Ellenzék, 1938. június (59. évfolyam, 123-144. szám)
1938-06-19 / 135. szám
ELLENZÉK $ jDRBBSiirrjOOTai mim——im Színészi kozmopolitízntus ellen A film üzletembereinek jól ismert szó kása az, hogy összeszedik a világ minden tájáról a sikeres színészeket, úgy laog> néha öt-hat nemzet színészeinek közreműködésével készülnek a filmipari termékek. Mert egyébről, miint ipán tet- mékről nem igen beszélhetünk. A lilm ma annyira csak üzlet, nehány kivételes művész alkotásait kivéve, hogy a művészi szempont nem is jön komolyan számításba. Ezeknek az ipari főnököknek a maguk szempontjából igazuk is van. A filmnek ma még nincs hazája. Miután az egész világnak szállítják árujukat, egészen logikus, hogy ezt alaposan el akarják végezni s ezért aztán összeszednek mindenkit, francia operettprimadonnáktól kezdve eszkimó fókavadászokig. De nem erről van szó. A filmet félteni igazán felesleges. Ma még úgy is csak első tapogatózó lépéseit teszi. Annyira nem ismerte fel lényegét és lehetőségeit, hogy egy-két ballépés nem sokat árthat. Ez a politika inkább a színészekre gyakorol rendkívül káros hatást. Tudjuk, hogy ha az amerikai film nem frissítené fel magát állandóan az európai színpad kimeríthetetlen tartalékjaiból, a kifejezéstelenség és semmitmondás kátyújába jutna. Elviszik a kiválasztott tehetségeket s jobb ügyhöz méltó buzgalommal uniformizálják őket. így ezek a nagy reményekkel indulók, ha csak nem legyőzhetetlenül erős szinészegyéniségek, menthetetlenül tönkremennek. De ez bizonyos ideig anyagi sikerekkel jár. Ahol pedig arany cseng, ott minden egyébnek hallgatnia kell. Ami nem komoly veszély a filmnél, aä- zá lehet a szinpadon. T. i. a színészek úgy gondolkoznak, hogy játék — játék és teljesen mindegy, hogy szinpadon vagy filmen játszom. így tehát azt, ami érvényes a filmnél, ők alkalmazták a szinpadon is. Ez vezetett aztán oda, hogy ma már a színpad művészei minden előzetes megfontolás nélkül fogadják el a kedvező anyagi feltételekkel járó külföldi szerződéseket. Kétségtelen és megdönthetetlen igazságként fogadják el, hogy a szánész olyan szinpadon játsszék, ahol éppen kedvező anyagi feltételek mellett talál szerepet. Röviden kifejezve, az any- nyit tesz, hogy a színészet kozmopolita természetű. Ezt látszik tátnogatni a közkeletű frázis is, amelyik azt hangoztatja, hogy művész hazája széles e világ. Hiba ott van, hogy ez a kétségtelenül jól hangzó szólam seholsem állja meg kevésbé helyét, mint a színészetre alkalmazva. Ennek az oka egyszerűen az, hogy a színjátszás szó- müvészét s a szó semmiesetre sem válha- tik kozmopolita természetűvé. Nem válhatok azzá még abban a tragikus esetben sem, ha elvesztené nemzeti tartalmát, bár ezzel használata céltalanná válna. A dráíma formája a szó. A költő kezében a cselekvésből szó lesz s minden szó, ami nem cselekvésből lett drám'aiatbn, tehát rossz. Ez tékát a színjátszás alapanyaga s a színész műalkotása mindig a szó köré rakódik. A színésznek tehát csak a szót szabad megjátszania, de azt aztán minden rendelkezésére áló eszközzel. Hogy ezt a feladatát betölthesse, kiterjedt beszédskálá- ra van szüksége, hogy a különböző irók, darabok, korok stílusát maradéktalanul kifejezhesse. A köznapi életben a szónak csak gondolatközlő szerepe van, de a szinpadon intellektuális funkciói mellett zenei hatások hordozójává is lesz. Mindebből az világlik ki, hogy a színésznek tökéletesen kell tudnia a nyelvet. Természetesen az, akinek tehetsége van hozzá, kitünően megtanulhat egy nyelvet. De a színpadi beszéd sokkal szigorúbb elbírálás alá esik. Pld. a német színpadi beszédet (Bühnendeutsch) a német anyanyelvű színészek is évekig tanulják. Különben is az, ami a színész előadását nemzetivé teszi, számtalan olyan finom árnyalattól függ, amelyekről a hallgató hirtelen számot sem tud adni magának. A légkör az, amit nem lehet soha megtanulni, ez táplálja, vérré és hússá válva, fantáziánkat. Különben is az ember c&ak egy nyelven tud gondolkozni s a többire mindig fordít. Az idegen nyelven játszó színésznek tehát óriási többletmunkát kell végeznie s igy a művészi termelés nehézkessé válik. A nagy erőfeszítéstől alkotó ereje megbénul vagy legjobb esetben szűk körre szorítkozva modorossá lesz. Schopenhauer mondja, hogy „minden művészet gyökere: az Ideák meglátálsa és egyetlen célja: e meglátások közlése“. Ebben az esetben a meglátások közlése válik nehézkessé és tökéletlenné. Az idegen színpadra került színész tragédiája örökre a gondolat és forma meghasoniása lesz. A technika kérdése szinte megoldhatatlan tehát az idegen nyelven játszó színész számára. Tegyük fel otzonban, hogy a színész hatalmas munkával, évek hosszú során ólt tökéletesen hozzá idomul a nyelvhez s technikai akadály többé nem létezik számára. Ha a kifejezés könnyedén és simán történik, akkor sem oldhatta meg feladatát a szinész, mert olyan akadályok tornyosulnak eléje, amelyeket sem szorgalommal, sem tehetséggel áthágni nem lehet. A szinész feladata semmiesetre sem ér azzal véget, hogy megteremti a szinpadon a biológiai és pszichológiai embert. A feladat művészibb, lényegesebb része csak ezután következik: a darab és szerep stílusában való ember megfogalmazása és beleiilesztése abba a magasabbrendü egységbe, mely a dráma egészének legmélyebben fekvő és átfoglaló vonalaiból alakul ki. — A dráma természetesen koronként átalakul, mássá lesz. A primitiv színjátszásnál a dráma kibékülés volt atz istenség és népe között. A dráma a népközösség és az istenség előtt játszódott le. A hős az istenség szeme előtt harcolt. A nézők látták ezt a tekintetet és kegyelmet vagy büntetést vártak tőle. Ennél a primitiv, vallásos-misztikus drámánál előfeltétel egy mithosz létezése. Az utolsó mithosz a kereszténységé, ezt a humanizmus szerterombolja s igy a nagy drámai művészet alapja összeomlik. Valóban a Shakespeare-i drámai már nem mithoszon alapszik, ennek a szerepét itt a hős jelleme veszi át. Itt kezdődik a mai színház, amikor már az egyén nem vész el a végtelenben. A szinpadon ember játszik embernek. Érvényre jutott a renaissance élettengelye: a humanizmus, mindennek az emberre vonatkoztatása. A primitiv, vallásos-misztikus színháznál láttuk, hogy a drámát élvező népközösségnél azonos és közös volt a legfontosabb tényező: a mithosz. Ez a mai nézőközönségnél nincsen meg. De minden nézőközönségnek meg van a maga nemzeti kultúrája, vérmérséklete, stb., szóval egy sereg olyan tényező, amelyek együttesen kialakítják a nemzeti jellemvonásokat. A szinjáték közönsége mindig az embereknek sokasága, amelyiknek gondolatai és érzései egy várt műélvezetre vannak irányítva. Tömeggel állunk szemben s azzal, amit kollektiv léleknek neveznek, ahol az intelligencia erősen mérséklődik s az érzelmek lesznek uralkodóvá. Ilyenkor eltűnnek, a minden valószínűség szerint igen nagy, müveltségbeli eltérések. A kollektiv lélek megőrzi a legegyszerűbb népi vonásokat és a nemzeti kuhura alapfogalmait. Ezzel a kollektiv, népi lélekkel áll szemben a szinész s hogy illúziót tudjon kelteni, alkalmazkodnia kell hozzá. Pontosan ugyanúgy kell éreznie és gondolkodnia, mint közönsége. A színészetben tehát az általános emberin felül, nemzeti elem is van és ez az, amit tanulással nem lehet elsajátitani. A legzseniálisabb angol szinész sem fogja 9oha úgy eljátszani Petur bánt, mint Egressy Gábor. De ha feltételezzük, hogy a Bánk bánt angol színpadon előadták, bizonyosra kell vennünk, hogy az angol szinész játéka küzelebb- álló és érthetőbb lesz az angol közönség számára, mint egy éppen olyan tehetséges magyar szinész alkotása. Remekműveknek közös tulajdonsága, hogy minden kor és minden nemzet megtalálja benne a magáét. Ez a drámánál erősen felismerhető, mert a szinpadi műalkotást megformáló művészek, maguk is részesei lévén a nemzeti kultúrának, az előadást szinte öntudatlanul (természetesen igen gyakran tudatosan) áthangolják közönségükhez. Egy magyar Shakespeare előadás nem csak külsőségekben különbözik az eredeti angol előadástól. Külön értékeket és sajátságokat mutathat fel; gondoljunk csak a nemzeti színpadok nemzedékről-nemzedékre öröklődő Shakespeare- és Moliére-hagyomá- nyaira. Mindezekből kiviláglik, hogy a szinész, öntudatosan vagy öntudatlanul ,egy nemzeti kultúra bélyegét hordozza magán. Lehetetlennek kell tehát ítélnünk, hogy egy szinész, legyen az akár a legnagyobbak közül való, egyszerűen nemzetiséget változtasson, tökéletesen és hiánytalanul beleilleszkedjék, egy, számára idegen kultúra légkörébe. Nagy Elek. * l * * * S Strandkozmetika Sok újat e téren már nem írhatunk. A kozmetikai rovatok az olvasókat sok és bő utasítással látják el, unyannyira, hogy a strandon illetékes bőrvédelem minden eszközét a strandoló e rovat olvasása nélkül is magával viszi. Azonban az olvasó ne higyje, hogy már mindent megtanult. Az alábbiakat érdemes elolvasni. A kozmetikai és divatkellékeken kívül a strandolás lényege az, amit a szakírók nem hangsúlyoztak eléggé és aminek felismerése, megtanulása egészségi, szépség! okokból fontos. A divatbemutatón és az akttanulmányokon kivül a szabadfürdés három igazán értékes tényezője a nap, a viz és a levegő. A strandoló mindez értéket egyszerre kapja és egyszerre élvezi, nem tudván, hegy e három tényező mennyiségileg és minőségileg három különböző érték. Ez értékeket maradéktalanul csak úgy használhatjuk ki fenti céljainkra, ha azok helyes keverési arányát ismerjük. Mai cikkünk éppen erre akar megtanítani. A három közül kétségkívül a napsugár a legértékesebb ajándék. Azonban tudnunk kell, hogy a napsugárzás is olyan, mint a méreg: kis adagban gyógyít, nagy adagban árt. Egész sora van a bőrbetegségeknek, melyeket a napártalom idéz elő. De a túlzottan adagolt napsugár szervezetünk belsejében is okozhat káros elváltozásokat; vérnyomásemelkedést, l szívdobogást, lázat, napszurást, hőgutát, nem szólva azokról a mélyreható különbségekről, amelyek a déli és északi kiima alatt élő embereknél megnyilatkozik, az északi javára. A két emberfajta között a legjellemzőbb különbség az, hogy a több napsugarat élvező déli ember hamarabb (Öregszik. Ezt az öregedést mi is észlelhetjük a bőrünkön, ha egy havi nyaralás ailatt duslakodunk a napsugárban. A bőr megvastagszik, megráncosodik, eldurvul. Napkurából pár perc is elég, hogy testünk épüljön, gyógyuljon. Amikor a bőr elbarnul, az már a szervezet önkéntelen védekezése a nap hő- és kémiai sugarak ellen. Ha napsütésben perceknél továbbmaradni óhajtunk, tudatosan és tervszerűen is kell védekeznünk a nap ellen. Az első és legbiztosabb védekezés az árnyék. Testünk védelmére szolgálnak a közisi mert strandkrémek és olajok. Arcunkat S ezeken kivül gondosan védjük kalappak ■' ernyővel. Az ernyő szine is fontos. A piros vagy fekete ai legaktívabb sugarakat elnyeli, mig a zöld=kék-sárgai ezeket átengedi, tehát nem véd. A nap káros hatását azzal! is ellensúlyozhatjuk, hogy nem fekszünk ki a napra, hanem állandóan mozgunk, a napsütésben való mozgás alatt a testünkben nem halmozódik fel a napsugár. A fény elleni védelemnek a szeplő19 3 8 I un I un 19. KOLYNQSt Crcr ő-s ejjír íoqar /AJ-S nty a p seien - seioek afolynál fogkrémet fertőtlenít# ót iiiziárríartó falaj'do.riségdinál fogira. Kolynos haimélata által úgy fogai, mint fogfitna egéítróg«!ek és elJen- éilókópfctok - le unok. ^Yegyc -/norolyát Takarékodé Jfót ragyogóvá Vegyen KOLYNOS áÜal nagy tubust *»^*W*> -'SW**#**? •áMXf» re, barna bőrfoltok képződésére liájamo saknál még gondosabbnak kell lennie. A sötét szemüveg és szemellenző nemcsak . szemnek ad pihentető árnyékot, hanem 3 ráncvető grimászokat essé teszi A víznek a bőrre, izmokra, vérerekre idegekre gyakorolt u. n. ingerhatása a? értékes gyógyító tényező. A vízben két ségkivül több ideig tartózkodhatunk mint a napon. Azonban ártalom nélkül ez sem lehet korlátlan. Elsősorban a víz nek hőelvono hatása miatt. Elképzelhet jük: a nyári szabadvíz hőfoka átlag 20 — 22 C fok, a testünké pedig 37. Hosszú ideig tartó vizfürdő testünket annyira lehűtheti, hogy különböző ártalmak keletkezhetnek, pláne hideghez nem edzett szervezetben. Mély vízben a hideg miatti izomgörcs, vagy rokk halált is okozhat A vizfürdő nagy értéke az úszás. Ez a mindenki részére könnyen hozzáférhető sport a legegészségesebb izomfejlesztő eS fogyasztóimra. A vízben való tartózkodást óra szerint nem lehet pontosan előírni. Esetleg egy óra hosszat is lehet á vízben maradni ártalom nélkül, mozgassa!, úszással. De célszerűbb, ha a legtöbb 15—20 perces uszkálást félórás—órás pihenéssel váltogatjuk. Vizfürdő után párperces napozás igen ajánlható. A levegőfürdő egyik élettani értéke szintén a bőrünkön keresztül az idegeket, a sejteket érintő u. n. áthangoló ingerhatásban nyilvánul. A levegő másik értéke — a tüdőn keresztül — akkor érvényesül, ha a levegő tiszta, azaz por- és szénsav- mentes. Megnyugtatásra kijelentjük, hogy a légfürdő korlátlan lehet. Akár szobába se menjünk egész nyáron. Lehetőleg szoktassuk magunkat «arra, hogy mindig nyitott ablak mellett éljünk éjjel, nappal, télen, nyáron. Ahogyan ez pld. Svájcban, szokás. Ne feledkezzünk meg a strand esztétikájáról sem. A legnagyobb gondot a lábszárszőrök okozzák. iRitka és halvány lab- szárszőrzet a szépérzést nem zavarja, tehát azt csak akkor kell eltávolitam. ha az dusabb és feketébb. A _ legbiztosabb és leggyorsabb módszer a diatermiás végleges szőrirtás. Egy ülésben 3—4C0 szál is kiirtható. Időleges szőrirtó módokat nem ajánlunk, mert a szőrzet megerősödve gyorsan utánanő. A kényesebb ízlést a hónaljszőrzet is zavarja. Borotvával. Ra- zollal akárhányszor, könnyen eltávolítható, a tapasztalat szerint az utánnövés nem erősebb. A strandillem és strandőszinteség kevés ajakruzst eltűr, de az arcfestést teljesen fölöslegesnek tartja. Ezt mi is aláírjuk. A nap ellen bezsirozott arc viszont — strandképes. Dr. Berényi Dezső. Könyvnap 195$ Móricz Zs.: Légy jó mindhalálig Olcsó könyvnap,i kiadás, 59 lej, az ELLENZÉK könyvosztályábant Cluj. Piaţa Unlirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje a könyvnapi könyvek jegyzékét.
