Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)

1938-06-25 / 140. szám

r BLLEftZßK I O 3 H j ii n I ii s 2 5. Mikszáth Kátmán tölgyfája alatt Irta: PAÂL JÓB ROGASKA SLATINA, június ?4. ^ /•)</<> vörös ró Csák fakad intik bt aduiból virágba és nólőizó asszonyok csokorba kötött mezei ikrógokkal Indigót jók a pa­csirta dalát enyhén emelkedő dombok zöld oldatain .. . Ezüstös szava a kápolnának, muzsikál a: alkonyat csöndes óráiban és agy me­sélik itt: aki meghúzza a kic&nyke ha­rang lecsüngő kötelét: kérheti a Minden- séy Urától, hogy teljesedésbe menjen az a kívánsága, amire e pillanatban gondol. Úgy f.s' hívják a kápolnát: „Wünsch- kapelle“... Azok keresik fel különös szeretettel, akiknek szivükben most nyílik a ta­vasz ... Együtt a piros rózsákkal. . , Két öreg ház közölt, az egyiknek fe­hér falán büszke címer közepén orosz­lán tart a karmai között egy aranyos almát, áll egy öreg tölgy, Terebélyes ág<\ enyhét adnak a nyári nap sugarai ellen. Lombjai között megpihen és fész­ket rak a daloló madár. Egy tábla van a tölgy mohllepte oldalán és a táblán zöld betűk ennyit árulnak el: MIKSZÁTH-ti RASŢ. Magyarul: Mikszáth-tölgy. . E fet alatt pihent meg, itt rótta betűit fehér papirosra esztendőkön át Mikszáth Kálmán, m'hlatt Rogtţska Slatinán pi­hent és gyógyult. Vajon ki emlékszik a magyQr iroda­lom halhatatlanjára a világhírű fürdő­helyen. Azt mindenki tudja, hogy Mikszáth Kálmán itt járt, neve ott van a fürdő­hely aranykövébe és büszkén beszélnek róla a rogask^-slatinai prospektusok. Én azonban olyan emberrel szeretnék be­szélni, aki, hallotta valamikor a hang- N ját is. Régen vált: idestova ötven esztendeje. Fenn a Rogaska Slatinát — az'egykori Rohitsch-Sauerbrunnt — körülvevő he­gyek között van egy kis vendéglő. A fíellevue. Nyárf délutánokon ide ráindul­nak 161 az emberek. Tejfeles túrót, ha­bos kávét, szalámit és tüzes bort lehet itt kapni. A Bellevue gazdája öreg em­ber. Jóval túl vart már a hetvenen. A neve: Konrád Rist. Büszkén meséli: — Nemcsak ismertem, hanem én szol­gáltam ki a nagy magyar írót. Éveken át. A Hotel Post akkoEban a mostoha­apámé, LéMneré volt és én neki segítet­tem. Rendesen ide járt „der Herr von Mikszáth“, a két fia volt vele és egy ma­gyar képviselő, „der Herr von Farkas Jókedvű ember volt nagyon Mikszáth Kálmán, mindig viccelt és hosszú csibu- kot snitt. Reggelenként egyedül az ő asz­talára terítettünk ott a tölgyfánál, ahol most az emléktábla van. Mikszáth Kál­mán a mali Zagrabecki-dombon lakott — akkor „Füllhaus“ vol e ház neve, mert itt töltötték üvegekbe a hires rohicsi vi­zet — és a tölgyfa ott van a ház előtt. Fcaival reggelizett, rendesen kilenc óra felé. Előbb ő is odaállt a Tempel-forrás mellé, megitta a maga vizét, aztán fél órát sétált. Mindig sokan voltak vele. Doktor Hőiül volt az orvosa, akinek min­dig elküldte a könyvéit. Séta után követ­kezett a reggeli és azután sokáig irt. Kint, a tölgyfa alatt és ilyenkor senki se zavarhatta. Tudom, hogy az öreg Franc volt a masszőrje, tavaly halt meg. A Franc őrizte sokáig a poharát, egy aranyos szélű ' metszett poharat, amelynek münden évben ugyanaz volt a száma. Ha nem tévedek: negyvenes szá­mú volt a pohár. Tálán tiz év előtt egy pesti ur megvette a poharat. Hegyre nem Igen ment, de emlékszem rá, volt egyszer a Jackl-wirtnél, ahová az ö ked­véért a barátai kivitték a Horváth Csák­tornyái Cigánybandáját is. Senlzi se látta öt soha rosszkedvűnek és mindenki na­gyon szerette. — Abban az időben jártak itt Lipót Szalvátor és Frigyes főhercegek, a Kur­haus terraszán ebédeltek és mesélték, hogy meginiMáltálc a magyar írót. .. i Konrád Rist arról nem igen tud me­sélni nekem, hogy milyen munktáin dol­gozott Rogaskan Mikszáth Kálmán, de egy kis epizódra emlékezik. A kurszalon fdiait egy sereg érdekes freskó díszíti. Ezek egy része uj keletű, merf a háború előtt a kurszalon leégett. lÖfCtifCZCfl A iilliiâs junius hó 26-tól 29»ig a Gaz» dasági és Hitelszövetkezeteik Szövetségének rendezésében a kötelékébe tartozó hitel-, tej-, valamint mezőgazdasági és ipari termelő és értékesítő szövetkezetek részvételével a „Katholikus Kör“ összes helyiségeiben, CLUJ, STRADA COGALNICEANU NO. 7. \ KIÁLLÍTÁS MEGTEKINTÉSE DÍJTALAN! Egy német tudós szerint 1939-ben vége lesz a világnak, de mi nem hiszünk benne Okozhat-e bajt a „látható semmi?“ — Â föld végzete csak évmilliók múlva teljesedik be CLUJ, junius 24. Egy tgboMkut.i'ló német* tudós1, a Majná­mén ti Frankfurt Csi "'tag vizsgáló In térő tűnek tudós igazgató-professzora, földünk, c lé­ha bolygó pusztulását jóvoWja nagyon kö­zeli időre. A gazdasági váUág fetolti sok gond a r.épek közt fenyegető viszályok miatti fejtő': dós s a rettegés borza tatuaist, uj, nagy bá­bom rémségedtől magunk értelmetlen gyűj­tése — ugjTTiond —. mintha va’iáiké a snira- lemházban kivégzése napjának «letggelén bú­sulna egy elvesztett gomb miatt. Nyugodjunk meg — nyugtat jóakaratba! —, mert nvmdez aeiuanii ahoz viszonyilivta, ain,i még ezután kő vetkezik: mert 1039 ben eltűnik n föld és mi is vde, mintegy megoldásául mindazoknak az összebunyolódott kérdésüknek, melleket srkszaivu igyekezettel hasiztalak próbálunk' na. gválnszolni. Különben, ha lenne szemünk a látáshoz « a halláshoz fülünk — oktal —, . ■•g észre ke Celt volna vennünk, milyen rend- v deresen viselkedik bolygónk egy idő óla, A öm érsekied hifiden, szeszélyes változásai kanéi lődd tűzhányó-kitörések, forgószelek, a Csendes-óceán egyes vidléke-n. a tengerár megmüigyarázhntallan megszűnése s egyéb je­lel:, esiak azért vannak mindezek, mert ijesz­tő sebesen közeledik felénk egy üstökös és 1939-ben porrá :u:~a keringő otthonunkat. És semmit sen; tehetünk ellene — világosit ‘‘el a professzor ur —. békésen bele kell nyu­godnunk az elkerülhetetlen sorsiba s a leg­okosabb, a.mi’ft lehelünk, bog}1, a megmaradt időt jól haszna’jnk, tehát a reménybeli egy • szlendő idejére álljon a bál. Nem kell megriadnunk a baljós szavaktól Körülbelül ezeket mondja a tudós «léimet pröfessKor de bal jós szánni, mélyeikkel bor­zalmas forgalmi balesetet jóso’i a világűr csil- lagpályáiin, sízámunkra pedig szörnyű tüz.ha- lált. nem tudnak nagyon megriasztani. Ed­zettek vagyunk már különbeni is, meg emlék­szünk hasonló jóslat ok ha, sőt találkozásokra ■yi üstökösökké', hogy csak két példáit mond­junk hirtelen, 1801 ben a „nagy üstökös" jövőse idején, majd csak nemrég, 1932 októ­ber 9-én, mikor alighanem össze akadtunk '» ví-gétjiá'ró Giacolint-üstökös töreddkével. Nem tudjuk tehát érdemük szernt ént éké! ni a tu­dós szetvakáit, megengedjük a várás fényűzé­sét magiunknak, hiszen a tudós bestzéde sze­rint sem tehetünk mást, okosabbak „LÁTHATÓ SEMMI“ — „NEGATÍV ÁRNYÉK“ De mégis próbáljuk' meg összegezni a Maj­na-mentén elhangzott szavak nyomiá/n támadt visszhangnak kétkedésünk mell!lelt k álló érveléseit. Egy Tyen találkozás aiz üstökössel — moo jják a nem kevésbé illetékes ajkak- ró' elhangzó válaszbeszédek —, a földre kö­vetkezmények né’kül maradnak. Annál is irip l:ább igy \tan mert hiszen ezek a száguldó ködaOokok egyik kortáris-cs'lagász ó'dekc-s meghatározása szerint nem egyebek, mint a „látható sem mi“, vagy ha jobban tetszik, Van azonban a freskók között egy, amely kópiája ctz elpusztult réginek. Ez Rogaska SlaÉna felfedezéséről szól. A fürdőhelyet tudvdlcvöen két esztendő hljján háromszáz évvel ezelőtt Zrínyi Miklós, a költő fedezte fel. Ezt a jelene­tet örökíti meg a kép és e kép eredetije előtt gyakran állt meg ac író. Rist ur­nák Arllxoffer, a Kurszalon vendéglőse .— kövér, emellett azonban mozgékony és minden iránt érdeklődő népszerű em­ber. volt ez az Arlhoffer — mesélte, hogy ,,npga'iu árnyék ‘ (Mint közép skolás len­könyveink oktatásából emlékezhetünk rá, három részük van: a mag, 'az a Tész ahol az anyag legsűrűbbnek és legragyogúbbnek tű­nik; az üstök, a fűn ykosiz arai, amelyik a ma­got körülveszi és vele együtt alkotja az üs­tökös fejét, amelynek középsőm anyagokbó' álló tömege számba sem jöhet földünk sűrű­ségéhez viszony tva; nz uszály» a hosszú, fé­nyes farok, gáz nemű kis részecskék soka­sága.) NEM ÜSTÖKÖS OKOZZA MAJD -Ä VÉGET A föld el fog tűnni .kétségtelen, de aligha! holnap keiül sor erre, vagy akár egy eszten­dő múlva már. És ne higyjük, hogy bolygónk : usztulisát egy üstökössel Való tálílkozása hozza reánk. Van más elmélete is, újszerűbb, nehezebben érthető magyarázat, me:v azt a gigászi ll ngédiát parányokban z'ajló tragédi­ákkal sorolja egyazon klafep állá! Illúziókban élünk miiindahányaini, lehetősé­gének korlátozottak. M Indent a magunk mérté­kei szerint Ítélünk meg és ez nem mindig Tik a dogok rendjére és nagyságára. Nagy- nagy nehézségekkel küzködünk egyképpen, óa e végtelen! parány, vagy a végtelen nagy jelenségének titkait akairj.uk megértein. A fényről! amelyben (Mrlaii költők az „Herr von Mikszáth“ könyvet fog írni a „Graf von Zrínyiről“. .. ... Tálán itt született meg az „Uj Znnyiász“ gondolata Mikszáth Kálmán agyában... —Az irodalomtörténet tudósaira vár a feladat, hogy e kérdéssel foglalkozzanak; én, a riporter, csak azt vetettem papiros­ra, amit nekem Mikszáth Kálmánról, a rohicsi fürdővendégről elmesélt egykori pincére .. . Meghatottan és könnyekkel a szeme csücskében .lt anyftglak'.nsóg jelképéi látták, <uz <• nb<- j il­lúziókat rombolni /< re lő tudó-ok \ <íei i- lilái, hogy sidyn t>avi. S niásiU inegb-p'" lés: a va.s'töuieg, m<-lv< l talt'.ii az ,es:in ryi nimörstéy" lesüsdö|-m-k szeretnénk JáUii, • . .i , üresség“, melyben az any (tg n'igyon 1 is mérteiben >nii g levi. Ha pédáii! a k (‘J Ié.szeeskéket amelyek e/t az (niyego1 teszik, m'y összezsiifolinánk hogy a púiániyok töké­letes folytonossággal, hézag nélkül <g' inas­hoz. illenek, körűibe1 ül ezer köbméter vasra erine H: ük ség, hogy egy köbcentimé' e r va­lóban tökéletesen tömör vasat nyerjünk s ennek súlyú könVlelül 7.300 toniv: volna, U'gy mozdony súlyának, ha jó! becsüljiilig mintegy 150 tonnát vehetíimk.) E’k'ép/e'm >• iivbezen tudunk 'lyen Johelőségcket, Tökéletlen érzéliS/ervo.nik által felfogott uj .idén hilszal elHenére, az anyagot tehát tömegnek kell vennünk, amely Jókért íirbö^ áll és csal: m ott van benne tulajdon­képpeni anyag. Ezt a kevéske anyagot akar­ták megismerni az. ujkooi tudósok, az anyag rejtélyét -akarták megoldani és úgy látszik, hogy ez részben már .sikerült nek-k. Esnek útja azonban bosszú volt. AZ ELEKTRONELMÉLET ÉS A VILÁG VÉGÉ Felvetőd k lxnniink a gondolat, hogy min­dé,. test nagyon kis részecskéknek osszeáUá- súlól keletkezett. Ezt n nyomot követve el- jutotHuik oda, ahol fe ismertléik hogy az anyag} legkisebb szabad ré‘-/e a molekula s ez mai gc is atomokból ál\ az anyoig légkisebb ré- széLől, melyek önmagukban nem á'Ihat rop mtg. A fizkusok azonban, akik még negyven és elölt azt hitték, hogy hz alom iva'óbun ér- domeiíi arra a/z génves mimftsÜlésre, hogy az anyagnak tegpejrányii’b egyede, később kény­telenek voltak leszabni eme felismerés ma­gasságából. Negyedszázad óta Oz atomot m!- niatür naprendszernek tekintik, melynek kö­zepe pozitiv villamossággal telített mag rs ekörül negativ villamossággal telített kiéri testei:, elektronok úszkálnak o-ly nagy szám­beli, hogy semlegesíteni tudják a mag pozi­tiv erejét. KICSIBEN IGY VAN' Nils Bohr dán fizikus szerint, akinek el- mé'etét 1922 ben n fizikai Nobel-d' jra érde­mesítették, az elek'ftronok normális körülmé­nyek közölt keringésükben a maghoz sem közelebb nem jutnak, sem el rém távolod­nak föle. Időről-időre azonban, érzékeink ál- M még fel nem ismert, külső okok mi-att ní elektronok közül égij egy hirtelen kiugrik és cJyo-n körre, csap át, mely a maghoz már kö­zelebb ivei A mechanika klsBítókus törvé- nvei szer nt. gyorsasága ezután már nem 4 régi. csökken tehát energiája ág. Ez a játék természetesen nem mehet 0 végtelenségig, n.ei't a magot körülvevő elektronok számi határozott és elkövetkezik a pillanat, nvkor valamennyi elektron ráhull a magra Mindez végső kfejleteiéig, a világűrben bizonyára rum egyhamar jut el. A NAP „RÖVID“ JÖVŐJŰ Ami pedg végül magát 0 n'apot Illeti, nem Kell megfeledkeznünk róla, hogy o nap egy hatalmas csiUag, mely eneCigiát sugároz ma­gából s mert aiz energiának sulyka- van, a nap tömege egyre csökken. Azt is tudjuk, milyen ahányban: naponta 360 milliárd tonnát vé­szit a nap s ez igy megy már századlril'nók óta. Öreg égitest már a nap, mondja Jeane-, a hírneves angol csillag tu dós; normális kö­rülmények közölt nemsokára befejeződik. atrmikus sűrűsödése -s rövidesen eljön már nz ídő. hogy nem bocsát kiil több energ*áh Pcvid idő, e meghatározás a távolságot és időt nem a mi stzemünkkel értékelő s nem a mi Tmkléküs'kkel becsülő csiUBagkutatok nyelvezetében évmilliókat jelent. EZ LESZ A FÖÍ.D Könnyű elképzelni ezek után, milyen sors következik majd n földre, ha ai nap beszün­teti az eciergiialszolgáWa.tást. Muíán az utolsó ‘•nergiiaihullám eléntc, a föld miéig folytatja kisugárzását, de fokozatosam kbiil A fa- lyók. folyamok, tengerek, óceánok vize meg­szilárdul', a levegő vizpárái megsürdsödnek és mint egy nagy halott hatalmas gyászlc- pele, ‘ehér hóval borítják be a földet .4 hő­mérséklet tavábbsiilyedés-ével a levegőben levő gázuk, először a széngáz, az oxigén, a fojtó gáz. aztán a ritka gázak, végül a hyrl- roacn a megdermedt talajra hullnak s foly­nak rajta, inig lassan üveges tömbökbe jege­sednek maguk is_, AZ ÜR KÍSÉRTETT És millió ék millió századon át a föld nng folytatni fogja, vak keringésiéit! mint a végte­len üir kiséitete, emberi aljas' kis torzsa ko .lások szárnyra kelt koporsója, aztán eléri majd az égitestek végzete s széttörik M nd- cz azonban a számunkra csak a jövő ködébe tapogatózó kíváncsiság érdekes válasz a, amelynek ennél több értéke nines îs. Nem egyhamar válik valóra ez, hostsizn ideje nem 'eszünk a földön s talán mit most örök mű­nek h sziink. nagy emlékeink :h e’fpol ladnak már mikor e föld, a sok eszeveszett ember' üjrtetés nagy hordozója, szelídültein a sem­mibe nő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom