Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)

1938-06-26 / 141. szám

1938 I un lua 2 6, ELLENZÉK ü Weekend régen és most A napok&ain egy szombat délután egyik barátom sétaközben megállíts azt mondja: — Jaj, majdnem elfelejtettem, hogy holnap kirándulásra megyek pár bará­tommal és elfelejtettem bevásárolni. Jöj­jön be velem ehhez a csemegéshez, leg­alább segít. Bementem és közös erővel megvásárol­tuk a következőket: Pár deka sonka, pár deka szalámi, pár deka sajt, egy csomag keksz. Barátom rövid gondolkozás után kisü­tötte, hogy valami gyümölcs is kellene, de volt annyi esze, hogy azt nem vette meg a csemegeüzletben, hanem mikor a gondosan átkötözött középnagyságú cso­maggal kifelé tartottunk a boltból, azt mondta, hogy azt másnap veszik meg va­lami gyümölcssátorban, mikor benzint vesznek fel az autóba. Mert az egyik ba­rátja autóján mennek. — És mit csinálnak? — kérdeztem. — Mit csinál az ember weekenden? — felelte — kimegyünk valahova a zöldbe, beállítjuk az árnyékba a kocsit, levetkő­zünk, napozunk, van aki pihen és olvas, az egyik barátunk horgászik, két lányt viszünk, meg egy patefont, fogunk tán­colni is. Akinek kedve van, sétál egy ki­csit. Nagy túrát most nem csinálunk, ezt csak akkor érdemes, ha legalább két nap szabadideje van az embernek. Aztán elment s vitte az öt embernek való elemózsiát — persze a lányok hoz­nak süteményt is, amit maguk sütöttek, ez már igy szokás s nekem eszembe ju­tott, hogy a napokban egy kedves, közép­korú hölgy mit mesélt nekem régi wee- kendekről, amiket akkor még csak kizá­rólag kirándulásoknak vagy pikniknek hívtak. Az ilyen 1890-es évek vége felé lezajlott falusi piknik valóságos népün­nepély, pogány ünnep, szertartás volt egy ilyen mai patefonos, shortos, szalámis weekendhez képest. Elmesélek egy ilyen kirándulást, ahogy a kedves hölgytől hal­lottam s igyekszem úgy elmondani, min­den izgalmával és furcsaságaival, ahogy ő elbeszélte. A mult század végén tizenhárom éves kislány lehetett a mesélő s gyermekkora legragyogóbb s legnagyszerűbb élményei közé tartoztak ezek a kirándulások a Peér nevű1 faluban, ahova családja gyökerezett s ahol boldog és hosszú vakációit töltötte a többi unokával nagyapja peéri házában s nagy kertjében, ahol ezer titok és csoda tárult fel a sok unoka csodálkozó gye­rekszeme előtt. Két hires kirándulóhely volt Peérben: a Birtó-kut, meg a Csonka­szél: ide irányult minden kirándulással kapcsolatos gondolat. Három nagy kirándulásra emlékszik az elbeszélő: egyszer valami szerencsés szőlő­vásárlás örö'mére rándultak ki a Birtó- kuthoz, egyszer aranylakodalom volt az alkalom, egy másik alkalomkor pedig va­lódi majális, eljegyzéssel. Nemcsak az élet volt akkor derűsebb, de a május is: igazi forró május, félig már nyár, izzó színek­ben és illatokban. A falu minden uricsa- ládja k'vonult ezekre a kirándulásokra, természetesen kellő előkészület után. Állt pedig ez az előkészület a következőkből: általános megbeszélés, hogy senki ki ne maradjon s mindenki megkapja feladatát. Fantasztikus méretű sütés-főzésből, mikor -- igaz, hogy csak az aranylakodalom al­kalmából — malacot is Öltek, mint áldo­zatot Persephone oltárán, valami miszti­kus pogány természet ünnepen, ahol ze­ne és ének és lakoma van. Aztán ki kel­lett gondolni, hogy mire van szükség egy ilyen gigászi méretű pikniken, azt össze kellett hozni, meg kellett szerezni s a nagy nap hajnalán útnak indítani. —- Hát mi kellett? •—• kérdezheti cso­dálkozva egy mai fiú és egy mai lány, térden felül érő shortjában, napszemüveg­gel 9 hátizsákjában, amiben az elemózsián kívül ott lapul a fürdőtrikó. Istenem, hát a patefon őse, a falusi malacbanda, mert- hát zene nélkül csak nem lehet kirándul­ni? Ma ott a patefon s két-három lemez. De 1890-ben emberek kellettek, cigányok, füstös, piszkos, éhes falusi legények, hege­dűvel, brácsával és cimbalommal. Mint római lakomákon a lengeruhás fuvoláslány- rabszolgákat, úgy vitték külön szekéren a cigányokat a falusi társaság tagjai, hogy legyen muzsika is ott a zöldben. Azért külön szekéren, mert az elemózsiát is kü- ön szekéren vitték, de aizon a szekéren nem szállíthatták a muzsikát, mert akkor mire célhoz értek és megpillantották a Birtó-kutat, nem lett volna malac, füstölt oldalas, csirke, kacsa, rétes és szalonna és puha házikenyér — semmi sem lett volna, csak egy jóllakott malacbanda. így az elemózsiát, a plédekkel szállították a ci­gányok helyett, mert a cigányokat a pok­rócok és takarók társaságában sem mer­ték szállítani, mert a pokrócok könnyen magukba szedik a malacbanda tagjainak kis és kellemetlen jövevényeit. így küldték előre aZ elemózsiás szeke­ret, amelyen a bor, sör, szódaviz s az evő­eszközök is voltak, egy megbízható em­berrel s igy a cigányokat, hajnalhasadas- kor. S később alig napfelkelte után indul­tak az úri fogatok: sárga kocsik, kétlo- vasok, családi határok zörgése, friss, szinte repülve száguldó lovakkal. Elégedett fér­fiak, izgatott asszonyok, boldog kisasz- szonyok, gáláns fiatalemberek és vihánco- ló gyerekek ültek a kocsikon. Valameny- nyien kiránduló toalettben. A kiránduló toalett teljesen azonos volt a sétáló toalet­tel. Urak pantallonban, mellényben, ka­bátban, kalapban, hölgyek hosszú, bő, fodrosszoknyás ruhában, nagy kalapban, napernyővel, amelynek vékony és hosszú nyelén selyemszalagból csokor ékeskedett s ujjatlan cérnakesztyűben. Lábukon ma- gasszáru fekete cipő, mert félcipő akkor csodaszámba ment s kivágott cipőt csak bálban viseltek. A ruha alatt két-három alsószoknya is volt, egy alsószoknyát vi­selni kihívó és illetlen lett volna, hiszen mikor a fiatal körorvos megnősült s az uj asszony megjelent a faluban, még a szelíd r-agyanvó is megbotránkozva jelentette ki: — Micsoda illetlenség! Egy alsószok­nya lehet csak rajta, mert valósággal lát­szanak az idomai. Mit szól ehhez a shortos weekendező lány a barnára sült „idomaival“? Ebben a felszabadult, napfényre, levegőre, vízbe vágyó, sportszellemü, modern világban, ahol az idom szó épp olyan régies és di­vatjamúlt, mint a három alsószoknya. És haladt a menet a régi, boldog tava­sgon a kirándulás helye felé. Aztán meg­érkeztek és letemették a pokrócokat. A hölgyek vigyázva, óvatos mozdulattal ül­tek le, bő szoknyájukat szétterítették, ne­hogy mohó férfiszemek valamit meg­sejtsenek azokból a bizonyos idomokból, amelyekre tilos volt a ruhának rásimul­nia. Úgy ültek ott bő és színes szoknyáik­ban, mint nagy virágok, mint fiatal lányok Szinnyey Merse Pál képein, olyan boldogan, szemérmesen és kecsesen. Az egyik szekérről lekerültek a függőhinták, meg a rendes hinták, amiket a gavallé­rok szorgalmasan kötöztek a közeli fákra. Idősebb urak letelepedtek és borozás és szivarozás mellett azonnal végigérhetetlen kaláber és pokerpartikba kezdtek. Má­sok viszont hatalmas ágakkal csonkították meg az erdő fáit s magukkal hozott ké- zifürésszel, szegekkel és kalapácssal primi­tiv székeket és asztalokat rögtönöztek Robinson módra. És folyt a piknik és szóéit a zene s a közelből egyre gyűltek, gyűltek a tanyák lakói, kiknek volt ez az úri mulatság olyan látványosság, mint egy hetivásár, vagy medvetáncokatás. Tisztes távolban álltak, asszonyok gyermekeikkel, erdőpásztorok, juhászok és öreg parasz­tok kutyáikkal. Ezek aztán segkettek a szalonnasütéshez, nyársforgatáshoz szük­séges galyösszehordásánál és tűzrakásnál. Ha százan voltak, mind a száz kapott egy jó falatot, mert a nézőket meg kellett vendégelni. Az én mesélőm könyörgött a szüleinek, hogy levehesse a cipőjét s a ha­risnyáját és szaladhasson parasztgyerek módjára a fűben, gázolhasson a patakban. — Illetlenség — felelték rá a nagyok — nagy lány vagy már, hogy is képzelsz ilyet! Igen, illetlenség lett volna mezít­láb lenni, még harisnyában is, egyenlő a lehetetlenséggel. Kesztyű, napernyő és há­rom alsószoknya kora volt ez a boldog békevilág, nem úgy, mint a mai, mikor félmeztelen fiuk, lányok egymás mellett hevernek a napon s akiket az arra vonuló falusiak undorral néznek végig. Mert csak a város változott, a korszellem s az úri osztály. A falu nagyjában ugyanaz ma­radt. Ebéd után pihenés, majd tánc követke­zett a gyepen. A szekerek elől kifogott lovak türelmesen ropogtatták a friss fü­vet a kocsik paripáival. És fogyott a ren­geteg hús, kenyér, bor és tésztaféle, min­denki jóllakott, néző és pikniknek aktiv résztvevője. S mikor estefelé megszólalt a peéri templom harangja-, visszaindultak a kocsik, kicsit fáradt, boldog, éneklő, el- ernyedő utasaikkal. A cigányok még visz- szafelés is rendületlenül húzták a nótákat s a kisasszonyok kipirulva és feszesen ül­tek mamáik mellett a bő szoknyákban, magasszáru cipőkben, cérnakesztyűikben és napernyőikkel, amelyeket hűségesen maguk,felé tartottak, amíg a nap leggyen­gébb és leghalványabb sugarai láthatók voltak a nyugati horizonton. Ilyen volt ez régen, ilyen nagyszabású, ünnepélyes, pazarpompáju és duslako- máju. Ilyen volt a kirándulás. S talán szebb és érdekesebb és mindenesetre regé­nyesebb volt, mint ma, Lucienne Boyer bágyadthangu lemezeivel, benzinszaggal és szomorúan elszórt szalámihéjakkal, amiket névjegy gyanánt hagynak a ter­mészet úgynevezett ölén a weekendezők. Marton Lili. A szerelem bástyái BERLIN, junius hó. Németországban egyre szaoo-odnak a népszerű felolvasások, amelyek rendsze­rint ezt a címet viselik: Verliebt-verlobt- verheiratet, ami hevenyészett magyar for­dításban igy hangzik: „szeretni, euegyez­ni, megházasodni...“ Ezekben a felolva­sásokban a mai német népesedési polirka jelszavát ismertetik a közönséggel és pró­bálják népszerűsíteni a vezető gondolato­kat, a családi érzést, amely kötelezővé te­szi a sok és egészséges utódot, a cél érde­kében minden személyes érdek háttérbe szorítását, a nagy gyerekáldás nemzeti hasznát és statisztikát, amely beszédes szá­maival bizonyltja, hogy a nemzet jövője a születések számának szinte határtalan emelkedésében rejlik. Miután az egyéni érdekeket minden téren feltétlenül a nagy or zágos, vagy nemzeti célok alá kell ren­delni, ami egyik valósággá lett követelése a német világnézetnek, a házasodás is fo­kozott mértékben állami felügyelet alá ke­rült. Berlin közelében épp most nyílt meg az első női tanfolyam — menyasszonyok számára, amelv megismerteti hallgatóit n-mcsak a háztartás feladataival, de egy­ben a családi tűzhely megalapításának és boldogságának feltételeivel és lehetőségei­vel, a jó és okos háziasszony munkaköré­vel, természetesen a gyermekápolás és ne­velés kötelességeivel is. Egészségügyi bizonyítvány a házassághoz A szerelemnek ugyanis bástyát épülnek Németországban. A szerető szivek fogal­ma- felváltja a törvényesen szerető szivek fogalma. Akik egymásra találnak vagy legalább is gondolják, hogy úgy történt, a boldogító igen és a jövő légvárai között Kénytelenek arra is gondolni, hogy talán a törvény útját állítatja boldogságuknak. Fgyelőre még e téren a kezdet kezdetén áll a német világ, mert a házassági érett­ségi bizonyítvány, mely azt bizonyítja, hogy a vőlegény és menyasszony minden tekintetben egészségesek és házasodhat­nak, még nem kötelező, kérhetik a szülők, dk’knek szivén fekszik gyermekeik bol­dogsága, kiállíttathatják a vőlegények, akik büszkélkedni akarnak ezzel az egész­ségi okmánnyal, de — követelheti mar az anyakönyvvezető is, aki úgy véli, hegv a jövendő házastársak egyike láthatóan be­teg, vagy legalább nem is látszik egézssé- gesnek. Amig tehát a házassági érettségi bizonyitvány nem lesz általában kötelező, íz anyakönyvvezető kényszerítheti a je­gyeseket az orvosi vizsgálatra és esetleg megtagadhatja a házasságkötést. Hogy mit jelent ez a kivételes hatalom, mutatja a statisztika: a mult esztendőben kerek negyvenezer jegyespár volt kénytelen a b’rodalomban nősülési szándékától elállni, mert az illetékes anyakönyvvezetők házas- ragukat megakadályozták. Elogy ez a ha- t.lmas szám később jelentékenyen emel­kedni fog, természetes, mert hiszen az ál­L m nem kíván beteg gyermekekkel baj­lódni és egészséges nemzedékkel szeretné lövőjét és lakói boldogságát biztosítani. A leánykérés első feltétele pedig az egész­ségügyi bizonyítvány lesz, amely nélkül előreláthatóan még udvarolni sem lesz szabad. így születik meg az első törvényes l ástya a szerelem körül, amely a múltban éppen nem ismert akadályokat. Családi anyaköny? A második bástya lesz az anyakönyv és ,zzal kapcsolatosan a már életbeléptetett egészségügyi hivatalok családi krónikája. Az anyakönvveket Németországban már* Júliustól kezdve nem egyénenként, hanem családonként vezetik, az egészségügy: hi­vatalok pedig megkezdik a családi törté­netek Összeállítását, tisztán egészségügyi . alapon. Az anyakönyv a jövőben is a puszta tényeket tükrözi vissza, az egész­ségügyi hivatal már azok keletkezését, .kait és következtetéseit örökíti meg. íme a német alaposság legfrissebb ténye: az esvén egészségének oknyomozó megáliap'- tása. Máir most is minden német a zsebé­ben hordhatja a maga egészségügyi utleve- ü't, amely az orvosi feljegyzésekben ma­gában foglal ja minden jelentősebb megbe­tegedését és annak gyógyulását, az egész/ égügyi hivatalokban pedig együtt találja maid vagv öt esztendei előkészítő munka után, pontosan összeállítva egész családja életének lefolyását elődei testi, vagy szel­lemi kiválóságának, vagy hiányának fel* sorolását, az átöröklés minden jelenségé­vel, a halandó test minden gyarlóságával Ez az uj berendezés még szembeszállhat 07. orvosi vizsgálat utján kiállított házas­sági érettségi bizonyítvánnyal is, mert az ■gészségügyi hivatal a családi krónika tevén többet tud, mint az orvos, ak; csatí a jelent látja, de a múltat nem ismeri. Mihelyt az egészségügyi hivatalok végleg berendezkednek, az anyakönyvvezetők ki­hirdetem előtt közhk velük a jegyesek ne­veit és akkor uj, eddig ismeretlen bás­tyák fogják esetleg sok esetben útját álla- ni a fiatalok boldogságának. Az átörök­lés rémei ... A sokgyermekes családok védelme A kiváló statisztikai és egészségügyi tu- ' ós, aki mindezt felette meggvőzően és példákkal igazolva előadta, kissé csodálj kozva nézett reám, amikor szerényen meg* kérdettem, vájjon nem sikkad-e el az u/ rendszerben — a szerelem? Hova lesz a legszebb és legnagyobb emberi érzés amely Mdig, ha lángra lobbant, nem számolt akadályokkal A tudós úgy vélte, hogy ezt az érzelmet eddig is rendszerint a — hozomány izgatta. Elát ez nem lesz többé mérvadó. A tiszta szerelem is fennmarad­hat nemcsak legenda, hanem valóság alak­jában, ha az illetők tisztában vannak nem­zeti feladatukkal: hogy egészséges utódok- ól kell gondoskodnick. Minden más mel­lékes. Ebben a problémában az egészség- ügyi szempontok a döntők. Egészséges férfi csak egészséges nőt, egészséges nc^ sak egészséges férfit szerethet, aki tehát <vive hajlamát kívánja követni, köteles, legalább ezt a kérdést tisztázni — az egészségügyi hivatalnál. A jövőben tehát a házasságokat nem az égben kötnék, a jövő boldogságának alapja — az egészségügyi hivatal jó taná­csán nyugodna. Annak áldása nélkül ne­héz lesz a házasélet révébe jutni. Mindez mutatja a jövő fejlődés útjait. A német társadalom lassan berendezkedik az uj rendre. Férj és feleség, sok gyerek és egészségé« utódok körül forog minden szerelmi probléma. Egyke itt csak le­genda. Négv gyereknél kezdődik a sok- gverckes család, ez a négy gyerek pedig már majdnem kötelező. Legutóbb már felmerült a terv, hogy a hivatalnokokat a jövőben gyermekeik száma szerinc fizes­sék. Ami nem jelenti azt, hogy akinek a legtöbb gyereke van, miniszteri fizetést kap, hanem azt, hogy egyenlő rangfoko- zatLan a sokgyerekes hivatalnoknak több jövedelme lesz, mint a kisebb családunak. Agglegényekről már nem is lehet beszélni, hiszen azoknak a magasbatörésre nincs reményük többé. Miután ilyen körülmé­nyek között a házasságok és a születések száma egyre szaporodik, kissé bajos is volna a szerelem alkonyáról beszélni. A sok szerelmi bástya csak azt bizonvitji, hogy még a szivek hajlandóságait is sza­bályozni lehet, mint a szeszélyesen ka­nyargó folyó útját. Ha az ár, vagy az emberi szenvedelmek itt-ott át is törik a gátakat, a kár egyre kisebb és jelentékte­lenebb lesz Az állam érdeke még a sze­relem terén is a legmagasabb parancs. V.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom