Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)

1938-06-24 / 139. szám

193 8 1 uníu * 24. Idő közben Irtat MÁRAI SÁNDOR A TERVRAJZ Életem tervrajza föl'é hajoltok s megdöb­benve észlelem milyen egylsizerü minden! bem is ke lene másl csilnátoom, csak les zok­ni a dohányzásról tartózkodni a kicsapongá­soktól és a szeszes átadóktól, azt a nőt szerét­re, akit szeretek s aki szeret engem, rendsze­resen olvasni és rendszertelenül 'írni, nap­közben sétálni, este korán lefeküdni, vagy baráti körben türelmesen és szegényen tár­salogni. Ilyen egyszerű minden. Örök kár, gondolom, örök kár, hogy Ehetetlen. ÜNNEP Az ünnepeket nálunk otthon, gyermekko­romban, neancsaík utnmak rendje és módja szerint ünnepelték meg, bániéin k"sis'- túlsá­gosan isi. mindent meg tetéz* 1 ve és megcukroz­na, színesen .ás gazdagon. Talán ezért félek" most már minden, ünneptői1, melyre mód és» tend nélkül készülök s végül mindig úgy ér­zem, keveset adtaim, valgy keveset kaptam: aiz a szívd obogta tó vánakoztás, mely minden él­mény, gcn, az élet alján painázlslott, ma sem bunyt ki egészen s ünnep múltával leverten észlelem, hogv vafliam' nem történt úgy, mint fellett volna. S az ojáindókot, ezt az egész é etet1, szeretném visszavinni és becserélni. AZ IDŐ A természettudomániyos gondolkozásba uj, jtirtnésizetfölötti erő hatolt be: a,z idő elmé­lete, -az dő. mint térfogat, Valahol ven a múlt: nemcsak a könyveikben, a tárgyakban, lz emlékezésiben, haniem az idő természetfö­lötti dimenziójában, nehezen rögzíthető, de mégis valóságos térfogatában is. Egyáltalán nem 'lehetetlen hogy az érzékelés valamilyen hullámhosszán egyszerre felhaingozzék Oézár hikDgja a múltból. Miért ne? Ha lehet cs Há­gok fényét, fén yképezini, csillagokéi;. melyek .árgyilag megszűntek már a világ io tértoga- f ban, de sugárzásaik vegy- utón érzéke'hető még a fánykápező-temezen, miért ne lehetne vissza ha tolni az dő cselekményébe? Alkal­mas műszeren múlik az egész. Ez az alkal­mas műszer birtokunlkfban van: a lélek. é FZEREP Mikor a wlágbo megyék mikor emberek­kel beszélek, egyszerre megszűnők én s el­kezdődik a szerep — ösiak a festék és a ven­ii éghaj hiányzik Egyszerre síziimpadias lesz az élet Mindenki ' gy van ezzel: csak a kontá­rok tagadják, önmaguk előtt is, a rossz szí­nészek. Tudunk egy szöveget, mélyet keile- meseni, vagy tragikusain, de mindenesetre ha­tásosam óhajtunk a világ értéslére adni. Ez a szerep nem mii vagyunk. De néha már összemos ód maik jellem és jelmez, egyéniség és idegen szöveg. A TENGERFENÉK Lassan egész Atlantiszokat cipelünk ma­gunkkal — a mélybe nézülnik s az iszapos fövényben eltűnt társadalmak körvonalait lát­juk, elsüllyedt városokul, egy juniiusdélutám uzsonnát a kerek család: asztal körül, pedréti bajuszu, srzalonkabátas untakkal és kebeles fehér és sárga cs'pkékbe öltözött hö'gyekkel1, amint haibos csokoládét isznak airanyozolt szélű find zsákból s 'Hedefllrmes pikant ér iával társlaiogniak; cirkuszokat látunk, előkelő V>- vakkal és tiililszoknyás lovarnőkkel, amint vágtatnak a manézsiban; egy császárit, aki' egyszer átutazott a városon és integetett a tömegnek; ilégi verseskönyvek fedelét látjuk egy elsüllyedt könyvkereskedési kirakatában; egy táncosnő szobáját, harmadik emeleten, délutáin ötkor; mindez vain még, de csak ugv és annyira, mint a tengerfenéken a rozsdás konzervdobozok, az emheni csontvázak, me­lyekről a halaik levágták ® moszatos húst, s Atlantisz elsüllyedt márványoszlopai. ÉSZAKI FÉNY Éjjel srugárzárni kezdett a1 láthatár bibor- szi|n liángokkal, mintha elkövetkezett vollnla az utolsó óra, mikor a koporsók fel fakad nak, a csontvázak sonhaiállanak, az égen kf- gyuUffiaidnak a Jelek, elhangzik a kürtszó és felelni Kell az utolsó kérdésekre. A körűt sarkán álltaim és vártam a kiirtjelet. „Hábo­rú lesz!“ — mondották az éjszialkali őgyelgők. — Mit 's felelhetek majd? — gondoltam. Vártjaim a halálra és vtiiatiam ez örömre. Az öröm máskép érkezett, mint ahogy vártam, más ize volt, más értefllme, miint ahogy kép­zeltem. Valószinülleg a hallá' .-s más lesz Hiá. b-a készültem, kedves angyal, hiába fenye­getsz a pallóssal; nem tudok mást felelni, ‘-siak onny t hogy nem tehetek az egészről. De igen! — mondja szigorúan az an­gyal. — Nem égtél e'éggí1! Érted? — Égni. kellett volna? — kérdem; s egy­ezerre megértem, hogy igaza van. — Égni, égni! — mondja rettenetes han­gún. — Égn:, elégni az életben, az örömben, a hitben, a szenvedélyben.. Most menj a po­kolra és égjél örökké Ezt mondja maid, gondoltam De akkor mér jött a villamos. KÉRÉS Szeress egészen mellékesen és szelíden, kosé szórakozottan- 's, csak úgy. ahogy lé- ■grük, vagy ahogy egy keddi napon, mikor ,nem törtétn'k semmi“, él az ember, Már ELLENZÉK nem szeretem, amikor úgy szeretnek mint egy operaelőadás második felvonásában, mi­kor az összes kürtök iilvöltemek, a reflekto­rok a szivárvány minden szülében játszanak s a főszereplők sok ptonzt kapnak a mu­tatványért esténk int. Szeress úgy, ni’nt egy írem «’agyon fontos magám ügyet, figyelem nőikül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek. A KIVÁNDORLÓ Fómszi'nü reggel, sirályokkal és hajótiilök- kel a ködben, mikor úgy jálrolc az utcámban, minit egy nagy és öreg hajó fedélzetén a ki­vándorló, szivében uz otthon fájdalmas em­lékeivel, nyakában vkrszficosrvászon zacskó­ban, hetvenöt dollárral és egy marék hazai röggel. „A NAGY VÁGY“ Azt játszottuk, hogy estére meg kell hal­ni. Félhtap a viflág. MhdenMi elmondta a nagy vágyat“, amely úgy hangzik, mint egy mozgókép ome. Behunytam szemem, gondol­koztam. E pillanatban megtudtam, hogy nincs már semmiféle vágyam. Élni szeretnék, általában, miéig egy deíg, amiig személyes sorsom enge­di. De az életet rutái megéltem: ismerem 'zeit, édességét és fanyarságát, hősieis izgalmát és még sokkal hősiesebb unalmát. Mit is szeret­nék, búcsúra1, déltől estig? Ülni a dal mát ten­gerparton, egy faluban s mégegyszer Iáin- a tengert, a naipot. a niilmózafákat, belélegzeni a tenger és a végtelenség levegőjét, mellyel elvegyül majd a telkem, mely tele volt hit­tel éis kétellyel s halhatatlan, miilnit a kék ten. ger és a kék levegő, mellyel lassan össze­keveredik. J-ROUST Most már uigy éfl az irodalombig, m;nt egy földrészt, mélyen újabb és újabb törzsek te­lepednek meg, gyarmaitoslitják és kihasznál­ják egyes terülteit, meggazdagodnak rajta, vil/Tulnlalk és pocakot eresztenek rajta, csinos kis vagyonokat gyüjteneík rajta s mindenes­tül müvelük, gyomlálják, vnigan tenyésznek e rengetegben.. Van Európa, Ázsia, Afrika, Ausztrália és Amerika, aztán vannak a nagy irök, aztán vannak a jósok és próféták, az­tán van Proust. MIT HASZNÁT ;A SZÉFEN TERÍTETT asztal... ha a legyek zavartalanul sétálnak a tányérokon éa evőeszközökön. .Azáltal, hogy mindenhol mászkál- nak milliárdnyi baktériumot hordoznak. magukkal és lerakják az asztalra a fertőzés csiráit, oly,láthatat­lanul, mint a veszély, mely az. Ön és asztaltársai egészségét fenyegeti, irtsa a legyeketáELYTOX-ali A nemzetgazdasági miniszter szigorú rendeîete a szöveíkezeíekhez BUCUREŞTI, június 23. A nemzetgazdasági miniszter rendeletet irt alá, mely a szövetkezeti központok háztartását és üzletvitelét szabályozza. A rendelet az 1938 február 4-én közzétett 330. számú királyi dekrétum 6. szakaszá­ra hivatkozik és a következőket ren­deli el: i. Az igazgatóság tagjainak lakásán lé­vő telefon előfizetési diját a szövetkezeti központ nem fizetheti. 2. Ez a tilalom a vasúti bérletjegyekre is vonatkozik. 3. Szövetkezeti központok aiz igazgatók ré­szére nem tarthatnak gépkocsit. 4. Tilos havi jutalékot vagy előlegeket utalni. 5. Tilos külföldi tanulmányút cimén az igaz­gatóság tagjainak pénzt utalni. Ilyen ki­adást csupán a nemzetgazdasági miniszter előzetes engedélyével lehet eszközölni. 6. Az igazgatóságok tagjainak számát le kell szállitani. 7. A költségvetési tételeken túl tilos más kiadásokait eszközölni. A nemzetgazdasági miniszter az utóbbi időben eszközölt vizsgálatok eredményé­vel igazolja szigorú rendelkezését. Nyugalomba vonult a hallgatás világbajnoka LONDON, junius 23. Sir Maurice Hankey, zz angol kormány legrégibb titká.ra,'!nak egyike, a bülgacás világbajnoka, végleg visszavonult állásától és birtokán, a halászomnak akarja szentelni hátralévő évek. Furcsa esemény az angol kormányel­nök történelmi üléstermében, a Dow- miing-Streeten: Kemény viták, súlyos sza­vak. Mr. Neville Chamberlain öklével az asztal szélére üt. Mr Anthony Eden izga­tottan gyűri össze a kezében tartott pa­pirost és eldobja. A két főrang egyre he­vesebben vitatkozik és végül Eden 'el­megy — alighanem örökre szól ez az el- menése az angol politikától... Vége a harcnak, a terem üres és most belép odai egy ember, a legnagyobb gonddal összeszedi a papírkosárban, a padlón és másutt található papirdarab- kákat. Anélkül, hogy bármelyiket is át­olvasná, apró darabra tépi és behajitja a kandalló füzébe. Pedig jól tudja!, hogy az Eden által összegyűrt papirszeletért, amelyre a miniszter állítólag az angol politikai kibontakozás legfőbb lehetősé­geit jegyezte fel, akármelyik gyűjtő ezer és ezer fontot adna. De Hankey, a titkár nem törődik ezzel. Mindig attól tart, hogy a mindenüvé befurakodó politikai újságírók kezére kerülhet valami fel­jegyzés s akkor, mint a múltban meg is történt, nemkivánatos leleplezések kö­vetkeznének .. . A kistermetű, hatvanegy esztendős Hankey a Downing-Street eleven lexi­konja. Mindent tud, mindenről értesül, az adatok valóságos tárházát gyűjt] ma­gába, már régen úgy hívják; a millió j titkok embere — senki annyi világpoli- S tikai krizüst meg nem élt, mint ő —, de I amit gyűjt, azt mégis tartja és soha nem I fordult elő, hogy Hankey révén 'indisz- 1 krét közlések történtek volna. Ezerkilencszáztizenkettő óta viseli hi­vatalát és akármikor magasabbra vihet­te volna. De a kormány inkább folytono­san emelte fizetését, azonban titkári mi­voltát nem érintette. Annakidején ő volt a versaililesi angol küldöttség vezértitká­ra. A newyorki flottaértekezleten, vagy a hágai nemzetközi tárgyalásokon kezében fordult meg a bizalmas iratok egész lé­giója. 1932-ben Lausanne-ben egy em­ber ellopta iratokai telt aktatáskáját. <A tettest maiga a! titkár nyomozta ki s fog­ta el abban a pillanatban, amikor a tás­ka tartalmát másfélszázezer dollárért el akarta adn? , Hankey egyébként az adatok eleven tárháza volt. Kívülről megmondta akár­melyik értekezleten, titkosülésen vagy más alkalomkor, melyik politikus mi­lyen szavakat használt. Ezer és ezer niagyfonfösságu beszédet kívülről tanult meg. De azt is tudta, melyik gazdájának ki által aláírt váltója makor jár le, vagy kinek, melyik igyenneke beteg, kinek kicsoda a háziorvosa. Nyolc segédtitká- rával legalább hatvan ember ügyeit in­téztébe igazi angol nyugalommal s ő ma­ga nem egyszer életveszélyes ügyekbe is bebocsájtkozoft gazdái kedvéért. Aligha találunk Angliában annyi ér­demrenddel és más kitüntetésekkel el- halmazott hivatalnokot, mint volt ez a különös ember. Ha egy Gladstone. Dis­raeli vagy Eden helyettesi thetők, vagy pótolhatók voltak, Hankey-t senkivel sem lehetett pótolni. Ha egyszer megállt a keze és agya, megállt vele a Downing- Street egész gépezete. Lloyd George je­gyezte meg vele kapcsolatban, hogy ná­lánál gyorsabban és világosabban soha senki jelentéseket megfogalmazni nem tudott. Baldwin pedig úgy vélte, hogy Hankey nélkül aiz angol kormány el sem képzelhető. Fisher tengernagy szerint Hankeyben egy Napoleon és egy Crom­well tehetsége egyesült. Az újságírókat gyűlölte. 1917-ben tü­zérségi őrnagy volt és egymagában nyolc veszedelmes kémközpontot tisztított meg. Szolgálataiért a világháború után 25.000 font nemzeti ajándékot kapott, de attól a bárom golyótól se tud megszabadulná, amit Verdun és Lüttich alatt az erdők mélyén rejtőző kémek beléjelőttek. Egy amerikai könyvkiadó egymillió dollárt ajánlott fel neki!, ha egyszer felnyitja a száját és néhány iv papirost a kiadó rendelkezésére bocsájt. De Hankey hall­gatott, az esetet a rendőrség tudomására hozta, a kiadót súlyosan megbüntették hazájában és Hankey megkapta neveze­tes Óimét: „a hallgatás világbajnoka“ lett. Saját felesége mindmáig a legcseké­lyebbet sem tudta meg tőle azokról az izgalmas politikai belső harcokról, amik az angol kormányokban folytak. Annyi­ra hallgatag volt, hogy felesége kétszer elvállt tőle, de harmadszor is hozzáment feleségül. Most, hogy távozik, megtelték a Szuez-csatorna igazgatóságának tagjá­vá, de a szokásos 3000 font fizetés he­lyett ötezret szavaztak meg részére, ho­lott uj állásában semmi dolga nincs — a hallgatáson kivül. A Társaság ugyanis nála helyezi el ama irattárát, amelynek aktáit soha emberfiának látnia) nem sza­bad. Hankey ezentúl csak halászni fog. de mint felesége mondja, halászat köz­ben is megmarad az angol világhatalom egyik legfőbb intézőjének és — hallgató­jának ... Könyvnap 1958 Jókai Mór: rekeíe gyémántok A magyar iró-fejedelem legnagyobb regényének olcsó könyvnapi kiadása szenzáció! A két kötet, 400 oldalon, egy­bekötve, Ízlésesen kartonáiva, csak 92 lej az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. — Kérje a könyvnapi könyvek jegyzékét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom