állati és növényi származású élelmi cikkek árainak felügyeletével foglalkozó bizottság; II. A drágaság leküzdésével, a fogyasztók ellátásának megszervezésével és a külö'nféle fűtőanyagok árainak felügyeletével foglalkozó bizottság; III. A drágaság leküzdésével, a fogyasztók ellátásának megszervezésével és a ruházati és lábbeli cikkek árainak felügyeletével foglalkozó bizottság; IV. A drágaság leküzdésével, a fogyasztók ellátásának megszervezésével és az egyéb fogyasztási cikkek árainak felügyeletével foglalkozó bizottság. Ezen bizottságok meg fogják vizsgálni az áralakulások módozatait, a jelenlegi termelési és szétosztisi módozatokat és az illető kereskedelmi ágazatok szakmai megszervezésére javasolni fogják a legmegfelelőbb rendszabályokat, A kérdéses bizottságok tagjai ki is lettek nevezve és köztük — a hivatalos tagokon kívül — az illető termelési és kereskedelmi ágazatok képviselői is helyet foglalnak.

Az 1938 április hóban a kézimunkások illetményeiből levont fizetési adó befizetési határidejének meghosszabbítása — 1938 junius ij-éig. A pénzügyminisztérium ä pénzügyigazgatóságokhoz intézett 74.974. számú körrendeletével, a kézimunkások fizetési adójának kiszámítására vonatkozólag adandó újabb rendelkezésekre való tekintettel, elrendelte, hogy ezeknek 1938 április hóra esedékes fizetési adóját — minden késedelmi szankció nélkül — fogadják el 1938 junius 15-ig. Természetesen ez a határidőmeghosszab- bitás nem vonatkozik a tisztviselői és irodaszolgai személyzet adójának befizetésére, amely 1938 május végével lejárt. ■— E hefyen megjegyezzük még, hogy a pénzügyminisztérium 72.831. számú rendeletével, a havi bér mellet dolgozó kézimunkások részére is megadta a havonkénti 20 napon felüli napokra járó kereset adó- mentességét. Ezen levonás kiszámítására, az eddigi rendelkezések szerint, a hónap 24 munkanappal számítandó. vh ,

Bélyegzett nyugtázások-e a' postautalvány és csekknyugták? Közöltük, hogy a bélyegtörvény módositása folytán a kereskedelmi társaságokra nézve előirt nyugtaadási kötelezettséget az adóügyi ellenőrző közegek úgy értelmezik, hogy az a PTT, CÉC, és CFR utján történő fizetések eseteiben is fennáll. Információképpen, most a hivatalosan eddig még meg nem erősített azt az értesülésünket is közöljük, hogy a pénzügyminisztérium erre vonatkozólag rendelkezett volna, olyan értelemben, hogy a postautalvány, illetve csekk utján történt fizetések bélyegzett nyugtázásoknak tekintendők.

Könyvnapi olcsó, teljes Ady

Ady összes versel, 544 lap, diszkötós, most 158 üej, később 251 lej; Móricz: Légy jó mindhalálig, fűzve, 282 lap, most 59 lej, később 165 lej, stb., stb. LEPAGEmál Cluj. Postán utánvéttel. — Kérjen ingyen jegyzéket.

£un_ Isivâiin u4|a a falu végétöl az Örök Városig és Velencéig

Kifulófiíibó! kitüntetett festőművésszé leit fiúról beszél a hetvenegyéves Kun néni

CLUJ, junius 3.

A csölolHegck közül kilesö nap mosolygó lénnyel borítja az udvart, s a házat. Az udvar hálulsó felében, melyet kerítés különít el, apró gyermekek kacagása, játékos lármája vigad; az első udvarban s a házban csendes lépésül, halk anyókák, öszhajuak és szelídek -— Lassú mozgásukon ay. elmúlt évtizedek kopogása érzik. Aggmenház és napközi; otthon: fogyó ősz s fakadó tavasz. Egy házban és egy udvaron, a szeretet kis szigetén, megfér a két ellentét együtt. A Református Nőszövetség áldozatos odaadása, var rázisolta c szigetet a város zsivajába.

A békének és szeretetnek ezen a kicsi

Levél1 jött Kun néni. címére, fia irta a levelet, ,,Pista“, aki most Budapesten be' érkezett művésznek számit, a fiatal festőművészek közt talán ő a legbecsültebb. A levél hozta az öröm hírét, amely Kun, nénf arcán mosolyt nevel és a szemében szivárványos könnyet fakaszt.

Azt irja a fiú: elérte élete legszebb sikerét s alig tud most magához térni, úgy megviselte az öröm. A budapesti Ernszl- Muzeumbnn, a Szróinyei-kiállitáson ö kapta a legszebb kitüntetést, a Nemes Marcel-dijat, háromszáz pengőt. Ezenkívül Rómába szóló állami ösztöndíjat is kapott, mely az olasz fővárosban levő Collegium Uungaricumban míitermes lakást biztosit nck;/ és anyagi fedezetet megélhetésre s művészi továbbképzése kellékeire. Ez két siker és a harmadik, amit levelében most boldogan tudat, hogy a Velencében megrendezett nagy nemzetközi kiállításra, amelyen csaknem valamennyi nemzet képviselteti képzőművészetét s amely most

szigetén kerestünk fel egy öregasszonyt, anyát, aki most nagyon boldog, hogy meglessük nagy örömét. Hetvenegy éves öregasszony, ös/.haju és igénytelen, mint amilyen igénytelen volt gondban eltelt élete, a hét évtized, mely lenyomja már kissé a vállalt; szelíd, békült, mint amilyen békiiltek öregek lehetnek, akikben az élőt letisztult s készen áll már a számadásuk; kicsi, de most a nagy öröm boldogságában szinte megnő; szerény, szolid, kis öregasszony, akiit meglátogatni jöttünk. A neve: özvegy Kun Mártonná s a fiát, aki örömét künnyes-kacagóra fűtötte, úgy hívják: Kun István. Talán emlékezik valaki még rá?.

fiú

junius elsején, a budapesti Nemzeti Szalon bíráló bizottsága elfogadta három képét, köztük a Nemes Marcel-dijra érdemesített ,,Március“-!.

..Alig tudok magamhoz térni“ — árja nagy örömében s már tovább fut benne a július gondoltat, az anyjára gondol, aki messze tőle érte aggódik és érte imádkozik minden éjjel s nagy reménykedéssel ezeket Írja: „Alig várom, hogy magam otthonában láthassam már édesanyámat.“

Ezt a hirt hozta a levél és bárki megdőlheti, nem mindennapi az öröm, mely most Kun nénit hevíti. Hogyisne, hiszen a fin, aki még harminc éves sincsen, hivatalosan is elismert érték, kissé személyiség már, kiről a lapok sokat Írnak s mind legnagyobb elismeréssel, tovább; felfelé vivő pályafutást jósolva néki. Roldog most Kun néni nagyon. Itt áll előttünk kacagó, könnyező nagy boldogságával s beszél Pistáról, akiből, íme, milyen hires ember lett.

nvilt meg

a tragikusan elhunyt művésznő legutolsó filmje:

SARATOGA.

Egy befejezetien szerelem története. Mindenki nézze meg ezt a filmet, hogy örökké emlékezetében éljen jean Harlow felejthetetlen alakja. — Partnere Clark Gabte. Előtte a legújabb híradó.

J»

— Nem is tudom elhinni — mondja —, hogy igaz, amit Pista ir. Biztosan azért irja csak, hogy megvigasztaljon.

Mert nehéz is elhinni azt, hogy a fe- nesi faluvégről indult Kun Pilsta, akinek szegény ember volt apja, anyja s ő maga kifutófiu, most a; legszebb kitüntetésül festők közt is különös érték, akit — íme —, hogy megbecsülnek. Olyan ez, mint egy szép mese.

— Gazdálkodtunk és tönkrementünk — mesél Kun néni szívesen — s Pista szolgaimnak állott tüzenötesztendős korában. A Moskovits és társa cégnél szolgált, mint kifutófiu, négy és félesztendőn keresztül. Szerette a székelyek táncát, sokat járt mulatságaikra s én mindig csak azon aggódtam, hogy ott valami baja lesz. Aztán, kilencszázhuszonhatban, a lányomnak — Brasov megyébe ment férjhez — kisgyermeke lett s magához hívott, hogy segítsek. Egy évig voltam lent Brasov megyében s egész év alatt csak Pistát sirattam, minden éjszaka sírva .imádkoztam, hogy legyen szerény, jó fiú, ne járjon a mulatságokba, mert olt könnyen baja lehet. írtam is uríasszo- nyoknak,, akik ismertek, hogy ne hagyják, látogassák meg néha-néha Pistát, vigyázzanak reá.

„Szeíeinéíí lesleni lasiu!ni“

Pillamat'iig hallgat Kun néni és elmosolyodik az emlék felett. A megszépítő mosoly ott marad arcán végig, ahogy tovább beszél:

■— Egy év múlva, amikor visszajöttem, az első utam Pistához vitt el. Ahogy meglátott, azzal fogadott:

— Már ne búsuljon ériem édesanyám, nem járok a székely fiuk közé. Már nem vagyok az a rossz fin, aki voltam... De van egy nagy vágyam: szerelnék festeni tanulni. Es nem tudom, hol kezdjem el, nincs pártfogóm.

■— Rajzokat mutatott' nekem. Akkort- tájt járt a moziba és moziszinésznőket rajzolt, szénnel, fényképeik után. Én szar kácsnő voltam egy uriháznál és abban a házban lakott Keresztesi Kálmán festő- tanár. Elvittem hozzá Pista rajzait. Azt mondta, tanítani kell a fiút, mert! nagy tehetség. De nem volt módunk a tanításhoz. Ö irt aztán egy levelet Papp Sándorhoz, a sétatéri festőiskola igazgatójához s elmentünk, megpróbálni a szerencsét.

Kun néni megpihen kicsit. Mellettünk öregasszonyok s fehérbóbrtás diakonisz" szák járkálnak halkan. Hátulról, mint kicsij csengőknek vig muzsikája, a gyermekek lármája hallszik .

„PRÓBÁLJUK MEG“

— Elmentünk Papp Sándorhoz a levéllel — folytatja Kun néni az emlékezést. — A festőiskolában nem akarták felvenni Pistát, pedig megtetszettek a képei, de keveselték négy elemijét. Azt mondták, nem lehet. De Pista nem hagyta magát. „Tessék engem felvenni — mondta —, nem vallanak szégyent velem. Igyekezni) fogak“. Összemosolyog- tak s ismét végignézték a képekét. Nagyon tetszett egy karrikaturája, amelyet önmagáról rajzolt. Aztán azt mondták: „Próbáljuk meg“. Kérdezték, meg tudjuk-e szerezni az okmányokat? Hát hogyne tudtuk volna. Másik szombaton már az okmányokkal voltunk ott ismét s Pistát beírták az iskola rendkívüli növendékének. Csak délután járhatott;

KÉPVISELET:«SSDA"BUCUREÓTI

CAL. CĂLĂRAŞI , 65

szolga volt még, de munkaadója, nagyon szerette és elengedte minden délutánra. Másfél év után már olyan képet festett — szentképet —, hogy Vásárhelyi, Boldizsár tiszteletes ur meg is vette azt.

PÁRTFOGÓK

— A harmadük év őszén felfedezték —- Így mondja Kun néni: „felfedezték“. —- A Xöszövetség pártfogásába vette s Makkal volt1 püspök levelet irt érdekében Borsa-y Samu budapesti zeneigazgatóhoz. Pistát kiküldték Baia-Marera, ahol Thor- ma János volt a tanára. Aztán kiküldték Budapestre s aizi éppen megalakult) „Gyámszülők Társasága“ gondoskodott róla. Bórsav Samuné és Barabás Endre voltak a gvámsziilői. Szeptemberben lesz nyolc éve, hogy ott tanul, a Képzőművészeti Főiskolán.

Kun néni ismét elhallgat. Végére ért az emlékezésnek. Most már megint a,

GYOMOR-. BÉL-, VESE-. MÁJ- ÉS EPEHÓLYAGBETEGEK szívesen sznak reggelenként egyegy pohár természetes ,,EERENC JÓZSEF“ keserüvizet, mert Ónnak hashajtó hatása gyors és biztos, igen enyhe s ezért nagyon kellemes. Kérdezze meg orvosát.

jelenben van s érzi jelenének nagy örömét. És nem is igazi kételkedéssel, inkább csak úgy, mint azi aki nem meri elhinni a jó hirt, a boldogságot, mely ölébe hullt, úgy mondja aztán:

— Sokszor úgy vagyok, hogy nem is hiszem, hogy ez mind igaz. Nem is tu= dóm elhinni azt, hogy az én Pistám . . . És mégis ... — Szinte kiáltva s kicsit riadtan, mintha félne, hogy szerénytelennek tűnik miatta, úgy mondja aztán: — Én vagyok a legboldogabb anya a világon.

Zavartalanul elpirul s már siető kicsi léptekkel megy a ház felé, mintha mene= külne, de visszajön hamarosan s egy képet hoz magával. „Önarckép“ a címe, rajta a keltezés 1932-őt mutat és a művész Kun István néz le róla ránk komolyan. Már érett kép, művész munkája ez.

! t

S még valamit, csak tájékoztatónak, mert hiszen a mostani sikerek eléggé beszélnek Kun István mellett. Kun Istvánról Budapesten már sokat írtak a lapok, képei nem egyszer komoly érdeklődésre késztették a szakköröket. i934=ben a budapesti Nemzeti Szalon emlékezetes „Nő a művészetben“ című kiállításán, amelynek anyagát — tudott dolog — nagyon megrostálták akkoriban, a válogatott festmények között is feltűnt Kun István „Anyasága“, a szaksajtó felfigyelő érdeklődéssel fordult feléje: sikere volt. 1936- ban a „Faluvége“ keltett feltűnést. Most pedig . . . ezt elmondta a művész, akinek levelét előbb idéztük.

H. I.