Ellenzék, 1938. május (59. évfolyam, 98-122. szám)

1938-05-06 / 102. szám

hogy negi) pro ni irr nult a napokban Budapest négy prózai színházainál. A Vígszínház Bonniét Fehér es lékeié cinai darabjai matatta be sikerrel, amelyben legnagyobb sikere a Páiger házaspárnak volt. Páiger Antalról azt írják a lapok, hogy páratlan művészetiéi játszott, miy Komár Juliskáiról ngg írnak, mint a magyar színpadok legtehetségesebb naivá járói. A Belvárosi Színház egy '21 éves, rendkívül tehetséges l;ala! iró: Solt Inul re darabját innád ta be:

Sincsenek véletlenek címmel. A darabnak Táráig Ida játsza a főszerepéfi. A harmadik premier a Művész Színházban játszódott le, szerzője Julien du Bread, cime: Tolakodó fráter, főszereplője Mézéig Mária. S végül a Kamara Színház a Sóra lánya!; ciinii darabot matatta be, amelyet Székely Júlia zongoraművésznő irt s Bajor Gizi rendezett nagyon tehetségesen;

hogy kiderült, hogy mi volt az oka annak, hogy a Paramount, a legnagyobb hollywoodi filmgyárak egyike, felbontótól Qaál Franciska szerződését. Gaál Franciska első filmjéért heti 1550 dollárt kapott, ami még amerikai méretek szerint is hallatlanul nagy fizetés, különösen egy uj színésznő számára. Franciska azonban első filmje befejezése után azonnal fizetésemelést követelésekkel lépett fel és heti 3000 dollárt kért. Ezt a képtelenül nagy összeget azonban a gyár nem volt hajlandó megfizetni s mivel a színésznő nem engedett, felbontotta Goal Franciska szerződését. Egyetlen filmen szerződése értelmében fellép még Gaál Franciska, ennek a címe Párisi nászút lesz, de opciós szerződését megszüntették:

hogy Békássy Istvánnak, a tehetséges fiatal magyar színésznek sem sikerült egyelőre hollywoodi karriért csinálni. A Metro felbontotta a szerződését s május lí-ig kell elhagynia Amerikát. ugyanis csak igy fizeti a Metro az útiköltségét,hogy Budapest ezlerpengős újságírói nagydiját az idén Kovrig János, a világ- járó magyar újságíró és Katona Jenő, a kiváló fiatal magyar publicista nyerték el.

Súlyos sebesülés vitorlázó repülés közben. Budapestről jelentik: A budaörsi vitorlázó repülőtéren egy nagy sebességgel induló gép szárnya Mester István és Kocsis Elemér egvetemi hallgatókat a földhöz vágta. Mester koponyaalapi törést és bordatörése, Kocsis pedig nyakszirtrepe- dést szenvedett. Mindkettőt haldokolva szállították kórházba.

Halotthamvasztási népszövetség alakult. Londonból jelentik: Az angol fővárosban nemzetközi halotthamvasztási értekezletet tartottak, amelyen tizennyolc állam krematóriumainak képviselői vettek részt. Az értekezlet megalakította az európai halotthamvasztási népszöVetsé- get. Az alapokmány egységes díjszabásokat állapit meg és kimondja a-kölcsönös- séget az összes tagállamok halotthamvasztási vállalatai között. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok alattvalóit, ha külföldön, de másik tagállamban halnak meg, ugyanolyan feltételekkel hamvasztják el, mintha hazájukban hunytak volna el.

Faárlejtés Gherlán. A gherlai Petru Maior gimnázium 200.000 kg. tölgy, vagy bükk tűzifa beszerzésére tart május 20- án árlejtést. Amennyiben ezen első árlejtés eredménytelen lenne, május 30 án ujaibb árlejtést tartanak.

Késsel támadt szomszédjára az elvesztett föld miatt. Székely Zoltán muresmegyei Lilies községbeli lakos i8 hold földjét konverziós adósság terhelte. Székely a földet haszonbérbe adta Bota loan gazdálkodónak azzal a feltétellel, hogy ő fizesse a konverziós részleteket. Bota azonban nem tett eleget a kötelezettségének, mire a földet a konverziós törvény rendelkezései értelmében elárverezték. Az ingatlant az árverésen szomszédja, Ratea J Avram vette meg. Bota emiatt bosszút ! állt szomszédján. Az elmúlt napon meg- j leste a határba igyekvő gazdát és hátulról | késsel támadt a mit sem sejtő Rateara. A : szerencsétlen ember több súlyos sérülést szenvedett. Botat a csendőrség őrizetbe vette és kihallgatása után átadta az ügyészségnek.

I T /. /: N Z T; K xxm mmmz'&sm.zAM nmem

I 0 3 H in á j a s <

Műcukor, műszív, műálom...

Hogyan pótolja az ember a természetet?

CLU|, május 5. 1 Ebben a nyugtalan, fantasztikus korban I sokféle váratlan meglepetés érheti a mit- I sem sejtő polgárt. Egy napon például ki- ’ derülhet, hogy a szappan, amivel reggelre mosakodni szokott — szénből van. Fésűjének fekete, rugalmas anyagát ebonit- nak tartotta, holott — mesterséges állati vesetermék. Ruháját becsületes gyapjú vagy len helyett tejből fonták. Nagy étvággyal ül le délben a teritett asztalhoz és nekilát az ebédnek, melyet szénből készült zsírral főztek, a tésztát széngázból süritett cukor édesiti, a rántottcsirke müfehérjéből áll, a hozzávaló kenyér pedig erdei fenyőből termelt keményítőt tartalmaz. Egyszóval: semmi sincsen abból, aminek látszik. Minden élctszükségleti termék vegyi anyagból álló mesterséges készítmény ebben a különös, elvarázsolt világban: étel, ital, ruházkodás, bútorok, használati tárgyak, sőt talán még a szobalevegő is; illatok, érzéseink, hangulataink, pihegésünk, semmi sem természetes többé minden gépre, kapcsolóra, műszerre, vegyi képletre jár... Mi ez? — kérdhetné döbbenten. — A Természet lázadása? Megtagadta az embertől évezredes segélyforrásait s most mesterségesen kell mindent előteremtenünk, hogy el ne pusztuljunk? Vagy pedig az egész csak utópista regényirók jövőbeli rémlátomása ?

Nos: egyik sem, legkevésbé pedig utópia. Annyira nem, hogy már mi is benne élünk. Az utóbbi esztendők kavargó társadalmi és politikai eseményeinek hullámverésében, a technika, az ipar, az orvos- tudomány zajos szenzációi közepette szinte észre se vettük, hogy szépen, lassan beleeseppentünk egy fantasztikus „mesterséges“ világba, ahol egyre több és több műanyag és müeszköz pótolja a természeteset. Ott ugyan még nem tartunk, hogy müfehérjéből készítsék a rántottcsirkét.

Legelő a lombikban

Ellenben már ma is megtörténhetik, hogy az asztalra kerülő aprójószág olyan zöldtakarmányon nevelkedett, mely sohasem látott igazi termőtalajt. Németországi kísérletek kimutatták, hogy különböző magvak jól csírázhatok föld nélkül, bizonyos tápsóoldatokban is s ez lehetővé teszi, hogy a baromfi télen is friss zöldtakarmányhoz jusson, amikor annak legnagyobb szükségét látja. Erre alkalmas, állandó hőmérsékleten tartott szekrényekben helyezték el a vegyi oldatot és a magvakat. Két-három nap múlva már annyi a friss csiranövény, hogy a csirkéket ráengedhetjük erre a „vegyi legelőre“. Az

Az erdő élelmi

állatok a kísérletek folyamán a közönséges téli takarmányon tartott szárnyasokhoz képest 10 hét alatt 2—300 grammal súlyosabbra híztak. Egy hét alatt 40 centiméternyire nőtt a „lombik-legelő“ növényzete s akkor már házinyulak is élhettek rajta. Fantasztikus látványt nyújtott, amint az aprójószág vidáman legelészett ezen a laboratóriumban nevelt mü- réten!

Müfehérjét s ezzel mesterséges hus- anyagot ma még nem tudunk iparilag előállítani. De a „lombik-legelő“, ha közvetve is, már ebben az irányban jelent mesterséges beavatkozást.

szerré változik

Még egy másik, hasonló lépés akad: fehérjetermelés élesztővel. Ezt már a világháború idején próbálták, amikor egyéb takarmány híján nagyrészt élesztővel kellett táplálni az állatokat. Most, a nemzeti önellátás korában, fokozott ér- | deklődéssel és a vegyészet legújabb vívmányaival fordulnak a kérdés felé, különösen német tudósok, akik a legutóbbi időkben sok meglepetéssel szolgáltak a világnak mesterséges anyagok gyártásában. Az élesztőgombák csodálatos képessége, hogy cukorból és különböző nitrogén- tartalmú tápsókból eleven fehérjét tudnak termelni. Az állat szervezete ezt feldolgozza s igy közvetve az ember is értékesíti. Itt kapcsolódik be a legújabb idők egyik érdekes vegyészeti eredménye: Ber- gius tanár cukorrá változtatja a fát. A sósavval kezelt farostok cellulózéja szén- hidrát-vegyülékké (cukorrá) alakul; ebből készül az a cukor folyadék, melyben azután az élesztőgombák elszaporodnak. Szénből is készítenek, kerülő utón, táplálótalajt. A tápsókat pedig a levegő nitrogénjéből és vizéből állítják elő. Végeredményben tehát ilyen módon fából, szénből, vizből, meg levegőből „mesterséges“ fehérjeanyagot termelhet a mai vegyészet. Egy tonna száraz faanyagból, Bergius eljárása szerint, vagy 2—300 kg. száraz élesztőanyag keletkezik s ennek mintegy 50—53 százaléka hasznosítható fehérje.

Hanem figyeljünk csak most: Bergius

! professzor varázspálcája még egyéb bűvészmutatványokra is képes! Ezer kiló

fából átlagban 590—660 kg. cukrot kapnak s ebből, hir szerint, már ma is lehet bonbon-szirupot gyártani. Ilyen módon tehát már együtt van az emberi táplálkozás két legfontosabb alkotórésze: a fehérje, meg a szénhidrát. Igaz, hogy az egyiket még ma is csak az állaton keresztül hasznosíthatjuk, a másik pedig túlnyomórészt ipari és gazdasági célokat

szolgál. De ezek után nincs kizárva, hogy a jövőben közvetlen emberi élvezetre is alkalmas fehérje- és cukoranyagot termelnek majd fából. Vegyük még hozzá, hogy a facukrositás folyamán glicerin is keletkezik (fa-mázsánként vagy 10 kg.), ebből pedig nem nehéz mesterséges zsírt csinálni. Ha pedig meggondoljuk, hogy a jövő vegyészete a vitaminok mesterséges előállításában is messzebbre jut, mint ma, nem kell sok képzelőerő, hogy magunk elé jelenítsük a jövő élelmiszergyárát, ahol az egyik kapun teherautószámra szállítják a fatörzseket, a másik kapuból pedig fürge szállitókocsik röpitik mindenfelé az élel- miszerpilulákat, melyekbe fából nyert fehérjét, cukrot és zsirt gyúrtak össze — vitaminok társaságában — a jövő élelmi- szer-alkémistái. Az utópisták régen gondoltak ilyesmire s mosolyogtunk is rajtuk eleget. Most, úgy látszik, talán mégis igazunk lesz. Más kérdés, persze, mit szól majd az ilyen „kivonatos“ táplálkozáshoz az emberi gyomor.

A fenyőfa a divatáru-üzletben

— ötvenmillió juhra volna szükségünk, hogy elég gyapjúnk legyen ruházkodásra ... de a föld csak ötmillió állatot tud eltartani — panaszokdnak a németek. Mi tehát a megoldás módja? A hiányzó 45 millió juhot pótolja a — fenyőfa rostja. Ebből készítenek cellulóze- gyapjut sokezer tonnás tömegben. A fából készült mügyapju ma már éppen olyan közismert ruhaanyag Németországban és éppen úgy készítenek belőle divatos öltönyöket, mint müselyemből. Gyártása is igen hasonlit a müselyeméhez. De nemcsak Németországban, hanem más államok divatáru-üzleteiben is szerepel már a fából készült gyapjuruha, ha nem is olyan mennyiségben, mint Németországban. Legújabban pedig nemcsak a fa segit pótolni a juhot, hanem a — tehéntej is. Olaszországban Feretti mérnök tejből gyárt gyapjút, akként, hogy kicsapja belőle a kazeint és ezt alakitja át fonható nyerstermékké. Ez a- lanital.

Az istenek vére

De talán egyetlen nyersanyagból sem termeltek az utóbbi időkben olyan csodálatosan sokféle mesterséges készítményt, mint a szénből. Az édességek kedvelői bizonyára meglepődve veszik tudomásul, hogy a szénoxid-gázból is akarnak cukrot készíteni, eddig azonban eredménytelenül. Gyártanak ellenben a szénből parafine s ezt szappanná lehet feldolgozni,

amim azt Németországban sikeresen ki is próbálták. Az már közismert tény, hogy szénből, hidrogéngáz. hatására mesterséges kőolaj és benzin keletkezik; számos államban folyik ezen a módon a mü- benzingyártás. Amerikai, angol és német kutatók szénből és mészből acetiléngázt, ebből pedig mesterséges gumit termelnek, mely nem egy tekintetben felülmúlja a természetes gumi tulajdonságait. Németországban „Buna“, Angliában, Amerikában „duprene“, „neoprene“ a gázból készült mügumi neve.

Szénből fejlesztett gázok és egyéb széntermékek alakulnak át a vegyi műhelyekben különböző műgyantákká, melyekkel ma már a bőrtől az üvegig úgyszólván ■ mindenféle anyagot utánoznak a vegyé- j szék. Jókai, ha feltámadna, bizonyára elé- 1 gedetten látná megtestesülni álmát, a 1 „hyalichor“-t, a „plexiglas“-ban, egy üvegszerüen átlátszó, hajlékony, de szilárd mügyantaanyagban. Ilyen átlátszó tisztaságú a görög hitregetan szerint az olymposi istenek vére s Jókai ilyennek képzelte a jövő tökéletes gépépitő-anya- gát. A valóság itt ugyan még messze jár a képzelettől, a plexiglas nem versenyezhet a magyar mesemondó acélszilárdságu anyagával. De már magában véve az is fantasztikus, hogy ez a hajlékony, üveg- szerü test valamikor fekete szén volt!

Az ötszázkilogramos tüdő

Hanem a Természettel versengő tudomány még tovább megy. Nemcsak anyagokat pótol mesterségesen, hanem, ha kell, élő szerveket is, melyek valamilyen okból felmondták a szolgálatot. Carrel Alexis amerikai életbuvár Lindberghgel, a nagy óceánrepülővel együtt megszerkesztette a „gépsziv“-et‘. Ez a bonyolódott szivattyuszerkezet szakadatlanul táplálóoldatot kerenget át a vele összekapcsolt szervben és heteken át életben tartja, amikor az állat teste, ahonnét kivágták, már régen elpusztult. Nemrég egy tyuk kivágott belső részeit helyezték el a készülékben és a szervek maguktól tojásokat termeltek. Igaz, hogy korcs és hasznavehetetlen tojásokat, de ez a készülék igy is meglepő lehetőségeket nyújt az élettani kutatásokban.

Amerikai újítás a „géptüdő“, egy 500 kilogram súlyú, hengeralaku pneumatikus kamara. Akinek lélegzőizmai megbénultak, az csak ebbe a vashengerbe zárva tengetheti tovább életét, mert a kamara szivattyuszerkezete önműködően mozgatja mellkasát s igy fenntartja benne a levegőcserét. Egy Kinában gyermekbénulásban megbetegedett amerikai fiatalembert ilyen vaskoporsóba zárva szállították hazájába 30.000 dollár költséggel. Hir szerint még most is benne tartózkodik és viszonylag jól érzi magát, holott a „mütüdő“ nélkül már régen elpusztult volna.

A fecskendőtü megrajzolja az álomképeket...

Még álmaink irányítására is gondol a modern tudomány. Lehetetlennek ezt sem ítélhetjük, hiszen régóta ismeretes 1 bizonyos mérgek álomképkeltő hatása, igy az exotikus mescalin-é, mely a leg- tündéribb látomásokat varázsolja az ember elé. Kísérletek igazolják, hogy ilyen vegyszerekkel és külső fizikai behatásokkal mesterségesen is felidézhetünk az alvóban különféle álomképeket. De a tudomány inkább arra törekszik, hogy az alvás lehetőleg nyugodt legyen, izgalmas álomképek nélkül. S ezt altatók helyett a testben lebonyolódó vegyi folyamatok szabályozásával akarja elérni, meg gyógyszerekkel, melyek a szervezetből gyorsan eltávolítják az anyagcsere bomlástermékeit és az elmegyógyászatban is eredményesen küzdik le a betegek kinzó kényszerképzeteit.

. . . Mü-cukor, mü-zsir, mü-ruha, mügumi, mü=sziv és mü=álom . . . Lassanként mindenünk meglesz mesterséges utón; a Természetet egészen kiszorítják életünkből a vegyszerek, meg a gépek. De félő, hogy ami a nyomában jár, a' se lesz egyéb, mint — mü-boldogság . ..