Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)
1938-06-19 / 135. szám
1 9 3 S június 19. ELLENZÉK 15 VADÁSZAT Rovatvezető: KERNER AURÉL ff Stand“-hü ő Különösen ott, alíol egy-egy terület sokáig egyazon társaság vagy magánbérlő kezem van, lassacskán kialakulnak azok a hetyek, azok a közismert „stand“- ok, ahol majd minden évben, egy-egy őzbak fejezi be földi pályafutását. Minden területen vannak helyek, melyeket az őzek minden korosztálya előnyben részesít, ahol legszívesebben megfordul. Az eredményes őz-les egyik ilUtka az, hogy ezeket a helyeket kiismerjük. Sokáig, éveken át változatlanok maradnak ezek. Ha az idén löi is lőttük onnan a gazdát, jövőre, sőt csak pár hónap múlva is bízvást, állhatunk újból oda, mert az ifjabb, jövő-menő generáció megtelepülni vágyó bakjai, hamar föl fogják fedezni az üresedést és épp olyan féltékenyen fogják őrizni -— amig módjukban áll —, minit a pórul járt elődjük. Mert ez az utánpótlás, ez a helyhüség, hogyan megy végbe? A bérlőt áprilisi, terepszemléjén majdnem ugyanaz a kép fogadja, mint a mult őszön. A fél folyamán megváltoztak ugyan a tartózkodási helyek, de ezt a kényszerűség diktálta; ennek már háT Istennek vége. Itt a po- jána végén a tavaly is mindég bőgött egy öreg bak. Most is onnan, csak kissé beljebb, a fák közül küldi felé méltatlankodását. ,,Na megállj, vén gazember, a nyáron még beszélünk egymással!“ Pedig, ha láthatná, hogy a „vén gazemberének mily ifjonti azj aggancsa... Na, de érthető a tévedés, hiszen régen hallott bőgést. A következő pojánán három bak áll, a legerősebb még mohos. „Na, mi az, öreg titokzatos? hol kényelmes- kedted el az időt, a tavaly ilyenkor már fényes agganccsal büszkélkedtél?“ Ha ezt a beszédet a bak hallotta volna, bizonyára eként felel: „Hallja maga! Kicsoda ön tulajdonképpen? Egészen, biztos, hogy nem ismerem. Honnan veszi hát, hogy Ön ismer emgem? Vagy csak nem cserkészett titokban ,a szomszédos falu erdejében? No, ugye, nem? Ez az erdő ugyanis öt kilométerre van jde s mostani „lakásomat“ csupán három hete, hogy kivettem, t. i. a nagyapám ekkor már Jecsiszolt volt s az öregur ilyenkor fene kötekedő legény, ilyenkor már nem tűr meg minket fiatalokat. Pusztuljon, ki merre lát; hát! égy jöttem én ide, a nagyanyám testvérének a helyére, aki a tavaly esett cl ott lent az uj vágott szélén. Meg hogy miért nem pucoltam még le flz aggancsom? Hát kérem, mi villások, még reá érünk, mi, nem sietünk annyira, az öregek ugv sem hagynak még udvarolni. Ami pedlig azt az állítólagos felismerést illeti, megsúgom, hogy a tavaly még csak egy vékony nyárssal dicsekedhettem.“ -— így 0, bak, s ha ezt, viszont a vadász hallja, kissé torkán akadt volna a szó, vagy legalább ás óvatosabban .ismerte volna fel“ a 'tavalyi bakot. Ismeretes, hogy a dörzsölés], idő lényegesen kihat a jó helyek elosztására. Ilyenkor az;tán az élesebb, a hegyesebb aggancsos tulajdonosa egyszerűen kényszeríti a gyengébe:', hogy az más helyet keressen magánk. Be áÚ' tehát egy vándorlás, melyben föltétlenül megfaláltat- nak azok a helyek, melyeket már elődeik is használtak. Ugyanezíf látjuk a madaraknál is. Egyes fészkelő helyek minden évben népesek s az uj pár nem mindig ugyanaz, mint a mult évi. Velünk, emberekkel sem áll másként a helyzet. Helyek, melyek már az ókorban mutattak települést, ma is lakóhelyül szolgálnak. És ha egy katasztrófa, következtében Európa 1000 évig lakatlan maradna, az uj bevándorlók újból megtalálnák azokat a helyeket, melyek lakhatóság szempontjából elsősorban jöhetnek számításba. Éppen igy az őz, a borz, a fülemile, vagy a pisztráng. Mindegyik a maga módján. És éppen az az általános szokás, ami az őzeket is e téren jellemzji és az a jelenség, hogy az illető vidék fekvése és vegetációs adottságai bizonyos fokig előre meghatározzák a tartózkodási helyeket, ejthetik tévedésbe a vadászt, ragadtathatják biztos „felismerésre.“ Ha tavaszon egy-egy helyen következetesen kilépni látunk egy bakot, I mely júliusban egyszer csak titokzatosan eltűnik és ha ebben az évben is e helyt szid a sötétből, ezen a környéken látunk nyomokat, hamar kész a vélemény: „Éppen úgy, mint a mult évben. Újból megjelent a tavalyi bak.“ Ha meg ráadásul még az aggancsforma is hasonlít a múlt. évihez, úgy aztán még kategó- rikusabb lesz az ítélet: „Ugyan kérem, tévedésről szó sem lehet: ugyanaz a mély hang, ugyanaz az óvatosság, de moiindenek felett ugyanaz az aggancs. Tévedés kizárva.“ Pedig de hányszor igenis lehetséges a tévedés. Talán éppen annak az őznek a, combját kapta a múlt héten a kollégájától, mélyet' most olyan határozottsággal felismerni vél. Aggancsok, melyek nem mutatnak valami különösebb ismertető jelet, mint szűk vagy tág szár távolságot, előreálló ágazatot, vagy más ismertető jelet, gyakran hasonltainak annyira egymáshoz, különösen bizonyos távolságokról, hogy tökéletes felismerésről határozottsággal nem lehet szó. Hogy iulajdonképen milyen az az aggancs, azt akkor látjuk igazán, amikor már a kezünkben van. Aki bár ;egy tlucat: bakot lőtt, az már tapasztalatból is tudja, hogy hányszor volt kellemesen, vagy kellemetlenül meglepve, amikor a kezét a trófeára tehette. Egy A MODERN EGÉSZSÉGVÉDELEM apológiája a páratlan legjobb és legfinomabb! jól fejlett és szabályos „élő“ aggancsot pontosan felismerni és értékelni tudni, nem a legegyszerűbb dolog. Függ ez a 'távolságtól, környezettől, háttértől és nem utolsó sorban a világítástól. Hányszor kell morogva konstatálnunk, „na ezt is jobb gyöngyözésünek tartottam“, PÁRIS, junius hó. Ma háromféle köztársasági katona van Spanyolországban. Harcoló, menekülő és okos. Ez utóbbiak közé tartoznak, akik még idejében összeszedték családtagjaikat, lehetőleg pénzt szereztek és sem otthon nem maradtak, sem át nem mentek francia területre, hanem bevették magukat a Pyreneusokba és ott hegyi életet folytat3 n.ak. Hogy azonban ezek az okosak sem egészen lángeszüek, kiderül egy francia jelentésből, amely a hegyekben gyakorlatozó csapattestektől ered. Eszerint minden emberi elképzelést meghaladó hótömegek zúdultak az ilyenkor tavaszt váró hegységekre és még sohasem látott méretű lavinák görögnek alá a völgyekbe, melyekben a mit sem sejtő spanyol menekültek kerestek maguknak átmeneti, de biztos otthont. A francia járőrök megfigyeltek egy negyventagu karavánt, amely a spanyol St. Juan felől megmászva egy ezerötszáz méteres csúcsot, leereszkedett francia területre és ott megtelepedett. Ez három-négy héttel ezelőtt történt. Április közepe óta szakadatlan hóesés van ai Py- reneusokban és már az első napokban tovább kellett vonulnia a menekülő csoportnak, ha nem akarta, hogy a hó betemesse, Férfiak, gyermekeiket vállaikon cipelve, asszonyok, halálos fáradtan botorkálva a férfiak nyomában, vándoroltak ide-oda a hósivatagokon. Nem jelentkezhetnek a franciáknál, mert visszaküldik őket s akkor halál a részük. így teUHll.-ie IJUU.b ll llGill idill, ~ L '■'***• így van? Ugye Önökkel) is előfordult már ilyesmi? És ezek után vannak, akik határozottsággal merik állítani, lmgy ezt, meg azt a bakot évek óla ismerik. Ez is előfordulhat. Azok, akik magén a területen, vagy annak közelében laknak s égy a találkozások lehetősége mindennapos, természetesen szavahihetőbbek és csalódásnak kevésbbé ki tettek lesznek, mint azok, kik egy-egy területen csak ritkái és alkalmi vendégek. Júniusban, júliusban, de legtöbbször már áprilisban, a bak valóban ,,stand“-hii. De már a nyár eleje, de különösen a párzási időszak a. maga nyugtalanságaival any- nyira szétszórja az őzállományt, de különösen a bakokat, hogy ezeknek biztos feltalálása mindenütt valószínűbb lesz, mint az előbb említett .'törzshelyeken. Egy bizonyos, hogy az ilyen kedvenc helyek a legtöbbször most Is látogatottak .maradnak, de a kérdés most már csak az lesz, hogy melyik bakot fogjuk ott találni. Lelőhetünk egyet x. pojánán s kollégánknak mégis ugyanitt pár nap muKva újból szerencséje lehet. Ha tehát az üresedés sokszor ilyen hamar betöltésre talál, kézen fekvő az a feltevés, hogy ez a gyors „utánpótlás“ részben attól is függ, hogy a környékbeli jó helyek mennyire népesek' és elfoglaltak. Nem egyszer előfordul, hogy bakok valósággal kicserélik törzshelyeiket. Álljon ez utóbbira a következő megtörtént példa: X. magánbérlő már rég kiszemelt) magának egy valóban kiváló bakot és elhatározta, hogy az idén- a falára fog kerülni az az aggancs, mely már nem egy kemény verekedésben biztosította urának azon a környéken az egyeduralmat. A véletlen úgy hozta magával, hogy egy nagyon kedves vadászvendég jelezte jövetelét. Ennek is említette, hogy itt, meg i.lt biztosan fellelhető, és hasított füléről különben is jól felismerhető ez a bak. A vendég udvariaskodott és semmiesetre sem akarta vendéglátó gazdája előzékenységét elfogadni és kérte, hogy őt valami távolabb, de szintén jó helyre állítsa. Ez meg is történt és csendben várták az est] jó szerencsét. Hogy rövidek legyünk, X. ur lőtt is egy bakot, de csodálkozva kelled lássa, hogy zsákmánya még távolról sem hasonlít a jól ismert verekedő „öreg úrhoz.“ Egy jó óra múlva tompa lövést hall s már előre örvend, hogy barátját sem hagyta cserben Diana. Ez meg nemsokára nyögve és rostéi kedve cipeKe oda azt a bakot, melyet felajánlottak volt ugyan neki, de semmiesetre sem akarta elfogadni. Ez a bak valóban ,,stand“-hünek volt tartható, hiszen hónapokon át, sőt éveken át ugyanazon a helyen „uralkodót“ és mégis egy teljesen más, meglehetősen nagy távolságra eső területen fejezte be pályafutását. , hát barlangokban, sziklák alatt bújtak meg. amig tartott a magukkal hozott élelem. Április utolsó hetében ez a vándorló csoport mindenből kifogyott. Ekkor a férfiak vadászni kezdtek, de néhány kósza madáron kívül nem tudtak zsákmányhoz jutni. A szenvedés órái következtek. Szívesen megsegítették volna őket a francia katonák egy-egy kenyérrel, de egyrészt ez tiltva van, másrészt egy lavinaomlás gyürüaáakban körülfogta a kis tábort, melyet immár nem lehetett megközelíteni. így kínlódott a negyven spanyol napokon át élelem nélkül a hóban, egy szakadék mélyén. Légvonalban nem voltak távolabb hatszáz lépésnél a francia katonaságtól, de ha ezek hozzájuk akartak volna menni, két napot kellett volna hegymászással tölteniük. Végül is engedélyt kaptak a megsegítésre. Erőltetett menetben másfél nap alatt elérték a táborhelyet, de ott nem találtak mást, mint havat és lesodort sziklákat, asszonyok, gyermekek, férfiak ez alatt pihenik örök álmukat. Hatalmas, újabb lavinaomlás történt egymásután többször is s ezek az omlások teljesen betemették a szerencsétlen menekülőket. Negyven ember a fehér tömegsírban . . . s a franciák megrendülve követelik, térjen már észhez a magas diplomácia és szüntesse be a spanyol háborút, melynek egyedül gyermekek és nők látják kárát a huszadik század legnagyobb dicsőségére. ösztönözze renyhe beleit munkára ... és évekkel fiatnlabbnak fogja megát érezni Belei 9 méter hosszúak Hai nem ürü’nek k. na ponta, úgy összegyűlnek a hűlactékok, amelyek hamarosan átalakulnak mérgekké és savakká é megméngezik vérkeringését. Bágyadtnak ém m: gát Fej vagy hátfájást kap. Reumái, és még vagy fél uucsijj egyéb betegség támMharjg, meg. De álkpotán nem segít drasztikus hashajtó szedése, hanem szedjen minden reggel .kis adag' Kruschcn sót, amely újra NEVELI beleit és lv> san arra szoktutj'’ hogy újra rendszeresen dolgoz zanak. Miután még crttk ez e ső üveg felét szedje be máris egészen mis embernek érzi magár Szeme, újra é'énkebben r-’gyognak. bőre tisztább lesz, já rása ruganyos — 19 évvel f •aitJaJabbnîk érzi m1 gát. Végül is hatja mába keríti a Kruschen — koz érzet. APRÓSÁGOK Rókameg figyelések. A Deutsche Jaget ez évi márciusi számában Rudolf Koosch két érdekes megfigyelést közöl. Özeket akarván megfigyelni (mult év októberében), figyelmes lett egy, a távolban egc- résző rókára. Kíváncsiságból és mintegy téli „tréning“ szempontjából megfujta a nyulsipját. A róka nyomban abba hagyta addigi foglalatosságát és zsinóregve- nesen közeledett a fa felé, ahol ö ült. Csodálkozva tapasztalta, hogy a róka útját álló, cca 3 m. széles, vizzel telt árok nem képezett ennek akadályt, hanem önként és minden habozás nélkül átúszta azt, hogy ideális távolságból az író zsákmánya legyen. Úgy látszik a vörös barátunk még sem irtózik annyira a víztől, mint a'z't a közhiedelem róla feltételezi. Hasonló módon csalt tőrbe egy másik rókát. A makogó hangokra nyílegyenesen egészen a fa alá jött, majd mikor olt nem találta a remélt tapsifülest, gondosan átkutatta a környező bokrokat, sőt egy távolabb eső kis sűrűséget is. Mikor itt matatott, Koosch újból óvatosan hal' lat’ta a csábitó hangokat. A róka a lehető leggyorsabban visszatért! és újból nagyon. lelkiismeretesen átkutatta a fa közvetlen környékét. Majd mikor nem talált semmit, a két átkutatott hely között kutya módjára lehasalt és mozdulatlanul figyelt). A második hívásra egy távolabbi második róka is megjelent és a keresésnek ugyanazt a módszerét űzte, mint az előző. Közben természetesen megtalálta az ott! leselkedő rokonát s közvetlen közelről fenyegetően morogtak egymásra a nemlétező konc fölött. így egyetlen lövéssel 2 rókát ejtett az ügyes varázsfuvolás. Ifjú rókák étlapja. Hogy a rókák, de különösen a fiatalok nem nagyon finy- nyásak, az általában köztudomású. De, hogy a róka gurmanderia milyen kíilen- igésekre képes, az sokszor hihetetlen. Megfigyeltek például -egv ifjú vöröst, amint látható élvezettel rágcsált és darabokat nyelt el egy rég elnyűtt paraszt csizmából. Oda érkező öcsikéjével meg olyan parázs verekedést csaptak a delii-, kátesz felett, hogy majd megölték egvv mást. Az étlapok változatosságát ritkán lehet megfigyelni, de ha sikerül, érdé-» mes a fáradságra. A már portyázó róka- fiú mindent megkóstol, igy tarka összevisszaságban nyel el gilisztát, tücsköt, cserebogarai, csigát, földi egeret, eldobott sajthéjat, stb. Hogy a rókaháztartás nem lehet tulegyhangu, arról leginkább a feltárt' kotorékok tanúskodhatnak. Egy ilyen portán első sorban rengeteg leghorn majorság fehér tollai, őzgidák lábai, nyúl fejek, patkányok és egerek maradványai, fogoly, és fácán részek, egy hód, egy va; kondok, sőt még egy hal is volt található. Ki tudja, hogy ha az ásást niég mélyebbre is folytathatták volna, még milyen változatos tartalom került volna elő magából a katlanból? Az orcsildandozó szagok és a zöld döglegyek mindenesetre oda mutattak, hogy a kotorék méhe még további „vitamindus“ bűnözések rejtője lehet. HIVATALOS RÉSZ Újból és nyomatékosan felhívjuk a vadász kollégák figyelmét orra, hogy az uj vadászengedéhgek kiváltására az utolsó határidő 1938 junius 30. Aki eddig ki nem váltja engedélyét. au tomatikusan elveszti úgy a fegyverviselé si, mint a vadászati jogát és régebbi fogaiba semmiképen sem helyezhető vissza. vagy „ezeket a szárakat legalább is 21 Eszkimóélet a Pyreneusokban
