Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)
1938-06-19 / 135. szám
1938 június 1 9< mm ELLENZÉK ti Áiozsi bá világgá megy Irta: ASZTALOS ISTVÁN Bimbó tehén volt az oka az egésznek. Úgy történt, hogy Áiozsi bá megállt a vályú mellett, hogy majd, amíg iszik a Bimbó, addig ő sodorjon egy cigarettát. De biz a Bimbó nélkül számított, mert amikor elévette a dohányos doznit és az ujjai közé szorítva a pa.pirt, dohányt tett- bele, Bimbó hirtelen felkapta fejét a vályúból és az öreg felé fordulva, ugv meglökte a kezét, hogy a dozni, dohánnyal együtt repült a vályú melletti pocsolyába. — Hü az ántijat! — káromkodta el magát az öreg székely — E megcsinálta,. Bimbó, mint aki jól végezte a dolgát, fordult az istálló felé, beletaposva a még esetleg összekaparható dohányt is a sárba. Egy egész pakli dohányt tett tönkre ilyenformáin, mert Áiozsi bá éppen most töltötte meg a doznit, még egy szivar sem volt híja. Azt sem tudta, mit csináljon mérgében. Megütni nem merte, mert ellős volt az állat, még pedig nagyon várandós, de szidta, mint a bokrot. — A súly egyen meg rusnya állatja! Há nem dohány nélkül hagya!? Mit szól majd az asszony? — csóválta meg a fejét. — Sze most kértem tőle dohányra. Mert tudniillik Áiozsi bá minden nap délfelé odaszól a feleségéhez: Te Lina, aggy csak pénzt dohányra! Aztán e!bal= lag a nagy boltig, megvesz egy pakli dohányt s hallgat vele másnapig. Elég az pontosan addig. Most is elég lett volna, ha a rusnya állat... Na mindegy — gondolta. Bekötötte a tehenet és bement a házba. Lina-né ott tett-vett a konyhán. Porolt a macskával, hessegette a tyúkot. Áiozsi bá leült a kanapéra. Egy darabig hallgatott, aztán megreszkirozta: — Te Lina! Aggy csak még egy pakli dohányra! Lin?.-né, mint aki nem jól hallotta, kérdezte nagy csodálkozva: — Mit akar Áiozsi? — .Nincs dohányom, Lina. — Sze most adtam, alig egy órája. — Tudom, tudom, de elszórta a Bimbó, kiütötte a kezemből a doznit. — Hát aztán? Én ma kiadtam, há hogy adnék mégegyszer?! — Ne izélj, Lina! Hallod, hogy kiüté a Bimbó? — Ügyelt volna rá! Dehogy adok, Áiozsi! Én osztán nem! — Hinnye azt a! Há sajnálod tüllem te? Sajnálod? — fortyant fel az Öreg. — Én nem a rendeset kértem, hájjá. — De volna Istene igy prédáim? Két paklit egy nap, mikor egy is sok — prézsmitált Lina-né, sőt kezdte az Áiozsi i bá minden létező és nem létező bűnét is ! felsorolni. Az öreg székely nekivörösödött. Felugrott a kanapéról s odadobbant az asz- szony elé: — Hát nem adsz, Lina? — Én osztán nem, Áiozsi! — Na, ha nem, há veszek én! — rânduit meg az ember és nagy léptekkel a belső szoba felé tartott. De az asszony megelőzte. Beugrott a i szobába, nekivetette a hátát a komódnak j és úgy kiáltotta az ura felé: — Innen osztán nem, Áiozsi! Áiozsi megállt ,az asszony előtt. Ráné- ! zett erősen és csendesen mondta: — Ne szájj szembe, Lina! Ne szájj j szetnbe! pe az asszony csak állt, dacosan a ko- ţ módnak vetve a hátát. Áiozsi bá^ megragadta a komód fiókját s nagyot rántott rajta. A fiók kirepült és az erős rántástól Lina-né egyből leült a földre, olyan hirtelen, hogy még a kontyát is beleütötte a komód sarkába, hogy csak úgy kopogott. Úgy is maradt egy darabig, ült szótlanul. Ugyannyira, hogy Áiozsi bá ijedten hajolt le hozzá és engesztelve szólt: — Ugye mondtam, hogy ne szájj szembe, Lina? De már erre megjött az asszony hangja is: — Elmennyék innén, vén gyilkos! Há nem megütött? Vénségemre üt, ver — jajgatott Lina-né. — Agyon ver a dohányén Há ember ez? Pokróc ez, nem ember! — és sirt, jajgatott szakadatlanul. Áiozsi bá meghúzódva várta a veszedelem végét. Bánta már a dolgot az öreg, — Itt hagyom én! — állt fel Lina-né, bosszút forrva. — Itt én a mái szent napon. — És nagy dérrel-durral kezdte szedegetni a ruháit batyuba. — Megyek a lányomhoz, hadd lássa az is, hogy ki az apja! De már erre felcsattant az öreg is: — Egyet se Lina! Sohse menny! Elme- ; gyek inkább én, ne fejj! Világgá megyek, i ha kell, örökre! Maradhacc a pénzeddel, j ne fájj! De utánam ne gyere Lina, mert híjába jösz. Hallod?! És ezzel kiment a házból. Előbb a kapu felé. tartott, de meggondolva a dolgot, a hátulsó kiskapun ment ki a kertek alá. A kutyája, Csobán, nagy farklo- bogtatással követte. Áiozsi bá ráripako- dott: — Nem mész vissza te! — és ütésre emelte a botját. A kutya ijedtében leült a farkára és úgy sunyitott az emberre. — Ennye, de benne vagyok az ütésbe — szégyehe el magát az öreg. — No, gyere, nem bánom — szólt bátoritóan Csobánhoz — legalább nem megyek gyaI per IV~ ÎV Annak sem kellett több, a fogait mutogatva örvendeztt bolondul. Annál szontyolödottabb volt Áiozsi bá. — így bánni velem — gondolta keserűen. — Há ki kereste? Há ki erdői télbe, fagyba? Há igazság ez? Sajnálja tőlem. No, megájj Lina! Megbánod te! Megmutatom! Dehogy-megyek még haza! Maradhacc a pénzeddel. — És nyomatékül nagyot ütött az ösvény mellett nőtt pázsitra. Lassan kiért a kertek alól egy düllő I útra, amely a földek közé vezetett a ha- J tárba. Ragyogott a júniusi nap. Pipacsokat pirosított a gabona közé. S a búzavirág kékült, mint a szőke lány szeme. Rengett, ringott a kalász, szépnek ígérkezett a termés. Áiozsi bá is gyönyörködött benne. Egészen felvidult a lelke, ugyannyira, hogy el is feledte az ő nagy baját. Vé- gigsimitotta mentében az árpakalászokat. Megdicsérte a zabot a szép növésért. A virágzó krumpli közé elbújt borsóról is szakitott egy hüvelyt. Kibontotta és csodálkozott, hogy már szemet is lel benne A szájába vette. — Édes, mint a méz — gondolta csámcsogva. A falu harangja kihallatszott a földekre. Delet húzták. Az öreg keresztet vetett, az ebédre gondolt és konokul rázta meg a fejét. — Dehogy megyek! Várhat Lina. Az árokból egy nyúl ugrott fel. Cso- bán kutya nagy kaffolással iramodott el a nyomán. Áiozsi bá utána kacagott. — Ügyejj te, még utoléred! — Ez nem törődve semmivel, szaladt eszenélkül a nyúl után és csakhamar eltűnt az ö'reg szeme elől. — Na, e hamar itthagya — pisolygott Áiozsi bá. Aztán befordult egy mellék- útra, mely az ő földje felé vezet. Egy lány jött vele szembe, csak úgy mezítláb. Kezében korsó. — De finum a isttimflid, Linus — mutatott Álözsi bá kötekedve a lány meztelen lábaira. — Ugye, Papó! De van ebből nekem egy rend gúnyám, is, ha hiszi, ha nem, — adta meg a választ a lány vihogvai. — Viseld egészséggel! Csak szegbe ne íijj vele, mert jukas lesz, te — vágott vissza Áiozsi bá és tovább lépdelt önelégülten. A földjére ért. Körültekeregte. Szurkába a bottal. Simogatta a kalászokat. Buza volt belé vetve, acélos szemű buza. — Na, ilyen nincs akárkinek — bizonykodott az öreg. — És mijen nehéz — szakitott le egy kalászt. — Haliam, hány szeme van? — És nagy vigyázva olvasni kezdte a szemeket. Harmincötig számolta akkor aztán beszúrta a kalapja melle. Hadd lássa a Lina is a termést — gondolta. A Lina? De hiszen én nem megyek többé haza — zökkent vissza régi hangulatába. — El is feledém — dohogta. De azért a kalapján hagyta a kalászt. Aztán megindult tovább. Elcsavarogta az egész délutánt. Bejárta a határt. Oda- odaszólt a kint dolgozókhoz. Az egyik utón egy menyecskével találkozott, abba is belekötött. '— De elvarrták a ruhád, Márcella — Azrásványvizéül kivont természe+es-sfi ^Ikalikus készitésra. VICHY-ETAT PASZTILLÁK í 2-3 pasztilla étkezés után megkonyíyiti az emésztést. VICHY-ETAT TABLETTÁK Az emésztést elősegíti 2-3 t*isletta egy poKár vízbe»» feloldva. ÓVAKODJUNK AZ UTÁNZATOKTÓL- £S HAMISÍTVÁNYOKTÓL I nézte végig hamiskodva. — Elől rövi- debb, mint hátul, te. — Az uram után viselem — pirult el az asszony. — No, no, nincs hiba. Há -oszt még meddig viseled? — Mán csak aratás utánig, - akkor oszt leteszem. Csak bár fiú lenne — tette hozzá ellágyulva. — Egyet se bánd, Márcella! Katonának való lesz akár igy. akár úgy — szólt Áiozsi bá huncutul. Az asszony tovább ment és Áiozsi bá is visszakerült a földjéhez. Ott leült egy határkőre és gondolkozott, tűnődött. Valami nagyon hiányzott neki. Aztán úgy szokásból előhúzta a dohányos doznit, de biz az még mindig üresen tátongott felé.-- Aki megistenehe! — borult be újra a2 öreg kedve. — Még egy szivarom sincs. No megájj Lina! Ott dohogott a kövön sokáig. Már a nap is készült lebukni a Bucsi-tető me- gett. Mind hosszabbak és hosszabbak lettek az árnyak, és egy árnyék ráfeküdt az öreg székely szi n::t is. — Itatni kéne a Bimbót, a Bojtost, meg enni kéne adm a malacoknak. Az asszony eddig ej sze a lányánál van már. Pedig most nem szabad szemjaztatm a B’mbót. Áiozsi bá végiggondolva mindezt, mind komiszabbul kezdte érezni inagác. A dohány ördöge is sarkallta. így mind kevesebb lett benne a maradás és több a mehetnék. — Ilyen csúfságot velem — sóhajtotta. Egyszer aztán nem bírta már tovább, felemelkedett, hogy hazamenjen szégyenszemre. De ahogy felállt, a gabona közti utón közeledő fejkendős alakot látott. P.ögtön megismerte. Lina-né jött, a felesége. Menten visszaült a kőre és jól elterpeszkedett rajta. — Dehogy megyek! Nem én soha. A térdére könyökölt, a markába támasztotta a fejét és csak lopva pislantott egyet-egyet a közeledő felé. Lina-né odaérkezett, lihegve, fújtatva. — Hát itt van, Áiozsi? — Itt én Lina. De akár itt se lennék. — Mán annyit kerestem, hogy csak. — Hiába kerestél, Lina! Felcsattant az asszony: — Ne higgye, hogy maga után jöttem, Áiozsi! Ne higgye! — elhallgatott egy darabig. De mikor látta, hogy az ura nem válaszol, hát kivágta: — Áiozsi! Megbornyadzott a Bimbó. — Hü, a homályát! Akkor megyek, — ugrott fel az öreg. — De csak azétt, Lina! — tette hozzál nyomatékosan, — csak azétt! — Há, én se jöttem másétt, Áiozsi! Csak azétt! És elindultak. Az ember ment a jobbszélén, az asszony a balszélén az útnak. Három lépés volt köztük a távolság. Mentek szótalanul. Az asszony lopva- lopva az urára nézett, egyszer aztán nem bírta tovább s megszólalt: — Bikabornyu lett, Áiozsi. Hallgattak. Aztán Áiozsi bá kérdezte csendesen: — Piros-e, Lina? — Piros, Áiozsi — sietett válaszolni az asszony. — Piros, mint az, anyja. És hogy milyen erŐ9 hájjá, még le sem nyalta a Bimbó s már felállt szopni. — Jó táirs lesz a Bojtosnak, ha utoléri — jegyezte meg Áiozsi bá. — Hogy utoléri-e? El is hagyja hájjá. El a, ne féjjen. Olyan a! — Na, a se kicsi Lina — védte az ember a Bojtost. Az asszony már az ura mellett lépdelt szorosan és úgy dicsérte a borjut nagy buzgalommal. — Ha látná, Áiozsi! Olyan lábai vágynak, mint egy-egy csutak. És mind a négy fehér, Áiozsi. Tiszta piros, csak a lábai fehérek. Oszt a homlokán van egy akkora csillag, mint a kujakom. — Csillag van a homlokán, te? No, akkor Csillag lesz a neve — szögezte le Áiozsi bá. Majd Lina-né felé fordult és csendesen kérdezte: — Mekkora is a te kujakod Lina? És kezébe véve a Lina-né öklét, nézegette. Aztán el sem eresztette, amig a faluba nem értek. Úgy ment egymás mellett a két öreg, mint valamikor fiatal korukban. Kézlóbálva. A falu elején Lina-né az urához fordult: — Kerüjjünk a nagybot felé, Áiozsi. — Há oda métt, te? — Csak, hogy vegyek egy pakli dohányt magának, Áiozsi! — szólt Lina-né és megszorította az örege kezét. Hobán |@nő: Kéí vers TEMETÉS UTÁN Legyünk erősek, ó! legyünk erősek. Tegnap megint temettünk: ismét apadtunk. Legyünk erősek, egyenként legyünk kettőért hősek, akik még itt rekedtünk. Nő, nő a kertünk, sor halomágya, szép kincse holt fiatal. Hallod-e testvér? Hallod-e bátya? Harmincat élt csak s itt van az ágya: egynapos sir s diadal. Halnia kellett, hogy tudjad szeretni, ős balrend utján ki futsz. Akit még élőn mélyre temetni szerettél, busán elkeseregni teteme felett ma tudsz. Jól van ez igy tán? Ki hiszi, dőre — és nagyon szelíd e szó —, hogy mikor a nap a deleidre érne, lehulljon derékba törve fényivét, lehet-e jó? ... De legyünk erősek, legyünk erősek megmaradt kincsünk, a szó ne fonjon átkot senkire: hősek áldva legyünk, bár hideglelősek vagyunk, mert szent jó a szó. CSAK IGY Huszonhat év alatt körémgyült méiabu. fog már kisérni mindhalálig, ugg tehet. Ki voltam gyermekként oktalan bánatu fitat férfiként most vagyok kedvszegett. Napról-napra gyíVt fel körém a bánat igy s melyik most fogva tart, szilárd az épület. Kapuja nine- ablaka nincs, csak fenn, irigy magasban jár a féng s lenn ur a rémület Csak igy, csak úgy. ahogy a fa7ak engedik, ahogy lefonnyadt ábrándok közt még lehet, élek: vagyok, ember vagyok és szent kicsit, aki — ki bánja — pokolra irt elmehet Csőik igy, csak úgy, körbe a vak falak között, melyekről köd szakad le rám minduntalan Ki ilyen rémvdeg éjébe költözött, hogy is lehetne más, mint holtig utta'ar. Jól börtömöztek önhibák s külső naguok. Innen kiút sehol, itt meddőn veszni kell. Alamizsnáért bakos szolga-rab iragyok. S könnyem a kövön észrevétlen sikVk el Czelnai Eszter szakácskönyvei: Szendvicsek és teasütemények 30 lej. Cukrászat és hideg büffé 140 lej. Diétás konyha 140 lej. Kaphatók az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN. Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük.
